Regisztráció Blogot indítok
Adatok
dr.Molnár Géza

0 bejegyzést írt és 15 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2013.12.14. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
A Nagy Háború Az osi hadifogoly mészárlás, avagy egy rémtörténet természete 2011.10.12 07:14:00
1922. július 23-án a Pesti Hírlap „Magyar tisztek borzalmas lemészárlása” címmel közölt cikket a csóti leszerelőtábor helyszíni tudósítója, Benda Jenő tollából. Benda, mint a lap kiküldött munkatársa, alaposan kikérdezte az oroszországi körülményekről a…..
dr.Molnár Géza 2014.10.29 19:50:14
Más irányban kutatok, de véletlenül rábukkantam A Nép c. lap 1921. augusztus 6 (?)-i számában (jelzet: FM3/6518, OSZK) egy hajmeresztő történetre. Egy aznap hazaérkezett hadnagy adta elő az alábbiakat: a közös hadseregben szolgált. Levezényelték az ezredét német alakulatokkal együtt valahová Arábiába, hogy az angolok ellen megsegítsék a törököket. Ha jól értettem, Akaba környékén angol fogságba esett az ezredével. Afrikai fogolytáborba kerültek, borzalmas körülmények között, sok magyar katona ott veszett. Ő két vagy három némettel megszökött, s kalandos körülmények között tért haza. A fogolytáborban azt hitték, hogy már több mint hat éve tart a háború. Amennyiben igaz a történet és nem ismeretes, nagyon szép kutatási feladat lenne egy hadtörténésznek. A brit hadilevéltárban biztos van anyag a brit fogságban volt magyar hadifoglyokról.
Praxis A Szent Margit kórház válasza 2014.01.17 14:41:31
Dr. Badacsonyi Szabolcs, a Szent Margit Kórház mb. főigazgatójának közleménye. A Szent Margit Kórház főigazgatójaként azzal a kéréssel fordulok a "Rémálom a Szent Margit Kórházban" c. blogbejegyzés szerzőjéhez, hogy személyesen keressen meg engem, vagy a kórház betegjogi…..
dr.Molnár Géza 2014.01.17 15:30:58
dr.Molnár Géza 2014.01.17 18:14:38
@Igazság, hol vagy?: Sajnos, én nem vagyok oly intelligencs, mint Ön. Annyi azoanban még az én fejemben is gyökeret vert - az Önétől eltérően -, hogy testimonus unus testimonus nullus.
dr.Molnár Géza 2014.01.17 21:58:42
@Igazság, hol vagy?: Ön arc és név nélkül osztja az észt és megsértődik, s meggyőződése, hogy íróniája gyilkos. Nem az. Bizonyos korlátoltságra vall inkább s munkahelyét illetően találgatásra ad okot.
Praxis Rémálom a Margit kórházban 2014.01.15 07:58:16
Mindenki nagyon vigyázzon az egészségére és ha csak lehet a lehető legkevesebb időt töltse  a magyar egészségügy intézményeiben mert ott csak leépülni lehet. Lelkileg biztos. Tisztelt Olvasó !    Engedjék meg hogy én is megosszam önökkel egy közeli ismerősöm…..
dr.Molnár Géza 2014.01.16 10:09:08
@reepach: Így igaz, én is marha voltam...Remélem, ön nem lesz hasonló lépéskényszerben. Egyébként pedig, ha már itt tartunk, természetesen vannak tisztességes orvosok és tisztességes nővérek - szerintem a többség ilyen -, de fölösleges mártír attitűdöt felvenni, nem kötelező ápolónőnek vagy orvosnak lenni, mindenki szabadon dönthet a sorsáról. Amennyiben olyan rossz és elviselhetetlen megpróbáltatásokkal jár az "egészségügyben" ellátott feladat,annyiban nem kell ott lenni. Lehet más foglalkozást választani, s ha mégis marad "Maul halten, weiter dienen!".
dr.Molnár Géza 2014.01.15 18:45:05
Praxis Trágár nővérek, bunkó orvosokaz Erzsébet kórházban 2014.01.14 08:31:35
Kihallatszott, hogy az egyik nővér megkérdezte a másikat, idézni fogom szó szerint "nem mész oda ? válasz : megy a faszom , ha oda megyek is , csak azért, hogy a száját betapasszam". Tisztelt Cím !     Bár, nem állt szándékomban megosztani számomra idegen emberekkel,…..
dr.Molnár Géza 2014.01.14 18:36:19
A Nagy Háború Háborús honvéd sors: a Kirlibabánál elesett Faggyas János 2013.10.02 06:46:00
Az 1883-ban Martonoson született Faggyas János az általános mozgósítás alkalmával két gyermeke mellől vonult be a szabadkai 6-os honvédekhez. Testvérével együtt szolgált a gyalogezredben Kirlibabánál, amikor a sorsa beteljesedett…     Faggyas János 1883-ban…..
dr.Molnár Géza 2013.12.17 21:29:49
dr.Molnár Géza 2013.12.18 14:55:08
Nos, apai nagyapám története nem annyira drámai, de talán érdekes lehet a fogság élményeket tekintve. Székesfehérvárt volt hentes és mészárossegéd, miután odahagyta a gimnáziumot, jó eszű gyerekként papnak akarták, de neki ehhez nem fűlt a foga. 1915. október 15-én kiplakátozták, hogy a korosztályának be kell vonulni. Ő Pestre, a Mária Terézia laktanyába rukkolt be, itt még aznap összeállítottak egy zászlóaljat és levitték Marosvásárhelyre kiképzésre. "Így lettem én 22-es erdélyi, marosvásárhelyi honvéd." "...milyen örömmel mentem én katonának! Ha nem válok be a sorozáson, talán bele is bolondultam volna a szégyenbe. Felpántlikázva, mámmorban úszva léptük át a kaszárnya kapuját..." Hathetes kikpézés után megalakították a menetzászlóaljat és december elején kint voltak a fronton, Lengyelországban, egy Pukovó nevű faluban. Itt tartalékba kerültek, nagyapámat a zászlóalj törzshöz csapták mészárosnak. Jó sora volt, majd 1916. január 10-én kivezényelték a zászlóaljat a rajvonalba. "Itt kutya világ volt, dörögtek az ágyúk, sziszegtek a puskagolyók, fázó-fagyoskodó honvédek mindenfelé. Az emberből itt már kifogyott mindenféle harci lelkesedés, ha ugyan maradt benne valami Pesttől idáig. (...) Féltem, tizennyolc éves gyerek voltam még. Támadás készült, rázendített az orosz tüzérség, egy nehéz lövedék szétvágta mögöttem a dekkungot, a bajtársaimból fasírthús sem maradt. Rohant felénk a rettenetes nagy tömeg orosz katona, rájuk csapott a mi tüzérségünk, eléjük, közibük, mögéjük lőtt, ott helyben elpusztultak, összeomlott a támadás. (...) Ez volt az első éjszaka a rajvonalban. Három nappal később megint kiküldtek a rajvonalba, nem messze elrobbant egy srapnell, erős ütést éreztem a combomon (...) bal és a jobb lábamon könnyebben megsebesültem - bal alszár és jobb felszár lövés. Másnap elszállítottak Tisminicébe, a tábori kórházba. A teljes gyógyulásra visszaküldtek a hazába. Először Debrecenbe, a Ferenc Szalvátor megfigyelő kórházba, majd a pesti Szent János kórházba. Gyógyulás után Marosvásárhely, innen a 20.menetzászlóaljjal ismét Tisminicébe." Itt a hadtáphoz került, de nem sokkal később ismét orosz támadások, kivezényelkték az alakulatot a rajvonalba. "Meleg nyár volt, július negyedike, a szemben lévő orosz árkok elől eltolták a a spanyol bakokat, s a résein át jöttek az oroszok, tőlünk jobbra." Bekerítésbe kerültek "Minket is körbefogott hat-nyolc kucsmás atyafi, szuronyt szegezve mutatták, hogy dobjuk el a puskát..." (...) Egy hétig gyalogoltunk hátrafelé, de annyi volt a fogoly, hogy azt hittem ott az egész sereg. (...) Először orosz bakák kísértek, azután már lovas kozákok. Kegyetlen, komisz fickók voltak" (...) Egy kisvárosban vonatra raktak és három napig vittek Darnicáig, Kiev mellé. (...) A táborban annyi volt a tetű, hogy a szalma mozgott tőlük. (...) Kilencszáz munkást kerestek aratásra, nagyapám is jelentkezett, három hétig vitték őket vonattal, az állomásokon leszállhattak s ha volt pénz vehettek valami ennivaló félét, ezt azt. Szamarába érve egy nagy laktanyába irányították őket, kapott mindenki egy marák kenőszappant, fürdés, majd kimehettek a Volgához. A kikötőben mindenféle náció, tevék, lovak, szines kavargás. "...hazudnék, ha azt mondanám, hogy valami nagy bánat, szomorúság volt bennem." Tovább vitték hajóval, de előbb az osztrák-magyar vöröskereszt kirendeltsége váltás fehérneműt osztott ki. " Így mentünk ismét a Volgán, nem is tudom hány napig Dargicsiig, a nagy lágerbe." Huszonöt embert kerestek aratni, Novo Repni faluba. Nagyapám Iván Nyikiforovics Moszkalenko nagygazdához került.Az első ebéd után a "bányába" akarták küldeni, nem akart menni, nem tudta, hogy az fürdőt jelent. Jó sora volt, emberségesen bántak vele, csak az egyik teve köpte le mindig,amikor meglátta a magyar katonasapkáját, "Nekem se kellett több, összefogtam kurtára az ostort és jól elverem a pofáját." Innen nagyapám - miután kifizette a bérét Moszkalenko - Gyenyiszov nevű gazdához került 1917 elején. Oroszul így-úgy ekkorra már megtanult.Itt nem volt jó helye, kevesebbet is fizettek neki a kötelezőnél, nem is becsülték.Visszament az előző helyére, ott összeszerelmesedett a gazda lányával, aki aztán férjhez ment a frontról visszajött vőlegényéhez. Nagyapámat csak mardosta honvágy, így aztán 1918. májusában többedmagával Szaratovba ment,itt kitört rajta a malária,hadikórház, vöröskeresztes vonattal hazaindították, Vlagyimirovszkig vitte a vonat, itt átvették őket a magyar hatóságok. Nehezen gyógyult, nem került az olasz frontra. Apámat aztán a második háború alatt azzal nyugtatta, ne féljen az orosz fogságtól, mert neki lám, milyen elviselhető sora volt.
dr.Molnár Géza 2013.12.19 14:45:08
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása