Regisztráció Blogot indítok
Adatok
gost

0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Az alábbi cikk az Archdaily-n a Pritzker-díj ürügyén megjelent írás részlete, általam (vastaggal) megjegyzetelgetve. Azzal a nagyon erős érzéssel, hogy ez az egész sztár-építészesdi az unatkozó építészsajtó kitalálmánya, és mint ilyen, engem roppant idegesít. Egy sportszeletért szívesen várok…..
gost 2014.04.02 10:28:28
A mindent felülíró,megkérdőjelező,érdekeskedő újságírói ripőkség tényleg vérlázító.Vélhetően a cikkíró kíván celeb stáruszba lendülni az efféle véleménypetárdával.
A díj Amerika jó oldalán született.Egy szállodatulajdonos milliárdos és felesége Jay és Cindy Pritzker vásárol egy félbemaradt szállodaépületet 1967-ben és annak befejezése közben találkozik az Épitészettel a nagybetűssel.Megtapasztalja, hogy az építészet hozzáadott érték, nemcsak beton és tégla.
Ez a dolog hatással van az emberekre, az épületet használókra, a vendégekre éppúgy,mint az ott dolgozókra. Ezen (is) felbuzdulva 1979-ben díjat alapít az élő építészek számára, hogy a kreatív (értsd:értékteremtő) építészetet támogassa és hogy a teljes világot átfogó elismerést teremtsen az építészet számára.
A díjban kifejeződik hogy az építészet, ami az emberekért való tevékenység és szolgálat, találkozik azokkal, akikért van. Építeni egyedül nem lehet, ez egy nagy csapatmunka,ahol az építész vezényel, ezért olyan személyiséget kíván, amely képes a kreatív alkotókészséget a megvalósító mérnöki munkával egyesíteni.Ez a fajta ember meglehetősen öntörvényű,céltudatos, nagy szervezőkészséggel rendelkezik, elkötelezett és mindig tud valami újat,előrevivő gondolatot megjeleníteni A díj, fennállása óta következetesen keresi ezeket az embereket és meg is találja.
Semmi bulvárszenzáció.
Semmi hírességkultusz.
Életművek és rengeteg munka.
Mert Mr. Pritzker tudta, hogy nem a díj minősíti a díjazottat, hanem fordítva.
Álljon ítt a teljes lista:
(forrás: Wikipedia)

· 1979: Philip Johnson – Egyesült Államok (1906–2005)
· 1980: Luis Barragán – Mexikó (1902–1988)
· 1981: James Stirling – Egyesült Királyság (1924–1992)
· 1982: Kevin Roche – Egyesült Államok / Írország
· 1983: I. M. Pei – Egyesült Államok (kínai születésű)
· 1984: Richard Meier – Egyesült Államok
· 1985: Hans Hollein – Ausztria
· 1986: Gottfried Böhm – Németország
· 1987: Tange Kenzó – Japán (1913–2005)
· 1988: Gordon Bunshaft – Egyesült Államok (1909–1990)
· és Oscar Niemeyer – Brazília
· 1989: Frank Gehry – Egyesült Államok (kanadai születésű)
· 1990: Aldo Rossi – Olaszország (1931–1997)
· 1991: Robert Venturi – Egyesült Államok
· 1992: Álvaro Siza Vieira – Portugália
· 1993: Fumihiko Maki – Japán
· 1994: Christian de Portzamparc – Franciaország
· 1995: Andó Tadao – Japán
· 1996: Rafael Moneo – Spanyolország
· 1997: Sverre Fehn – Norvégia
· 1998: Renzo Piano – Olaszország
· 1999: Sir Norman Foster – Egyesült Királyság
· 2000: Rem Koolhaas – Hollandia
· 2001: Jacques Herzog és Pierre de Meuron – Svájc
· 2002: Glenn Murcutt – Ausztrália
· 2003: Jørn Utzon – Dánia
· 2004: Zaha Hadid – Irak / Egyesült Királyság
· 2005: Thom Mayne – Egyesült Államok
· 2006: Paulo Mendes da Rocha – Brazília
· 2007: Richard Rogers – Egyesült Királyság (Olaszországban, Firenzében született)
· 2008: Jean Nouvel – Franciaország
· 2009: Peter Zumthor – Svájc
· 2010: Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa (SANAA) - Japán
· 2011: Eduardo Souto de Moura - Portugália
· 2012: Vang Su - Kína
· 2013: Itó Tojoo - Japán
· 2014: Ban Sigeru - Japán
Ennyi kiváló építész.
És a díjazottak, díjjal a kezükben megint ott álltak/állnak a kezdő körben, mint minden építész a következő házánál.
A megmérettetés mindig újra kezdődik.
Liz Diller: A moment of supreme nothingness from Louisiana Channel on Vimeo. Csodás, sokadszorra is. Érdekes - és jó érzés - ezt a sokkal optimistább pici jövőképet látni Ekler Dezső borúlátóbb város-értékelése után. ..
gost 2014.02.25 20:17:28
A csalódottság biztosan igaz és világmegváltani sem szeretnék(tudnék).
Hogy mi lenne a megoldás, az remélem most van születőben. Kétségtelenül egy pozitív üzenet ehhez a vasúti sínek között növő vadvirágok üzenete.Valamit mégis elfed ez a történet.
Olybá tűnik, mintha a városi jólét irányába haladnánk, pedig csak a végtelen fejlődésben hívő közgazdasági világszemlélet kiszolgálói vagyunk és a dolgokat a pénz lobbik irányítják.

Elmondok egy történetet, ami látszólag nem a városról szól.
Közvetlen környezetemben nagydohányos családtag tért át az e-cigarettára. Az e-cigi= elektromos cigaretta (angolul electronic cigarette) a dohányzás káros szenvedélyének történetében az első átütő védekezési forma, amely valóban megteremti a lehetőséget, hogy egy átmeneti zónával nagyságrendekkel jobb körülmények álljanak elő a dohányzás terén. Az analóg cigaretta éget, kátrányt csinál és öl, nemcsak azt aki szívja, de a környezetét is. Az analóg cigaretta nikotint tartalmaz, de nem ezért gyilkol, hanem a dohánygyártók 4000 féle adalékanyagától, melyből legalább 400 mérgező és több mint 40 bizonyítottan rákkeltő, a többi allergizáló vagy arra szolgál, hogy fenntartsa/kialakítsa a szenvedélyt.
Az e-cigarettás (vaper) nem termel tonnányi mennyiségű hulladékot, nem mérgezi a környezetét kényszerű passzív mérgezéssel, amellett saját magának megadja a lehetőséget, hogy a kezdetben nikotintartalmú páráról áttérjen egy ártalmatlan ízesítésű gőzre, ami esélyt ad egy egészségesebb világnak, saját maga és mindannyiunk részére.(no smoking but vaping)

Miért írom le mindezt? Mert a reagálás a világ részéről egy modellt ábrázol arról, hogy mennyire igazak vagy hamisak azok a jólétet hirdető törekvések, amelyek nem a lényeget érintik.
Az e-cigaretta hihetetlen gyorsasággal terjedni kezdett az egész világon. Klubok, egyesületek alakultak és fellélegző családok áldották a kitalálóját. A cigarettáról való lemondás az E cigarettával nem savanarolai tiltó-megrovó-ítélkező parancsok mentén, hanem az emberi gyöngék tudomásulvételével mutat egy járható utat.
Ekkor ébredtek fel a dohánygyártók, a gyógyszergyárak (az orvosok !) és persze az állami büdzsék amelyek kétségbeesve néztek szembe a lehetőséggel, hogy a világot sújtó egyik legveszedelmesebb szenvedély esetleg megszűnik. De akkor mi lesz az ebből származó bevételekkel, mi lesz a rákgyógyszerekkel, mi lesz a legdrágább gyógyítású betegségfajtákkal, a jövedéki adókkal, az egész gépezetben szereplő sokmillió résztvevővel????
Akik álszent módon „követelik”, hogy a cigarettázást egyszerűen hagyja abba az, aki a szenvedélyének rabja és a gyógyszertárakban kapható kegyszerekkel próbáljon meg leszokni, amelyeknek a hatásfoka kb.olyan, mint a mell- és hajnövesztő szereké, azok tisztában vannak mindezzel, mégis mossák kezeiket.
Teljes offenzíva indult tehát világszerte, az e-cigaretta az ördög találmánya és mindenki a pokolra jut, aki él vele. Politikusok és ellenzékeik, tüdőgyógyászok, (akiket véletlenül gyógyszergyárak szponzorálnak dohányzás ellenes kutatásaikban) gyógyszerész professzorok és képviselők, állami tisztviselők hada harcol egy olyan találmány ellen, ami nagy valószínűséggel valóban segítene megoldani egy világméretű problémát.
Mindezt a mindenható WHO égisze alatt, amelyet történetesen a dohánygyárak is nagy pénzekkel támogatnak.
Miért vagyok csalódott?
Hát ezért.
Nincs ez nagyon másként a városok problémáinak buzgó megoldásainál sem.(És most sem a cikkben leírt jó szándékú kezdeményezést akarom kisebbíteni.)
gost 2014.02.27 20:05:14
Ez így egészen más valóban, kár hogy nem ezt láttam előbb.
Az első videón és a képanyagon nem jött át az egész történet volumene, ami lényeges különbség.
Amerika más dimenziót jelent. Ez tényleg nem csak egy flastrom, hanem egy lehetőség NY-nak abban a részében, ahol a madár se jár turistaként. Ahol a slum, az elhagyott ipari rezervátum és a vadonatúj épületek váltják egymást, a hozzájuk tartozó autóforgalommal.
Nekem automatikusan a város mindenirányú szennyezettsége ugrik be amikor ilyeneket látok, elfogultan és madártávlatból néztem ezt a túlságosan idillinek tűnő projektet a városiasság összes rossz tulajdonságát felidézve a meg nem szűnő zajt, a mellé járó bűzt és a sokszor sokkoló zsúfoltságot, amiben „békésen” üldögélnek a városlakók és amibe berakni egy hídnyi zöldet, elsőre szemtelen fricskának tűnt ezer bajunkhoz képest. Ezért az e-cigi sztori is, ami szintén azt példázza, hogy majdnem senki sem a gyökerekig ás le,hanem olyan-mintha megoldásokkal operál a valódi javítás helyett., a pénz bűvöletében. A város esetében tudjuk, hogy miképp lehetne a fő szennyező forrásokat megszüntetni, csillapítani, valódi cselekvésekkel és nem az ellentétes érdekeket kijátszva egymás ellen, ahogy az nálunk történik, érdeklobbik mentén, amelyek jót nem hoznak, csak elkendőzik a valóságot.

New York a „kivéve a gyevi bírót” eset már évtizedekben mérhetően és most már belátom ez a projekt is része ennek a tendenciának. A másik linkből és főleg az animációkból világosan látszik, hogy ez a - méreteiben már minőségi változást hozó zöldítés - a Bloomberg-i gondolat folytatása. B. erős kormányzása alatt a NY-iak életminősége annyit javult, hogy egy NY-i egy átlag amerikaihoz képest majd egy évvel többet él, mert nemcsak grandiózus terveket álmodott, hanem meg is valósította azokat. Bár én földrengést említettem, NY-t inkább a Sandy hurrikán veszélyezteti, különösen a parti zónában(ahol egyébként a zöld híd is kanyarog) ami sajnos változatlanul fennáll. Innen az atavisztikus idegenkedésem a magasban zöldítéssel szemben. A második videón viszont látni azt a városdzsungelt, amit át képes szelni ez a rehabzóna és nincs mese, fejet kell hajtanunk. NY városvezetése Pataki és Bloomberg legjobb hagyományait ezek szerint folytatja.És ez jó.
forrás és jóval részletesebb ismertetés: Dezeen.com; A terv eredeti formáját a közeli La Brea Tar Pits - azaz az az "aszfattó" ihlette, ami kiváló állapotban konzervált őslénytetemeket. A terv mostani változtatására is - részint tiltakozók nyomására - azért volt szükség,…..
gost 2014.01.15 12:48:38
Ezt az egész múzeumépítést mint modellt, ajánlanám figyelmébe a Liget projekt kitalálóinak.
A LACMA az az állatorvosi ló, amin lehet tanulmányozni, hogy egy demokratikus városfejlesztés hogyan fog hozzá egy ilyen, nagyon sok oldalról vitatott építésnek.
LA jelentős, idestova brandé vált épületegyütteséről van szó, nem beszélve arról, hogy ez egy William Pereira mű.
A terv nagyságrendje rávilágít arra, mennyire felgyorsult az épített környezet szellemi-funkcionális eróziója.A bontás és építés ciklusainak egy másfajta értelmezése.A megtartás és elvetés új dimenziói.
Zumthor bontana, mert az öt(!) éve tartó tervezés során kiderült, hogy bármennyire érvelnek sokan a Pereira ház megmentése mellett, annak erodációja nem is annyira az idő vagy az eszmei avulás jegyében történt elsősorban,hanem a folyamatos bővítések, hozzáépítések (pl.Pfeiffer Associetes,Bruce Goff) csökkentették vagy átstrukturálták az eredeti campus nagyvonalú tereit.
Ugyanakkor Zumthor épülete nagyon vonzó annak ellenére, hogy sokan építészeti Rorsach tesz tábrának tartják,de intergalaktikus csillag, űrjármű és egyéb jelzői is akadnak.
Pedig Z. a természetből veszi metaforáit, ennek ihletője egy felkavarodó kátrányfolt a vízben, a világ leghíresebb jégkorszaki ásatási területéről, ami pont itt van LA szívében, és pont ott, ahol a múzeum áll.
Az épület lábra állításával a 20 hektáros parkba való átjutás,de a múzeumba bejutás is egyszerűbbé válik,a nyilvánvaló korszerű múzeumi és fenntarthatósági követelmények kielégítése mellett.
(A Zumthor-i múzeumozás fantasztikus lenne, belső merev hierarchiák és folyosó labirintusok nélkül, de egy állandó kitekintéssel az üvegfalak jóvoltából a környezetre,ezzel mintegy átélve a föld feletti lebegést, amit az épület szándékai szerint ígér.)
A tanulság: itt is egy múzeumigazgató a megújulás megrendelője,DE a pénzeket neki kell összehoznia, ami azt jelenti,hogy támogatást (társadalmi méretű támogatást) kell szereznie az elképzeléseihez.Ez a körülmény kikényszeríti a körültekintő és megfontolt tervezést is.Fontos, lényegi dolog. A megújítás nem először merül fel,egy korábbi Reem Koolhas és Renzo Piano terv után vagyunk, mindkettő a ráfordítható pénz, tehát a reális támogatás hiánya miatt hiúsult meg.
További tanulság,hogy Zumthor és Michael Govan a múzeum igazgatója egy hatalmas maketten mutatja be LA és az USA polgárainak ,vagyis a múzeumügyben érintetteknek,hogy legyen alkalmuk véleményt mondani, elvetni vagy megtartani az elképzelést,de mindenképpen alaposan megismerni, mérlegelni előnyöket-hátrányokat.
Az X-faktor idei utolsó előtti adásának egy nagy kérdése volt: bejön-e a konteóhívők hetek óta a netre üvöltött rémképe, és a By The Way berugdosódik-e a dötőbe, miután egyszer már hazazavarták őket, és csak Bozsek Márk visszalépése (ezt is idézőjelbe kéne tenni?)…..