Kollarics Gábor 2022.08.17 18:20:49

A king, könig szavak végén az ág tőszavunkat sejthetjük ezek szerint, ami "a nemzetségi fában, illetőleg nemzedéki leszármazásban jelenti azon vérségi fonalat, melynél fogva valaki az ősi törzsökkel öszvefügg."(Czuczor-Fogarasi: ág. www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/a-57769/ag-577D2/) Az a sejtés is megfogalmazódhat a fejtegetés nyomán, hogy a hun, kun szavaink eredetileg nem etnikumot jelölnek, hanem dinasztikus leszármazási vonalak emlékét őrzik. Pl.: hun dinasztiabeli Ottó, vagyis mondjuk nem Habsburg. Vagyis egyértelműsítő értelemmel bír a származás tekintetében.

Kollarics Gábor 2017.08.21 03:33:50

Azt hiszem, mire "megcáfolta" Noszlopi Németh Péter kutatási irányát, Önt is meggyőzte, hogy az Árpád-kori (nem "ős")Budát teljesen ésszerű az Esztergom és Dömös közötti térségben keresni. Németh Péter említi, hogy a Helemba-szigeten tártak föl Árpád-kori romokat, de a Margitszigeten nem. Ez például egy igen figyelemre méltó tény és azonnal kulcsot ad az oklevelek helyszíneinek beazonosításához. Miért kell ennek belátásához "amatőrnek" lenni? Németh Péternek volt annyi esze, hogy meg sem próbált 17-18. századi metszetek alapján azonosítani egy addigra eltűnt, elköltöztetett, széthordott települést. Egyébként most néztem meg a Szamár-hegyi és búbánatvölgyi hévízes fürdőket, amiket Noszlopi még nem ismert, csak feltételezte a létüket. Herculia létezését immár nem csak erődítmények, hanem felkereshető fürdők is megerősítik a térségben. Ha a "szakma" nem tud ezekről a régészeti emlékekről, az már nem Németh Péter hibája, hiszen ő már nem tud beszámolni- mint annak idején - az MTA-nak.
Tisztelettel: Kollarics Gábor
kollarics.g@gmail.com

Kollarics Gábor 2014.03.23 08:11:30

@( Tóth Gyula ): "fehér lovon érkezik az Antikrisztus is, aki kijöve győzve és hogy győzzön!"

Van a Csanád által felfedezett Bors vitézes képen egy kard, ördögi feje néz komoran egy hófehér pajzsformáról a két középső alak negatív terében. A kard benne a hüvelyében, tulajdonosa épp önmagát "lelkesíti" zöldellő ágakkal. Két "bot" tehát, az egyik a halálra, a másik az életre vezet. A kardé kulcsszerep a fordulat tengelyében, mert sokszor olyankor is levágunk vele egy fület, amikor már tudjuk, hogy a "hit a prédikáció meghallgatásából jön"(Pál). A kísértő éppen erről győz meg: miért van kardod, nem azért, hogy legyőzd vele az ellenségedet?(milyen igaz!) De Jézus ezt mondja: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat, Péter". Kimondatik ebben a képben a "kard által való elveszés" lehetősége. Ez mindannyiunknak komoly figyelmeztetés. Amikor kardot rántunk és lesújtunk vele, önmagunkkal szemben vakokká válunk, és nem vesszük észre, hogy az egész merő öngyilkosság.

Kollarics Gábor 2015.01.13 05:58:51

Dobos Csanád György vitézzel kapcsolatos újabb észrevételeit("szentölő") és a képi ábrázolásokat megtekintve arra a következtetésre jutottam, hogy Szent György és Szent Teodor úgy párok, ahogy Jákob és Izrael. A Teodor György beavatotti(sárkányölő mint szellemi szint)neve lehet, ami nem terjedt el Európában, csak eredeti személyneve. A Jákob-Izrael analógia mellett két további érv támogatja ezt a sejtést: a Teodor névalak összetett szónak tűnik, a teo(isteni?) és a dor, amelyik az Atilla névalak két mássalhangzójának hangalaki megfelelőit tartalmazza(ezzel támogatva Tóth Gyula Atilla-György azonosítását), mintha azt mondanánk: az Isteni Atilla. Izrael azt jelenti egyébként, hogy Istennel erős, tovább támogatva a párhuzamot. A másik érv, hogy Teodor (önállóan) mintha nem is létezne a szentek sorában, sugallva ezzel "fedőnév" jellegét.
Csanád elnevezésére reagálnék egy gondolattal. A "szentölő" szó provokatív, de nem fejezi ki a lényeget.A "szentölő" képi ábrázolása az én olvasatomban (egyetértve Csanáddal)az ember küzdelmét fejezi ki saját gyengeségeivel szemben, amit én úgy foglalnék össze, hogy félelmekkel teli megkötözött és cselekvésképtelen énjével küzd itt György. Ez Jákobhoz hasonlóan, aki küzdelmében az Istent ismeri fel másik félként, azt jelenti, hogy az Isten paradox módon a gyengébb félként győzi le hősünket, hiába gyűri az maga alá, mintegy megjelöli(sántaság-szentség) Györgyben ezzel legyőzetik az erősebbtől való félelem démona. Ez a hit győzelme a racionálisan felmért erőviszonyok felett. Ezzel a tapasztalattal felvértezve tud szembeszállni György a sárkánnyal, ez a hit győzelme a reménytelenség felett. Teréz anyát megkérdezte a zárdafőnöke, hogy kinek akar segíteni a sok százezer indiai éhező és nyomorult, kitaszított beteg közül az utcán, azt mondta. hogy ma talán egynek, és kiment közéjük. A sárkány hét fejét is így kell elkezdeni levagdosni.

Kollarics Gábor 2015.04.01 07:42:03

@gigabursch: Köszönöm, hogy felhívta a Tűzparipa és villámkard című kötetre a figyelmet, a nagycsoportos és hatodikos lányaim mindig nagy érdeklődéssel várják a folytatást, amiből érezhető, milyen fontos lelki táplálékul szolgál ez a "hősének", amit prózába tett át Petrovácz István. A Toldi jutott eszembe, akinek emlékét nálunk is fenntartották a "dalosok",talán a "históriás ének"(ahogy Kányádi versciklusaának címe is jelzi) lenne a pontos kifejezés a Szaszuni Dávidra is.

És még egy észrevétel. Ez már Gyula feltevéseihez. Az örmény hősök legendaszerű feldolgozásának tanulsága, hogy az ellenséges országot, amely itt rendszerint a muzulmán vezetésű Egyiptom, mindig megnevezik, ennek fejedelmeit is, akikkel a hősök (Szanaszár és Bagdaszár ikrek, Oroszlántépő Meher, Dávid) felveszik harcot, illetve van a Sárkány, aki forrást és kincset bitorol(nem az őriz itt a pontos kifejezés), amit nem akar megosztani senkivel, vagyis két emberi tulajdonságot emel ki a sárkány alakja: az önzést és a telhetetlenséget, amit mérhetetlenül nagy erőként jelenít meg a mondai-mesei kép. Természetesen hanyatló kultúrákra, mint amilyen a római birodalom is volt, és annak vezetésére jellemzőek ezek a hatalmas méreteket öltő negatívumok, vagyis metafórikus értelemben Atilla egy sárkánnyal küzdött meg.

Kollarics Gábor 2014.05.15 12:01:29

"A fiai pedig, Csaba és Aladár (Konstantin és Cirill) éppen a kereszténységnek azt az ágát igyekeztek felkarolni és erősíteni, amely a lehető legtávolabb állt a manicheizmusra jellemző dualista felfogástól."

Atilla döntése után utódainak nem volt választási lehetősége, Atilla dinasztiájának hitvallása rögzült a Szent Korona felépítésében és képi üzenetében, de az is érthetővé válik így, ha a korábbi hitnek bizonyos elemei fellelhetők elsősorban az apostolképek hátterében. A kijevi griffes uralkodói diadém jelzi, hogy Álmos idejében jelen van, illetve később a kunok esetében egy,az Atilla által elfogadott"római" vallástól különböző hagyományvilág vagy vallás van jelen a hun-magyar népeknél az Atilla utáni időkben, ami Szent István idejétől komoly összetűzéseket eredményez. És újra érzékelhetővé válik, hogy a megtérés visszatérő feladat a magyar népek életében, amit például Szent László legendáriuma is jelez. Persze az igazságos ítélő krisztusi szerepéhez egy magyar királynak nem mindig sikerül felnőnie, nyilván ez is sok probléma forrása ezekben az időkben.

Kollarics Gábor 2014.05.17 13:48:55

"Dionysius Exiguus (ha ugyan nem fiktív személy) jóval később élt, maximum egy-két évszázaddal első krónikáink keletkezése előtt. Feladata nem elsősorban a Krisztus szerinti évek bevezetése, hanem az időszalag megmanipulálása volt."

Ha hamisítás történt, akkor van időtöbblet is? Korábban kiszámoltam, hogy ez a krónikák nemzetségtáblái alapján akár hatszáz év is lehet(lásd az előző fejezethez írt kommentemet). Ha az ott alapul vett 20 helyett a reálisabb 25 évet számolom egy generációra, akkor Szent István 420 körül született meg Jézushoz viszonyítva. Szent István születésének Képes krónika szerinti évszáma 969. A kettő között 550 év feszül. Ez nagyságrendileg az 532 éves ugratást valószínűsíti. Ennyi évet nem tudtak lefedni krónikásaink ellentmondások nélkül történelmi alakokkal és eseményekkel.

Kollarics Gábor 2014.05.17 17:22:05

Egy érdekességre bukkantam, ami a diocletianusi és a Marcus Aureliusi idősíkok összefüggésével kapcsolatos.
Marcus Aurelius bronz lovasszobráról két idézet wikipédiáról:

"a keresztény korban azért nem olvasztották be, mert azt I.Constantin szobrának gondolták.a középkorban a római lateráni palotában állt, 1538-ban visszahelyezték a Capitoliumra (Piazza del Campidoglio). Noha Róma kereszténnyé válását követően általános gyakorlat volt, hogy a bronzból készült szobrokat beolvasztották új szobrok öntéséhez, ez a szobor egyedüliként fennmaradt. Ennek az volt az oka, hogy az ókor végén / középkor kezdetén tévesen úgy vélték, hogy a szobor az első keresztény uralkodót, I. Konstantint ábrázolja."

Nem valami életszerű felejtési história ez, szerintem ez nem szorul magyarázatra.

"A lovaszobrot, amely a reneszánsz lovaszobrainak példaképévé vált eredetileg arany borította. A legendák szerint, ha egyszer megint arany borítja majd, megszólal a paripa két füle között magasba emelkedő sörényrész és az utolsó ítélet napjának megérkeztét hirdeti majd. A ló felemelt lábai alatt egy legyőzött barbár szobra feküdt eredetileg, mintegy figyelmeztetve, hogy Róma uralma ellen fellázadni nem érdemes."

Érdekes, hogy a hagyomány Marcus Aurelius szobrával kapcsolatban hogyan keveri a római és a keresztény elemeket. Dunaszekcsőn(Lugio)egy Marcus Aureliust ábrázoló bronzfej került elő 1974-ben, ami megszólalásig hasonlít a lovasszobor fejalakjához, tehát itt is bronzszobor mentődött át. Talán itt is ugyanúgy Constantinnak gondolták?

"Az ifjú Constantinus Diocletianus császár nikomédiai udvarában szolgált" -írja a wiki.

Ha Diocletianust Marcus Aureliusból alkották meg, akkor érthetővé válhat a szobor körüli "memóriazavar"

Kollarics Gábor 2014.05.17 08:31:11

"Ez a 417-418-as dátum, amelyet Michael De Ungria a magyarok első bejövetele éveként említ, majdnem pontosan 284-gyel kisebb Kézai Simon adatánál. Ha Kézai krónikájának évszámai feltételezésemnek megfelelően Dionysius Exiguus évszámai, akkor Michael De Ungria dátuma semmi más nem lehet, mint ugyanezen eseménynek az arszakida éve."

ha jól számolok, ebből az is következik,hogy Atilla 418-as bejövetele Jézus születésétől(ars.248)170 évre történik. Ez valóban 8 nemzedéknyi távolság, ahogy Gyula utal egy angol krónikás adatra Lancelotra vonatkozóan, akinek Atillával történő azonosítását Gyula feltételezte egy korábbi tanulmányában. (Egy generációra kb. húsz évet szokás számolni.) Érdekes, hogy a krónikások Kézaitól Bonfiniig csak a számokkal kombináltak, de a nemzedéki leszármazási vonalakat nem próbálták bővíteni, úgy látszik, ezt szigorúan védte a hagyomány. Bonfini volt az, aki az Atilla és Álmos közötti időszakadékot az avar korszakkal töltötte fel. Ki így , ki úgy próbálkozott, de egyetlen egy krónikásunk sem tudta ezt az időszakadékot (megtörtént események híján)megoldani. Szerintem Bonfini sem hamisított, ahogy a többi krónikás sem (most az elfogultságok miatti torzításoktól eltekinthetünk), csak okoskodott, mint most mi is. Egy viszont szembetűnő: ha a magyarok második bejövetelének évét 896 tájára helyezzük, onnantól nem tapasztalható folytonossági hiány a számontartott magyar történelemben egészen napjainkig.

Lássuk csak. Az arsakida időszámitás megadja Jézus születési évét és ahhoz képest Atilla korát 170 évvel később. Akkor Álmost is tudjuk, ő Jézust úgy 270 évvel követi a Csaba, Ed, Ügyek, Előd utáni ötödik generációként. Folytatva a sort Árpád, Zoltán, Taksony, Géza, István, öt nemzedék, újabb száz év, tehát Szent István mintegy 380-400 évvel követi Jézust. Az a helyzet, hogy ha hiszünk az arsakida időszámítás Jézus születése dátumának és a krónikák leszármazási vonalának, abból ez következik. Nyilván ez esetben csak közelítő értékekkel lehet számolni, ha egy generációt 25 évnek veszek, az eltérés ötven év is lehet, de mi ez ahhoz a mintegy hatszáz évhez képest, ami a ma használatos időszámítás szerinti 1000 és mondjuk a 400 között feszül, és mindkettő Szent Istvánnak Jézus születésétől való távolságnak felel meg. Lehet, hogy a 600 év brutálisan hangzik, de nekem Gyula elméletéből kiindulva ennyit adtak ki a krónikák. vagyis ennyi évre nincs esemény a középkori magyar krónikákban. Most majdnem idézőjelbe tettem a középkorit.
Ha 896-tól folytonossági hiány nincs, ez azt jelenti, hogy Jézustól ma élő emberek csak 1400 év távolságra vagyunk.
Vagy ez nem lehetséges?