Regisztráció Blogot indítok
Adatok
egy

0 bejegyzést írt és 60 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Mindig is érdekelt az az ellentmondás, ami a terroirfaggatók szándékai és az általuk telepített fajták között feszült. Nemrégiben a Winfer kapcsán sokan a bírálok orrára húzták: a Pávát (amiből persze két cabernet figyel árgus szemmel) nem, de egy sangiovesét bezzeg képesek…..
egy 2009.08.20 17:58:50
Üdv,

Friss Kislaki élményeimet ütköztetném Tisztelettel:

A 08-as Vitéz Chardonnay - különösen a 2007-es emlékeivel összevetve - számomra egyértelmű üzenetet hordoz. Létezik metszete a terroir-nak és a közízlésnek, csak keresni kell (?) . A 2007-es - jelentős oxidált, már-már autolízises jegyeivel - szerintem klasszikus réteg bor volt, mely igen keveseknek nyerte el a tetszését, akikét nem, azok lazán "leborhibázták" (láttam én már borcelebet évjáratos Champagne-t osztani vakon, 800-as tankpezsgővel szemben). No mindegy, Géza saját bevallása szerint is kísérletnek szánta a 2007-es fehéreket, sok akác, hosszú hordós feldolgozás. A Chardonnay nagyot lépett a mainstream felé, de szerintem a hazai nagy chardonnay-k kommerszségével szemben még mindig komoly értékeket mutat. Frissen bontva szinte felrobban a pohárban, mintha csak az oxigénre várt volna... Illatát valóban a fa és virágok dominálnak, de a fa nem a szokásos vanília krém a tetején, hanem egy mélyebb, izgalmasabb minőség. Megkockáztatnám a burgundiai párhuzamot, legalábbis ami a fa szerepét mutatja a borban. A bort egyébként harapni lehet, sűrű, szinte krémes. Érdekes mindkét fehérnél a savak jellege. Kétségtelenül vannak. Sőt, szépen vannak, mégsem ropog a bor, inkább lágy, és masszív, mint határozott savakat mondanék. Mintha letakarták volna, vagy vajjal felfőzték volna. Persze az okok nyilvánvalóak, az eredmény számomra kedves és egyedi. Kis szomorúság, hogy a bor viszonylag hamar fárad. Egy fél óra a pohárban és a sok fával együtt sok érdekesség is elillan, az eközben elszenvedett felmelegedést pedig kifejezetten bünteti a bor. Ezért tényleg kár, mert a bor stílusa pont ellentétes várakozásokat sugallt, vagyis, hogy az idő (pohárban, pincében) gazdagítja majd borunkat. Én a 6 pontot simán vállalom.
A Sauvignon Blanc (elsőként odavágtam, hogy SB, de megérdemli, hogy kiírjam) viszont más tészta és nagyon egyetértek az előttem szóló Ringsider-rel, a pincészet legszebb bora, sőt az egyik legkomolyabb hazai kísérlet a fajtával. Kóstoláskor épp ellentétes utat jár be, mint a Vitéz. Már ahogy birtokba veszi a poharat látszik, hogy nem egy híg, tech SB érkezett. Illata kissé zárkózott, visszafogott, nyoma sincs a tömeg SB-ok szájbarágós fajtajellegességének. Az ásványosság (érdekes vizes terracotta illat) simán lenyomja a bodzás, füves jegyeket. Fél, egy óra múlva belendül a bor. Számomra elképesztő gazdag, elegáns illatvilág jön, sablonokkal nehezen leírható, rágni kell a bort jó ideig, hogy megértsem. Éljen! Az alkohol ott van kétségtelen, de hát ha az ember őszinte bort készít és ennyi volt a cukor (és spontánul erjedt), akkor nincs mit csinálni. A savak akárcsak a Vitéznél, jelentős savállományát szépen szőtték a borba, nem egy szál vázként, inkább finoman szőtt hálókét tartja a bort.
A fajta megerőszakolása lenne, messze nem, inkább azt mondanám a fajta eredeti értelmezése. Még persze messze van Pouilly Fume, vagy Sancere, de út elejének több mint reményteljes. Nálam simán 8 pont!
A vörösökről – ha érdekel egyáltalán valakit – kicsit később!
Üdv.:
egy
BorBoy Lendületvétel rozéval 2009.08.17 08:00:00
Két hét pihenés után kezdjük (folytassuk) valami könnyeddel – két rozéval. Nem venném el Albert gazda kenyerét, aki szorgalmasan deríti fel a borvételező helyeket, de hadd szóljak egy jó szót Pampetrics György úrért (kék ingben), akit egyhelyütt a Balaton-mellék első…..
A Művelt Alkoholista Partinektár 2009.08.05 10:15:00
Tokaj legújabbkori útkeresése világosan tükrözi, hogy mennyire nehéz a természetes édesborból üzletet csinálni. A Tokaj legnagyobb riválisaként számon tartott, és nemzetközileg sokkal inkább bejáratott sauternes-i édesek piaca is rendkívül szűk, hiába röpködnek a 90+ pontok…..
A következő apróhirdetést a Borhírek oldalról ollóztuk, az eredeti forrást nem találtuk. Régóta tudható volt, hogy Pók Tamás leköszön (vagy megköszönték neki), aztán a Monarchia is nevet váltott, végül Kovács Nimród viharos gyorsasággal távozott a UPC éléről. Most pedig…..
A Wine and Spirit Trade Association friss felmérése azt mutatja, hogy a brit fogyasztóknak kevesebb, mint a fele tartja fontos szempontnak a borvidéket. 59 százalék veszi figyelembe a származási országot, amikor a vásárlásról dönt. Ám a fő szempont az árengedmény. Míg három…..
egy 2009.07.16 10:24:48
Mivel Magyarországon a mai napig nem készül rendszeres és megbízható mérés a borok (Urambocsá, a pezsgők) forgalmáról . Gyakorlatilag, amit tudunk, azt az AC Nielsen éves hipermarketes felvételéből, vagy valamelyik Törley vezető (édes) pezsgőpiaci összefoglalójából tudjuk.

