Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Porta Logica

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
„Egyszer mindennek vége szakad” – ez ordas nagy közhely. Márpedig egy a stílusára valamit is adó ember ódzkodik a közhelyektől. Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor a közhelyek által kifejezett tartalmak megkerülhetetlen közelségbe kerülnek. Ez most egy ilyen…..
Nem, ne rémülj meg kedves Olvasó, nem a végítélet közeledik. De abban se reménykedj, hogy igehirdetés következik, hogy hamarosan birtokába kerülsz a lét ősképeinek. Bár az igazság igéjét keressük, de meglehetősen hétköznapi értelemben. Fölmerült egy korábbi…..
Porta Logica 2014.04.11 14:51:26
Alább amellett fogok érvelni, hogy az "igazság megismerése" és az "igazság megteremtése" kifejezésekben az "igazság" szó különböző fogalmakat takar. Azt gondolom, hogy az előbbi esetben a "világ tényeinek" megismeréséről van szó. Az utóbbi kifejezés pedig arra az erőfeszítésünkre utal, hogy a világról és a magunkról alkotott képet "összebékítsük" egymással. Erről a konzisztens értelmezésről szóló beszámoló, elbeszélés, más szóval: narratíva az, amit emberi közösségek tudnak létrehozni.

Azt hiszem, hogy a blog bejegyzés arra hívja fel a figyelmünket, hogy különböző, egymással szemben álló narratívák között élünk és az általunk preferált értelmezés támogatása alapvető érdekünk. Ez egyben az értelmezés-közösségnek a megerősítése.

Gyakran találkozom azzal a véleménnyel, hogy "igazság" az első értelemben nem is létezik; nincsenek is tények, csak erős meggyőződések vannak. Ha ez így van, akkor a narratívák harca egyszerűen hatalmi kérdés. Az a narratíva érvényes, amelynek nagyobb a támogatottsága. Ez persze a mindenkori kisebbségnek nem vigasz.

Kálmán királyt és Pelikán elvtársat egyaránt átköltve azt gondolom, hogy tények pedig vannak. Ha erről a lehetőségről lemondanánk, akkor feleslegesen kapaszkodnánk saját narratívánkba. Ezért is kell egyetértenem a blog kulcsmondatával: "mindkettő egyformán fontos".

Nem kerülhető meg az a kérdés, hogy vajon a saját narratívánk milyen viszonyban áll a tényekkel. Hogy tudnánk elérni, hogy minél kevesebb olyan tényt kelljen a szőnyeg alá söpörnünk, amely nem illik bele a preferált értelmezésünkbe? Vajon az a közösség, amely ilyesféle "egyre teljesebb" értelmezésre törekszik, az vonzó lehet-e a "többségnek"?