Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Bátori István

0 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Babák, gyerekek és nyelv 2013.11.22 23:24:39
Ajánló „Nyelvtörténet: a szociolingvisztika és a pszicholingvisztika keresztmetszetében” – tudományos előadás. (A PPKE Elméleti Nyelvészet Tanszékének és Magyar Nyelvészet Tanszékének „Nyelvelmélet és diakrónia” konferenciája. Budapest. 2013. 11. 19.) Most egy olyan…..
Bátori István 2014.01.15 23:53:54
Több kérdés is felmerült bennem az ismertetőt olvasva: „Függetlenül attól, hogy újabban már nem fokozatos eltolódásokat, hanem inkább ugrásszerű változásokat feltételeznek, a napjainkban is használt nyelvtörténeti folyamatmegnevezések (monoftongizáció, nyúlás, tővéghangzók eltűnése stb.) továbbra sem az okokat, csupán a kiindulás és az eredmény viszonyát, vagyis a korábbi és a későbbi adatsorok közti eltéréseket jelölik” – az első kérdésem pusztán gyakorlati jellegű: arra lennék kíváncsi, hogy a fent említett terminusok helyett melyek lennének például alkalmasak arra, hogy az általuk jelölt változási tendenciákat, folyamatokat kézenfekvőbben nevezzék meg. Lehet, hogy rossz a párhuzam, de például az orvostudományban is a betegségeket a pozitív kórkép, az elváltozás alapján nevezik el pl. „májcirrhosis”, és nem a kiváltó okról pl. „túlzott alkoholfogyasztás”. És ebből következik a második kérdésem is: vajon valóban reális célként tűzhetjük ki azt, hogy a nyelvi változások kiváltó okait feltárjuk? Véleményem szerint ezek olyan rendkívül bonyolult összefüggéseket, ok-okozati viszonyokat takarnak (amolyan pillangóhatás-szerű), melyekkel a nyelvészet – éppen a beszélők és tágabban a világ összetettsége miatt – sajnos aligha tud megbirkózni.

Egy másik, az újgrammatikus módszertannal szemben máshol elhangzott, a fentiekkel összefüggő kritika az, hogy a szinkrónia és diakrónia különválasztása által a nyelvi változásokat statikus rendszerben írja le az újgrammatikus iskola (tkp. szinkron állapotok egymásutániságaként, tehát "állapot > állapot > állapot" módon), így az nem képes a nyelvi változásokat valódi, dinamikus mivoltukban bemutatni.
Ezzel kapcsolatban én azt kérdezném, nem elképzelhető, hogy az efféle jelölések inkább a nyelvi változások írásbeli ábrázolására szolgálnak, s mint ilyen, kényszerűségből is leegyszerűsítettebbek a változások valódi mivoltánál? Hiszen nehéz elképzelni, hogy egy olyan nyelvész, aki éppen a nyelv történetével foglalkozik, komolyan gondolná, hogy a nyelvi változások ilyen egyszerűen, vagy lineárisan működnének, esetleg azt, hogy a változások ugrásszerűen következnének be.
Az emberek egészen eltérően viszonyulnak ahhoz a tényhez, hogy a kismamák gyakran beszélnek magzataikhoz: a különféle vélemények két szélsőséges álláspont között helyezkednek el. Vannak, akik egyenesen azt gondolják, a kis pocaklakók nemcsak hogy hallják, de értik is, amit…..
Bátori István 2014.01.14 15:01:58
@Levelekiné Magyar Orsolya: Én is úgy gondolom, hogy az újszülöttek fel tudnák ismerni az anyjuk jellegzetes szívhangját (tempóját, erősségét, egyéb fiziológiai és hallható sajátosságait), ha hallanák azt. Ha jól gondolom, a magzat az anyaméhben nem feltétlenül különíti el élésen az egyes hangokat egymástól, hiszen mindet egyszerre érzékeli. Nem tudja, hogy adott alkalommal éppen beszédet, éneket, madárcsicsergést hall-e éppen, csak az egészből egy nagy hangfolyamot észlel, amiben vannak bizonyos visszatérő és ismétlődő dolgok, ezeket minden bizonnyal érzékeli. A születés után pedig örül neki, ha ebből a korábbi hangfolyamból bizonyos motívumokat, jellegzetes mintákat (pl. a nyelv prozódiája, egy ének stb.)felismer – még akkor is, ha a megszokottól kissé eltérő módon – hiszen a már ismert dolgokat természetes módon preferálja.
Babák, gyerekek és nyelv 2013.08.22 23:20:07
Ajánló „Gügyögés kicsiben és nagyban” – tudománynépszerűsítő cikk. (Nyelv és Tudomány 2013. 08. 22.) Hamarosan jön a következő blogbejegyzés, addig is egy kis olvasnivalót ajánlok a dajkanyelvről. Anyát hallgatni jó! (Fotó: Bartha-Tóth Alexandra) A felnőttek a…..
Az emberek együtt élnek a nyelvvel, nap mint nap beszélnek és meghallgatnak, írnak és olvasnak. Olyan szoros kapcsolat ez az emberek és a nyelvük között, ami erősebb és tartósabb a legjobb házasságnál is. Egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a nyelv valamilyen formában…..
Bátori István 2014.01.14 10:23:55
@ponges: A nyelvek folyamatosan változnak, térben és időben egyaránt. Még egyazon időben, egymás mellett is számtalan nyelvváltozat létezik. Ezek egymástól olykor csak egészen kis mértékben, olykor pedig már a kölcsönös megértést is akadályozó mértékben különböznek – ha nagyon szigorúak lennénk, azt mondhatnánk, végső soron annyi nyelv(változat) létezik, ahány beszélő –. Ebből következően sokszor már az is problémás, mit tekinthetünk egyáltalán azonos nyelvnek és mit nem. A kérdésedre a válasz tehát leginkább az lehet, hogy minden nyelvet – és nyelvváltozatot –, minden időben "tökéletesnek" tekinthetünk, hiszen a változásokat a beszélők alakítják saját igényeiknek megfelelően. Ezen "igények" persze igen sokfélék lehetnek és csak ritkán tudatosak: pl. ahogyan fent is említették, valamilyen új helyzethez való adaptáció előidézhet nyelvi változást, de az érzelmi töltetet kifejezése is, pl. egy szlengszó, esetleg egy becenév alkotása és használata kapcsán, olykor bizonyos attitűd megjelenése a nyelvhasználatban is stb. A változások azonban egyaránt érintik a nyelv minden elemét. Mindebből következik, hogy sohasem lesz olyan, hogy akár a nyelv grammatikája, akár a szókincse végleges állapotot mutasson. Sőt, nem is lehet bizonyos esetekben ezeket a szinteket élesen elválasztani egymástól még akkor sem, ha nyilvánvalóan nem azonos a változékonyságuk.