Egyszer volt szerencsém beszélni ez ügyben a Nielsen illetékesével, aki elárulta, azért nincs adatfelvétel e tárgyban, mert ugyan sokakat érdekel a téma, de annyira senkit, hogy fizessen is érte. Ők meg ugye nem a KSH, hogy csak úgy L’art pour l’art.

Elgondolkodtam, hogy milyen hozadéka lenne, ha a magyar termelők és kereskedők szabadon dúskálhatnának a hazai borfogyasztást atomi szinten leíró adatokban. Nyilvánvaló, hogy bármely más „iparágban” (elnézést minden borbaráttól a kifejezésért) ilyen adatok birtokában öltönyös stratégák izzadnák tele a mandzsettagombost, indulna aztán a termék innováció, a szerkezetet váltás, meg egy jó csomó kampány. Szerencsére a borászatban filozófia van stratégia helyett (azt meg mégsem cserélgetjük, mint más az inget), tradíció és lassan építhető minőség folyamatos innováció helyett. Mondjuk, egy-két kampány az elférne, de ezt most hagyjuk.

Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy van a világon pár olyan bortermelő ország, ahol – méretükből, esetleg a történelmi gyökerek hiányban – éppen így folyik a borkészítés. Trendeket figyelnek, alakítanak, dübörgött már a Chardonnay, a CabSav, virágozzák a Pinot, a Merlot, vagy épp most a Pinot Gris.
Az írás egy mondatával vitatkoznák, szerintem a vásárlási döntéseknél Magyarországon még mindig kiemelt helyen van a borvidék. A 350 FT-os kategória felett (ami ugye a hazai átlag / liter, hoppá), szerintem kevesen nyúlnak ismeretlen borvidék, ismeretlen bora után csak az ára miatt!
Üdv..
egy
egy 2009.07.16 12:13:02
@szulfit:
Sok mindenben egyetértek azzal, amit írsz. Konkrétan a fajtaszerkezet tekintetében a legárnyaltabb a kép, mert a lassú „átállás miatt” képtelenség reális időben reagálni a változó igényekre. Szerintem senki nem rohant ma ki a hegyoldalba, hogy kiszántsa a tőkéket és szürkebarátot telepítsen a helyibe.

A kezdeteket illetően, nyilvánvalóan sokakat megrészegített a kezdeti (nagyok) kétes sikere, így beálltak a sorba és lett is egyre több szép zöld Cabernet mindenfele, de ez szerintem inkább egyfajta mainstream (vagy nyájhatás), mintsem a piac tudatos követése.

Látjuk, hogy változik (nagyjából 2-3 évente) a közízlés és azt is látjuk, hogy a rajongás sok esetben nem a holtpontra jut vissza, hanem negatívba csap át (ABC). Tehát szerintem akinek van egy kis esze (és akkor hagyjuk most itt a filozófiát, meg a terroirban rejtőző tradíciót), az nem kezd bele egy minimum 6-8 éves idejű átállásba egy 2-3 éves „peak” alapján.

Ami még ettől is fontosabb, hogy újra oda lyukadtunk ki, hogy ki mutassa az utat. A (jó esetben) szakmai tudással, helyismerettel, hittel, vízióval rendelkező borász tegye a fogyasztó elé az Ő borát, vagy itt is igaz, a fogyasztó az úr, tessék kiszolgálni szemlélet!

Egy érdekesség: sajna nem találom most hirtelen, hogy ki csinálta, de azt hiszem tavaly volt egy felmérés itthon, hogy a fogyasztók miként viszonyulnának a csavarzáras borok megjelenéséhez. Az eredmény számomra meglepő mód pozitív volt, azonban azóta sem láttam érdemi magyar bort csavarzárral (elnézést a kevés kivételtől)!
üdv
egy
Egy MA szerző éppen arra járt, amikor Angela Muir Master of Wine a Pannon Bormustrán egy ismeretlen fehérbort 100 pontra értékelt, azaz tökéletesnek találta. A Master of Wine a borangyalok rendjében a szeráfi fokozatnak felel meg, vagyis a Boristen orcáját színről-színre látni…..
Tizenhét szótag / Még egy nagy költőnek is / Kevés ahhoz, hogy - ööö, igazából pont elég egy haikura, nekünk meg még annyi sem kell. Ütvefúrót megszégyenítő igyekezettel keressük tovább _popp_ mester (3#), Isarsturm (2#), ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, ZenZo,…..
Deja vu: ugyanaz a bor kapta a XV. Szegedi Borfesztivál nagydíját, mint a XIV. Szegedi Borfesztiválét. Hetven termelő 134 borát kóstolta meg a nagytudású zsüri, és a végén újra Monyókék örülhettek: az ő 1996-os Tokaji Esszenciájuké a nagyarany. A legszebb vörösbor: Sauska…..
A Szegedi Borfesztivál a két évvel ezelőtti minőségi csúcs óta (amikor még Ráspi is idetévedt, aztán haját tépve rohangált a padok között szegény, és ingyen öntötte a borát annak, aki rámosolygott) egyértelműen a széles tömegek és a nagy kasza irányába mozdult el. A…..
egy 2009.05.21 10:44:48
Szeged általánosságban: szomorúan írom le, de szerintem rossz úton jár Magyarország egyik legszerethetőbb boreseménye. A rétestészta hosszúságúra nyújtott rendezvényről szépen lassan kifarolnak a „nagyok(?)” és a kicsi, de érdemesek (no persze nem az érmesek), helyükre érkeznek a feltörekvő kicsik (éljen és hurrá) és a (jól)megélhetési kannások. Az utolsó pillanatban lemondók helyére a már amúgy is kiállítók léptek be, így vannak, akik egyszerre 2-3 standon keresik a szerencséjüket és a vendégek kegyeit. Hétközben borászt csak elvétve talál az ember (normális is, ki hagyja ott a szőlőt, munkát 9 napra), a hirtelen megsokszorozódott standok miatt több helyen futottam dekoratív hostessekbe, kedvesek, aranyosak, értitek… Félek, sok-sok erőfeszítéssel a Szegedi Fesztivál leküzdi magát egy gigantikus, maratoni búcsú színvonalára (ja, most hétvégén jön a borfeszttel egybenőtt Hídi vásár…). Kár lenne érte.
Közérdekű! A fesztivál bora: Monyók József 1996-os évjáratú Tokaji Esszenciája (mi mást nevez az ember egy fesztivál bora versenyre, ha nem egy 13 éves Aszú Esszenciát), ami jelentős előrelépés a tavalyi mandulás jégbor championhoz képest.
Néhány bor, ami eddig nem hangzott el, de talán érdekes: Ha valaki szereti a Somló classicot, feltétlenül keresse a Szabóvári pincét a fősoron, hatalmas arcok, a borok pedig Old School somlóiak. A 2004-es (hello) Olasz, a 2005-ös Furmint és a 2006-os hordóminta Juhfark egyaránt izgalmas bor, döbbenetes élettel. A borok érettek, champagne-osan finoman oxidáltak, mindez már-már elpusztíthatatlan, de már (!) élvezhető mennyiségű és szerkezetű savval. Gyümölcsfanok, Irsai kollaboránsok kerüljék, fröccsösöknek kötelező. Más. Aki eddig soha nem ismerte fel egy bor illatát, és sikerélményre vágyik, keresse meg a Lelovits standot és kérjen egy pohár rosét, majd kerek szemekkel kérdezze meg, hogy ez földieperből készült-e? (A Prowein-on futottam így bele egy borba, amiből áradt kiwi minden frontot, végül kiderült, hogy tényleg kiwi-ből van; Prestons Kiwifruit Winery) Szóval a Lelovits rosé: pici cuki, jó savak és elképesztő eperáradat (talán a 40% Syrah miatt). A Portugieserre kíváncsi voltam Vörös és Fehér kolléga írása kapcsán, szerintem is jogos a 4 pont, korrekt, de nekem is lomha egy kicsit, főtt (piros) gyümölcsök, tovatűnt savak. A Concentus Cabernet/Merlot inkább az előbbiről szól, összességében rendben is van, kár, hogy jéghidegen kaptam. Kiss pince Egerből laza 50 hektáron tolja, van is szortiment Sauvignon Blanctól (számomra totál betli, mély arany szín, fáradt, oxidált, rossz hordós, stb) a Tramini Jégborig (csak, hogy keretben legyen, ez se jött be, nagy cuki no sav + valami gyanús gumisság). A Leányka talán a legszebb a sorban, erősen jön a fajélesztő (szerintem egy S.B. élesztő), de ezzel együtt élvezhető. A vörösök sem rosszak, de szerintem kicsit drágák…igaz, kicsiben nem is lehet olcsón termelni! Siposék Badacsonyból új arculattal és eléggé egyen borokkal jöttek, talán a 08-as Szürke a legszebb. Maczkó Robi portugiesere egyedi darab, a megszokottnál sokkal-sokkal testesebb (32-es extrakt, hoppá), illatban áradó fruti cukorka (hangulatban és formában lévő kóstolótársam még a frutiba ragadt csomagolópapírt is kiillatolta belőle!) Ide kívánkozik még talán a Pinot is, mely épp oly messze van Burgundiától, mint … nem is tudom, szóval nagyon! Talás sose találkoztam illatban ennyire bordeaux-i burgundival. Dől belőle a gyümölcs (minden piros, különösen cassis), a melegség (pedig ezt is hidegen kaptam). Szájban már inkább Pinot, de nem egy animális, „nehéz to understand” (Zsóti barátom után szabadon).
Folyt köv… üdv:egy
        Ha egyetlen magyar borvidéket kellene megneveznünk, ami a kadarkáról eszünkbe jut, legtöbbünk Szekszárdot mondaná, természetesen. A terület és a fajta neve menthetetlenül összeforrt történelmileg; a hazai bortársadalom most is…..
egy 2009.05.20 18:21:45
Nálam nagy kedvenc a fajta, azzal együtt, hogy – mint írtátok – kevés olyan szőlőnk van, ahol ennyire hiányzik „a legnagyobb közös osztó” (bocs), vagyis az etalonként elfogadott karakter, minőség. Nem segíti mindezt persze, hogy nemzetközileg a fajta kevésbé elterjedt (mondhatnánk Közép-Európaikum, bántóbban Balkánikum) és mint sajnos jelenleg a kadarka, az albán Skoder, vagy a bolgár Gamza (alias Kadarkák) sem várható, hogy berobbannak a nemzetközi bor elitbe. (Persze rúgott még a fajtába egy nagyot a KGST igényszintre „beállított” borászati tervgazdálkodás is, de ezt most hagyjuk) Visszatérve az etalontalanságra, szerintem ez baj. Más ez kicsit, mint a kékfrankos esetében, ahol a borászati filozófia, a termőhely és modern borkészítési ismeretek (de finom voltam…) elképesztő szélesre húzta a kékfrankos stílus-palettáját (ez más sokszor sok helyen megvolt). Nyilván a kadarkánál is a termőhely, pontosabban a termőhelyen jellemző, általánosan elfogadott borászati megközelítés alakítja a kadarka stílusát, vagyis legyen-e Bordeaux-ba vágyó testes gyümölcsbomba, vagy fűszeres, könnyű-ivású. Nekem spec, ez utóbbi.
Saját emlékeire hagyatkozva a Taklernél rettenetesen erősnek érzem azt az 5 pontot, a bor szerintem a pince állatorvosi lova, egy OBI-álom-csináltbor, semmi fajtajelleg, vagy évjárat, vagy bármi. Bocsi, de nálam ez max 3. A Bodriból számomra az egyensúly hiányzott, nagyon sok alkohol és erő, mégis híg, hamar elinnanó. A Mészáros Kadarka, annak ellenére, hogy több jellemzőjében távol áll a nem létező kadarkaságtól, mégis nekem kedves volt, jól esett inni és pont. Jár a 4. Az Intersparban nemrég akcióban 1150 fele volt, én kiosztanék neki egy BB-t.
Üdv
egy 2009.05.21 09:01:50
@dagadtos: Alapvetően egyet is értek veled. Nagyon sok olyan bor (vidék van), ahol nem is várjuk el tisztán a fajtát, jöjjön a termőhely, a borász és minden amitől terroir a terroir. Talán a legerősebb példa ugye maga Burgundia, ahol nem készítenek Pinot Noir-t, vagy Chardonnay-t, csak Clos Vougeot-t, vagy épp Montrachet-t. De ne nagyzoljunk, „már” egy Ráspi kékfrankoson sem keressük a fajtajegyeket, hanem élvezzük a fajtán keresztül bemutatott Ráspit. Szóval, egyetértek Kedves Dagadtos pontozásnál a fajtajelleg nem kell, hogy szempont legyen… AMENNYIBEN azt mondjuk a termőhely sajátossága és nem a borászati labormunka írja felül. Jó kóstolást a továbbiakban is! Üdv
Továbbra is keresem az ideális nyári borokat, amikkel csak úgy el lehet lenni, és a pénztárcámat is kímélik. Mivel nem vagyok egy nagy rozé-fanatikus, ezért a könnyedséget egy kicsit nehezebb, reményeim szerint tartalmasabb műfajban üldözöm - sillereket kóstolgatok. Vannak…..
egy 2009.05.12 09:35:32
Érdekes utat jár be szerintem mostanában a siller. Azzal, hogy a hazai rosé-style egyre inkább elmegy a primőr málnafröccs felé, azt sikerül elérniük a borászoknak, hogy a rosé (mint bor) kiírja magát a gasztronómiából és átmegy egy trendi, nyári soft drink kategóriába, amit bármikor jól meg lehet inni és ennyi (nem mintha ez nem lenne elég, de mégis). Saját ízlésem szerint az a gyümölcsös parfümösség, légiesség, némi maradék cuki és jó löketnyi Co2, ami ma egy piacos rosét jellemez meglehetősen leszűkíti a társítható ételek körét. Na itt jön a képbe szerintem a siller és válik egyre inkább (remélem) minőségi és elfogadott gastro-borrá (is). Harcsapaprikás, halászlé, (csípős) lecsó, csirkepaprikás, babgulyás … siller.
Érdekes, hogy sillerből sincs elfogadott etalon – lévén jó ideje nem szerepel a nemzeti alaptantervben – így szépen látszik a két stílus, amit próbálgatnak a borászok. Van ugye az Old School, többnyire Egerből – ahol a rozét messze verő hagyománya van – pl.: a már említett Gál Lajos sillere és van a gyümölcsbomba „kisvörös”. Előbbi inkább a gasztróban működhet, utóbbi a vörösborral most barátkozó, a Tréflit már cikinek érző, de a Portugiesert még nem bíró (nem jelentékeny) réteg bora lehet. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy a magyar ember (a jelenlévők természetesen mindig kivételek) szereti hidegen inni a vörösbort, akkor merem állítani, a sillernek áll a zászló!

üdv.: egy
egy 2009.05.12 10:03:30
@lackó: Köszi, akkor már ketten vagyunk! :)
Rorschach forever, keressük popp, ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, Isarsturm (2#), ZenZo, vár a tévé, itáliainagysándor, pattopo, rowi és sporttárs méltó követőit. Legatyásítva, a Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, mi jut eszébe egy adott…..
egy 2009.04.23 08:14:07
A Művelt Alkoholista Obiztatás 2009.02.17 14:00:00
Borászkörökben az Országos Borminősítő Intézet közutálatnak örvend. Hallottam már olyan megfogalmazást, hogy az OBI a sztálinizmus utolsó bástyája, de a higgadtabbak szerint is megreformálhatatlan, parazita szervezet. A közjót szem előtt tartva, szerkesztett formában…..
egy 2009.02.17 16:38:44
Oh valóban. Az OBI egy be nem zárult „időkapu” valahova vissza a kemény szocializmus éveibe… Személyes tapasztalat: egy minta átvétele alsóhangon 40 – 50 perc + a sorban állás (+ folyamatos parkolóóra etetés). Az „adminisztrációs hölgy” elsőként akkurátusan félbehajt egy A3-as lapot (akkor és ott, egyesével), majd két különböző színű tollal (!) ráír egy sorszámot, egy termelőt (kérvényezőt) és egy dátumot. Ezek az adatok aztán egy füzetbe is belekerülnek (megint másik tollal) és a leadott adatlapról is átmásol ezt-azt. Aztán egy A4-es lapból betétlap készül az A3-asban, megint jön két színnel a dátum és a sorszám. Ha minden megvan, megállapítja a fizetendő összeget. A nyugta, számla persze kézzel készül, szépen kerekített betűkkel. Üres kartont otthagyni nem szabad!
Mindezek közben a kolléganő a szoba hátuljában egy számítógépnél ül mozdulatlanul, fején fülhallgatóval (valószínűleg RelaxBortörvényt tanul).
Ez nem vicc, ez tragédia. 50-100 ezer mínusszal és 200-as vérnyomással jössz ki.
De ami a legszebb: egyszer menjetek be karácsony előtt. Tavaly halál- és Kádár-közeli élményem volt, 2,5 órát vártam, pedig hivatalosan senkis sem állt előttem. Ügyintézők, laborosok hatalmas csemegekosarakkal, bonbonos és parfümös zacskókkal masíroznak olyan természetességgel körülötted, mintha ez lenne a 13 havi természetbeni…
…és legyünk őszinték, ezeket borászok viszik oda, mosolyogva, hajbókolva, még ha magukban szitkozódva is. Adjuk meg a királynak, ami a királyé?

Üdv:
egy
2007 forró nyara után a teljes érésre törekvő borászok vagy maradékcukros, félszáraz, félédes borokat tettek le az asztalra, vagy kifejezetten magas alkoholú tételek születtek. Előbbiekből pár már megjárta a poharamat, utóbbiak közül mások kóstoltak már borokat e…..
egy 2009.02.04 09:12:45
Mindenek előtt, kösz a kiigazításért a szilváni valóban olasz. A terroir kóstolón találkoztam a borral (eléggé a vége felé) és úgy tűnik megcsaltak a jegyzeteim. Ami a többetek által emlegetett kettős mércét illeti: ti is tudjátok, hogy borász és borfogyasztó oldaláról a világon mind több helyen fogalmazódik meg az alkohol „kordában tartásának” igénye (ha jól tévedek már Romsics mester is futtatott eszmét e tárgyban a Decanterben valamikor). Nem véletlen (sőt szerintem inkább jogos), hogy a „borentellektüelek” (copy right AM) körében mennyire nincs nimbusza mondjuk egy amerikai barbecue zin-nek a maga esetenkénti 18-as alkoholjával. SŐT! Két írással ezelőtt a mindannyiunk által elismert Alföldi Merlot kolléga ismerte be férfiasan, hogy félt (azaz számára sem kedves) a Toszkán borokra jellemző magas alkohol. Tehát, szerintem nincs vita köztünk abban, hogy a magas alkoholfok nem lehet cél, és magában nem erénye, hanem néhány kivételtől eltekintve inkább hátránya egy bornak. Miért is? (számomra) Azért, mert felülír minden finom íz és illatjegyet a borban, nehézzé, töménnyé, sok esetben fülledté teszi a bort, melyből ritkán esik jól még egy pohár. Sőt (vörösök esetében) engem zavarni szokott az alkoholos édesség, mely mondjuk egy erősen gyümölcsös aromavilághoz kapcsolódva azt az érzetet kelti, mintha nem is bort innék, inkább egy créme de cassis-t. A Takács hárshoz még annyit, hogy számomra ezért volt érdekes és izgalmas ez a bor, mert a brutális alkohol ellenére a bor izgalmas, élő, részlet gazdag tudott maradni, egyáltalán nem telepedett rá az alkohol. Az igazat megvallva, ezt bor először kóstolva szerintem kevesen tippeltek volna 16-os alkoholt (bár kétségtelen, hogy markánsan jelen van benne.). Szóval ezért. Szerintem.
Üdv.:
egy
  Legnépszerűbb borvidékünk, Villány szószóló nélkül maradt. A borentellektüelek elpártoltak tőle, és ez hosszú távon nyilván hatással lesz a fogyasztók derékhadára is. Nehéz lenne megmondani, hogy a rokonszenvindex esése összefüggésben áll-e a borok…..
egy 2009.02.01 11:27:55
Kedves Alkoholisták,
mindenek előtt elismerés a kezdeményezésért a Borászoknak és Nektek is. Szerintem a legtöbb teszten elkelne egy-egy külföldi versenyző, már csak a miheztartás végett is (persze ha van odavágó). Nem azért gondolom, ezt, hogy megint a hazai borászok orrára koppintsunk egy 200 eurós palackkal, hanem hogy lássuk, hol is állunk nemzetközileg (ugye a magyar futballban is avatunk évről évre bajnokot, meg van gólkirály és legjobb játékos is, csak hát… na). Mielőtt elszalad miattam a fórum látogatottsága, még egyszer: a magyar bor jó! Sokkal jobb, mint a nemzetközi átlag.
A tesztről scak egy gondolat: Gondolom sokakat meglepett, hogy Toszkána testhosszal (1,8-as szorzóval) veri Bordeaux-t (Villány csak úgy lazán egyharmaddal). Előre elnézést kérek, de szerintem ez szamárság! Nem feltétlenül maga a végeredmény (bár nálam az is kérdéses), hanem hogy egy ilyen kóstoló után ez lenne a következtetés. A kóstoltak alapján nekem inkább úgy tűnik, hogy van két (2) olyan toszkán bor, ami kétszer annyira jó, mint bizonyos négy (4) bordeaux-i, és szerencsére van 1-2 (szerencsére egyre több) magyar bor, ami (itthon) megver pl.: egy Grand Cru Saint-Julient. Röviden: jó volt látni, hogy egy véleményalkotó közösség szerint egy nemzetközi mezőnyben is tud nyerni egy magyar bor, sőt a dobogón rögtön ketten is állnak. Szerintem ennyi, éljen, éljen, de ezt továbbgondolni kár. Gratulálunk a két Borásznak, sok ilyen borral ajándékozzanak meg még minket.
A Villányfóbiáról itt röviden csak annyit, hogy e valóban egyre népesebb mozgalom képviselői biztos nem a Gere Kopár, vagy a Malatinszky Franc minősége, sőt talán nem is az ára miatt fordítottak hátat Villánynak. Az általam vélt okokról most hallgatok, hadd folyjék a kommentek áradata az általatok kijelölt mederben. … de a túlárazást azért nehéz lenne vitatni… (na ez csak kibukott belőlem)! 
Üdv.:
egy
egy 2009.02.01 11:53:50
@h734790:
Na ha már többen belementetek, akkor csatlakozom. Egyértelmű, hogy Villány a „minőségi szortimenttel” szúrta el, vagyis a „Bock-ot” mindenkinek nem működhet! Egy étteremben sem lehet hitelesen Michelin-csillagra törni este hattól éjfélig, délben meg „cash flow” business menüt mérni 990- ért. Szerintem a Villányi rokonszenvindexet az a csalódástömeg rángatta történelmi mélypontra (úgy látszik a történelmi mélypontok idejét éljük), melyet a gyenge minőségű 2-3.000 forintos villányi cuveék és Cabernet-ek, valamint a minősíthetetlen kékoportók váltottak ki. Az a szemtelenség, amivel a villányi nagyok azt gondolták, hogy mindegy nekünk, hogy mit tesznek a palackba, csak rajta legyen a nevük. És bizony ebben a kontextusban, nem szól olyan messze a Kopár himnusza. Villány jó hírének jelentős része a lefolyóban végezte…
Örök kérdés, amit talán nem is kell igazán megválaszolni. Honfiúi indíttatásból azt mondjuk: tokaji, a praktikum oldaláról nézve pedig pezsgő. Évekkel ezelőtt határozottan kiálltam amellett, hogy hiba volna a nagyvilágot majmolnunk, amikor a teremtő olyan kitűnő nedűt adott a…..
egy 2008.12.30 10:03:20
@Labancz:

Tökéletesen igaz. A világ számos pontján teljesen természetes, hogy úgy néz ki egy borászat szortimentje, hogy: pezsgő (vagy valami gyöngyöző), bor, törkölypálinka (esetleg balzsamecet). Na ugye nálunk, a pezsgő kilőve jövedéki oldalról, a törköly veszélyes hulladék és szép pénzt fizetnek a borászatok a „megsemmisítéséért” a szabadon választott EGY cégnek. Nem néztem még ma a közlönyt, de azt hiszem bor még előállítható a szőlőből…
egy 2008.12.30 13:54:06
@koccintós:
Kedves Koccintós,
ha jól tudom a pezsgőre érvényes jövedéki adója valahol 140 Ft/liter magasságban van (112-ig követtem, de azóta biztos itt is „fejlődtünk”). Ez ugye 3.500 liternél, vagyis kb 4.700 palacknál már 500.000 Ft. felett van. Hogy 3.500 liter pezsgő sok, vagy kevés, arra csak annyit, hogy ha Methode Classique eljárásról, vagyis palackos erjesztés utáni szűréses seprőtelenítésről beszélünk, akkor pl.: ez egy átlagos átfejtő tartáj mérete, vagyis a technológiai minimum. Tradicionális eljárással (főleg ha valaki kézzel degorzsál) persze lehet 1 palackot is készíteni, de ha mondjuk csak 3 féle pezsgőt készítünk (pl: egy rozé, zero brut, brut) akkor már csak 1.200 liter fajtánként e határérték, az pedig kézműves bor szintjén sem sok.
Szóval, ha valaki komolyabban gondolja, simán átlépi az 500.000-es határt. Ami az adminisztrációt illeti, ha valakinek megvan a háttere, hogy a készáru után azonnal becsengeti a milliós jövedéki adót, akkor annak 1) jó; 2) tényleg nem kell napi jelentéssel bíbelődnie. Aki viszont ezt nem engedheti meg, vagy nem akarja előfinanszírozni az államot, az szépen adófelfüggesztve tartja a pezsgőt egy külön (100nm-es) pezsgő jövedéki raktárban, ahonnan a forgalom szerint mozgat át pezsgőt az egyszerűsített adóraktárába. Ebben az esetben viszont minden nap 4-ig jelentesz a VPOP-nak. Sajna.
Kérlek, írj ha tévedek, csak örülnék neki!
Köszi, egy
egy 2008.12.30 15:58:04
@koccintós:
Kedves Koccintós,
köszi a kimerítő leírást. Az általam leírtak egy konkrét magyar példára épülnek, melynek bevallom, hogy a teljes hátterét nem ismerem. Ami biztos: messze nem érik el a 66.000 palackos éves termelést, de letetették velük a 40 misit és naponta elektronikusan kell jelenteniük a hatóságnak (4 óra után befutó rendelést legyen bármilyen nagy, vagy s.o.s. ezért nem tudnak teljesíteni, mert már elment a zárójelentés. Kicsit utána kérdezek és még jelentkezem! Üdv egy
Hadik András néven új szerző mutatkozik be a MA e-hasábjain. Szűzposztjában legszűkebb szakterületével, a rajnai rizlinggel foglalkozik. Épületes szórakozást! A rajnai rizling mint borfajta Magyarországon eléggé háttérbe szorult. „Nagy" bort ebből a szőlőfajtából…..
Árvay János, a tokaji Árvay és Társa Pincészet alapítója és társtulajdonosa 2008. december 1-jétől saját kezdeményezésére megválik a pincészettől. A cég új ügyvezetésének kinevezéséről a közeljövőben születik döntés, a borászat szakmai munkájának irányítására…..
egy 2008.11.27 15:27:54
Az utóbbi tizen évben komoly pénz indult meg a borszektor felé, bankok, hazai nagy és közepes vállalatok, hazai és külföldi (külföldi hazai) üzletemberek fektettek vagyonokat – sokszor kemény 10 jegyű számokat – hazai borászatokba. Valószínűleg mindannyian tisztában voltak vele, hogy azt a pénz ŐK már nem látják viszont, mint ahogy diófát is az unokáinak ültet az embert. Valószínűsíthető, hogy nem pusztán pénzügyi befektetőként, sokkal inkább a bor szerelmeseiként kopogtattak be a borászokhoz (mondjuk szívesen megnéztem volna egy képsorozatot az MKB részvényesek arcáról, amikor megtudták, hogy aznaptól egy darab borászatuk is van).
Ezt az egészet csak azért hoztam fel, mert azoknak, akiknek van feles pár milliárdjuk csúcspincét grundolni, azoknak azért van pénzük erre (is), mert általában értenek a pénzhez és mint ilyenek, nem szeretik azt kidobni az ablakon. Vagyis kérdés, hogy mit kapunk a frigy eredményeként. Egy tehetséges, jövőbe tekintő borászt (komoly hírnévvel, szakmai ismertséggel), aki alá odatettek egy csúcsbirtokot, vagy egy klasszikus termelő vállalatot, ahol mellesleg létezik egy olyan munkakör is, hogy főborász.
Utóbbi eset az egyszerűbb, a piac diktál, mi termelünk. A céget rábízzuk egy a piacot ismerő, de alapvetően az üzleti szempontokat érvényesíteni tudó vezérigazgatóra (birtokigazgatóra), aki felépít maga alá egy „teamet”, azt’ hadd menjen (fókuszban az export: olcsóbb, egyszerűbb, hatékonyabb). Nehezebb ügy (emberileg) az első eset, ahol neves borászunk a nevét, arcát, eddigi munkásságát, sőt jövőbeli terveit teszi a bizniszbe, míg társa egy komplett vagyont. Meddig tart ki a befektető türelme, mennyire tudja tolerálni a piacépítéshez szükséges évek „kudarcait”, veszteségeit és meddig tudja a borász elfogadni a „Nagy Testvért”.
Ha pedig szakítás van, akkor jönnek csak az érdekes dolgok. Nem akarok borászokkal előre viccelni, így álljon itt a HILD Életjáradék és a Hild Imre által vezetett OTP életjáradék esete.
(bocs, ez hosszú lett!)
üdv.:
egy
A Tokaji Bormívelők Társasága azt a nemes célt tűzte maga elé, hogy a dűlőklasszifikáció közel háromszáz éves hagyományát fölélesztve, egyúttal az alapokig hatolóan modernizálva újjáépíti Tokaj hírnevét. Terroiralapon, és nem édes borral. A kissé provokatív, ám…..
egy 2008.11.24 17:13:08
Nekem az a tapasztalatom, hogy külföldön nagyon megtanulták már a leckét, miszerint olyan hogy magyar „bor brand” nem létezik. Olyan, hogy Tokaji Aszú (de akár a Bikavért, vagy a kékfrankost is mondhattam volna), igazából értelmezhetetlen a számukra (is), hisz ittak már retteneteset is (többnyire) és (elvétve) extraklasszist is. Megtanulták tehát Szepsyék nevét, és kész, pont. Ha fáj, ha nem, de bizonyos piacokon ez a magyar bor-brand és nem az, hogy Tokaji Aszú.
Kedves hegyaljai! Megleptél. Sose gondoltam volna, hogy Tokaj jövőjével kapcsolatban arról kéne konszenzusra jutnunk, hogy legyen Tokaji jégbor (a Balatoni borlapokra pedig biztos felférne egy echte Kerház Eiswein), vagy kell-e Tokajnak „a nagy száraz fehér”. Szerintem azok, akik jelenleg Tokajt a hátukon cipelik, ezt már rég eldöntötték. Egyetértünk, hogy Tokajnak – mint borvidéknek – jelenleg nem az a legnagyobb problémája, hogy a körtefa két oldalán miért más a furmint, de e mozgalomban résztvevő borászok szerencsére már magukban eldöntötték azokat a kérdéseket, melyek még a borvidék előtt állnak (pl.: Demeter Zoltán eldöntötte, hogy visszahozza a Főbort Tokajba és meg is csinálta. Már akkor is készített Főbort, amikor hivatalosan az még Eger privilégiuma volt – ami persze egész más volt, de a Főbor valahogy Egerhez köthető.) Én azt mondom, örüljünk, hogy van ma egy pár tehetséges borászunk, akik eljutottak oda, hogy érdekli őket, hogy mitől más az út két oldala.
Üdv.:
Egy

A Magyar Bor Akadémia nyilvánosságra hozta Az Év Bortermelője díj öt jelöltjét. A sokszor hírbe hozott dr. Lőrincz György ismét rajta van a szűkített listán. Az öt kandidátus: Konyári János (Balatonboglári Borvidék), Légli Ottó (Balatonboglári Borvidék), dr. Lőrincz…..
egy 2008.11.19 21:45:19
Ezzel a díjjal alapvetően az a baj - mint a többi év embere díjjal - hogy akkor is kiosztanák, ha a hét csapás elvinné a teljes termést. Miért nem lehet azt mondani, hogy "Gyerekek, szép volt, jó volt ez az idei év is, köszönjük, mert mégiscsak megittuk, de azért pajzsra idén nem emelünk senkit,
mert ahhoz egy kicsit több kéne, mint jobbnak lenni ennél az átlagnál." (Egyébként hasonló témában más területen is vannak problémák. lsd.: Index/Belsőség - az év autója
belsoseg.blog.hu/2008/11/17/miert_nem_a_lett_az_ev_autoja).
Minden évben, minden díjazott esetében komoly vita dúl az érdemek mérlegeléséről. Íme, egy javaslat, nevezzük játéknak. Az alábbi 17 pince legjobb borából 1-1 palack van előttetek egy asztalon, de csak 10-öt kóstolhatsz. Zárj ki az alábbi listáról 7-öt (vagyis, amire a legkevésbé vagy kíváncsi).
Íme a lista: Tiffán Ede, Báthori Tibor, Vesztergombi Tibor, Gere Attila, Thummerer Vilmos, Polgár Zoltán, Bock József, Gál Tibor, Kamocsay Ákos, Figula Mihály, Szepsy István, Malya Ernő, Árvay János, Takler Ferenc, Vincze Béla, Garamvári Vencel, Frittmann János.
Komoly tétet tennék rá, hogy minimális lenne a szórás, 5-6 név majdnem mindenkiében ugyan az lenne. Na, akkor TESSENEK ezektől a derék bortermelő emberektől visszavenni a címet (ilyen persze nem volt még és nem is lesz, de mégis!), mert úgy látszik, igazából senki sem gondolta komolyan, hogy ők bárkitől jobbak, tehetségesebbek, iránymutatóbban (bocs), vagyis az „év borászai” lennének.
Na jöhet, üssetek….
A Bock Bisztróban vacsoráltam a minap – évente egyszer-kétszer teszek ilyet, szeretem a konyháját –, és nagyon jólestek a borok megint. Jobban, mint tavaly. Különösen a két szelektált cabernet 2004-ből – a Fekete-hegy franc és a Jammertal sauvignon –, valamint…..
egy 2008.01.10 10:57:09
Igyekszem rövidre fogni! Mindenek előtt gratulálok az íráshoz, engem is megfogott a személyes hangvétele! Van ugyanakkor legalább egy lényeges pont, amiben nem értek egyet! Ugyan számos alkalommal felmerült, hogy milyen jó is lenne, a bort beletöltenünk egy kémcsőbe, beraknánk egy gépbe és az szépen megmondaná, hogy 91 pont, besztbáj! Mégis – szerencsére – a bor megmaradt az, amiért sokan épp szeretjük, az ezerarcú csoda, amely minden palackkal, minden korttyal képes más és más arcát mutatni, amit nem kóstolhatunk úgy, hogy lelki szemeink előtt ne jelenjen meg a borász, a dűlő, ne jutna eszünkbe egy kedves emlék, ami a borhoz kötődik. Tehát a bor ab ovo vita tárgya!

Ha azt mondom, a bor megítélése szubjektív, akkor szerintem nem fejeztem ki jól a dolgot, mert a fogkrém és az ásványvíz megítélése is az. Valamennyiünknek van preferenciája fogkrémben és vízben, sőt beszélni is tudunk róla -– ha nagyon muszáj – hogy miért pont az, de azért összeveszni nem fogunk rajta! Nem így a boron! „A bor nem vallás!” – írtad Kedves Albert gazda és szerintem igazad van! Sajnos a bor – ma és itt – státuszszimbólum, mint a mobil vagy a PDA (nagyjából az 5%-át használjuk, értjük, de fél évente jobbra cseréljük).

„Mutasd mit iszol, megmondom ki vagy!” című borkalauzzal garantáltan vezetni fogod a karácsonyi könyveladást, mert az emberek elhitték, hogy a borunk mesél rólunk. Ehhez társul egy különösen erős félműveltség és máris megszülettek azok a bor brand-ek (bocs!), amikről Te beszélsz és én kiegészítem még egy szemléletes példával, a Törley-vel. Egy tipikus brand, amit a vásárlói 99%-a azért vesz, mert hát mi mást mit Törley-t, a másik is azt iszik, ebből nem lehet baj (Jéé?! Még a szövegszerkesztő is ismeri a nevét).

Amikor a véleményformálókról és az átlagos sznobokról írtál, vagy tévedtél, vagy túlontúl udvarias voltál. Szerintem a sznob pont attól sznob, hogy irtózik a mainstream-től, vagyis, ami a többieknek kell, az neki nem: na ezért nem járnak a sznobok Nike-ba és ezért nem isznak Gerét! Az persze jól hangzik, hogy zavarja a faélesztő, de mindketten sejtjük, hogy ezt talán egy pár százalék érzi is!

Tessék! Szerintem akik Gerét és Bock-ot isznak (CSAK A NEVE MIATT és ez itt most fontos), azok a legkevésbé sem sznobok, hanem olyanok, akikben ez a pár név került elültetésre, mint minőség az elmúlt tizen évben. Mit tehet ő arról, hogy időközben az a tannin, már nem az a tannin, ő valószínűleg akkor is Törley-t venne továbbra is, ha arra egyszer csak ráírnák, hogy „Szőlőérzékenyek is fogyaszthatják!”! Van már igénye (arra, hogy jót igyon), de még nem tudja, hogy mi az, hogy jó, így azt csinálja, mint mi a fogkrémmel, vagy a gyümölcslével, elhisszük, hogy fehérít és hogy 100%!

Szóval, amíg világ a világ, ugyan az a réteg fogja felemelni és elhajítani a borászokat, amelyik megtette ezt Gerével, Bockkal, vagy Taklerrel. Ők pedig nem a jól fizető átlag, hanem a tényleg hozzáértők szűk csoportja és a valódi sznobok népes és félművelt csoportja! Egy művelt alkoholistát persze meg sem érintenek a divathullámok, issza amit szeret! Hát hajrá…
A PL nagycsapatai két rangadón tették tisztába a tabellát egymás között, az Arsenal és a United lábbal mutatott rá, ki is az erősebb kutya Londonban illetve Észak-Nyugaton. A gyors játékot ugyan nem, de az igazán jót többnyire távol tartották maguktól a csapatok, ennek…..
Kezdjük egy közhellyel: Malatinszky Csaba, a művelt világfi Oscar Wilde-ot idéző sassoonfrizurájával – ahogy azt Alföldi Merlot a tollával megrajzolta – izgalmas, azazhogy ellentmondásos figurája a villányi borszcénának; vagy: izgalmas és ellentmondásos; vagy valami. És…..
egy 2007.11.13 12:30:11
Miért vesz valaki a hiperben minimum 2 éve „fortyogó” oportót 450 Ft-os menekülési áron és boncolgatja azt a köz előtt, ez valóban jó kérdés! Mégis, engem jobban érdekelne, hogy kedves Weér Yvó-t melyik csalódás késztette igazából tollragadásra? A „hát nem szégyelli magát a Hiper, hogy egy meggondolatlanul berendelt – és kezdetben valószínűleg a név miatt rendesen túlárazott – bortól, ennyi idő elteltével így kíván szabadulni?”, vagy „nem szégyelli magát M. CS., hogy a nagy Villányiról prédikálva beleportugieserezik ide nekünk a vízióba?” Nos, a hipereket lassan már tényleg divat szidni (főleg bor fronton), de az ember már csak ilyen, próbálkozik. Részletek ugye itt: alkoholista.blog.hu/tags/borok_a_hiperből.

A másik kérdést nézve viszont felejtsük el akkor az alcímet (Zwack Válogatás Villányi Portugieser 2004) és a biztos jogosan kirótt elégségest és tegyük fel a kérdést magyarul: Készíthet-e egy ikon (nem a balatoni fél-konyári) belépő áras, kommersz közönségbort (azért se cash-flow), vagy ezzel tényleg elveszít „valamit”?

Presztízst (hülyeség, azt a nagy borok hozzák), hírnevet (ugyan, egy jó árú borral szélesebb közönség ismeri meg-el), hitelességet (nos?)… de erről is folyt már disputa ezen a fórumon is, de nem hiszem, hogy lesz valaha egyetértés e kérdésben.