Adatok
bfunnyy
275 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
December 30. van, lassan 31. Azt ígértem magamnak, hogy ebben az évben hagyom ezt a szülésélményt. És a hozzá tartozó műtétet is. Szóval most befejezem.
A műtétemnek olyan kilenc óra tájban vége lett. Onnantól, hogy hazaküldték a Norbit nem nagyon tudom, hogy mi történt. Egész éjjel köhögtem, nem…..
Mielőtt belekezdenék, egy kis frissítés a szüléstörténethez. Lehet, hogy nem voltam elég egyértelmű. Szóval Patrikot más kórházban, és más orvosnál is szültem, mint Kornélt. Csak a történet lett majdnem ugyanaz. Bár a majdnem csak a szülésre vonatkozik, mert aztán egy azon percben már a műtőben…..
A folyosós incidens után, jöhetett az "édes álom", és a hangolódás a reggel hét órái szülésindításra. A szobánk pislákoló neonfényei a kórházi közeg, és a lelkiismeret furdalás (mert persze rohadtul az volt, hogy én nem figyeltem, vagy miért történt ez)... a gyötrő érzések nemigazán hagytak aludni,…..
Sajnos elfogytak a szavak. Az utolsó ráadás terhességi héten, lelkileg már nagyon mélyen voltam. Ugye a boldog kismama mítosza... hát, én egyáltalán nem voltam kivirulva. És ez nem Kornéllal volt összefüggésben, nyilván közvetve igen. De a körülmények, az orvosom magatartása nem sok jót ígért.…..
Sok a mondanivalóm, és kevés az időm, szóval belevágok. A hétfő után, csak az SMS-t vártam, hogy mikor kell végre vizsgálatra, ultrahangra, na és persze CTG-re mennem. Pénteken vagy szombaton? A kíváncsiságomnak köszönhetően természetesen a pénteknek szurkoltam, és be is jött.
6.CTG
A CTG-n…..
Nem tudom azt írni, hogy már megint hétfő, mert hogy őszinte legyek nagyon lassan döcögtünk át a múlt héten. Soknak éreztem az egy heti várakozást, hogy végre újra a CTG-re legyek kötve, és hallgathassam a Kisbabánk szívhangját.
Ezúttal is a külön teremben töltöttem azt a 20 percet. Jól esett,…..
Izgalmas és unalmas! Emlékszem Patriknál erre az időszakra nem voltak teendőim, most ugye vannak. Itt van Patrik, aki azért 0-24 feladat. Bár szerencsére Norbi és Anyukám is rengeteg segít.Szóval a tőlük telhetőt megteszik, így ilyenkor nyugodtan intézhetem a dolgaim, vagy pihentek egy picit. Ja…..
Ezek szerint nem szültem meg. Ugyanis a legutóbbi CTG-s bejelentkezésemben mi is állt? Hogy úgy érzem, hogy lassan eljön a mi időnk. De valószínűleg az eszem legyőzte a megérzéseimet, a vágy, hogy szeretnék túl lenni a szülésen, és végre ezt az állapotot lezárni erősebb volt. Ezt csak tetézte, hogy…..
Előző alkalommal arról meséltem épp, hogy mennyire szeretném kézben tartani az ügyeket. És, akkor még a kórházi táskák, meg a Patrik menetfelszerelésének összeszedése benne sem volt. Aztán az élet mindig tanít, vagy a sors, vagy a Jó Isten, vagy hívjuk bárkinek, vagy bárminek. Nekem valószínűleg…..
Fura, hogy mennyire különbözően élünk meg dolgokat. Patriknál minden CTG nap rémálom volt. Most pedig már alig vártam, hogy újra hallhassam a szívverését, és nyomkodjam a kapcsolót minden egyes mozgásnál. A kis alagsori szobában, a kopottas bőrkanapén ülök. Ma hárman is vagyunk, mindannyiunknak…..
Az a fajta anyuka vagyok, aki azért a parásabbak közé tartozik... vagy inkább, az alaposak közé. Kinek kinek túlzás, amilyen én vagyok, másnak ez is laza. Mind mások vagyunk. Szóval mióta megpillantottam a két csíkot a teszten azóta próbálok tudatos lenni. Először magammal kapcsolatos, vagyis…..
Amikor ezt a bejegyzést írom, ezerszer is inkább aludnom kéne. De egyszerűen muszáj megörökítenem a gondolataimat. Sokat változtam a Patrik előtthöz képest, de a Patrikos terhességem óta is. Annyi illat, és illathoz köthető gondolat jön fel az elmúlt időszakban. Mint valami dezsavű érzés, mert…..
Annyira lelkiismeret furdalásom van, mert az elmúlt majdnem egy évben szinte nem is kerültek bejegyzések a Patrikos menü alá, de ennek több oka is van. Nyilván a terhesség közepette azért zajlik az élet vele is, de annyira kevés időm marad az írásra, hogy örülök, ha a terhes naplómat meg tudom írni.…..
Már nagyon vártam ezt az ultrahangot, az utolsót! Basszus, még csak most kezdtem el. Most írtam arról, hogy a belvárosi bérlakás luxus várójában ülök, és várom, hogy megismerkedjek az új orvossommal. Akivel bár vegyes érzéseim voltak eleinte,így a végére egészen összecsiszolódtunk. Már, ha egy…..
...Nem lehet! És már megint visszatekintéssel kezdem. Patriknál kértem a dokit, hogy jósolja meg mikor érkezik a fiam. Azt mondta, hogy szerinte egy, két héttel hamarabb jön majd. Akkor is óriási hasam volt, benne normál méretű kisbabával. De már nem volt bokám, a szám már egy jókora szilikonos…..
Legutóbb meséltem nektek róla, hogy mennyire negatív élmény volt az utolsó időszak a korábbi terhességemnél. Most pedig elérkeztem a szerda reggeli CTG előtti estéhez, tehát kitalálhattátok kedd éjszaka van. Picit nehezen megy ma az elalvás, amúgy is, de most különösen. Ma nem a kézzsibbadásom tart…..
Alig egy kis idő választ el attól, hogy újra a pocakomra rakják a magzatmozgást (...) figyelő CTG-t. És én mégis aggódok emiatt. Számomra a Patrikos terhesség legkardinálisabb időszaka az utolsó egy hónap volt. A baj pedig az, hogy abban a kórházban, ahol akkor szültem egy anyakollégium üzemelt.…..
Tudom, hogy háborús talajra lépek, mikor erről szeretnék beszélni. De én most, hangsúlyoznám, hogy magamról beszélek első sorban. Mit kell tudni rólam? Hogy van egy gyönyörű szép kisfiam, akinek van egy remélhetőleg egészséges anyukája (ez lennék én). De, hogy ez így alakult, abban szerepe csak…..
Kicsit most is a nosztalgiával kezdem. Mert egyszerűen nem lehet elmenni az előző terhesség szülésének hatása mellett. A felkészületlenségem, a tudatlanságom, a nem kérdeztem eleget a dologról mellett. Pedig aztán, akkoriban lett volna időm körbe járni a szülés kérdéskörét. De valahogy, én nem is…..
Elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy egyre jobban várom a dokis alkalmakat, hogy tudjam minden rendben van Kornéllal. Szerencsére ma is volt segítségem, így eddig egy alkalommal sem kellett magammal vinnem Patrikot. Ilyenkor egy picit szusszanok legalább, mert bevallom egy kisgyerek mellett egyre…..
Miközben anyukafronton dúl az állóháború a mellből táplálás, és a cumisüvegezés fronton, addig nekem most teljesen más a fókuszom. Tudjátok, milyen az amikor valamit fontosat már régóta halogattok, de mégsem tesztek semmit, hogy túl legyetek rajta, pedig zavar, nap, mint nap többször is. Én a baba…..
Azt gondolom elég nagy önzőség lenne tőlem, ha azt mondanám, hogy csak ettől féltem a terhességem alatt, mármint a kézzsibbadástól. Meg nem is lenne igaz, mert mindig aggódik az ember valamin. De inkább úgy mondom, hogy abban reménykedtem, hogy ezúttal a "Minden terhesség más" közhelyébe kapaszkodva…..
Véletlenül alakult így, hogy a furcsa pocakfájdalom miatt egy héttel hamarabb mentem a dokimhoz, és végül is a védőnőhöz is egy héttel hamarabb kellett mennem. A szokásos közönyösséggel álltam neki ennek az alkalomnak is. Kíváncsi voltam, hogy mit hoz az újabb öt percnyi terhesgondozásnak csúfolt…..
Szóval végre eljött a terhesség során egy újabb, nagy nap, vagy inkább várva várt. Ma is Anyukám vigyázott Patrikra amíg én elintéztem a doki dolgot. Most is sokat kellett ücsörögnöm mire sorra kerültem, most valahogy lassabban telt az idő a vizsgálóig. Addig persze volt szokásos súly, és várnyomás…..
Nem tudom, valahogy olyan fura ez a fogadott doki, fogadott szülésznő dolog. Elvileg, ha fizetek nekik, akkor olyan bátornak kéne lennem mindenben. Ha hívogatni akarok, akkor hívogatok. De mégiscsak ott van az az, orvos-szülésznő-páciens dolog. Még így sem érzem, hogy olyan könnyedén tenném meg ezt…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz