Adatok
___________________ (törölt)
2 bejegyzést írt és 21 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
(Segítség balliberális értelmiségieknek)Aki nem tudná, mostanában botrányt kavart egy hatodikos általános iskolai tankönyv, amely szerint "a lányok állítólag könnyebben tanulnak meg olvasni, mint a fiúk többsége, de matematikában inkább a fiúk ügyesebbek." Balliberális…..
- Ez egy kemény ország - bólogatott B. a munkamegbeszélést követő sörözésen úgy az ötödik korsó fülét megmarkolva - Itt a legtöbb embernek csak a szar jut. Gürizhetsz napestig számlára bejelentetlenül, vagy közalkalmazotti státuszban akár diplomával is csak annyiért, hogy…..
Tegnap este két olvasói levél is érkezett hozzám azzal a kéréssel, hogy tegyem közzé. Mindkét feladó a nevének elhallgatását kérte. Az első levelet egy külföldre távozott honfitársunktól kaptam, és angolul van:A Sad Hungarian Emigré's SongletBear with me, my Western friendsFor…..
___________________ (törölt)
2014.09.29 15:45:19
@maroz: Más kifejezéssel: menősködés.
Véleményem szerint a menősködés rendszerváltás utáni magyar társadalom egyik legzavaróbb vonása. Furcsának találom, hogy mind a baloldal, mind a nemzeti oldal elveivel ellentétes, de még soha, senki nem írt róla cikket.
Én most végre tervezem. Téma-tippeket kérek bárkitől, akit érdekel, egyelőre a következőket találtam:
- Amikor termékeket úgy hirdetünk, hogy "exkluzív minőségű". (Excludere: kizárni, tehát: azé' vedd meg, mert ilyet nem vehet mindenki!)
- Amikor "igényességnek" nevezzük a gazdagságot és "igénytelenségnek" a kényszerű spórolást.
- Kilencvenes évek diszkóiban a teljesen értelmetlen VIP-szekció. Ugyanott: márkásruha-verseny.
- Cégek elnevezése, főleg a legkisebbeké. A realitást tükröző Tóth és Társa Számítógépszerelő Bt.: nem menő, CompuTrendSoft 2000: menő.
- Minden, ami nyugati, automatikusan értékes, főleg szimbolikusan. (Ez alól én sem tudom teljesen kivonni magam: a korzikai sörcímkét leáztatom és elteszem, mondván, hogy érdekesség, de az albánt eszembe sem jutna.) Ideológia, trend, vállalat, márka, vagy egyszerűen csak angolosan hangzó nevű pofák idézgetése: menő. Néha meg mernék esküdni rá, hogy az egyébként abszolút zseniális Nassim Taleb-et azért nem idézgetik sokat, mert valahogy nem Cambridge-re asszociálna az ember a nevéből.
- Nyelvek és nyelvekből átvett szavak, kifejezések presztízsrangsora. Nyilván az angol a topon, annyira, hogy már elcsépelt is, nagyonművelteknél francia, régivágásúaknál német, bonyolultaknál japán. Orosz, arab, török nagyon nem menő, az ilyen trendeknek ellenállni, tudatosan magyar szavakat használni ill. olyanokat alkotni főleg nem.
További tippeket kérek! :-)
Diagnózis-szerűség: az osztálytársadalom hiánya és a periférikus helyzet. Ahol fix osztályok vannak, hogy a nyakkendős ember így, a szűrös ember meg úgy, ott nem kell kivagyiskodni, mert úgyis tudja mindenki. Ott kell menősködni, ahol minden fix osztálybesoroltság nélkül az emberek egyik napról a másikra törnek fel vagy szegényednek el. A periférikus helyzetből pedig az következik, hogy a hatalmi centrumok szimbólumai a hatalom szimbólumaivá válnak.
Véleményem szerint a menősködés rendszerváltás utáni magyar társadalom egyik legzavaróbb vonása. Furcsának találom, hogy mind a baloldal, mind a nemzeti oldal elveivel ellentétes, de még soha, senki nem írt róla cikket.
Én most végre tervezem. Téma-tippeket kérek bárkitől, akit érdekel, egyelőre a következőket találtam:
- Amikor termékeket úgy hirdetünk, hogy "exkluzív minőségű". (Excludere: kizárni, tehát: azé' vedd meg, mert ilyet nem vehet mindenki!)
- Amikor "igényességnek" nevezzük a gazdagságot és "igénytelenségnek" a kényszerű spórolást.
- Kilencvenes évek diszkóiban a teljesen értelmetlen VIP-szekció. Ugyanott: márkásruha-verseny.
- Cégek elnevezése, főleg a legkisebbeké. A realitást tükröző Tóth és Társa Számítógépszerelő Bt.: nem menő, CompuTrendSoft 2000: menő.
- Minden, ami nyugati, automatikusan értékes, főleg szimbolikusan. (Ez alól én sem tudom teljesen kivonni magam: a korzikai sörcímkét leáztatom és elteszem, mondván, hogy érdekesség, de az albánt eszembe sem jutna.) Ideológia, trend, vállalat, márka, vagy egyszerűen csak angolosan hangzó nevű pofák idézgetése: menő. Néha meg mernék esküdni rá, hogy az egyébként abszolút zseniális Nassim Taleb-et azért nem idézgetik sokat, mert valahogy nem Cambridge-re asszociálna az ember a nevéből.
- Nyelvek és nyelvekből átvett szavak, kifejezések presztízsrangsora. Nyilván az angol a topon, annyira, hogy már elcsépelt is, nagyonművelteknél francia, régivágásúaknál német, bonyolultaknál japán. Orosz, arab, török nagyon nem menő, az ilyen trendeknek ellenállni, tudatosan magyar szavakat használni ill. olyanokat alkotni főleg nem.
További tippeket kérek! :-)
Diagnózis-szerűség: az osztálytársadalom hiánya és a periférikus helyzet. Ahol fix osztályok vannak, hogy a nyakkendős ember így, a szűrös ember meg úgy, ott nem kell kivagyiskodni, mert úgyis tudja mindenki. Ott kell menősködni, ahol minden fix osztálybesoroltság nélkül az emberek egyik napról a másikra törnek fel vagy szegényednek el. A periférikus helyzetből pedig az következik, hogy a hatalmi centrumok szimbólumai a hatalom szimbólumaivá válnak.
___________________ (törölt)
2014.09.29 16:45:39
@Holger Hartland: igen, köszönöm, majd megpróbálom megszerezni a könyvet.
Szerintem Rejtőnél az írói álnév inkább csak játék, szereplői többnyire a társadalom perifériáján élő csavargók, nem hiszem, hogy menősködésről lenne szó a dolog itteni értelmében (hatalom és gazdagság illúziójának keltése)
Amikor elolvastam Szerb Antaltól a Pendragon legendát, akkor értettem meg, hogy Lőrincz L. László kb. egész életműve arra épült, hogy ennek gyártotta le gagyi, gagyibb és még gagyibb változatait. A karakter nagyon hasonló, de szerintem 1934-ben még nem volt ilyen kisebbrendűségi érzés, akkoriban inkább érdekes és fura alaknak tarthatták az elangolosodott, viszkizgető magyar professzor alakját. A nyolcvanas években viszont Lőrincz elgagyizált verziójában viszont már valamennyire ez benne volt, ez a parasztvakítós jelleg, én legalábbis úgy éreztem, hogy hiányzik a regényfolyamból a kezdet, amikor a főszereplő még nem híres professzor, amikor akár adott esetben átmenetileg még szegény is volt, szóval valami ilyen "relatable" időszak. Mindezzel együtt azt mondanám, hogy menősködős jelleg sohasem volt annyira erős ezekben a regényekben. Ez inkább egy ilyen műfaj, mint a szuperhős-képregények vagy Sherlock Holmes, szerintem a túlheroizálás önmagában még nem nagyon menősködés, a ponyvairodalomba ez szerintem belefér.
Így aztán egyetértek, hogy a menősködés gyökereit a rendszerváltozás előtt kellene keresni, de jó eséllyel a nyolcvanas éveknél nem sokkal régebben, és valószínűleg nem a ponyvairodalomban: benne volt, de nem erősen.
Ha már ponyva, inkább az az érdekes, hogy a természetéből adódóan eléggé kötetlen fantasy műfajban is a magyar írók angolszász fantasyt írnak pl. Wayne Chapman, azaz Novák Csanád - Gáspár András Tier nan Gorduin-regényei, még az is szokatlannak számít, hogy Kornya Zsolt bevállalt egy franciás vonalat Raoul Renier álnév alatt, a Mersant-regényekkel.
De ez sem annyira menősködés, csak kisebbrendűségi érzés. A menősködés alatt a másik ember kisebbrendűségi érzésének kihasználását értem, tehát azon érzés keltését, hogy én egy fokkal közelebb vagyok a hatalomhoz/pénzhez/sikerhez, mint a másik...
Szerintem Rejtőnél az írói álnév inkább csak játék, szereplői többnyire a társadalom perifériáján élő csavargók, nem hiszem, hogy menősködésről lenne szó a dolog itteni értelmében (hatalom és gazdagság illúziójának keltése)
Amikor elolvastam Szerb Antaltól a Pendragon legendát, akkor értettem meg, hogy Lőrincz L. László kb. egész életműve arra épült, hogy ennek gyártotta le gagyi, gagyibb és még gagyibb változatait. A karakter nagyon hasonló, de szerintem 1934-ben még nem volt ilyen kisebbrendűségi érzés, akkoriban inkább érdekes és fura alaknak tarthatták az elangolosodott, viszkizgető magyar professzor alakját. A nyolcvanas években viszont Lőrincz elgagyizált verziójában viszont már valamennyire ez benne volt, ez a parasztvakítós jelleg, én legalábbis úgy éreztem, hogy hiányzik a regényfolyamból a kezdet, amikor a főszereplő még nem híres professzor, amikor akár adott esetben átmenetileg még szegény is volt, szóval valami ilyen "relatable" időszak. Mindezzel együtt azt mondanám, hogy menősködős jelleg sohasem volt annyira erős ezekben a regényekben. Ez inkább egy ilyen műfaj, mint a szuperhős-képregények vagy Sherlock Holmes, szerintem a túlheroizálás önmagában még nem nagyon menősködés, a ponyvairodalomba ez szerintem belefér.
Így aztán egyetértek, hogy a menősködés gyökereit a rendszerváltozás előtt kellene keresni, de jó eséllyel a nyolcvanas éveknél nem sokkal régebben, és valószínűleg nem a ponyvairodalomban: benne volt, de nem erősen.
Ha már ponyva, inkább az az érdekes, hogy a természetéből adódóan eléggé kötetlen fantasy műfajban is a magyar írók angolszász fantasyt írnak pl. Wayne Chapman, azaz Novák Csanád - Gáspár András Tier nan Gorduin-regényei, még az is szokatlannak számít, hogy Kornya Zsolt bevállalt egy franciás vonalat Raoul Renier álnév alatt, a Mersant-regényekkel.
De ez sem annyira menősködés, csak kisebbrendűségi érzés. A menősködés alatt a másik ember kisebbrendűségi érzésének kihasználását értem, tehát azon érzés keltését, hogy én egy fokkal közelebb vagyok a hatalomhoz/pénzhez/sikerhez, mint a másik...
Clinton és Obama beszólt, a KDNP (?) frakcióvezető-helyettese vissza-. (Obamát, úgymond, a bankok "elszámoltatása" és a rezsicsökkentés zavarja. Mondja, és hát nyilván. Kínában, Burmában és Venezuelában is éppen rezsicsökkentési láz van, ideje volt Baracknak kiállnia mindenki…..
1000 leütés
Magyarország túl gyenge lenne elviselni egy szélsőjobbos rendezvényt?
2014.09.29 13:20:46
Orbán Viktor személyesen rendelkezett arról, hogy "minden törvényes eszközzel" meg kell akadályozni a hét végére Budapestre szervezett rendezvényt, amelyen ismert szélsőjobbos előadók szólaltak volna fel.
A rövid meglátásom, hogy több ok miatt nem értem a közleményt.…..
Minden újságolvasó ember tudja, hogy a kormányzat egyik szerve, az ún. KEHI vizsgálatot indított azok ellen a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) ellen, amelyeket a norvég állam támogat anyagilag, illetve az ellen a magyarországi alapítvány (az Ökotárs) ellen, amely a pályázati…..
Tagja ön egy politikai pártnak? Részt vett a küldöttállításban? Befolyásolni óhajtotta ezúton pártjának választási programját? Egyáltalán, az alapján szokott-e szavazni, hogy melyik párt választási programjával ért egyet a leginkább? Ha a fenti kérdésekre mind NEM a…..
Van a nagyvilág, és van az ember. Közte meg egy csomó értelmezési, érzelmi, hitbeli, érték-, érdek- és születési függőség. Szerencsés az az ember, aki békében él azzal, ami adatott neki (pl. a gyerekkori családja), és lehetősége van arra, hogy kialakítsa maga körül azt (az…..
___________________ (törölt)
2014.05.20 12:09:06
@HaFr:
Teszek én is egy kísérletet. Igazából liberális helyett a jelző állna meg, hogy nyugatos, modern, nem hierarchikus. Ugyanis a cikk lényege kb. hogy a kényszer rossz, az önkéntesség jó.
Ellenberger a keleti, premodern, hierarchikus értékrendszerben a kényszer, a függés és a hűség minden alapja.
Klasszikus példa, ha már a vallásokról van szó: kereszténységre csak a magyar vagy lengyen királyokat, reformációra csak a német fejedelmeket, földesurakat kellett megtéríteni: természetes volt, hogy akik tőlük függenek, jönnek velük. Cuius regio, eius religio.
Jó-e a premodern/keleties rendszer? Hát, annyi bizonyos, hogy egy ország se gazdagodott még így meg, és az emberek jellemzően keleties országokból mennek nyugatias országokba mennek dolgozni négyszer annyiért. Ha tényleg lehetne választani, akkor a nyugatias jobb lenne - legalábbis pénzben, a fene tudja, hogy másbna is-e. De egyelőre ugye mindenki a pénztelenségtől szenved, tehát ebből a szempontból jó lenne.
Csakhogy attól még, hogy az orosz paraszt irigykedve nézi a datolyapálmát, hogy de jó lenne olyat termeszteni, ha lehetne, attól azt még nem lehet, mert abban a klímában nem él meg.
