Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Fónagy Zoltán

93 bejegyzést írt és 119 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt is,…..
A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt is,…..
A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt is,…..
Fónagy Zoltán 2020.06.07 08:07:20
@Promenade: A családi fotón feltűnő helyen olvasható a cégjelzés, azért nem tartottam szükségesnek megismételni. Biztosra vehető, hogy a többi képet is ők készítették? Ha igen, szívesen pótolom.
Kovácsné Magyari Hajnalka PhD hallgató (Eszterházy Károly Egyetem) vendégposztja Az 1950-es években Rákosi rendszere a fogyasztás általános megvonásával együtt a puritanizmus ideálját kényszerítette a társadalomra, és természetesen a nőktől is ennek megfelelő viselkedést várt el. Nem számított…..
Pestis, feketehimlő, kolera, spanyolnátha - a járványok végigkísérték, sőt olykor alakították az emberiség történelmét. Az utóbbi évtizedekben a HIV, a SARS, a madárinfluenza, aktuálisan pedig a koronavírus megjelenése figyelmeztet bennünket, hogy a modernizációs folyamat során elhatalmasodott…..
Fónagy Zoltán 2020.05.10 09:29:39
@kéki béla: Nem cenzúra van, csak előzetes moderálás: a trollkodó, trágár, primitív kommenteket nem szeretném a blogomon látni. Szerencsére nagyon ritkán van ilyen.
Fónagy Zoltán 2020.05.10 11:10:55
@kéki béla: Nekem nem kell utánanézni, de segítségképpen egy link: hu.wikipedia.org/wiki/Cenz%C3%BAra
Összekeverni a cenzúrával, hogy a személyes blogomra nem engedek be méltatlan tartalmat kb. olyan, mintha a vasfüggönyt összemosnád azzal, hogy nem engedsz be a lakásodba bárkit.
Fónagy Zoltán 2020.05.10 12:48:31
@kéki béla: Nyugodj bele: te kevered. A cenzúra "információk felügyelete, elsősorban politikai és morális alapokon". Azt a minőség biztosításának hívják, amikor a szerkesztő nem enged be mindenféle szemetet a lapjára/oldalára.
Szerinted az is cenzúra, ha egy tudományos folyóirat, nem hoz le egy gyurcsányozós/orbánozós, káromkodásokkal megtűzdelt szöveget, amit Gipsz Jakab beküld nekik?
Tavaly decemberben rakott fel Belényi Dániel világutazó egy fotót az oldalára egy különös feliratról, amelyet Szudán fővárosában, Kartúmban, a Nemzeti Múzeumban készített. A grafitit egy ősi óegyiptomi templom hieroglifákkal borított falába vésték, olvasata: „C ZICHY 1834”. Az ókori építmény…..
Fónagy Zoltán 2020.05.03 22:32:38
@kugi: Nem igazán az oktatás a ludas: ha figyelmesen olvassa a posztot, láthatja, hogy a kortársak is nevezték (sőt Eugen saját maga is) Ödönnek magyarul. A kivégzése után pedig magyar szövegben csak az Ödönt használták, míg a német szövegekben Eugennek hívták.
Fónagy Zoltán 2020.05.05 08:54:52
@Promenade: @Promenade: Köszönöm szépen a kiegészítést.
A sorozat képei alatti információkból kiderül, hogy több rövid zenés (részben pantomim-) jelenetet adtak elő 1869. március 23-án. Találtam is bécsi újságokban tudósításokat róla, pl.: anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?aid=hjz&datum=18690331&seite=17&zoom=33&query=%22L%27Amour%2Bde%2Bl%27Art%2Bet%2Bl%27Art%2Bde%2Bl%27Amour%22&ref=anno-search
A Schwarzenberg-palotában tartották az előadásokat és a magas arisztokrácia a nagyobb bevétel kedvéért meghívta a "mobil tőke" képviselőit is. A sznobériára mindig lehet alapozni - Bécsben pláne - így három este is meg kellett tartani az előadást. A tudósításban az összes darab felsorolva a főbb szereplőkkel (csupa arisztokrata). Persze leginkább a szép fiatal grófnők arattak sikert, kiemeli pl. Erdődy Hannát, aki Széchenyi Béla felesége lett egy év múlva - neki építtette a férje a Cenken hársfasor azt a szép síremléket, miután belehalt a 2. szülésbe. Érdekes, hogy Zichy nem szerepel az újságban a felsorolásban, gondolom, valami kis szerepet kapott - ez inkább a fiatalság bulija volt. A Der Floh című vicclap humoreszkjéből az is kiderül, hogy Zichy kosztümje a velencei dózse akar lenni. (A humorosnak szánt jelenetben egy idegen egy műkereskedés kirakata előtt kérdezgeti, ki kicsoda a fotókon.)
Egyébként meg gratulálok a bloghoz, igazi ínyencfalatokat ígér. Kitartást kívánok! Ki az a profi, aki név nélkül szórja a gyöngyöket? :)
A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt is,…..
Pestis, feketehimlő, kolera, spanyolnátha - a járványok végigkísérték, sőt olykor alakították az emberiség történelmét. Az utóbbi évtizedekben a HIV, a SARS, a madárinfluenza, aktuálisan pedig a koronavírus megjelenése figyelmeztet bennünket, hogy a modernizációs folyamat során elhatalmasodott…..
Pestis, feketehimlő, kolera, spanyolnátha - a járványok végigkísérték, sőt olykor alakították az emberiség történelmét. Az utóbbi évtizedekben a HIV, a SARS, a madárinfluenza, aktuálisan pedig a koronavírus megjelenése figyelmeztet bennünket, hogy a modernizációs folyamat során elhatalmasodott…..
Pestis, feketehimlő, kolera, spanyolnátha - a járványok végigkísérték, sőt olykor alakították az emberiség történelmét. Az utóbbi évtizedekben a HIV, a SARS, a madárinfluenza, aktuálisan pedig a koronavírus megjelenése figyelmeztet bennünket, hogy a modernizációs folyamat során elhatalmasodott…..
Pestis, feketehimlő, kolera, spanyolnátha - a járványok végigkísérték, sőt olykor alakították az emberiség történelmét. Az utóbbi évtizedekben a HIV, a SARS, a madárinfluenza, aktuálisan pedig a koronavírus megjelenése figyelmeztet bennünket, hogy a modernizációs folyamat során elhatalmasodott…..
Pestis, feketehimlő, kolera, spanyolnátha - a járványok végigkísérték, sőt olykor alakították az emberiség történelmét. Az utóbbi évtizedekben a HIV, a SARS, a madárinfluenza, aktuálisan pedig a koronavírus megjelenése figyelmeztet bennünket, hogy a modernizációs folyamat során elhatalmasodott…..
Fónagy Zoltán 2020.04.06 00:56:55
@math0: A posztból aligha lehet kiolvasni, hogy a pestis ateistává vagy legalábbis egyházellenessé tette volna a 18. századi embereket.. Sőt, vérre menő harcokat vívtak a vallásuk, egyházuk védelmében. Csak arra jöttek rá, hogy az egy légtérben -a templomban - összezárt tömeg jó alkalom a betegség terjesztésére, ezért ezt átmenetileg megtiltották a hatóságok.
A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt is,…..
Fónagy Zoltán 2020.04.01 12:26:14
@sikonda: Férfiágon nincsenek leszármazottai az árvízi hajósnak. Az utolsó, Wesselényi nevet viselő dédunoka - szintén Miklós - 1980-ban hunyt el, vele halt ki a zsibói ág. Leányágon vannak leszármazottai, de ugyebár ők nem a Wesselényi, hanem más, jellemzően erdélyi arisztokrata családok neveit viselik. (Másik ága is van a nemzetségnek, azt hiszem, ott máig él a családnév.)

Sajnos, Wesselényi naplóinak csak töredékei jelentek meg nyomtatásban, még levéltárban is nehezen kutathatók, annyira rendezetlen az anyag. Az utóbbi időben a - főleg fiatal - történészek, mint a poszt szerzője, Kárpáti Attila és Priszlinger Zoltán - intenzíven használták a magánélet-történeti kutatásaikhoz. Ha rákeres a nevükre, izgalmas publikációkat olvashat tőlük online is Wesselényi magánéletéről.
A nyomtatásban megjelent naplórészletek közül a nagy pesti árvíz napjaiban írt bejegyzések online is olvashatók: mek.oszk.hu/15400/15468/15468.pdf, ill. 1826-28. közötti bejezések a Régi okiratok és levelek tára c. folyirat 1905-ös évfolyamában, mindhárom számban, itt: fulltext.lib.unideb.hu/journals/bin/tibi.cgi?fi=rol
Fónagy Zoltán 2020.04.01 13:49:48
@David Bowman: Igaza van, de a posztban nem is talál ilyen bakit. Azt olvashatja, hogy 1848 májusában a fiúk önkéntesként beálltak honvédnek, majd 1849 őszén, a fegyverletétel után László - 40-50 ezer volt honvédhoz hasonlóan - kényszersorozottként a császári-királyi hadseregben szolgált tovább.
Pestis, feketehimlő, kolera, spanyolnátha - a járványok végigkísérték, sőt olykor alakították az emberiség történelmét. Az utóbbi évtizedekben a HIV, a SARS, a madárinfluenza, aktuálisan pedig a koronavírus megjelenése figyelmeztet bennünket, hogy a modernizációs folyamat során elhatalmasodott…..
Fónagy Zoltán 2020.03.26 14:43:17
@Pötyögtetek: 1848 márciusában nem lett volna okuk lemondani az akciót, még nem volt járvány. Lehetséges, hogy ha olyan a kolerahelyzet, mint 1849 nyarán, nem sok sikerrel jártak volna.
Fónagy Zoltán 2020.03.26 21:26:53
@Muhammad Balfas: Igen, a poszt harmadik mondata erről szól :)
  Pestis, feketehimlő, kolera, spanyolnátha - a járványok végigkísérték, sőt olykor alakították az emberiség történelmét. Az utóbbi évtizedekben a HIV, a SARS, a madárinfluenza, aktuálisan pedig a koronavírus megjelenése figyelmeztet bennünket, hogy a modernizációs folyamat során…..
Fónagy Zoltán 2020.03.22 12:10:57
@Argus_: Arányaiban - azaz az aktuális népességszámhoz viszonyítva - valószínűleg tényleg az a pestisjárvány okozta a legnagyobb pusztítást, legalábbis Európában.
A kolera "újdonsága" a járványtörténet szempontjából, hogy ez volt az első világjárvány, amit egykorúan jól dokumentáltak, azaz vannak megbízható számszerű adataink a veszteségekről. Persze ez is csak Európára és Észak-Amerikára igaz, és itt is inkább a 19. század második felére. Minden korábbi járványra vonatkozó adat csak becslés, spekuláció, és a szakirodalomban is nagyon különböző számok keringenek pl. a 14. századi nagy pestisről. A modern kor előtti ember viszonya más volt a számokhoz, mint a miénk, nem törekedett úgy az egzaktságra, mint mi. Ha mondott egy hatalmas számot, az többnyire csak annyit jelentett: nagyon sok. Pl. a 18. századi tanúvallomásokban csak úgy hemzsegnek a 90, 100 éves jobbágyok. Ők ezzel csak azt mondják: nagyon öreg vagyok; az éveik számáról valójában fogalmuk sincs. (Néha kideríthető, hogy kb. 60-70 között voltak.)
A 17. század közepén, a harmincéves háború idején írja egy forrás egy német városról, hogy az éhínség meg a járvány következtében 20 ezren haltak meg benne. Valahonnan lehet tudni a város korabeli lakosságszámát: 8 ezren laktak benne összesen. Szóval nagyon óvatosan kell bánnia a történésznek ezekkel a régi adatokkal..
Fónagy Zoltán 2020.03.22 15:28:25
@Weißkopf: Ráadásul a főzési folyamat során elpusztulnak a kórokozók, még ha fertőzött is a víz.
Tkp. a víz felforralása lett az egyik legkézenfekvőbb védekezési lehetőség, miután felismerték a terjedés módját.
Fónagy Zoltán 2020.03.22 18:34:20
M@Argus_: Nem azt állítottam, hogy hasraütés után írta le valaki ezeket a számokat, hanem azt, hogy ne vegyük őket nagyon konkrétnak. A 18. század előttről minden népességszám-adat csak becslés. A fő források az adózási célú összeírások, amelyek általában háztartásokat írtak össze. Ezeket szorozzák aztán fel a történeti demográfia művelői, akik mindig hangsúlyozzák, hogy lehetetlen pontosan megállapítani, hogy
1, a háztartások mekkora hányada maradt ki az összeírásokból: vagy mert valamilyen kiváltság miatt nem adózott, (mint nálunk a nemesség), vagy mert annyira szegény volt, hogy nem volt mit megadóztatni
2. átlagosan hányan éltek egy háztartásban?
Még egyszer: tudtommal - nem vagyok középkorász - konszenzus van abban, hogy a történelmi időkben arányait tekintve a 14. századi nagy járvány idején szenvedte el Európa a legnagyobb népesedési katasztrófát. A számadatoknál azonban hangsúlyozzák az ezzel foglalkozó kutatók, hogy nagyon bizonytalan becslésekről van szó.
A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt is,…..
  A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt…..
Fónagy Zoltán 2020.02.04 20:04:14
@fofilozofus: Természetesen így van. A hétköznapi élet történetének kutatói számára ugyanis nagyon értékesek azok a források, amelyek a társadalmi normák megszegésével, megszegőivel kapcsolatban keletkeztek. Az egykori élet hétköznapi rutinját, azt, ami "normálisnak" számított, ritkán tartották megörökítésre érdemesnek, hiszen "azt úgyis mindenki tudja". A "normálist" sokszor csak az "abnormális" felől közelítve lehet rekonstruálni.
A poszt szerzője bűnperek íratait használta, mert az áll rendelkezésre. Azokban természetesen a normaszegésekkel találkozott. Sehol nem is állította a kolléganő, hogy a mostohagyerek megfojtása vagy az idős mostohaapa agyonverése lett volna a szokás vagy a "normális" a korban. (Éppen azért lett belőlük ügy, mert nem tekintették elfogadhatónak.) Arról ugyanis, hogy valaki neveli rendben a mostohagyerekét, nem igen keletkeztek és maradtak fenn források. Legfeljebb a kevés (úri) emlékiratban találkozunk ilyen elbeszélésekkel.

A hétköznapi élet gyakorlata valamennyire mindig eltér az írott jogban meg az íratlan társadalmi (erkölcsi) normákban megtestesülő szabályrendszertől. Az ilyen témákkal foglalkozó történész legnehezebb kihívása megragadni a tipikusnak tekinthető gyakorlatokat (többes számban, az élet mindig sokszínű).
A modern korban (magyar viszonylatban kb. a dualizmus korától) már elővehetnénk a kommentben felvetett probléma megoldásához a bűnügyi statisztikákat, amik valamelyes támpontot adhatnának pl. az ilyen típusú erőszak gyakoriságához. Halvány támpontot persze, mert abban csak a legkirívóbb normaszegések vannak benne. (Egyértelmű gyermekgyilkosságok igen, a halálhoz vezető elhanyagolások aligha.) A posztban tárgyalt korhoz sajnos nincsenek ilyen statisztikák, így csak annyit jelenthetünk ki: így IS működtek mostohacsaládok.
A múltbeli mentalitás és hétköznapi élet megismerése szempontjából egyébként a történésznek a legértékesebbek a tanúvallomások, mert kb. csak ezek örökítették meg közvetlenül, hogyan is gondolkozott bizonyos kérdésekről egy írástudatlan egyszerű ember.
Fónagy Zoltán 2020.02.05 11:09:47
@cinke56: Köszönöm szépen, hogy megosztotta a történetet! Ez a típusú párválasztás az újraházasodás esetén - hogy a kisgyerekkel megözvegyült férj volt felesége családjából nősül, hogy ne egy idegen legyen a gyerekek mostohaanyja - a legutóbbi időkig nem volt szokatlan egyik társadalmi rétegben sem, a főnemességtől a parasztságig lehetett vele találkozni. (A jogi meg a néprajzi irodalom sororatusnak nevezi ezt a típusú sógorházasságot.) Nekem pl. még Magánál is közelebbi személyes valóság ez. Apám 1948-ban tért haza a hadifogságból, és fiatal felesége egy éven belül meghalt tbc-ben. A négyéves kislánnyal egyedül maradt apám alig egy év múlva elvette első felesége húgát, azaz anyámat. Természetesen ő sajátjaként nevelte fel nővére lányát a sajátjaival együtt. Én 17 évvel fiatalabb gyerekként ismertem ugyan a történetet, de a családon belüli viszonyokban semmi jelentőségét nem éreztem, hogy ő anyám mostohalánya, ill. féltestvérünk. (Szüleim egyébként anyám haláláig harmonikus, igazi szerelmi házasságban éltek.) Tehát egy meglehetősen hagyományos paraszti világban ez a stratégia még a 20. század közepén is kézenfekvőnek számított.
Ahogy a Maga története (és az enyém is) illusztrálja, tévedés élesen szembeállítani a párválasztás "régi" (racionális. "érdekalapú") és modern (szerelmi) módját: egyrészt az érzelmek és az ésszerűség nem feltétlenül zárták ki egymást, másrészt a józan megfontolásból köttetett házasságokban is gyakran alakult ki időközben mély érzelmi elkötelezettség férj és feleség között. (A gyakran persze nem mindig-et jelent.)
Egy másik tanulságra is szeretném felhívni a figyelmet a története kapcsán. A múltra sokan valami homogén masszaként tekintenek: a konezravatívok úgy, hogy "régen minden jobb volt", a modernisták meg lesajnálóan, "régen minden szörnyű volt, az emberek primitívek voltak". Valójában nincs egy egységes, egynemű "régen". Ugyanabban a korban számos valóság létezett párhuzamosan, társadalmi helyzettől, etnikai, vallási közösségtől, földrajzi régiótól függően, de ugyanannak a parasztfalunak a szokásai, normái is óriásit változtak akár száz év alatt is. A poszt szereplői 18-19 század eleji jobbágyok, zsellérek, a Maga családi története meg a 19. század végén, 20. század első felében játszódott egy fővárosi polgárcsaládban: két nagyon távoli világ, Nagyon izgalmas kutatási szempont egyébként, keresni az "antropológiai állandót", azt, hogy voltak-e egyáltalán, s ha igen, mik voltak a tartósan és általánosan érvényesülő társadalmi normák és társadalmi gyakorlat.
  A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt…..
Fónagy Zoltán 2019.12.20 07:31:34
@Denise Hogyisdugják: Nem írták át, a helyes válasz: az írásmód attól függ, melyik családtagról van szó. Az egész család két é-vel írta-írja a nevét, egyedül István használta a Széchenyi változatot. (Hogy miért, nem tudjuk.) Így pl. a könyvtár Országos Széchényi Könyvtár, mert Ferenc, István apja alapította.
Fónagy Zoltán 2019.12.20 07:39:35
@NemNick: A kiegyezés utáni fél évszázad valóban a magyar gazdaságtörténet legsikeresebb korszaka volt (nagyjából az egyetlen a modern korban, amelyikben csökkent a lemaradásunk Nyugat-Európához képest), de a tanára azért erősen túlzott. Talán nem véletlen, hogy innen "tántorgott ki" három és félmillió szegény ember Amerikába és nem fordítva: zajlott ugyan itt is egy dinamikus iparosodás, de az nem volt olyan mértékű, hogy felszívja az ország agrárszegénységét. (A népesség növekedése szintén egyedülálló ütemű volt a korszakban.)
Fónagy Zoltán 2019.12.20 08:39:39
@NemNick: Nem okozott meglepetést, történészként régóta sejtettem magam is, hogy nem ugyanaz a két világ.

Túlzásnak az általánosítást neveztem. Az egyéni döntések egyéni élethelyzetek alapján születnek: attól, hogy az érintettek úgy látták, számukra Magyarországon jobbak a lehetőségek, még nem következik, hogy általánosságban is "pezsgőbb volt a vállalkozói élet", mint a kortársak által az "ígéret földjének" tartott USÁ-ban.
  A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt…..
  A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt…..
  A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt…..
  A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt…..
A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt is,…..
A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt is,…..
A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt is,…..