Adatok
Eszter50
0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
"Találkoztam olyan férjekkel is, akik nem akarták, hogy a feleségük a babaszobában töltse azokat az éveit, amikor a legvonzóbb, legcsinosabb. A gyermektelenség lehetővé teszi a társasági életet, a szórakozást, a kényelmet." (Foster B. Zincke író, népnevelő, 1868.)
"Az amerikai…..
Keresztény család
4 dolog, amit az egyházaknak a gyermekmolesztálásról tudniuk kellene...
2017.03.16 10:28:26
Eszter50
2019.02.19 22:19:18
@szanalmas: Jézus létezése történelmileg bizonyított tény. Az meg, hogy népek, tömegek tértek meg a kereszténységre, talán nem volt véletlen. A sok "divatvallási hátraarc" mellett, ahogy írod, egyes keresztény egyházak lélekszáma is növekszik. Te tényleg szánalmas vagy.
Eszter50
2019.02.19 22:20:34
@Jakab.gipsz: Ne vitatkozz hülyékkel! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. :)
Eszter50
2019.02.19 22:27:20
@$pi$: De van szó arról, hogy nincs válasz. Csak ahhoz kéne ismerni a Bibliát, hogy észrevedd ezeket a kérdéseket, az meg nálad esélytelen, úgyhogy...
A gyerekek előtti felnőtt életemben 45-48 kiló között mozgott a súlyom, több sosem, csak kevesebb voltam. Mindezt úgy, hogy általában csokit ettem csokival, néha csokis jégkrémmel, sütivel, szóval édességet minden mennyiségben, és igencsak mozgásszegény életmódot folytattam…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én tudatosan gyermektelen vagyok, közel a 40-hez. Két dolgot szeretnék hozzáfűzni az előző kommentekhez.
Az egyik az a megfigyelés, hogy az egész világ a gyermekeseknek van kitalálva, ami alapból igazságtalan. Ahogyan igazságtalan az a munkahelyi állapot is, hogy a gyermektelenek güriznek a családosak helyett, ezt én magam is rengetegszer tapasztaltam már, mint ahogy írt is erről valaki. Mindamellett nehezebben is engedik el a gyermektelent, ha elkéredzkedik, rosszabb szemmel néznek rá, mint a családosra, az ünnepeket méltón, a saját ízlése szerint pedig egyszerűen képtelen megünnepelni (ha pl. a barátokhoz vagy a szüleihez menne e célból, nem számít, nem téma, nem alapos indok a munkától való távol maradásra). De a közösségi oldalak is tele vannak a gyermekekről szóló, giccses, negédes idézetekkel, a családi együttlét pillanatain örömködéssel, a gyermek által elért (tanulmányi, sport- stb.) eredmények kiplakátolásával. Plusz az "anya klubban" nem számít tagnak a gyermektelen nő, egyszerűen keresztül néznek rajta, kirekesztik, az anyáktól hemzsegő munkahelyen kifejezett pária lesz belőle, akinek a feje fölött beszélgetnek az édes, drága, szép, okos, nagyszerű gyerekeikről, amit persze úgysem érthet meg ez a "szegény, szerencsétlen". De kétszemélyes vagy kiscsoportos helyzetben is elakad a beszélgetés - egyszer egy pszichológus végzettségű évfolyamtársamnak akadt el a lélegzete, amikor a harmadik évfolyamtárssal a gyerekekről beszélgettek, és váratlanul hozzám fordulva megkérdezte, nekem van-e gyerekem, én meg kijelentettem, hogy nincs. Úgy nézett rám, mint egy marslakóra, láthatóan iszonyú zavarba jött, majd pár másodperc után visszafordult a harmadik részt vevőhöz, és mintha mi sem történt volna, folyt tovább a kellemes, engem totálisan kirekesztő csevej, mintha ott sem lettem volna, pont úgy, mint azelőtt. Ha egy pszichológus így reagál, nem tudom, másoktól mit lehet elvárni.
A másik a kutyás téma... Talán a blog szerzője írta kommentben, hogy a kutyát tovább kell nevelni, mert mindig kvázi "gyerek" marad. Nos, én ezt cáfolnám. Kutyám már többször is volt, és sok más kutyát is közelről ismerek, de gyerekekre vigyázni is volt már szerencsém hosszabb ideig (napokig) is. Egy kutyát villámgyorsan, pár próbálkozással meg lehet tanítani arra a pár dologra, amire feltétlenül muszáj a zavartalan együttműködéshez, és azt azután megbízhatóan fogja hozni minden helyzetben. Egy gyermeket sok mindenre meg kell tanítani, és hosszú folyamat eredménye mindez, majd pedig ezt követően is gyakran előfordul, hogy dacból, hisztiből, betegség, fáradtság miatti nyűgösség okán vagy bármi másért megmakacsolja magát, és csak azért sem csinálja, amit pedig tud és ért. (Arról nem beszélve, hogy van egy olyan bántóan hosszú korszak, amit kamaszkornak hívunk, ami alatt ez a "megmakacsolás" szélsőséges, krónikus méreteket ölt). Azon kívül, bár a kutyának és a gyereknek is kell enni adni, betegség esetén orvoshoz vinni, játszani vele stb., de a kutyát pl. nem kell megtanítani bekötni a cipőfűzőjét, együtt tanulni vele stb. Azon kívül az Amerikában élő kutyákkal kapcsolatban szerintem nem lehet általánosítani, mert ott valamiért valóban feltűnően sok a neveletlen eb. (Magyarországon a helytelenül viselkedő kutyák nézetem szerint nem olyan általánosak). Bár én nem szeretem a kettőt összehasonlítani, de ha már párhuzamot vonunk, ezek felmerültek bennem.