Adatok
Fejér Péter
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A tavasszal járó eufóriában megírtuk itt, hogy a nagypolitikai nyomortól valamennyire függetlenül Budapesten az utóbbi pár évben kialakult egy meglehetősen vidám és élhető közeg, amelyben fiatal magyar emberek már nem azzal foglalkoznak, hogy hogyan határolódjanak el a helytől,…..
Fejér Péter
2014.11.03 20:55:18
A helyzet viszont az, hogy bár gyárakat továbbra is érdemes és kell építeni, de a betanított munkával elvégezhető termelőkapacitások továbbra is azokba a térségekbe fognak áramolni, ahol olcsóbb a munkaerő, és ezen nincs lehetőségünk változtatni. Nem tudunk ráparancsolni mondjuk Malajziára, hogy tessék komolyabban venni a munkavállalói jogokat, mert különben irgumburgum. Az viszont egyáltalán nem baj, hogy van egy csomó jól képzett és tettrekész fiatal (ha van), csupán arra lenne szükség, hogy egyszerűbbé tegyük nekik, hogy a kreativitásukat vállalkozásokban kamatoztassák, amivel a nemzetgazdaságot is fejlesztik. Sajnos azonban a kisvállalkozások Magyarországon egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Van egy világranglista arról, hogy egyes országokban mennyire könnyű vállalkozást kezdeni. Ezen a listán jelenleg az 57-ek vagyunk. A listán nálunk jobb helyezést ért el többek között Jamaica, Kirgizisztán és Afganisztán is! Na erről lenne érdemes posztot írni. Hamár.
www.doingbusiness.org/rankings
www.doingbusiness.org/rankings
Fent és lent - gátlástalan patriotizmus
Lebetonozták a Szabadságot a régi Gödörben
2013.12.27 10:00:00
UPDATE
Az Index nevű hírportál még hisz a látványtervekben és a kivitelezői nyilatkozatokban, és erre hivatkozva egy cikkel cáfolja posztunkat. Magam is elbizonytalanodtam, hogy jól láttam-e a betont a medencében, ezért az alábbi kérdést tettem fel Dávid barátomnak, akivel…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A kocsmainvázió jelenségének leírásában sokmindennel nem értek egyet. Egyrészt úgy tűnik, hogy a "neolib hullám" ezért a felelős, mert a "piac felszabadításával élre törő rugalmas vállalatirányítás elkezdte a világ kevésbé szabályozott (=inkább kiszolgáltatott) részeire kiszervezni a reális termelést". Ennek semmi köze a neolibhez (és az egyébként mi is?). Ez ugyanis nem más, mint a globalizáció, amit nem valaki intéz a háttérben, hanem magától történik, mert a technológiai fejlődés lehetővé teszi. És ez nem az utóbbi tíz év eredménye, és mégcsak nem is az utóbbi százé (!). Ez a folyamat már a gyarmatosítás során elkezdődött.
A „posztfordista” gazdaság pedig nem ennek a következménye, hanem szintén a technológiai fejlődés eredménye. Minél többminden végezhető gépekkel, annál kevesebb ember kell az élelem és a használati tárgyak és gépek előállításához, és ezek az emberek így felszabadulnak arra, hogy mással foglalkozzanak. Egymást szépítsék, okosítsák, műalkotásokat és előadásokat hozzanak létre, satöbbi. Vagyis átkerülnek a szolgáltató szektorba. Ebben nincs semmi rossz önmagában.
"Egy adott város szintjén ez azt jelenti, hogy a gyárakat bezárják, a befektetések pedig jobb híján a szolgáltatásokba áramlanak." Ez megint valami irdatlan buta mondat. A befektetésekről képzett emberek döntenek az alapján, hogy hol milyen haszonnal és biztonsággal fog megtérülni. Nem "jobb híján" fektetnek be valamibe, hanem mindig abba fektetnek, amibe a legjobb. A cikk szerzője nyilvánvalóan nem konyít a gazdasághoz, csak akkor miért ír róla?
Teljesen rejtély, hogy mit ért a szerző az alatt, hogy "a város szövetét és a közlekedést keresztül-kasul szabdaló díszkőkapitalizmus"? A sétálóutcákat? Mi azokkal a baj? Hogyan "szabdalnak szét" azok bármit is? Hacsak úgy nem, hogy kiszorítják az autókat. Aki ezt írta, az az 50-es évek modernista propagandáját tartja még mindig szem előtt? "A boldog munkás kocsijával a gyárba igyekszik." Valami ilyesmi kép jelenik meg a szemem előtt, mint kívánt cél, de sajnos ehhez képest nincsenek már gyárak, és nem lehet a főutcán autózni. Ajjaj.
A rajz a fiatal felnőttekről jó, csak nem azért történik ez a folyamat, mert a cégek rugalmasabbak lettek, hanem megint egy történelmi szükségszerűségről van szó. Régen a gyerekkor és a felnőttkor között rövid volt a határmezsgye, mert amint a gyerek elég erős volt, hogy megfogja az eke szarvát, vagy megfejje a tehenet, máris felnőtt lett belőle oszt jónapot. Később kellett némi idő, hogy beletanuljon egy szakmába, és csak azután tudott önálló lábra állni. Ma viszont lassan ott tartunk, hogy mindenkinek egész életén keresztül figyelmet kell fordítania a saját továbbképzésére. Ezt hívják élethosszig tartó tanulásnak. Van, aki még 50 évesen is visszaül az iskolapadba, hogy egy új képesítést megszerezzen, vagyis egy kis időre újra gyerekké válik. Az persze előfordulhat, hogy egy kormány inkább pénzeli a felsőoktatást, mint hogy munkanélküli segélyt adjon a 20 éveseknek, de asszem ez nem olyan nagy tragédia. Az megint nagyon beszédes jele a szerző világképének, hogy az egyetemi oktatást parkolópályának nevezi. Vagy nem volt benne része, vagy ő is csak parkoltatta magát ott, ez elég jól látszik.
"Attól vannak egyre többen a kocsmákban, mert az emberek már 30-on túl is ugyanolyan életet élnek, mint 18 éves korukban." Most ez komoly? Tényleg az a cikk nagy mondanivalója, hogy változott az életstílusunk? Komolyan, mintha valami Beatles rajongókat leszóló nénit hallanék a hatvanas évekből.
Baj az, hogy valaki a "szingli életmódot" választja ha azt szeretné? Baj az, ha érdekel valakit a spanyol kultúra és ezért többet akar róla tanulni? Baj az, ha valaki elhalasztja a gyerekvállalást, mert még nem akar gyereket? Mert úgy tűnik a szerző szerint ez mind baj.