Galex 2014.01.07 19:29:35

@wmitty: (és atöbbiek) Kedves filmszeretők! Kissé elcsodálkozva olvasom a véleményeiteket. Persze, nyilván ti már más világban születtetek, éltetek, mint az a korszak, amikor ez a film készült (és hozzánk eljutott). Talán ezért nem is tudjátok úgy nézni, ahogy az én korosztályom (60 körül). Nekünk ezek a flmek nyitottak ablakot a világra: Szelíd motorosok, Nagyítás, Zabriskie Point stb. mert utazni csak Csehszlovákiába, Lengyelországba lehetett, a világ többi részét ezekből a filmekből ismertük meg. Ezekből tudtuk, hogy létezik másféle életérzés is, mint a miénk... De, hogy a Kalandoroknál maradjak, nekem abból a korszakból ez a legnagyobb kedvencem. Olyankor veszem elő, mikor az élet kicsit meggyötör, mert ebből a filmből erőt tudok meríteni. Írjátok, hogy nem igazán szól a barátságról. Nektek vannak olyan barátaitok, akik a szétosztott milliókat visszatolják elétek, azzal, hogy minek aprózzuk el, úgyis együtt vagyunk? Vagy olyanok, akik a halálos ágyatokon majd egy kegyes hazugsággal teszik elviselhetővé az utolsó perceket? Vagy olyanok, akik akkor is elviszik a családotoknak a pénzeteket, amikor már nem kötelező?
Ha igen, gratulálok! Én kevés filmben találtam szebb kifejezését a barátságnak. Másrészt a mai filmekhez képest 3-4 filmre való anyag van benne. Az igaz, hogy nem egy felpörgetett film, de akkor még ez volt a tempó, nem voltak 15 perces (értelmetlen) autós üldözések, és egy ember még nem tudott legyilkolni egy egész várost, vagy hadsereget. Ami még fontos: akkoriban max. egy filmet néztünk meg egy héten. Hagytunk időt leülepedni, többször beszélgettünk róla, így a miénk lett, megszerettük, vagy nem, de élt bennünk. Ezt kívánom nektek is, hogy éljetek egy jó filmmel, úgy mint egy jó zenével és szeressétek akár a Kalandorokat is!