Regisztráció Blogot indítok
Adatok
gyorffyakos

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2013.12.19. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Batiszkáf Egy újabb remek év! 2016.12.15 23:02:58
"A politikai élet világa csak addig terjed, ameddig az uralkodó kozmológia megengedi." (Molnár Tamás - A hatalom két arca: Politikum és szentség)Ez itt a lényeg; ehhez mérten dédelgessünk ábrándokat a demokrata politikusokkal meg pártokkal kapcsolatban. A haladás tulajdonképpen nem jelent mást, mint…..
gyorffyakos 2016.12.21 06:58:41
Lángoló Gitárok Mintha a fél világ bele lenne kódolva - Bajdázó-lemezkritika 2013.12.18 14:03:55
Bajdázó - Örökös zene (Bajdázó)  Elég volt hírét venni a készülő Bajdázó-albumnak, beindult nyomban az izgalom, bizsergett ott belül valami. Népiesen szólva várós volt. Hogy jobban-e, mint sok egyéb akármi, nem tudom számít-e, de azért igen. Sőt, még jobban. Aki…..
gyorffyakos 2013.12.19 18:38:10
(Győrffy Ákos: Érzékenyítő gyakorlat, litera.hu, 2009.február 23. Első rész)
Hetedikes általános iskolás voltam, amikor két osztálytársammal együtt megalapítottuk a CEK nevű titkos társaságot. Fogalmunk sem volt arról, hogy milyen céllal hoztuk létre a szervezetet, elvoltunk azzal, hogy terveztünk logót, ide-oda felvéstük a nevünket, alapszabályt fogalmaztunk. Már nem emlékszem pontosan, milyen alpontjai voltak a szabályzatnak, arra viszont igen, hogy az első pont, a vastag betűs rész, egyszóval a közös fundamentum, ami mintegy életre hívta tömörülésünket, a következő volt: A cigányokat ki kell irtani. (A CEK a Cigányellenes Kommandó rövidítése volt.) Ebben a szikár tételben azonnal egyetértettünk, mi több, olyan evidenciának tűnt ez számunkra, mint a lélegzetvétel. Az fel sem merült, hogy miért, hogy ugyan mivel szolgáltak rá a cigányok arra, hogy mind egy szálig kiirtsuk őket, de mondom, ezen nem kellett mit megbeszélni, magától értetődő dolog volt.
Az osztályunkban heten voltak cigányok, többségükben lányok, és egy vagy két fiú, akik évente cserélődtek. Megbuktak, lebuktak hozzánk, aztán év végén lebuktak az alattunk járókhoz. Furcsa módon a lányok nem, vagy sokkal ritkábban. Volt köztük egy nagyon szép lány, a Betti, akibe évekig szerelmes voltam, de nem volt bátorságom közeledni hozzá. Meg ott volt a Renáta, aki szép ugyan nem volt, de valamiért kedvelt engem, egy ideig mellettem ült a padban. A többi lányról nem sok emlékem maradt. Néha látom őket, ha otthon vagyok épp, ahogy mennek a boltba, vagy a vasútállomáson. Meghíztak, rosszul néznek ki, kisebb-nagyobb gyerekek keringenek körülöttük. Köszönök nekik, köszönnek. Semmi különös.
Titkos társaságunk aktivitása abban merült ki, hogy lefektettük a fent említett alaptételt, majd fogalmaztunk hozzá néhány kiegészítő megjegyzést. A dolog logisztikai oldalát is érintettük, hogy tehát a legjobb módszer a tehervagonokba terelés és elszállítás. Azt nem tudtuk, hová, de nem is törődtünk vele. A lényeg az, hogy tehervagon és elszállítás. Valamit hallottunk már arról, hogy ez a módszer egyszer már bevált.
