Adatok
értelemmel
0 bejegyzést írt és 37 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy volt ápolónő véleménye a magyar egészségügy helyzetéről.
8 évig dolgoztam ápolónőként neurológián és belgyógyászaton, nem könnyű egyik sem..ajánlom ki kell próbálni egy éjszakát 12 órában! ; szívvel-lélekkel dolgoztam az osztályokon, szerettek is a betegek és…..
értelemmel
2014.01.20 20:43:20
@reepach:
Megértelek! Egy szóval sem kell többet mondanod annál, hogy "...nincs sok értelme..."
Áttekintve -ami kettő napot vett igénybe- Világos a felállás és ahogy látom, ez nem is változik. Az első nap után már kiakartam lépni, azzal az utolsónak nevezett hsz-el, amiben a lelkiismeretről írtam. Tekintsétek írói munkásságom nehezen megbocsájtható részének. Szóval: mondom akkor búcsú, mert egy-két kivételtől eltekintve, csak depresszióba esek ezektől a hozzászólásoktól, vagy csak egyszerűen -higgadtság és jó neveltség ide, meg oda- atomi szinte oszlatnék fel egy két végtelenül kedves és intelligens hozzászólót.
Azt írod a másik hsz-ben, hogy sokat beszélek és keveset mondok /persze angolul/, amivel nem igazán értem mit akartál elérni? Kissé primitív vagy esetenként, aztán mintha megjött volna az eszed és képes vagy négy mondatot elfogadhatóan összetenni. Félre ne érts, most nem akartalak sértegetni, de ez a tény. Biztos Te is értelmes vagy, csak asszimilálódni kell a környezettel, ha az ember be akar kerülni egy közegbe.
Szóval: mondom az első nap után, akkor lépek. Erre nem visszarángat egy gyakran előforduló! Na jó, mondom, akkor még egy kicsit munkálkodom. Párom, először röhög rajtam, majd mikor ecsetelem a blog mondani valóját, keresztmetszetét, megnyilvánulásait és unos-untalan helyben erőlködését, akkor kissé elkomorult és csak annyit mondott: jellemző az egészségügyre, kiválóan leképezik. Meg kell Neki bocsájtani, csak jogász, még fejlődnie kell.
Miután sokatokkal sikerült "mély barátságba kerülni", illendően elbúcsúzom: Sok-sok sikeresen eltöltött évet itt mindenkinek. Én, miután két napot elbeszélgettem, elolvasgattam itt, nagyjából világossá vált előttem, hogy ez itt egy időtlen időtöltés klub tagoknak. Olyan helyben járós.
Visszatérve egy megállapításodra: "Kezdetben egészen értelmesen írtál, aztán egyre jobban belebonyolódtál az egyszerű dolgokba, és most már nem tudod, hogy mennyi az annyi."
ja-ja! Első nap még láttam értelmét, aztán ez az értelem, mely a "minden elsöprő erő" volt részemről, találkozott a helyi "mozdíthatatlan erővel" és megkezdődött az asszimilálásom, a meddő, sehova nem vezető, semmin nem változtató társalgások miatt.
Akkor búcsú:
További...amit csak szeretnétek!:)
Megértelek! Egy szóval sem kell többet mondanod annál, hogy "...nincs sok értelme..."
Áttekintve -ami kettő napot vett igénybe- Világos a felállás és ahogy látom, ez nem is változik. Az első nap után már kiakartam lépni, azzal az utolsónak nevezett hsz-el, amiben a lelkiismeretről írtam. Tekintsétek írói munkásságom nehezen megbocsájtható részének. Szóval: mondom akkor búcsú, mert egy-két kivételtől eltekintve, csak depresszióba esek ezektől a hozzászólásoktól, vagy csak egyszerűen -higgadtság és jó neveltség ide, meg oda- atomi szinte oszlatnék fel egy két végtelenül kedves és intelligens hozzászólót.
Azt írod a másik hsz-ben, hogy sokat beszélek és keveset mondok /persze angolul/, amivel nem igazán értem mit akartál elérni? Kissé primitív vagy esetenként, aztán mintha megjött volna az eszed és képes vagy négy mondatot elfogadhatóan összetenni. Félre ne érts, most nem akartalak sértegetni, de ez a tény. Biztos Te is értelmes vagy, csak asszimilálódni kell a környezettel, ha az ember be akar kerülni egy közegbe.
Szóval: mondom az első nap után, akkor lépek. Erre nem visszarángat egy gyakran előforduló! Na jó, mondom, akkor még egy kicsit munkálkodom. Párom, először röhög rajtam, majd mikor ecsetelem a blog mondani valóját, keresztmetszetét, megnyilvánulásait és unos-untalan helyben erőlködését, akkor kissé elkomorult és csak annyit mondott: jellemző az egészségügyre, kiválóan leképezik. Meg kell Neki bocsájtani, csak jogász, még fejlődnie kell.
Miután sokatokkal sikerült "mély barátságba kerülni", illendően elbúcsúzom: Sok-sok sikeresen eltöltött évet itt mindenkinek. Én, miután két napot elbeszélgettem, elolvasgattam itt, nagyjából világossá vált előttem, hogy ez itt egy időtlen időtöltés klub tagoknak. Olyan helyben járós.
Visszatérve egy megállapításodra: "Kezdetben egészen értelmesen írtál, aztán egyre jobban belebonyolódtál az egyszerű dolgokba, és most már nem tudod, hogy mennyi az annyi."
ja-ja! Első nap még láttam értelmét, aztán ez az értelem, mely a "minden elsöprő erő" volt részemről, találkozott a helyi "mozdíthatatlan erővel" és megkezdődött az asszimilálásom, a meddő, sehova nem vezető, semmin nem változtató társalgások miatt.
Akkor búcsú:
További...amit csak szeretnétek!:)
Kihallatszott, hogy az egyik nővér megkérdezte a másikat, idézni fogom szó szerint "nem mész oda ? válasz : megy a faszom , ha oda megyek is , csak azért, hogy a száját betapasszam".
Tisztelt Cím !
Bár, nem állt szándékomban megosztani számomra idegen emberekkel,…..
értelemmel
2014.01.20 11:49:45
@Tempus-Anh:
Akkor csak idézek és nem provokálok. Amit Tőled igazán furcsállok.
Idézet: Tempus-Anh 2014.01.15. 14:56:29
@értelemmel:
Nickneveddel teljesen azonosulva, nagyon objektíven és célratörően szólítottál meg, köszönöm Neked.
Alapjában véve ez egy beteg egészségügy, a nyugatihoz képest rossz megszervezéssel, fáradt (teljesítőképességük határára ért, aránytalanul agyonhajszolt) orvosokkal és változatos kompetenciájú, de úgyszintén az erejük limesén tántorgó nővérekkel.
Itt nem szeretném szomszédaink esetét felhozni példaként és rávilágítani arra, mennyire paradicsomi ez az állapot ahhoz, amit ott, a környező országok némelyikében kénytelenek elszenvedni a betegeknek, mert nem ideillő, senkit nem érdekel és nem is kell, hogy érdekeljen.
A magyar egészségügy egy vesztésre álló háború vesztes hadseregéhez hasonló, ahol az ellenség katyusáinak fényénél is még mindig kötözik a sebesülteket és osztogatják a vitézségi érmeket, és ahol a vezetők még mindig a legfelsőbb hadúrra tett esküre és a végső győzelembe vetett töretlen bizalomra figyelmeztetik a lankadókat, mert egyéb motiváló erő már nem maradt.
Amire én céloztam a fenti poszt kapcsán az az, hogy a hiperérzékeny, de ugyanakkor a végsőkig öntudatos beteg, ha nem tud amit kezdeni az önnön testével és olyanokra ragadtatja el magát, ami akár az életébe is kerülhet, akkor ne a rajta segítők hangneme legyen az első, amibe beleköt (és itt még a másik fél meg sem hallgattatott - szigorúan egyoldalú infók állnak rendelkezésünkre), hanem hálás legyen, amért segítettek rajta és életben maradt. Istenről és emberbaráti szeretetről itt szintén nem beszélnék, mert az olvasók közül nem tudom, ki hogyan áll Istennel és a hittel.
Még egyszer köszönöm ezt a kimerítő, részletes és nagyon alapos, tiszta gondolatvezetést, amellyel megtiszteltél. Üdv. T.A.
Ez az egyik idézet. A másik, amikor többen megkértek, hogy ne legyél elfogult, Te ezt visszautasítottad és kijelentetted, Te /nem pont ezekkel a szavakkal/, hogy körömszakadtáig, ha igazad van. Én nem foglalok állást egyik oldal mellett sem, de felhívom a figyelmet a lekezelésre és fölényeskedésre mindkét oldal esetében.
"A nagyon cizellált szépen összeszedett hozzászólásaid most már lassan kezdenek túlmenni egy bizonyos határon."
Hol ez a határ és ki tűzte ki és miért? Én itt még senkit nem sértettem meg, ha csak azzal nem, hogy felhívtam a figyelmét a szövege, mondanivalója belső ellentmondásaira.
Azt értem, hogy egy magát magasan kvalifikált embert ez nagyon tud bántani, hisz a mindennapokban -helyzeténél fogva- nem ehhez van szokva. De itt és főleg ha a panaszos új és újabb lekezelése folyik, akkor mint Te "az utolsó töltényig. Ha ezt én Tőled eltudom fogadni, akkor kérlek tedd Te is. Ha empátiára van szüksége valakinek, akkor vica versa.
"orvosok kollektív bűnösségét hangoztatod fennen"
Csak egyetlen ilyen írásomat légy kedves és idézd be. Csak egyet és már itt sem vagyok. De ha ez nem megy, akkor megint egy állítás, aminek semmi alapja. Mint írtam szellemi torna ez nekem. Ez nem sértés senkinek.
"Egy kicsit elég már belőled."
Ez az egyetlen -szerintem-, ami megállja osztatlanul a helyét. Tudod végtelenül tisztelem amit csinálsz, a harcot, melyet megvívsz nap, nap után. Még sok mindenben igazad is van, de kérlek Te se mond meg, hogy Pl. én mit csináljak. Ez csak az orvosomnak és annak engedtetik meg, aki fegyvert fog fejemhez.
Ami a legszebb, hogy pont miattad vagyok itt. Még soha nem jártam a "Praxis" blogban. Index-ről beléptem és mit látok, hogy iszonyatos csatában vagy különböző hozzászólókkal. Oszt mikor írták, hogy befejezhetnéd már, akkor elküldted az intrudereket valahova.
Idézet: Tempus-Anh 2014.01.16. 13:16:00
@Irkutszk:
Köszönöm.
A fenti intrudereknek pedig üzenném, hogy ENGEM ne küldjenek innen más vizekre csak azért, mert nekik fáj az, amit sok hozzászóláson keresztül logikusan kifejtettem.
Innen tovább ignore on.
Khm! Szóval: Javaslom egymás további tiszteletét. Részemről OK! Ha neked eleged van belőlem, megértem De ez vitafórum és nyílt. És még eszembe se jut azt írni a végére, amit Te írtál, hogy: "Innen tovább ignor on."
Inkább maradok tisztelettel
Akkor csak idézek és nem provokálok. Amit Tőled igazán furcsállok.
Idézet: Tempus-Anh 2014.01.15. 14:56:29
@értelemmel:
Nickneveddel teljesen azonosulva, nagyon objektíven és célratörően szólítottál meg, köszönöm Neked.
Alapjában véve ez egy beteg egészségügy, a nyugatihoz képest rossz megszervezéssel, fáradt (teljesítőképességük határára ért, aránytalanul agyonhajszolt) orvosokkal és változatos kompetenciájú, de úgyszintén az erejük limesén tántorgó nővérekkel.
Itt nem szeretném szomszédaink esetét felhozni példaként és rávilágítani arra, mennyire paradicsomi ez az állapot ahhoz, amit ott, a környező országok némelyikében kénytelenek elszenvedni a betegeknek, mert nem ideillő, senkit nem érdekel és nem is kell, hogy érdekeljen.
A magyar egészségügy egy vesztésre álló háború vesztes hadseregéhez hasonló, ahol az ellenség katyusáinak fényénél is még mindig kötözik a sebesülteket és osztogatják a vitézségi érmeket, és ahol a vezetők még mindig a legfelsőbb hadúrra tett esküre és a végső győzelembe vetett töretlen bizalomra figyelmeztetik a lankadókat, mert egyéb motiváló erő már nem maradt.
Amire én céloztam a fenti poszt kapcsán az az, hogy a hiperérzékeny, de ugyanakkor a végsőkig öntudatos beteg, ha nem tud amit kezdeni az önnön testével és olyanokra ragadtatja el magát, ami akár az életébe is kerülhet, akkor ne a rajta segítők hangneme legyen az első, amibe beleköt (és itt még a másik fél meg sem hallgattatott - szigorúan egyoldalú infók állnak rendelkezésünkre), hanem hálás legyen, amért segítettek rajta és életben maradt. Istenről és emberbaráti szeretetről itt szintén nem beszélnék, mert az olvasók közül nem tudom, ki hogyan áll Istennel és a hittel.
Még egyszer köszönöm ezt a kimerítő, részletes és nagyon alapos, tiszta gondolatvezetést, amellyel megtiszteltél. Üdv. T.A.
Ez az egyik idézet. A másik, amikor többen megkértek, hogy ne legyél elfogult, Te ezt visszautasítottad és kijelentetted, Te /nem pont ezekkel a szavakkal/, hogy körömszakadtáig, ha igazad van. Én nem foglalok állást egyik oldal mellett sem, de felhívom a figyelmet a lekezelésre és fölényeskedésre mindkét oldal esetében.
"A nagyon cizellált szépen összeszedett hozzászólásaid most már lassan kezdenek túlmenni egy bizonyos határon."
Hol ez a határ és ki tűzte ki és miért? Én itt még senkit nem sértettem meg, ha csak azzal nem, hogy felhívtam a figyelmét a szövege, mondanivalója belső ellentmondásaira.
Azt értem, hogy egy magát magasan kvalifikált embert ez nagyon tud bántani, hisz a mindennapokban -helyzeténél fogva- nem ehhez van szokva. De itt és főleg ha a panaszos új és újabb lekezelése folyik, akkor mint Te "az utolsó töltényig. Ha ezt én Tőled eltudom fogadni, akkor kérlek tedd Te is. Ha empátiára van szüksége valakinek, akkor vica versa.
"orvosok kollektív bűnösségét hangoztatod fennen"
Csak egyetlen ilyen írásomat légy kedves és idézd be. Csak egyet és már itt sem vagyok. De ha ez nem megy, akkor megint egy állítás, aminek semmi alapja. Mint írtam szellemi torna ez nekem. Ez nem sértés senkinek.
"Egy kicsit elég már belőled."
Ez az egyetlen -szerintem-, ami megállja osztatlanul a helyét. Tudod végtelenül tisztelem amit csinálsz, a harcot, melyet megvívsz nap, nap után. Még sok mindenben igazad is van, de kérlek Te se mond meg, hogy Pl. én mit csináljak. Ez csak az orvosomnak és annak engedtetik meg, aki fegyvert fog fejemhez.
Ami a legszebb, hogy pont miattad vagyok itt. Még soha nem jártam a "Praxis" blogban. Index-ről beléptem és mit látok, hogy iszonyatos csatában vagy különböző hozzászólókkal. Oszt mikor írták, hogy befejezhetnéd már, akkor elküldted az intrudereket valahova.
Idézet: Tempus-Anh 2014.01.16. 13:16:00
@Irkutszk:
Köszönöm.
A fenti intrudereknek pedig üzenném, hogy ENGEM ne küldjenek innen más vizekre csak azért, mert nekik fáj az, amit sok hozzászóláson keresztül logikusan kifejtettem.
Innen tovább ignore on.
Khm! Szóval: Javaslom egymás további tiszteletét. Részemről OK! Ha neked eleged van belőlem, megértem De ez vitafórum és nyílt. És még eszembe se jut azt írni a végére, amit Te írtál, hogy: "Innen tovább ignor on."
Inkább maradok tisztelettel
értelemmel
2014.01.20 14:12:16
Dr. Badacsonyi Szabolcs, a Szent Margit Kórház mb. főigazgatójának közleménye.
A Szent Margit Kórház főigazgatójaként azzal a kéréssel fordulok a "Rémálom a Szent Margit Kórházban" c. blogbejegyzés szerzőjéhez, hogy személyesen keressen meg engem, vagy a kórház betegjogi…..
értelemmel
2014.01.20 12:59:30
@Morrancs:
"Ha valaki lát maga előtt tíz piros labdát, és ebből levonja azt a következtetést, hogy a világon minden labda piros, azzal még rendben is lennénk, nincsen ellencáfolat. De ha jön valaki, aki közli, hogy ő látott egy kék labdát valahol, azt nem kellene feltétlenül hülyének vagy hazugnak kikiáltani.
Tehát ha valaki találkozott tíz udvarias, lelkes nővérrel az eü-ben, az nem zárja ki azt, hogy van egy-két olyan, aki bunkó a betegekkel."
"Nyilván arra kell törekedni. De ez nálatok abból áll, hogy állítjátok, amikor még nem igaz, és várjátok, hogy a valóság majd hozzáidomul a szöveghez? Ez így nem fog menni ...
Tudom, hogy a nagyotmondók országában élünk, ahol ha valaki odafenn mond valamit, akkor azt elhiszik neki, de ettől még nem lesz úgy, ez egy önámítás. Attól, hogy valaki kijelenti, hogy az ég zöld a fű meg kék, nem lesz olyan, akárhogy is akarja."
Nem szólok hozzá...csak like!!
"Ha valaki lát maga előtt tíz piros labdát, és ebből levonja azt a következtetést, hogy a világon minden labda piros, azzal még rendben is lennénk, nincsen ellencáfolat. De ha jön valaki, aki közli, hogy ő látott egy kék labdát valahol, azt nem kellene feltétlenül hülyének vagy hazugnak kikiáltani.
Tehát ha valaki találkozott tíz udvarias, lelkes nővérrel az eü-ben, az nem zárja ki azt, hogy van egy-két olyan, aki bunkó a betegekkel."
"Nyilván arra kell törekedni. De ez nálatok abból áll, hogy állítjátok, amikor még nem igaz, és várjátok, hogy a valóság majd hozzáidomul a szöveghez? Ez így nem fog menni ...
Tudom, hogy a nagyotmondók országában élünk, ahol ha valaki odafenn mond valamit, akkor azt elhiszik neki, de ettől még nem lesz úgy, ez egy önámítás. Attól, hogy valaki kijelenti, hogy az ég zöld a fű meg kék, nem lesz olyan, akárhogy is akarja."
Nem szólok hozzá...csak like!!
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
""Istenem, mi lett ebből a blogból..."
Rosszindulatú, buta, öntelt, agresszív alakok gyűjtőhelye.
Két lehetőséget látok és ajánlok. Az még érthető, hogy ez a véleményed, de az már nem, hogy teljes mellszélességgel ott vagy minden perpatvarban. Mintha beállnál a lányok köz és mikor megkapod a magadét, akkor fanyalognál, hogy ezek milyenek. Ne állj be "ezek" közé és szűz maradsz.
A másik, hogy megkeresed valamilyen formában e site üzemeltetőjét és határozottan felszólítod, hogy tiltson mindenkit ki, aki nem ért Veled és még pár kedves barátoddal egyet.
Sajnálom, hogy most én is agresszív, buta és önteltek csoportjába kerültem azzal, hogy szóltam ellened. Penitenciaképp hamu és ruha megszaggatásra ítélem magam. /hogy én ezért mit fogok kapni :((/:)