Adatok
LazarusLong (törölt)
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
„Ma még lelkesen harangoznak, de holnap már a kezüket fogják tördelni” (Sir Robert Walpole)
A fenti szavak akkor hagyták el Oxford grófjának és Nagy-Britannia miniszterelnökének száját, amikor Londonban megkondították a harangokat annak örömére, hogy a parlament elhatározta a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A tengerjárók, tehát az önálló kezdeményezésen alapuló kereskedőkultúrák csinálták meg az összes kb. "nyugatos" dolgot, Athén, Róma, itáliai városállamok, vikingek/normannok, Anglia, Hollandia, Amerika partvidéki demokratapárti városai. Mivel nekik volt több pénzük és ők nyertek, és a történelmet a győztesek írják, saját kulturális értékeiket terjesztették el a világon és ezeket tekintik jó értékeknek.
A szárazföldi kultúrák, a hierarchikus földművelő kultúrák, a tipikus vesztesek, lettek elnyomónak, gonosznak, elmaradottnak, önkényesnek bélyegezve, körülbelül időrendben: Perzsia, Spárta a perzsák után, a pelopponészoszi háború idején, Török Birodalom, Spanyolország (paradox módon még a gyarmatbirodalom idején is jobb gyalogkatonák voltak, mint hajósok, jellegzetesen szárazföldi kultúra), Németország, Habsburgok, Magyarország, Oroszország. Az ő antidemokratikus értékeik lettek rossznak bélyegezve.
Tény - a szárazföldi kultúrák hajlamosak engedelmes hierarchiákra építeni, kevés egyéni kezdeményezéssel. De egy jót elmondhatunk róluk: becsületesek. Mindig tudni, ki a főnök. Mindig tudni ki a barát, ki az ellenség.
A tengerjáró demokrata-kapitalista kultúrák persze tényleg sokban jobbak a legtöbb dologban, a gazdasági fejlődéstől a tudományig. Az alapvető probléma a becsületesség hiányával van. Egyrészt az egész "perfidious Albion" dolog: aki ma szövetséges, holnap ellenség lehet, ha az érdekek úgy kívánják. Másrészt magasröptű elveik a szabadságról és egyenlőségről igencsak gyakran a gazdagok oligarchiáját takarják, és ott a baj, hogy nem ismerik be nyíltan, nem lép fel egy ókori athéni gazdag, római patrícius vagy angol kapitalista úgy, mint egy orosz oligarcha/bojár, hogy kiáll a hóra és azt mondja, igen, itt én diktálok, ha nem tetszik, játsszuk le a meccset... hanem elbújik a demokrata-republikánus törvények mögé és Rule of Law-ról beszél. És ez nem tisztességes. És ebből az is következik, hogy nemigen érzik, hogy akik fölött uralmuk van, azokról gondoskodniuk is illene.
Innen kellene, szerintem, elkezdeni az elemzést.