ezazamivalami 2014.01.21 16:58:02

@Shenpen: 1. az egyházat nem kellene idekeverni, mivel a jelenlegi státuszuk a kormány mellett nagyon megváltozott ahhoz képest, ami az elmúlt pár évszázadba volt olyan országokban, ahol hagyományosan rég vannak egyetemek.

2. az egyházak is nagyobb hányadban támogatásból élnek, ergó belőled.

3. fel kellene fogni, hogy vannak olyan területek, amik egyes országban nem tudnak megélni a piacról. ezt lehet utálni és nem elfogadni, de az általad valamiért kipécézett színházakról ez ma magyarországon elmondható, de sok minden más –főleg kulturális– területről úgyszintén.

ebben az esetben viszont nem "szalonértelmiségi'-ezni kéne, hanem felvállalni azt, hogy
a.) aki nem él meg a piacról, az dögöljön meg (így lennénk szép lassan a tízmillió informatikai szakértő, vagy építőmérnök országa, ellenben egy-egy mecénás által fenntartott intézményt leszámítva a múzeumok, egyetemi tanárok (kivéve persze az építőmérnököket), színházi rendezők és kurátorok nélküli ország.
ez jó lenne így?
b.) igenis vannak olyan értékek, amely egy kis nemzet, melynek nyelvét kevesen beszélik a világon megér annyit, hogy nyelvében, kultúrájában, hagyományaiban, stb. fent tudjon maradni –állami, AZAZ a társadalom közösségi formájában.

4. sokszor felhozott kritika a tőlünk nyugatabbra található egyetemek költsége, "piacról való megélése", csak épp az van elfelejtve, hogy legtöbb országban igen komoly támogatást (azaz a tandíj teljes hitelezését) kapnak a tanulók, akiknek adott esetben ezt a támogatást nem is kell visszafizetni. ennek az egyik legfőbb kritériuma a későbbi kereset, tehát az adott tanuló későbbi boldogulása. ez a kereseti limit viszont általában olyan szinten van meghatározva, ami már egy tisztességes élet fenntartásához bőven több, mint elegendő és arányos is ezekkel a bevételekkel. a sajnálatos rosszabb anyagi körülményű későbbi végzetteknek egy adott határidőn belül (egy dekád– vagy évtized) pedig elengedik a visszafizetést.