A kérdés tehát az, hogy van-e a magyar viszonyok és karakter tekintetében lehetőség nyugatias felfogásra, úgy, hogy az tényleg működjön, gyökeret eresszen és gyümölcsöt hozzon?
Véleményem szerintem még jó ideig nincs.
Nézzen bele ebbe: en.wikipedia.org/wiki/Systems_of_Survival
Egyelőre a mi túlélési rendszerünk az őrző rendszere, nem a kereskedőé, a szamuráj vagy a betyár erkölcse.
Majd erről megpróbálok írni a Mandineren. Addig tényleg legalább annyit vegyen figyelembe, hogy ha egy (abszolút nem jobbos, kőkeményen "urbánus") amerikai szerző is bizonyos feltételek mellett érvényes túlélési stratégiának tekinti az őrző-mentalitást, tehát a keleties, hierarchikus, premodern, szamuráj-betyár erkölcsöt, akkor talán megállhat, hogy lehet akár az is, hogy nálunk tényleg ilyenek a feltételek és erre van szükség.
Tudom, tudom, az őrző-erkölcs "fasiszta" meg "középkori" meg "maffia". Ettől függetlenül egy érvényes túlélési módszer.
Teszek én is egy kísérletet. Igazából liberális helyett a jelző állna meg, hogy nyugatos, modern, nem hierarchikus. Ugyanis a cikk lényege kb. hogy a kényszer rossz, az önkéntesség jó.
Ellenberger a keleti, premodern, hierarchikus értékrendszerben a kényszer, a függés és a hűség minden alapja.
Klasszikus példa, ha már a vallásokról van szó: kereszténységre csak a magyar vagy lengyen királyokat, reformációra csak a német fejedelmeket, földesurakat kellett megtéríteni: természetes volt, hogy akik tőlük függenek, jönnek velük. Cuius regio, eius religio.
Jó-e a premodern/keleties rendszer? Hát, annyi bizonyos, hogy egy ország se gazdagodott még így meg, és az emberek jellemzően keleties országokból mennek nyugatias országokba mennek dolgozni négyszer annyiért. Ha tényleg lehetne választani, akkor a nyugatias jobb lenne - legalábbis pénzben, a fene tudja, hogy másbna is-e. De egyelőre ugye mindenki a pénztelenségtől szenved, tehát ebből a szempontból jó lenne.
Csakhogy attól még, hogy az orosz paraszt irigykedve nézi a datolyapálmát, hogy de jó lenne olyat termeszteni, ha lehetne, attól azt még nem lehet, mert abban a klímában nem él meg.
A kérdés tehát az, hogy van-e a magyar viszonyok és karakter tekintetében lehetőség nyugatias felfogásra, úgy, hogy az tényleg működjön, gyökeret eresszen és gyümölcsöt hozzon?
Véleményem szerintem még jó ideig nincs.
Nézzen bele ebbe: en.wikipedia.org/wiki/Systems_of_Survival
Egyelőre a mi túlélési rendszerünk az őrző rendszere, nem a kereskedőé, a szamuráj vagy a betyár erkölcse.
Majd erről megpróbálok írni a Mandineren. Addig tényleg legalább annyit vegyen figyelembe, hogy ha egy (abszolút nem jobbos, kőkeményen "urbánus") amerikai szerző is bizonyos feltételek mellett érvényes túlélési stratégiának tekinti az őrző-mentalitást, tehát a keleties, hierarchikus, premodern, szamuráj-betyár erkölcsöt, akkor talán megállhat, hogy lehet akár az is, hogy nálunk tényleg ilyenek a feltételek és erre van szükség.
Tudom, tudom, az őrző-erkölcs "fasiszta" meg "középkori" meg "maffia". Ettől függetlenül egy érvényes túlélési módszer.
Tegnap este elszabadult a pokol Kijevben. A tüntetők és a rendfenntartó alakulatok ismét összecsaptak, ám ezúttal minden eddiginél véresebb küzdelem bontakozott ki. Követni is nehéz a veszteségeket, szinte óránként meghal valaki a lángba borult ukrán fővárosban. Az ellenzék…..
___________________ (törölt)
2014.02.20 16:05:51
Egy dolog hiányzik csak a cikkből: a konkrétumok. MI a Kárpátalja érdeke, vagy legalább mik a szempontjai? Miféle nyomást gyakoroljunk a kormányha, ha még körvonalakban sem beszéltük meg, hogy mi is lenne jó?
Akkor megpróbálok legalább egy szempontlistát összerakni:
- A Majdan nagyrészt Nyugat-Ukrajnai ukrán, oroszellenes nacionalistákból áll. Ez nem jó. Nem kell a Kárpátaljának Nyugat-Ukrán nacionalizmus.
- Ha a Majdan EU tag akar lenni, tiszteletben kell tartania kisebbségi jogokat. Ez jó.
- Putyint nem nagyon érdeklik a kisebbségek. Ez nem jó.
