Adatok
nemmacska
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Rossz kapcsolat? Erről elsőként szerelmi vagy szeretői viszony jut eszünkbe. De épp annyira megkeseríthetik és ördögi körökbe taszíthatják életünket a mérgező barátságok.
Az igazi barát kincset ér- ebben talán mindenki egyetért.
Abban viszont, hogy milyen az igazi barát,…..
Tisztelt Munkahelyi Terror!
Sokszor olvasom a blogot, és úgy gondoltam én is elküldöm a saját történetemet. Habár még csak tanuló vagyok (kereskedelem), de rendszeresen kell gyakorlatra járnom (2 hetente) az egyik nagy magyar lánc üzletébe. Nem mondhatom, hogy nem szeretem…..
Tisztelt Munkahelyi Terror blog!Teljes elkeseredésemben írok önöknek. 27 éves vagyok.Nem dohányzok/iszok/bulizok.Nincsen gyerekem.Van érettségi + angol,német nyelvtudás + takarító/pénztáros/bolti eladó szakma.Régen diákmunkáim is voltak.3 év takarítóként dolgoztam meg 3 év…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én is sokat gondolkodtam a problémán, és "mérgezőnek" és mérgezettnek is tartom magam. Előbbire természetesen nem vagyok büszke, de sajnos igaz. Ilyet kínos leírni, de kimondottan csinosnak tartom magam, amit a környezetem is visszaigazol. Mivel sosem volt különösebb gondom a külsőmmel (persze hosszasan tudnám sorolni a hibáimat, tudok róluk, de őszintén nem érdekelnek), mindig felszínesnek tartottam azokat a lányokat, akik vélt vagy valós külső hibáik miatt sopánkodnak folyton. Viszont azt vettem észre, hogy azt a két barátnőmet szeretem a legjobban, akik nálam sokkal csinosabbak. Én nem képzelem azt, hogy meg nem érdemelt kiváltságokhoz jutnának akár a munkájukban, akár a magánéletükben a külsejük miatt (pontosan tudom, hogy ez csak a filmekben működik), de a többi barátnőmön érzem, hogy irigyek rám. Tavaly bizonyosodtam meg erről tökéletesen, amikor két (komoly és részben indokolt) önbecsülési problémákkal rendelkező közeli barátnőm is bepróbálkozott (nagyon részegen) a barátomnál. Szerencsémre a barátom elutasította őket (az orrom előtt történt, csak ezért hiszem el) én meg azon gondolkodtam, hogy ezt csak azért csinálják, mert velem akartak versenyre kelni (évek óta hallgatom mindkettőtől, hogy a barátomat milyen rondának és elviselhetetlennek tartják, szóval a tényleges vonzalom kizárva). Persze "barátok" maradtunk, de látom, hogy úgy stírölik a lábaimat, mint egyetlen pasi sem. Én meg tudom, hogy repkednének a boldogságtól, ha megdicsérném a külsejüket, de nem teszem. Elvből nem. Továbbra is vigasztalgatom őket ha kell, az egyiknek pénzt is adtam kölcsön, a másiknak én szereztem munkát, de nem táplálom a hiúságukat. Valahányszor bókot akarnak kicsikarni belőlem, finoman szembesítem őket a felszínességükkel, ami szemétség. Hasznukra válik, mert tudom, hogy komolyan veszik, de szemétség. Viszont őszinte. Az udvarias hazugságokat (gyönyörű vagy, biztos sikerül, hülye ha nem hív fel stb.) megtartom azoknak, akikkel protokolláris a kapcsolatom.