Adatok
eplety
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A mániákus állatvédő mindig ijesztő és gyanús, de a biológiailag eredendően erősebbre kódolt empátia miatt elsősorban hölgyekre (gyermektelen hölgyekre fokozottabban) jellemző. A macskás kategória alapból legendás és félelmet keltő (tudjuk: a macska természetesen lenézi,…..
eplety
2015.05.17 12:32:53
@Niki Suta: Nem igazán használom sűrűn ezt a fiókomat, így most vettem észre, hogy válaszoltál.
Nem tudom honnan veszed, hogy egy törzskönyvezett kutyát automatikusan versenyre kell vinni, én ezt nem említettem. A törzskönyvezéssel a szaporulatot lehetne kordában tartani. Jobban ellenőrizhető lenne a rendszer, amivel a kóbor kutyák számát lehetne csökkenteni. A kutyának családtag funkciót kellene betöltenie, és ennek megfelelően kellene bánni vele (persze nem gyerek helyettesítőre gondolok, mint ami a fenti blogpost-ban olvasható). Bár nincs sok tapasztalatom, de ami van, a szerint a fajta tiszta kutyák kezelhetőbbek, mint a korcsok.
Az 1%-kal kapcsolatban, amíg van szenvedő ember, addig engem kevésbé érdekel az állatokkal kapcsolatos problémák. Ha az ismerősöd nem szereti a gyerekeket, adja az idősek otthonának az 1%-ot, talán mire megöregszik, még profitálna is belőle (komfortosabb körülmények). Vagy adja a Wikipédiának: a tanultabb, tájékozottabb emberek tehetik jobbá a világot. Aki okosabb, annak jobb állása lehet, jobban kereshet, és talán kevesebb problémát okoz az emberiségnek is (pl. nem dobja ki a megunt kedvencét, és máris segített a menhelyeknek is). Jó, tudom, extrém példa, de szerintem sejted, hogy értem.
Szóval a válaszom: az ember-ember viszonynak előrébb valónak kellene lennie, mint az ember-állat viszonyé. A rákos kisgyerekes példát azért írtam, mert úgy vélem, ha közvetlenül nem is, de közvetve segíthet megtalálni a rák gyógyszerét, vagy a kialakulásának a megelőzését. Ami szerintem a gyerek utáló ismerősödnek is jól jöhet.
Köszi az értelmes hozzászólást.
Nem tudom honnan veszed, hogy egy törzskönyvezett kutyát automatikusan versenyre kell vinni, én ezt nem említettem. A törzskönyvezéssel a szaporulatot lehetne kordában tartani. Jobban ellenőrizhető lenne a rendszer, amivel a kóbor kutyák számát lehetne csökkenteni. A kutyának családtag funkciót kellene betöltenie, és ennek megfelelően kellene bánni vele (persze nem gyerek helyettesítőre gondolok, mint ami a fenti blogpost-ban olvasható). Bár nincs sok tapasztalatom, de ami van, a szerint a fajta tiszta kutyák kezelhetőbbek, mint a korcsok.
Az 1%-kal kapcsolatban, amíg van szenvedő ember, addig engem kevésbé érdekel az állatokkal kapcsolatos problémák. Ha az ismerősöd nem szereti a gyerekeket, adja az idősek otthonának az 1%-ot, talán mire megöregszik, még profitálna is belőle (komfortosabb körülmények). Vagy adja a Wikipédiának: a tanultabb, tájékozottabb emberek tehetik jobbá a világot. Aki okosabb, annak jobb állása lehet, jobban kereshet, és talán kevesebb problémát okoz az emberiségnek is (pl. nem dobja ki a megunt kedvencét, és máris segített a menhelyeknek is). Jó, tudom, extrém példa, de szerintem sejted, hogy értem.
Szóval a válaszom: az ember-ember viszonynak előrébb valónak kellene lennie, mint az ember-állat viszonyé. A rákos kisgyerekes példát azért írtam, mert úgy vélem, ha közvetlenül nem is, de közvetve segíthet megtalálni a rák gyógyszerét, vagy a kialakulásának a megelőzését. Ami szerintem a gyerek utáló ismerősödnek is jól jöhet.
Köszi az értelmes hozzászólást.
Danialves rövid kritikájában jót és rosszat egyaránt írt a Párbajról, de szavain inkább elégedetlenséget éreztem. Az én véleményem viszont már egyértelműen a pozitív oldalt képviseli, olyannyira, hogy a legnagyobb kedvenceim között tartom számon Steven Spielberg első…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
"A gond az hogy az emberek többségének fogalma sincs a kutyák viselkedéséről" - ezt jól látod, sajnos elég sokuk mégis kutyát tart. Eleinte éjjel-nappal dédelgetik, gyomrozzák a szerencsétleneket, aztán ahogy telik az idő, egyre kevésbé foglalkoznak velük, végül a törődés lassan kimerül az etetésben. Ezért ingerszegény életet él a legtöbb kutya, e miatt ugatnak naphosszat, főleg vidéken. Szerencsés esetben a gazdát zavarja, és rászól. Szerencsétlenebb esetben leszarja, és a szomszédság "élvezheti" egy szerencsétlen állat szenvedését.
Jópár évtizeddel ezelőtt, amikor tanyarendszer volt, és a városi telkek is hatalmasak voltak, ez nem jelentett gondot, de azóta rendkívüli módon feldarabolódtak a telkek, sőt, egymás "hegyén-hátán" élnek emberek a panelokban. Mégis, mindig vannak aberráltak, akik nem képesek elfogadni a sorsukat és kedvenc nélkül élni az életet, ha már nem sikerült kitörni a betondzsungelből. Ezzel is a többi szomszéddal csesznek ki: "ó, az én Pollipudlipöttyöm a legpedánsabb kutya", sose tudják mit művel, amikor senki nincs otthon. Mert a legtöbb kutya akkor a legtahóbb, amikor a gazdi nem látja.
A szájkosarat meg csak fel kéne tenni a kutyáidra. Tudom én, hogy a te kutyáid kivételesek, és hallgatnak a parancsodra, de ezzel a többi balfasz kutyatartó alá adod a lovat, hogy "hátőseraktafel,ponténtennémfel, heló??!". Meg egyébként is, ez a szabály, be kell tartani.
A menhelyes állatkínzóknak meg üzenem, hogy nem így kell megoldani a problémát. Ha túlszaporulat van, sokkal kíméletesebb a korcsokat, megunt/elkódorolt kutyákat elaltatni, mint ugatógépeket csinálni belőlük. Aki kutyát akar, az nemes, törzskönyveztetett, értelmes fajtát válasszon. Így az 1% mehet a rákos kisgyerekek gyógyítására.