- Putyinnak és a Kelet-Ukrajnai oroszoknak jól jöhet egy magyar szövetséges a Nyugat-Ukrajnai ukrán nacionalisták hátában. De ugyanakkor ez veszélyes is, kvázi a csali szerepét betölteni a csapdában. Ez lehet jó, de inkább nem jó. Ezeknem a dolgoknak nem szokott jó vége lenni. Simán van olyan scenario, hogy ukrán nacionalisták felhergelése, vérengzés Kárpátalján, majd Putyin fehér lovon bevonul mint a humánum és rend helyreállítója. Ez nem jó. Alapvetően nem kéne nagyon összeveszni az ukrán nacionalistákkal.
- Putyin ideológiája Dugin Eurázsiaizmusa. en.wikipedia.org/wiki/Foundations_of_Geopolitics Alapvetően neki nem nagyon kellenek a nem orosz ajkú területek, olyannyira, hogy német szövetséget javasol, elfogadja Németország kelet-középeurópai vezető szerepét, olyannyira, hogy még Kalinyingrádot is visszaadná nekik. A magyarságról többnyire mindenkinek az a véleménye, hogy hagyományosan jóban van a németekkel, Putyinnak emiatt lehet érdeke jóban lenni a magyarokkal, ez lehet óvatosan jó.
Hát, egyelőre 50-50.
Akkor megpróbálok legalább egy szempontlistát összerakni:
- A Majdan nagyrészt Nyugat-Ukrajnai ukrán, oroszellenes nacionalistákból áll. Ez nem jó. Nem kell a Kárpátaljának Nyugat-Ukrán nacionalizmus.
- Ha a Majdan EU tag akar lenni, tiszteletben kell tartania kisebbségi jogokat. Ez jó.
- Putyint nem nagyon érdeklik a kisebbségek. Ez nem jó.
- Putyinnak és a Kelet-Ukrajnai oroszoknak jól jöhet egy magyar szövetséges a Nyugat-Ukrajnai ukrán nacionalisták hátában. De ugyanakkor ez veszélyes is, kvázi a csali szerepét betölteni a csapdában. Ez lehet jó, de inkább nem jó. Ezeknem a dolgoknak nem szokott jó vége lenni. Simán van olyan scenario, hogy ukrán nacionalisták felhergelése, vérengzés Kárpátalján, majd Putyin fehér lovon bevonul mint a humánum és rend helyreállítója. Ez nem jó. Alapvetően nem kéne nagyon összeveszni az ukrán nacionalistákkal.
- Putyin ideológiája Dugin Eurázsiaizmusa. en.wikipedia.org/wiki/Foundations_of_Geopolitics Alapvetően neki nem nagyon kellenek a nem orosz ajkú területek, olyannyira, hogy német szövetséget javasol, elfogadja Németország kelet-középeurópai vezető szerepét, olyannyira, hogy még Kalinyingrádot is visszaadná nekik. A magyarságról többnyire mindenkinek az a véleménye, hogy hagyományosan jóban van a németekkel, Putyinnak emiatt lehet érdeke jóban lenni a magyarokkal, ez lehet óvatosan jó.
Hát, egyelőre 50-50.
Hát eljött ez is. Néhány órája Kijevben Klicsko a Majdan színpadán állva megkérte a nőket és a gyerekeket, hogy hagyják el a teret. Az utolsó nagy csata következik.
A térről közvetítők szerint a rendőrség gépfegyverekkel és páncélozott járművekkel érkezik a térre,…..
___________________ (törölt)
2014.02.19 11:46:18
@Nikosi: azért ez gyönyörű: maffia = diktatúra = királyság. Szóval, lényegében vagy modern liberális demokrata vagy, vagy bűnöző. Aki premodern, aki szerint az elmúlt pár száz év, a Felvilágosodás iránya tévedés volt, az bűnöző. Kiváló logika.
Nekem pontosan az a bajom, hogy nem tudom eldönteni, hogy Oroszország maffiaállam-e vagy korrektül premodern kvázi-királyság. Utóbbit ugyanis tudnám támogatni, mint az európai dekadencia alternatíváját, előbbit nem. Egy biztos - jó eséllyel nem ex-KGBs lenne a megfelelő király. Ez inkább a maffia fele dönti a dilemmát.
Nekem pontosan az a bajom, hogy nem tudom eldönteni, hogy Oroszország maffiaállam-e vagy korrektül premodern kvázi-királyság. Utóbbit ugyanis tudnám támogatni, mint az európai dekadencia alternatíváját, előbbit nem. Egy biztos - jó eséllyel nem ex-KGBs lenne a megfelelő király. Ez inkább a maffia fele dönti a dilemmát.
Urbanista
Örülnél, ha a gyereked a Saruman utcai iskolába járna? Egy kisváros közterületeit Tolkien alakjairól nevezték el
2014.02.17 08:57:46
A kisváros Hollandiában van, Geldropnak hívják, vagyis a neve alapján simán lehetne Középföldén is. Na persze egy ilyen negyed kialakításához kell egy új ingatlanfejlesztésű terület is, mert egy ekkora utcaátnevezési hullámot gondolom kevesen támogatnának. No de lássuk…..
___________________ (törölt)
2014.02.17 17:53:58
A felnőttek és gyerekek élettempója közötti eltérés stresszhelyzetet okoz, ami konfliktust generál a párkapcsolatokban – állítják amerikai szakértők. Lehet-e mérni a boldogságot és egyáltalán van-e értelme?
Meghökkentő posztot tett közzé pénteken Facebook oldalán…..
___________________ (törölt)
2014.02.17 17:48:59
@Emmanuel Goldstein: aut liberi aut libri. Valamit csináljon az ember, ami túléli őt: vagy gyerekeket, vagy írjon könyveket.
„Az ember csak úgy válhat igazán emberré vagy igazán önmagává, ha túllép (transzcendál) az emberi létezésen” (Viktor Frankl)
Napkelet és napnyugat címmel írt esszét a Népszabadságba február elején Tamás Gáspár Miklós. Írásában a Nyugat, a nyugatosság és a…..
___________________ (törölt)
2014.02.12 09:37:30
@Holger Hartland: teljesen másra irányul a kérdés, alig van köze itt a lényeghez, ezért nem tudok válaszolni rá. Az egész dolog ott indul, hogy meggyőzni az embereket, hogy máshogy volna jó élni. A világot a vélemény uralja, minden intézmény vagy rendszer csak megtestesült vélemény. Az alapvető feladat: az emberek meggyőzése, hogy így jó élni. Az másodlagos és csak utána következik, hogy ehhez milyen intézményes keret megfelelő.
Ott téves a kérdés, hogy lényegében azt kérdezi, hogy miért nem jó egy sokféle életmódkísérletnek teret adó szabadság-keret? De, az jó. Csak annak a világon semmi köze nincs a modern világhoz és annak specifikus szabadságfelfogásához. A modern világ egyetlen célt ismer - az egocentrikus, hedonista életmódot és arra optimál. Precízen az önmagánál kívüli célokra törekvő életmód, ami mellett érvelek, az a valóban pluralista, az ad lehetőséget sokféle, különböző életmódra, valóban arra a szabadságra, hogy az emberek máshogy, egymástól különbözően éljenek, mert önmagunkon kívül millió célt lehet találni. Pontosan a modern, hedonista liberalizmus a monomániás, mert mindent egyetlen életmód: az öncélú hobbi-élet elősegítésére optimál.
De nem itt indul a történet, hanem ott, hogy mit tartunk jónak. Nem az a kérdés, hogy mennyi az intézményes akadály a célválasztás előtt, hanem precízen arról szól az érvelés, hogy mit akarunk választani. Tehát a vélemények meggyőzéssel való megváltoztatása az első, nem a felülről szervezett intézményes reform.
Ott téves a kérdés, hogy lényegében azt kérdezi, hogy miért nem jó egy sokféle életmódkísérletnek teret adó szabadság-keret? De, az jó. Csak annak a világon semmi köze nincs a modern világhoz és annak specifikus szabadságfelfogásához. A modern világ egyetlen célt ismer - az egocentrikus, hedonista életmódot és arra optimál. Precízen az önmagánál kívüli célokra törekvő életmód, ami mellett érvelek, az a valóban pluralista, az ad lehetőséget sokféle, különböző életmódra, valóban arra a szabadságra, hogy az emberek máshogy, egymástól különbözően éljenek, mert önmagunkon kívül millió célt lehet találni. Pontosan a modern, hedonista liberalizmus a monomániás, mert mindent egyetlen életmód: az öncélú hobbi-élet elősegítésére optimál.
De nem itt indul a történet, hanem ott, hogy mit tartunk jónak. Nem az a kérdés, hogy mennyi az intézményes akadály a célválasztás előtt, hanem precízen arról szól az érvelés, hogy mit akarunk választani. Tehát a vélemények meggyőzéssel való megváltoztatása az első, nem a felülről szervezett intézményes reform.
___________________ (törölt)
2014.02.12 09:48:54
@maroz: ha már ez a kontextus, akkor fordítva: inkább versengő csoportok, mint mondjuk a sportban. De igazából nem ez a kérdés. Ennél mélyebb - maga az érdek kérdése a problémás. Az érdek egyenlő a vággyal? Vagy az érdek egyenlő valami kicsit objektívebben megfogalmazható dologgal, hogy az embernek mi a jó, vagy legalább: hogy mi a rossz?
Tényleg ezt egy fokkal mélyebben kellene nézni. Egy alapvető érzelmi igény kielégítéséről van szó - arról az igényről, hogy magunkon túlléphessünk, és erre remek példa a sport. Egy futballszurkoló úgy fogja fel, hogy a csapat az nem a mostani játékosok, mert azokra mondhatja, hogy nem méltók a csapat történetéhez. Nem is ő maga, ő maga is támogatónak segítőnek tartja magát. Tehát végső soron senki egyéni érdekére sem optimál, sem magáéra, sem a játékosére, és az ebből eredő csoportérdekre sem. Hanem úgy fogja fel, hogy a cél a "klubszínek" dicsősége. Igen, erre lehet mondani, hogy ez absztrakció, hogy ilyen voltaképpen - nincs. Nagyon helyes! Pontosan ez a jó benne. Így aztán szurkoló, játékos egyaránt tud egy olyan valamit szolgálni, ami végső soron senki érdeke, senki egóját nem csiklandozza, senki haszna vagy élvezete - és ezáltal válik mindenkiévé, ha sikerül. Lényegében sikerül a veszedelmes egó-energiákat a semmibe, egy absztrakcióba csatornázni - és ezáltal katarzist, a nagyobb-nálad felemelő érzését elérni.
Elvont marhaságnak hangzik, tudom. De tényleg valahogy így gondolkoznak például a szurkolók, meg a történelem során annyian, én csak próbálom megfogalmazni valahogy.
Nyugodtan lehet ezt hülyeségnek tartani - a kiindulási pont teljesen valós: az emberek látható, észlelhető érzelmi igényei a klubszínek fetisizálástól a szuperhősös vagy kosztümös mozifilmekig vagy éppen a patriotizmus szimbolikus és nem konkrét nemzeti érdekekre építő részéig. Ez konkrét tény, hogy az ilyesmi népszerű, tehát akkor az is empirikus tény, hogy van valami az emberi lelki alkatban, ami ezt igényli, én csak próbálom ezt szavakba önteni, ahogy sikerül, ha rosszul, hát rosszul.
Tényleg ezt egy fokkal mélyebben kellene nézni. Egy alapvető érzelmi igény kielégítéséről van szó - arról az igényről, hogy magunkon túlléphessünk, és erre remek példa a sport. Egy futballszurkoló úgy fogja fel, hogy a csapat az nem a mostani játékosok, mert azokra mondhatja, hogy nem méltók a csapat történetéhez. Nem is ő maga, ő maga is támogatónak segítőnek tartja magát. Tehát végső soron senki egyéni érdekére sem optimál, sem magáéra, sem a játékosére, és az ebből eredő csoportérdekre sem. Hanem úgy fogja fel, hogy a cél a "klubszínek" dicsősége. Igen, erre lehet mondani, hogy ez absztrakció, hogy ilyen voltaképpen - nincs. Nagyon helyes! Pontosan ez a jó benne. Így aztán szurkoló, játékos egyaránt tud egy olyan valamit szolgálni, ami végső soron senki érdeke, senki egóját nem csiklandozza, senki haszna vagy élvezete - és ezáltal válik mindenkiévé, ha sikerül. Lényegében sikerül a veszedelmes egó-energiákat a semmibe, egy absztrakcióba csatornázni - és ezáltal katarzist, a nagyobb-nálad felemelő érzését elérni.
Elvont marhaságnak hangzik, tudom. De tényleg valahogy így gondolkoznak például a szurkolók, meg a történelem során annyian, én csak próbálom megfogalmazni valahogy.
Nyugodtan lehet ezt hülyeségnek tartani - a kiindulási pont teljesen valós: az emberek látható, észlelhető érzelmi igényei a klubszínek fetisizálástól a szuperhősös vagy kosztümös mozifilmekig vagy éppen a patriotizmus szimbolikus és nem konkrét nemzeti érdekekre építő részéig. Ez konkrét tény, hogy az ilyesmi népszerű, tehát akkor az is empirikus tény, hogy van valami az emberi lelki alkatban, ami ezt igényli, én csak próbálom ezt szavakba önteni, ahogy sikerül, ha rosszul, hát rosszul.
___________________ (törölt)
2014.02.12 10:03:38
@Gorgiasz: az emberi természet tényleg nem változott, az változott, hogy mennyire élünk vele összhangban.
Abból érdemes kiindulni, hogy az érzelmi igényeket tükröző "álomgyár", "szórakoztatóipar" mennyire megdöbbentően változatlan a korok soron - megfoghatunk egy ősrégi szórakoztatóipari terméket, mint a Roland-ének, vagy Homérosz, vagy a Szent László-történet, és simán felhasználhatjuk egy teljesen népszerű nagyköltségvetésű mozifilm forgatókönyvének, és az emberek bemennek a moziba és tetszik neki, ahogy Brad Pitt nyomul Trójában. Az "álom" megdöbbentően változatlan korokon át, mert az emberek érzelmi igényei változatlanok. Eddig egyetértünk?
Mi változott tehát? Az, hogy ma nagyobb a szakadék eposz és valóság, álomgyár és valóság, érzelmi igény és életmód között, mint valaha. Az, hogy az átlagos középkori lovagnak több esélye volt félig-meddig mondabeli Rolandnak lennie, mint ma adott esetben akár a gazdag gyereknek is Batmannak - na jó, elég debil egy párhuzam, de remélem, érthető.
Hogyan lehet az, hogy ma kemény kritikának számít, ha egy ötletre azt mondják, hogy romantikus elképzelés? Hogy egyet jelent azzal, hogy nem működik? Romantikusnak lenni annyi, mint az emberek érzelmi igényeivel összhangban lenni, azaz lélektanban jónak lenni, semmi mást. Igaz, az baj, ha egy elképzelés _csak_ romantikus és semmi más - azt lehet mondani, hogy az baj, valami lélektanilag működik, de közgazdaságilag mondjuk nem.
A modern világ egyik legbizarrabb tulajdonsága, hogy meg sem próbál romantikus lenni - pedig nem is olyan rég a társadalomtudósok jó része - Weber, Schumpeter, Drucker - még értették ezt. Tehát ma azt várjuk, hogy a dolgok valahogy mechanikusan működjenek, ahelyett, hogy olyanok legyenek, amikkel az emberek érzelmileg azonosulni tudnak. Aztán csodálkozunk, ha nem működnek.
Hát ezért keres Steven Spielberg dollárszázmilliókat :-) Mert óriási álomgyár-mechanizmus kell ahhoz, hogy egy teljesen elvarázstalanított, deheroizált, pitivé, öncélúvá, hobbi-életűvé tett világot elviselhetővé tegyen.
Abból érdemes kiindulni, hogy az érzelmi igényeket tükröző "álomgyár", "szórakoztatóipar" mennyire megdöbbentően változatlan a korok soron - megfoghatunk egy ősrégi szórakoztatóipari terméket, mint a Roland-ének, vagy Homérosz, vagy a Szent László-történet, és simán felhasználhatjuk egy teljesen népszerű nagyköltségvetésű mozifilm forgatókönyvének, és az emberek bemennek a moziba és tetszik neki, ahogy Brad Pitt nyomul Trójában. Az "álom" megdöbbentően változatlan korokon át, mert az emberek érzelmi igényei változatlanok. Eddig egyetértünk?
Mi változott tehát? Az, hogy ma nagyobb a szakadék eposz és valóság, álomgyár és valóság, érzelmi igény és életmód között, mint valaha. Az, hogy az átlagos középkori lovagnak több esélye volt félig-meddig mondabeli Rolandnak lennie, mint ma adott esetben akár a gazdag gyereknek is Batmannak - na jó, elég debil egy párhuzam, de remélem, érthető.
Hogyan lehet az, hogy ma kemény kritikának számít, ha egy ötletre azt mondják, hogy romantikus elképzelés? Hogy egyet jelent azzal, hogy nem működik? Romantikusnak lenni annyi, mint az emberek érzelmi igényeivel összhangban lenni, azaz lélektanban jónak lenni, semmi mást. Igaz, az baj, ha egy elképzelés _csak_ romantikus és semmi más - azt lehet mondani, hogy az baj, valami lélektanilag működik, de közgazdaságilag mondjuk nem.
A modern világ egyik legbizarrabb tulajdonsága, hogy meg sem próbál romantikus lenni - pedig nem is olyan rég a társadalomtudósok jó része - Weber, Schumpeter, Drucker - még értették ezt. Tehát ma azt várjuk, hogy a dolgok valahogy mechanikusan működjenek, ahelyett, hogy olyanok legyenek, amikkel az emberek érzelmileg azonosulni tudnak. Aztán csodálkozunk, ha nem működnek.
Hát ezért keres Steven Spielberg dollárszázmilliókat :-) Mert óriási álomgyár-mechanizmus kell ahhoz, hogy egy teljesen elvarázstalanított, deheroizált, pitivé, öncélúvá, hobbi-életűvé tett világot elviselhetővé tegyen.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Így aztán szívesebben tárgyalnám meg a dolgot vagy tök parasztosan hétköznapi, nem filozófiai szinten, vagy úgy max. az 1600-as évek skolasztikus filozófiai szintjén, ami úgy gondolkodott, hogy mi mire jó, mi mire alkalmas?
Szóval én csak azt akartam mondani, hogy ma a baloldaliság mondjuk 10 témát jelent, ebből egy a szegény ember, 9 meg mindenféle a feminizmustól az antihomofóbián át az antirasszizmusig.
És az utóbbi 9 sokkal jobban érdekli a tehetős belvárosi bölcsészt, mint a szegény embert.
Tehát akkor miért ne legyen egy szegényemberpárt, amelyik közben konzervatív, nemzeti és vallásos, és egy menő divatos kozmopolita urbánus liberális párt, amelyik pont leszarja a szegényembert?
És akkor persze egyik sem férne bele teljesen a szokványos baloldali kategóriába.
Miért kell ezt összeházasítani? Mert a TGM-féle okosok levezették, hogy mind a kettő "emancipatorikus" ?