Már nem tudom, melyikünknek járt el a szája, de a dolog valahogy kitudódott. Tornaóra után jöttünk fel a Duna-partról, ahol futni voltunk, amikor valaki átkiabált nekünk az utca túloldaláról: CEK! A nyolcadikosok ballagtak lefelé a partra futni, közülük kiáltottak át. Azonnal tudtam is, hogy ki. A Nonó, a legkeményebb cigánygyerek az iskolában, lehetett úgy tizenhat éves akkoriban. A vér megfagyott az ereimben, egymásra néztünk, a másik kettő arca falfehér volt. Tudtuk, ennek rossz vége lesz. Másnap volt a „fenyőünnep” a kultúrházban (ez egy olyan ünnep volt, amit a Karácsony helyett találtak ki a kommunisták), és már előre tudtuk, hogy ott vár majd minket Nonó, és addig haza nem megyünk, amíg meg nem ver mindhármunkat. Meg is vert, igaz, én csak egyet kaptam a pofámba, de az is elég volt. Az osztályfőnök behívatta anyámat, intő, kettes magatartás félévkor.
A történet nem túlságosan látványos vagy izgalmas, mindössze azért tartottam érdemesnek leírni, mert mostanában elgondolkodtam azon, hogy vajon miért volt olyan magától értetődő számunkra akkoriban, hogy a cigányokat ki kéne irtani. Honnan vettük mi ezt? Ott voltunk hárman, három tizennégy év körüli gyerek, akiknek mi sem természetesebb, mint arról tárgyalni, hogy akkor szerintünk hány vagonban férnének el a nagymarosi cigányok. Otthon ilyet sosem hallottam, az biztos. Az egyik tagunk apja katonatiszt volt, egy agresszív, kövér szörnyeteg, aki pornókazettákat tartott a konyhaszekrényen. Őt hallottam néha üvölteni, hogy felmegy a szolgálati fegyverével a hegyre, és rendet csinál. (Nagymaroson az egyik hegyi utcában élnek a cigányok.) Nem értettem, miért kéne rendet csinálnia, amikor nem tűnt olyan rendetlennek arrafelé semmi, azt meg elképzelni sem tudtam, hogy majd éppen ő vonszolja fel a hájas valagát abban az elég meredek utcában, és ott egyszer csak nekiáll lelődözni a cigányokat. Sokszor beígérte nekik, persze mindig csak otthon, három sör meg valami tömény után, atlétatrikóban. Bevallom, imponált nekem ez a határozott fellépés, ugyanakkor undorodtam is attól az embertől.
Akárhogy is gondolkodom, képtelen vagyok rájönni, mi vihetett bennünket arra, hogy titkos kis céhünket megalapítsuk. Valójában magamat nem értem az egészben. Különösebben motivált nem voltam, a cigányokat nem gyűlöltem, igaz, nem is szerettem, de így voltam másokkal is. Azt tudtam, mert láttam, hogy mások, hogy sötétebb a bőrük, és hogy valószínűleg szegényebbek, mint mi, mert olyan ruhákban járnak, amit én biztos nem vennék fel. Hogy félnem kéne tőlük, az nem került szóba. Nem is féltem.

*

Győrffy Ákos (litera.hu, 2009. február 23.)
gyorffyakos 2013.12.19 18:39:24
(Győrffy Ákos: Érzékenyítő gyakorlat, litera.hu, 2009.február 23. Második rész)
Konszolidáltan mindenki cigányozik, csak valószínűleg nem veszi észre, mert annyira integráns része a személyiségének. A cigányozás a szocializáció mellékterméke, s mint ilyen, nem megkerülhető. A cigányozás nem bűn. Cigányozni nem azt jelenti feltétlenül, hogy szidni a cigányokat, pusztán csak a cigány szó használatát. Ha valaki azt mondja, hogy a cigány lop, az cigányozás. Ha valaki azt mondja, hogy a cigány nem akar dolgozni, az is cigányozás. Egy-két napja beszéltem egy cigány származású hajléktalannal, aki úgy fogalmazott, hogy anyai részről rabló, apai részről pedig késelő családból származik. Ez a cigány hajléktalan bizony igen súlyosan cigányozott.
Rendkívül álszent az a hisztéria, ami a cigányozás körült kialakult. Elég sok cigányt ismerek a munkámból kifolyólag, és egy sincs köztük, aki magára nézve sértőnek találná, ha cigánynak nevezik.
A cigányokat illik nem emberszámba venni, mélységesen lenézni és megvetni. Nézzen mindenki mélyen magába, és mondja azt, hogy ő maga mentes mindettől.
Vannak különböző csoportok, politikai vagy egyéb alapon szerveződők, akik ha cigányozást vélnek hallani, azonnal hangosan tiltakoznak és aláírásgyűjtésbe kezdenek, majd másnap, mintha mi sem történt volna, beülnek kedvenc belvárosi kávéházukba, és onnan még esetleg megfogalmaznak egy rövid publicisztikát kedvenc napi- vagy hetilapjuk számára, amelyben tűrhetetlennek tartják, hogy valaki cigányozzon. Egyébként jól láthatóan szarnak az egészre, hisz ha valakinek, akkor nekik és a hozzájuk közel állóknak lett volna lehetőségük arra az elmúlt húsz évben, hogy érdemben javítsanak a hazai cigányság életkörülményein.
A magyar állam cserbenhagyta a cigányokat, növekvő népességükkel nem tud mit kezdeni, de szemmel láthatóan nem is akar.
A magyar állam cserbenhagyta saját polgárait, cigányokat és nem cigányokat egyaránt. Ebben az országban, ahol milliók élnek a létminimum közelében vagy az alatt, pozitív diszkriminációra nincs lehetőség, mert igen könnyen elszabadulhatnak az indulatok. A cigánynak nem járhat ingyen az, amiért a magyar kénytelen megdolgozni. Amennyiben igen, készüljünk fel a pogromokra.
Vannak cigányok, akik nem vesznek részt a legalapvetőbb társadalmi működésekben sem, egyszerűen kiiratkoznak a társadalomból, és úgy döntenek, hogy őnekik bizony nem mondja meg senki, mit csináljanak. Félreértés ne essék, magyarból is bőven van ilyen. Cigányból relatíve azért van több, mert tűrhetetlen (vagy más szóval: szinte már természetes) kirekesztettségükből kifolyólag már erre lettek/lesznek szocializálva. Ugyanis úgy nem lehet felnőni, hogy az apám a börtönben, a magyarok meg úgy néznek rám, mint a rühes kutyára. Illetve így is fel lehet nőni, persze, csak miféle felnőtt-lét lesz ebből. Ilyen.
Egyik oldalról az undorító alakoskodás, a másik oldalról pedig a már-már elviselhetetlen feszültségek. Ideje lenne már, ha valaki kilépne a porondra és kifejtené, hogy ugyan már hogyan is képzelik el a magyarországi cigányság következő húsz-huszonöt évét. Ilyen jelentkező persze nem lesz, mert sem a cigányság, sem Magyarország következő öt évét sem látja előre senki. Vagy ha igen, inkább mélyen hallgat.
Ezeken az oldalakon indítványoztam már, hogy Jan Slota ötletét komolyan véve kezdjünk el gondolkodni Magyarország megszüntetésén. Kezdem azt hinni, hogy mindenki jól járna egy ilyen döntéssel. Elég volt, fejezzük be, ennél mélyebbre süllyedni már tragikomikus lenne.
Szociális munkás hallgatók számára, amikor megkezdik főiskolai tanulmányaikat, az első hetekben úgynevezett érzékenyítő gyakorlatot szoktak tartani. Ami azt jelenti, hogy a gyanútlan gólyákat elviszik egy hajléktalanszállóra vagy egy értelmi fogyatékosokkal foglalkozó intézménybe, hogy szokják a látványt, a szagokat. Mintegy ráhangolódásképpen a későbbiekre.
Mindazoknak, akik az elmúlt hetekben a cigányozás miatt kezdtek rikácsolni, határozottan javasolnék ilyen érzékenyítő gyakorlatokat az ország észak-keleti régiójában vagy egyebütt, ahol az utóbbi időkben fellángoltak az indulatok. Meg fogják látni, hogy milyen állapotba került ez a mindenféle tekintetben paralizált ország. Ha van is még bármi remény itt bármire, az a cigányság nélkül nem fog menni. Lehet, hogy velük sem, de akkor már úgyis mindegy. Hogy ismét a cigány hajléktalant, B. F.-et idézzem: Mirajtunk már csak az segítene, ha nem lennénk.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása