Adatok
Kitti Dubán
61 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
https://dubankitti.wixsite.com/weboldal..
Sokáig vártam, hogy találkozzak az én bölcs emberemmel, csendes nyugodtsággal, mint amikor valami elkerülhetetlent, sorsszerűt várunk, ami akkor is eljön, ha egyáltalán nem is vár rá senki, még a gazdája sem.
Vártam tehát, hogy találkozzak a bölcs emberemmel. Egy öreggel, aki már látott mindent, és…..
Fel sem tűnt, hogy el-eltűnök
Köd vagyok: szitálok ködöt.
Igaz vagyok, így csallak meg
Kínzód vagyok, s maradok heg.
Csend vagyok a süket zajban
Átok vagyok: kő a vajban.
Falad vagyok, törhetetlen
Emlék, kitörölhetelen.
Szén, mi tűzben porrá válik
Senkibb vagyok, mint akárkik,
s ha…..
Én nem csalok.
Figyelj csak, mondanom kell valamit. Valamiről. Nekem mondanom kell....
A világban amit nem én álmodtam magamnak, hanem ti nekem, vagy papírom nincs vagy ceruzám. Ugyanaz az erő taszít némaságba, mely égeti a torkom. Nekem el kell valami mondanom!
Egy dalcsokát énekel, s a fejét…..
La família es la most importante. A nappali közepén egy régi, nyűtt kanapén ül egy import-Dante és gondolkodik a halálról.
Én vagyok.
A reggeli kávé elültetett bennem egy túllocsolt fűmagot. Lenni vagy nem lenni? Kenni vagy nem kenni a lekváros kenyeret, anyám az udvaron szürke lepedőt tereget,…..
- Kata vagyok, óvónő – nyújt kezet a szőkített hölgy, akinek arcán a férfi máris határozottan óvónős arcvonásokat vél feldezni, haja óvónős kontyban, szelíd szemével bájosan ráhunyorog. Talán kellene neki egy félhold alakú, óvónős szemüveg… A legfurcsább az egészben, hogy a férfi hiába pásztázza a…..
-Hogy sikerült? - kérdezi mellémszegődve Ő.
Mintha egy álomból ébredtem volna, melyet az agy felfoghatatlanságától megrémülve azon nyomban a feledés jótékony homályába szorít, és hiába próbálkozik az ember – tehát ugyanaz az agy – előhívni a képkockákat, fejünk sötétkamrájából soha nem kerülnek elő…..
Ha a testem eltűnne - csak kellék
az ágyba olvadna, mint egy múló emlék...
mi maradna meg a helyén? Ami nem múlandó.
Bokám után egy tintafolt,máshol körömlakk, szemfesték
Néhány fájó seb, mit szavak égettek belém,
s talán néhány jó szó.
Egy hajgumi, egy csat, régi, kinyúlt póló.
Méreg,…..
Már sűrű az éj, csak a villamos-zaj szól. Régen sötét lett...
Ember? Miért nem alszol?
Már eltűnt a fény minden ablakból - sajátod bámulod a tükörben - az is csukva, mégis látszik akarata mily erőtlen.
Megállt a világ, nem mozdul. Az óra kattog. Belülről jön: olajozatlan fogaskerék.
Ébren ér a…..
Ma láttam a Halált. Még sosem láttam ilyen közelről. Nem volt rajta fekete csuklya, és nem hozott hideg, vészjósló szelet. Csak kiszívta a lelket belőle, egy futóból, akit senki sem ismert és mégis mindenki érte küzdött. És igen, visszahozták. De percekig halott volt, szakszerűen: beállt a klinikai…..
Áttáncolni egy új évbe, megöregedni egy koncert alatt, kinyírni a bokád, hátad, magad, ünnepelni az ünneplésre méltatlant, mert minden percben ünneplendőt: létezésed, önmagad. Megszületni minden évben, agyad hátsó szegletében számot venni, mit tettél, a világon miért vagy. Agy vagy vagy lélek? Néha…..
Elbújni a felhők közé, felmászni egy végtelen fára, hagyni, hogy a szél hozzon le. Részeg angyalok hangjával meghalni, a világon túl ellebegni, soha semmit nem kérdezni, bámulni a semmibe, szeretni a mindent, érezni a csendet, magadnak ásni ki sírnak a vermet. Arcod veri valami könnyű permet, szíved…..
Mindenki szomorú... és senki sem sír. Szinte soha. Persze, sokszor szökik sok embernek könny a szemébe, ha beüti a lábujját az érthetetlen elrendezésű, nappali énjéből gyakorlatilag átrendeztetett éjszakai szoba teljesen irreleváns pontján álló éjszaka fotel sarkába. Sőt, gyakran és sokan sírnak…..
Sivár és kietlen puszta, közepén egy düledező íróasztalra unottan rágózó nő könyököl. Nagy sóhajjal pecsétet nyom az előtte heverő papírra, majd engedi, hadd vigye el a szél. A lap szétmállik és örökre elvész. A nő leplezetlenül unatkozik. Hátradől az időtlenségtől rozoga, nyikorgó széken és…..
Ki kap majd el? A sok száz kinyújtott kar közül, mely az égre emeltetik, és zuhanó testeket ölel magához, tompítva a földre érkezést, hol lesz az, amelyik értem nyúl majd, ha lezuhanok?
Rám is vigyázni kell. Én is lélek vagyok.
Hogy fog elkapni, ha karját megrövidíti a távolság?
Msik élet, másik…..
Kényes téma, már-már tabunak is nevezhető, mert erről mindenkinek van véleménye, és sokan szeretik ezt úgy hangoztatni, hogy azzal feltétlenül végigsértsék a másikat, az ilyen témákból pedig a közepesen értelmes átlagtársaságokban tabu-téma lesz, jobb híján.
Neki is állok feszegetni.
Friss…..
Megkaptam, hogy én mindig csak szörnyű dolgokról írok, és biztos nem történik velem semmi jó. Szóval igyekszem ezt cáfolni. Jöjjön valami vidám.
Egyébként az én kis elzárt magánéletem rendkívüli vidámságnak örvend, tele van mókával és kacagással, de egyrészt olyan szinten körüllengi a fekete humor…..
Én, a Z generáció hivatalos, és az Y generáció tiszteletbeli tagjaként, önmagamat és a világot megrengető lelketlen pusztítást képviselve, kezemet a szívemre téve, fásult és kemény hangon, megingathatatlanul kijelentem:
Nem hiszek.
Mert nincs miben. Mert minden alkalommal, amikor kisüt a nap,…..
Egy lány sétál a tóparton. Minden sötét. Csak a templom világítja meg a vizet, minden gondolatot kiszed, kifúj fejéből a tavaszi szél. Egyedül van és mégsem fél, mert nincs egyedül. Démonja mellette zokogva tűr, ki akar törni, de képtelen. Elnyeli érces hangját a ringatozó rejtekű nád, mely elrejt…..
Egy feladat, ami nem az enyém, egy felvételihez, amit nem én írok, egy barátnő, aki nem kérte és az agyam, aki éjjel háromkor mégis úgy gondolta, hogy megírja. Dióhéjban.
Íme az életem egy hatszavas mondatban. Vagyis sok hatszavas mondatban, mert engem nem lehet csak úgy lekorlátozni. Stílusosan 20…..
Vihar van. Súlyosat lehel az ég, és üvöltve adja ki dühét, elsírja magányát, megöntözi lányát, a kitárulkozó földet.
Megitsztul a világ. Elmossa a világ mocskát, megmutatja bősz hatalmát: eltörölhetne egy nagyobb esőcseppel,
ilyenkor a belsőm megmukkanni sem mer.
Porszemként bámulok fel az égre,…..
A világ nem olyan szép, a civilizáció nem olyan jó, és az élet nem olyan boldog. Nem olyan, mint ahogy mondták. Törikönyvek tanították, vénülő nagyapák unokafülekbe súgták, hogy a háború... És mi nagyra nyílt szemekkel, összeszoruló torokkal gondoltuk, hogy de szörnyű lehetett, hogy a háború rossz,…..
Elindulunk: én és kutya
Rálépünk az országútra
S követve a szívünk hangját
Elhagyjuk a város zaját
Felkapok egy szürke gatyát
Leváltja a szűk harisnyát
Modern módon így mezítláb
Velem vizslányi boldogság
Lábunk alatt beton kopog
Csak két halk szó: Gyere bolond!
Hű társamként…..
Just another boring blogger
Iván, a rettenet - annyira rettenetesen jó, hogy az már szörnyű... vagy mi?
2017.03.27 17:39:51
Ez a darab rettenetes. Mármint, hogy rettenetesen jó. Illetve, ha pontosan akarok fogalmazni, borzasztó, tényleg igazán szörnyű, az agysejtjeim vinnyogtak a fájdalomtól, ahogy a nézőtéren ülve próbálták feldolgozni ezt a két órás tömény miahalált és úristenmitörténiket. Az első fél órát tátott…..
Tavasz van, és vidám világ, megölel véletlen egy fradista egy lilát, s ahogy Csokonai dalolta meg Lillát, úgy énekel száz meg száz madár. Legyőztük a zord csendéshóéshalált. Most édes tavasz-zajjal tölti meg a természet a szíveket, újra látunk virágzó színeket, s már nem a TV-ben szidjuk a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz