chonkablog.hu user profil

Adatok

chonka

2 bejegyzést írt és 25 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2013.11.25. óta tag.

Admin Szerkesztő Tag Vendég

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal A totális lelki nyomor - önutálat 2016.05.05 10:00:00

Van olyan része a fóbiámnak, amikor túl bonyolult helyzetbe kerülök, hogy úgy érzem, egy mély omladozó gödör aljára kerülök. Átjár a tanácstalanság, döntésképtelenség, kilátástalanság, a szégyen, a tehetetlenség érzése, lényegében egy alkalmatlan alaknak érzem magam,…..

chonka 2016.05.07 15:21:21

Én arra jöttem rá a héten, hogy az van belevésve az agyamba valami okból kifolyólag, hogy csak akkor jutok szeretethez = lelki békéhez, ha okos vagyok, kiemelkedőn teljesítek, bámulatba ejtem leleményességemmel a körülöttem levőket kb. minden pillanatban, de minimum minden nap! Ez ilyen gyerekkori dolgokból jöhet, hogy 5-öst kell hazavigyek a suliból, különben szüleim rám sem fognak hederíteni! És gondolom a szeretetre vágyás meg egy tökre hétköznapi, emberi tulajdonság... engem úgy néz ki, nagyon-nagyon ez mozgat... ezért hiszem, hogy az épp aktuális, egy rám kiosztott feladaton áll vagy bukik az életem, és hogy az határoz meg mások szemében. Na most, hogy ezzel a felismerésemmel mit kezdjek, az nagyon jó kérdés, de már ez is meglepett, hogy ilyen szinten bennem van egy ilyesmi torz csőlátás izé.

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal A váratlan vendégsereg 2016.03.27 10:00:00

Van a szocfóbomnak egy része, ami nem igazán akar javulni az évek során, ez pedig a váratlanul betörő ismeretlen vendégsereg előli menekülés. Ennél a helyzetnél tulajdonképpen az introvertáltságom egybefonódik a fóbiámmal, egyik sem szereti, mikor a szüleimhez általam nem…..

chonka 2016.03.27 22:29:00

Sziasztok!
Nekem is rosszul esett amit mandulazöld írt, pedig nem nekem van címezve. Szerintem hiba volt ebből az egy szeletből Kaisa szocfóbhoz való hozzáállását általánosítani, mert írta is, hogy ezt a bújócskát nem csak a szocfób váltja ki, nem csak az ismeretlenektől való félelem tartja őt vissza.

Ahogy én látom, a változás nem azért nem történik mert nincs akaraterő, hanem mert ebben a szituációban konkrétan hiányzik a belső motiváció, az indok, amire az akarást alapozni lehetne. Amíg én nem látom magamtól, hogy nekem mi jó származik abból ha ilyen helyzeteknél nem bújok el (vagy amíg úgy ítélem meg, hogy összességében több a kellemetlenség), addig el fogok bújni. És megjegyzem, szerintem nem feltétlen rossz hogy elbújok... Világos hogy illedelem is van a világon, meg social convention, de amikor ilyen random zuhan az emberre, akkor szerintem lehetünk önzőbbek. Szegény vendég mondjuk nem tehet róla, hogy az érkezéséről nem szóltak, aztán félreértheti a dolgokat. Meg szülőknek is lehet mondani a nem tetszést, hátha változik valami...

chonka 2016.03.28 10:25:37

@mandulazöld: a bocsánat kérés pont hogy nem játék. Szerintem passzolna ide. Ugyanis nem látom milyen jogon húzod rá a saját életedet Kaisáéra, amikor a kettő nem passzol és milyen jogon állítasz olyat rólam is hogy nem élek, szeretek beteg lenni, keserítem a szüleim életét, és sajnáltatom magam. Egyik sem igaz, de mivel te lehet valahogy így nézhettél ki annak idején, egyértelműnek veszed, hogy mások is. Ezen a ponton tévedsz és ezért háborít fel, amit írsz.

Helyesebb lett volna végig úgy fogalmaznod, hogy "Van, aki ilyen és ilyen...." aztán majd ha gondolom magamra ismerek, de ne erőltesd már rá senkire. Nem vagy minden tudó.

Introverzió és sok más egyéb Stratégia bájcsevejek kezelésére 2016.02.24 10:39:29

5 Ways to Make Small Talk More Meaningful..

Introverzió és sok más egyéb KalóriaBázis 2016.02.23 18:06:37

Örökös súlyproblémáim vannak. Elolvastam egy tucat weblapot, egy rakat e-book-ot a fogyókúra, meg diétázás témában és arra a konklúzióra jutottam, hogy valami olyan kell motiváljon a súlyvesztésre, ami életem végéig stabilan belülről motivál és az nem a tetszeni akarás, vagy hogy beleférjek…..

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal A fennforgás: az érem két oldala 2014.10.02 19:23:38

Fennforgás van a munkahelyemen, elég nagy. Annyira nagy, hogy napi ügyeleteseket kell állítani, én is be lettem osztva. Érdekesen ellentétes reakciót váltott ki ez a helyzet bennem és főnökömben. Én pánikoltam, ő örült, mint majom a farkának, mert történés van végre. Ezer…..

chonka 2014.10.12 23:58:22

@Kognitív Teknősbéka: Köszönöm szépen :) Ez a lebukás dolog nagyon passzol ám rám. Sokat hallottam régen ettől-attól, hogy milyen okos vagyok. Aztán kialakult bennem, hogy ennek meg kell felelni, és csak le ne bukjak! Rengeteg módszerem is lett szerintem, amivel a külvilágnak mutatom, és elhiszik.:)) De tök nagy teher ilyesmit cipelni és butaság is, igaz?. Csak bizonyára szeretem a fix dolgokat, amihez tarthatom magam, meg ami alapján definiálhatom magam... Ami nem fix, az bizonytalan, az bonyolult...

chonka 2014.10.08 06:42:41

@Kognitív Teknősbéka: Igen-igen, egyetértünk, de azt eldönteni, hogy miben tudok még fejlődni és mit kellene végleg elfogadnom, na az piszok komoly dilemma. Például jelen pillanatban rövid 1 perces előadás-részletet kell tartsak. És a problémám, hogy ha nem láttam volna a többi kb. 10 főt, hogy ők hogyan tartják, akkor biztos, hogy nagyobb önbizalommal ugrok neki az egésznek. (Bár volt már, hogy pont segített, hogy láttam mások hogyan birkóznak meg a feladattal...) És nagyon rossz/nehéz belátni, hogy mások jobbak, és jövök én az átlag alatti képességeimmel. Ez az elfogadás dolog mivel hihetetlen nehéz, ezért inkább úgy döntök fejlődök. És végül MINDENBEN így döntök, és voilá egy kupac görcs leszek. :D Tehát valahogy szelektálni kellene.

chonka 2014.10.10 07:53:56

Köszönöm szépen, sort kerítek rá :))
Amúgy a történetem úgy ért véget, hogy igen, átlag körüli teljesítményt nyújtottam (a hangom is volt, hogy beremegett), utána két óráig nem tudtam sehova sem koncentrálni a szégyenérzettől, rágtam át magam fejben a szituáción, hogy mi volt kínos, mi nem annyira (az nem érdekelt, hogy mi volt esetleg tán jó). Tulajdonképpen azt éreztem előtte is, utána is, és attól féltem, hogy nem fognak (többé) szeretni. Pedig utána mintha kitágult volna a szoc. köröm, mert egy kicsivel ugyan, de nyíltabbak lettek felém a többiek... És fogalmam sincs miért hiszem, hogy egyetlen egy kudarc is végletekig tönkretehet akármit is, hogyha most is igazából lehet pont, hogy szerethetőbb lettem, mert kiderült, nem vagyok tökéletes.

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Hol a határ az intorvertáltság, és a szociális fóbiából eredő elkerülő magatartás között? 2014.10.04 10:14:44

Próbálom elfogadni magam, nem rágódni sokat, ha keveset beszélek, vagy nincs kedvem emberekhez. Ilyenkor azt mondom magamnak, hogy ez így van jó, hiszen introvertált vagyok, ezért érthető, ha kevesebbet beszélek, mint az emberek többsége és inkább jobban szeretek megfigyelőként…..

chonka 2014.10.07 07:59:35

Én újabban össze-vissza beszélek, csak hogy beszéljek és ne tartsanak kukának. De aztán meg rámjön a szégyenérzet, hogy na EZT ugyan minek mondtam, teljesen felesleges... Így tehát abban csodás a helyzetben vagyok, hogy nekem az se tetszik, ha nem beszélek, de az sem, ha igen, mert az meg tuti hülyeség. Szerintem amúgy nincs határ, egymást formálják és én úgy hiszem, hogy erősítik is. :)

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Mit látnak az emberek kívülről? 2014.07.09 19:18:00

Született már pár bejegyzés a blogban, amiből kiderül, mennyire lúzerek, lelkibetegek és életképtelenek vagyunk. És ha ez kívülről is látszódna, az emberek messziről elkerülnének bennünket, átmennének az utca túloldalára, ha szembe jönnének, elzárnának a világ elől vagy…..

chonka 2014.07.09 21:42:54

Nem vagyok benne biztos, hogy idevág, de minap jöttem haza kivételesen vonattal és nagy aggodalmamban, hogy mindent tökéletesen csinálok-e (mert melóhelyen ért egy-két kritika), azon kaptam magam, hogy olvasom a "kérem, mindig kapaszkodjon" feliratot és már nyúlok is a kapaszkodóért. Pedig szükségem egyáltalán nem volt rá, de tényleg. Na ilyen szófogadó és szánalmas vagyok én :)) Felszólító mód és már gondolkodás nélkül csinálom is, csakhogy senki belém ne merjen kötni. Aztán elengedtem mondjuk, de megijedtem, hogy ilyen erős a megfelelési kényszerem. Hihetetlen befenyíthető lehetek :(

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal A testtartás – öntudatlan meghunyászkodás 2014.07.08 20:13:00

Már többször szóltak, hogy húzzam ki magam, ne legyek púpos meg görnyedt. Pedig ez valójában egy védekezési mechanizmus. Azt üzenem a világnak, hogy „Ne bánts, Te nyertél, csak hagyjál békén!” Persze nem tudatos, mert nem direkt akarok Quasimodo módjára kinézni. Ugyanígy…..

chonka 2014.07.08 21:45:35

Én is hasonló vagyok. Ráadásul nagyra, magasra is nőttem, esélytelen, hogy elbújjak. Én pontosan azért kerülöm a szemkontaktust, hogy kevesebben jöjjenek beszélgetni, kevesebb "veszélyes" és "energiaszivattyús" helyzet alakuljon ki. És mert védtelennek érzem magam, ha valakinek a szemem mutatom, mert szerintem ott minden le van írva rólam. Bízni meg nem tudok és nem is akarok mindenkiben.

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Ismeretlen szám hív 2014.05.09 19:47:00

Új telefonom van, amibe egy telefonszámot se sikerült átmentenem, így elég gyér az ismert számok listája. Tegnap délután már keresett egy számomra ismeretlen szám, de nem hallottam, így nem vettem fel. Aztán ma reggel egy megbeszélés közben sikerült megint hívnia, amikor ismét…..

chonka 2014.05.11 00:47:41

@Dexter007: Szerintem ha ez lehetséges lett volna, akkor ez az első dolga. Mármint, Kaisa írja mindig, hogy mindent minden szögből, úton-módon megvizsgál, körbejár és mindent megtesz csakhogy elkerülje/könnyítse a szorongós szitut ;) Aztán lehet tévedek...

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Csak ebédelni ne kellene 2014.03.15 08:40:44

Új munkahely, rengeteg új ember, és természetesen egyből felmerül az ebédelés problémája. Sokan kijárós közösségeket alapítottak már, 3-4 fős csoportokban mennek, és már van kedvenc helyük. Vannak, akik mindig körbeérdeklődnek, kinek van kajája, kinek nincs. Én eddig mindig…..

chonka 2014.04.17 22:09:14

Nekem pont most lett aktuális ez az ebédelősdi az új (egyben első) munkahelyem miatt. Hát hogy ez mekkora stressz!!! :D Tiszta gáz, hogy ez a legnagyobb problémám, hogy kivel mikor hol egyek és mi van ha egyedül szeretnék, mit fognak gondolni, és tuti megutálnak, kibeszélnek, ésatöbbi ésatöbbi... Borzalmas.

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Mikkel próbálkoztam eddig kigyógyulni... 2013.07.03 19:01:43

Mint minden szociális fóbiában szenvedő, nekem is elsődleges célom, hogy megszabaduljak ettől, elhagyjam a szorongást, megszűnjön a rettegés,kijussak a fényre, a szabadba… De mégis mit tehet egy szocfóbos? Mit tettem én eddig a gyógyulásért? Nem javaslatokat akarok adni, inkább…..

chonka 2014.04.17 22:01:22

Na, pont ezért tök jó ez a blog, mert "mekkora eszement ökörség már, amit gondoltok, de én is pont így szoktam gondolni…" :)

Én amúgy csak könyveket, meg ezt a Richards-terápiát próbáltam, meg a felfedezést tettem, hogy introvertált vagyok, de mind-mind sokat segített. Azért mondjuk még mindig jó lenne, ha mindenki kedvelne, szeretne és hibátlan lennék... (ha értitek, hogy értem).

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Első nap a munkahelyen 2014.03.07 18:07:00

Már két nappal előtte rémálmaim voltak. Nem fogok senkit bent találni, nem tudom megértetni magam. A volt munkatársaim is mind itt dolgoztak álmomban, csak felébredve jött a csalódás, hogy a megszokott arcokat nem fogom bent találni. Pedig akkor biztonságban érezhettem volna…..

chonka 2014.03.10 14:20:49

Sokat hallani, hogy "csak az eleje a nehéz". Mikor külföldön voltam, akkor is azzal biztattak, hogy az eleje mindig mindennek nehéz, majd idővel könnyebb lesz és belejövök. De valahogy sokkal nehezebb volt, mint a nehézség, amit a "nehéz" szó kifejez. Vagy csak szimplán nem vígasztalt ez az általános igaszság... hehe
A szakmai gyak helyemen is nagyon rossz volt az ismeretlenség meg a bizonytalanság... Nem akartam, hogy nehéz legyen, nem fogadtam el, hogy nehéz, küzdöttem és szenvedtem 6 héten át. Arra jutottam, hogy el kellett volna fogadnom, hogy olyan amilyen, hogy olyan érzést kelt bennem, amilyet és meglátni benne a kihívást és élvezni valahogy... na majd tán legközelebb.. :)

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Megtanulni beszélni 2014.03.10 09:01:10

A szóbeli kommunikáció nálam örökös téma. Frusztrál, hogy folyton úgy érzem a beszédkészségem az egyik leggyengébb oldalam. Sok mindennel meg tudom ezt magyarázni. Említhetem az előző bejegyzésben leírt kevés figyelmet, amit a környezetemből kaptam, vagy talán, hogy nem…..

chonka 2014.03.10 14:08:20

Én is végig bólogattam! :)
Tudtommal nincs beszédhibám, de mégis sokszor belegabalyodik a nyelvem a mondandómba. Szoktam gesztikulálni is rendesen, hogy mindenképp megértsék, amit mondok. Parázok megszólalni még a gyorséttermes srác előtt, mikor mondani kéne mit is kérek, mert én abba a két szóba is képes vagyok belegabalyodni. Manapság már tudok nevetni az ilyen bénázásaimon, de azért nem könnyű. Ismerőseim közt is úgy ismernek, mint aki nem a szavak embere. Bár ezt én híreszteltem el annó magamról, hogy kisebb legyen felém az elvárás, de kicsit rosszul esik, mikor szerintem már fejlődtem, de ők még leragadtak ennél a 6 éve használt bélyegnél.

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal A szocfóbos, akit szégyenszemre még felnőttkorában is az anyja visz fogorvoshoz 2014.01.07 15:19:42

avagy mi a teendő, ha a két legnagyobb fóbiánk egymásra talál? Úgy kezdődik a történet, hogy tegnap chipset ettem... Nem, ennél sokkal korábban kezdődött... rossz géneket kaptam, ennek és az általános iskolai fogászatnak köszönhetően legyőzhetetlen fóbiám alakult ki a…..

chonka 2014.01.08 21:47:13

Nekem azt mondta a fogorvosom, hogy háromhavonta látogassak el hozzá fogkőszedésre, mert borzalmas szorosan vannak a fogaim. Kérdeztem, hogy nem lehetne akkor lezsírozni, hogy minden 3. hónap pl. első keddjén délután 5-kor találkozunk a rendelőben? De nem lehetett. Egyeztessek minden alkalommal, amit végülis valahol megértek. De részemről is ebből lesz a halogatás, mert nincs fix időpont és az agyam elkezd hülyébbnél hülyébbeket gondolni...

chonka 2014.01.12 13:06:51

@Kaisa: Aha tök jó lenne! Az online pizzarendelés is szerintem igazi áttörés volt ilyen szempontból a pizza piacon. Tuti többen rendelnek miatta pizzát.

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Az első Normális, aki tudja 2014.01.12 09:39:40

Eddig mindig kínosan ügyeltem rá, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki, hogy szociális fóbiás vagyok. Mindenki előtt titkoltam, főleg a családom előtt. Ha érdeklődtek, hogy a szociális fóbiás barátaimat honnan ismerem, fedősztorit találtam ki. Arra is figyeltem, hogy a…..

chonka 2014.01.12 13:01:05

Én szerintem lehetünk kicsit még türelmesebbek az ilyen "megnemértettséges" helyzetekben. Mármint, nem hiszem, hogy elvárható, hogy a másik 10 perc alatt megértse, amit mondok, ha nem tudja a saját életében hova kötni.
Én is vallottam már színt és szintén vállrándítás félét kaptam először és szarul esett, de annyit elértem, hogy az illető most már nyitottabb szemmel jár (kit tudja, esténként lehet a szavaimon mereng :D ), és ha érdeklem, akkor egyszer le fog esni neki (valamikor, valahol), mit próbáltam megértetni vele.
De pl. ált. sulis fizika óráról is termodinamika főtételeiből annyit fogtam föl elsőre, hogy "aha tényleg, ha kinyitom az ablakot, bejön a hideg"...

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal A szociális fóbia fázisai 2014.01.10 20:40:04

Azt mondják, hogy a halálos beteg miután felismerik a betegségét különböző lelki stádiumon megy át, a tagadástól a depresszión át egészen az elfogadásig. Én is felfedeztem bizonyos szakaszokat az életemben, amióta velem van a szociális fóbia. Nyilván nem minden ember megy át…..

chonka 2014.01.11 10:41:13

Hú nagyon tetszik, így még nem is vizsgáltam magam.

Szerintem nekem is volt egy 7-8 évnyi "mély szocfób szakaszom", amikor még nem tudtam nevén nevezni a bajom. Ez így általános sulit, meg a gimnáziumi éveimet takarja, amik emiatt nem a kedvenceim. Olyan hardcore "bulizós szakaszom" nem volt, de olyan mindenképp, mikor megjátszottam magam, hogy elfogadjanak, mert "ember így nem él" mondta nekem többek között anyám. De nem tetszett, mert senki nem ismert meg engem rendesen és ez fájt.

A "védőburok fázis" gimi utolsó évében jelent meg. Kerültem mindenkit, szülőt, testvért, barátot... Naplót írtam, novellát írtam (később kiderült, hogy a főszereplő egy tipikus introvertált egyén) és próbáltam védeni magam minden kritikától, ami csak érhet és duzzogtam magamban.

Aztán jött igen "a szembesülés", amit nem is magamnak köszönhetek, hanem tesómnak. Ezt szinte azonnal felváltotta a "terápiás fázis", amiből hamar kiábrándultam, mert rájöttem, hogy maradéktalanul sosem gyógyulok meg... Sosem leszek partiarc és sosem fogok szorongás nélkül beszélni idegenekkel, sosem leszek bőbeszédű ésatöbbi... Én pedig partiarc akartam lenni, mert azt hittem az az egyetlen elfogadott embertípus.

Jöhetett volna a "depressziós fázis", de inkább teljes környezetváltásra szántam el magam. Új város, új emberek. És tök jól éreztem magam a bőrömben, de még mindig voltak szocfób gondok.

Aztán jött egy "újabb felismerős fázis" az introvertáltságról, ami megmagyarázta nekem, hogy a terápia tulajdonképpen teljesen jól működik, de van egy alapbeállítottság, amin már nem lehet változtatni. És ez engem hihetetlen módon megnyugtatott. Aztán innentől úgy érzem beindult az "elfogadás szakasz"... De hosszú lesz, mert a világgal is ki kell békülnöm, nem csak magammal.

chonka 2014.01.12 12:19:45

@Daniellaaa: Nehéz volt-e? Nem is tudom, nem éreztem annak, viszont ismeretlen okból asztmás lettem. Azt mondják lelki okok miatt. (Vagy mert szimplán fővárosból kisebb városba költöztem?) Igazából jó társaságba kerültem, mert egyetemre jártam és vitt az az 1-2 jófej ember, akit találtam magamnak, na meg repültem a boldogságtól, hogy anyámtól elkerültem :) (Bár részben neki köszönhetem, hogy elkerülhettem úgyhogy hálás is vagyok...) De egy idő után (2-3 év) megint jöttek azok az ANGok és kezdett ott is minden rossz lenni... így megint váltottam, de visszanézve, meg tudtam volna velük birkózni, csak akkor még nem láttam, hogyan is kéne.
Szerintem MINDEN elfogadás kérdése. Legújabb helyemmel szemben nagyon kritikus vagyok, mert az előző nagyon jó volt, és nagyok lettek az elvárásaim. Megfigyeltem, amint kicsit lejjebb adok, máris jobban érzem magam. Ha a világgal/emberekkel szembeni elvárásomból is lejjebb tudnék faragni, akkor jobban tudnám érezni magam. Észrevételem szerint a boldog emberek azért boldogok, mert alacsonyabbak az elvárásaik minden irányba. Persze van egy határ, ami alatt már hülyeség elfogadni valamit... De nehéz ezt megtalálni, mert minden relatív és semmi sem vagy fekete vagy fehér (lehet klisé, de szerintem nagyon így van).

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Melyik a jobb, ha mások számítanak ránk, vagy ha nincsenek velünk szemben elvárásaik? 2014.01.08 15:30:00

A minap beszélgettünk hárman arról, kit mi motivál vagy ijeszt meg jobban, ha számítanak rá, éreztetik vele, hogy fontos a munkahelyén, vagy ha nincs tétje annak, amit csinál? Szóba került, hogy nekem a Főnök többször is emlegette, hogy szeretné, ha mellette folytathatnám,…..

chonka 2014.01.08 21:36:03

Szerintem engem motiválna, ha a főnök számítana rám. Megerősítene abban, hogy nem vagyok felesleges, sőt hasznos vagyok. Viszont ha nem tiszta, hogy pontosan mit is vár el, akkor pocsék egy érzés lenne...
De furcsa ez az egész. Csak akkor kezdek el hinni magamban, amikor más már elkezdett, soha se korábban.

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Te még fiatal vagy, MUSZÁJ buliznod... 2013.12.23 22:50:44

Elbúcsúztam a munkatársaimtól, így történt, hogy egy tanmese kellős közepén találtam magam. Anyám korú hölgy fejtette ki nekem életbölcsességeit, márpedig, hogy élvezzem az életet, amíg lehet, járjak el, bulizzak. Mindezt olyan intenzíven tolta az arcomba, hogy majdnem…..

chonka 2013.12.31 18:59:48

Én is találkoztam már ilyen emberekkel, akik igazából csak jót akarnak, de senki nem kérte a tanácsaikat. Mégis osztogatják, mert saját maguknak jóérzés. Tök szeretném egyszer megmondani egy ilyennek, hogy "köszi, de legközelebb akkor mondjad, ha kérdezlek". Csak nyuszi vagyok hozzá.

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Egy könyv az introvertáltságról, Susan Cain: Csend 2013.12.26 13:50:48

Nagyon örülök, hogy rátaláltam Susan Cain Csend című könyvére. Igaz, hogy semmi újat nem írt, amire ne jöttem volna rá már magamtól is, ezek a gondolatok már az én fejemben is megfogalmazódtak, úgyhogy akár én is írhattam volna ezt a könyvet. Mégis más tollából olvasva…..

chonka 2013.12.31 18:47:43

Fel is teszem a kívánság listámra ezt a könyvet, köszi, hogy írtál róla! :)

Elég rossz, hogy a többséggel kell szembenézni... De hát ha kevesebben is, de nem vagyunk egyedül, ez talán segít nekünk, vagy nem? Én legalábbis sokkal jobban érzem magam már attól, hogy tudom, más is olyasmi beállítottságú mint én.

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Mások érdekei 2013.12.15 12:43:34

A cégnél van három ember, afféle csökkent munkaképességűek vagy mi. Mikor felvették őket dolgozni, gyakran engem jelöltek ki, hogy irányítsam őket. Eleinte ellenkeztem. Hogy irányíthatnék én bárkit is, mikor engem is irányítani kell? Végül belejöttem és a nyakamon maradtak.…..

chonka 2013.12.31 18:35:48

Ajj, velem is ugyanez van...

Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Mélypont 2013.11.24 09:42:15

Utálok panaszkodni, mégis úgy érzem, hogy jót tesz, ha kiírom magamból a gondolataim. Nem vágyom sajnálatra, sem lelkesítésre, egyszerűen csak meg szeretném osztani, hogy mit érzek. Azt hiszem mélypontra kerültem, úgy érzem magam, ahogy már nagyon régen nem éreztem. Tizenéves…..

chonka 2013.11.25 20:34:24

Én a teljes közönyt úgy kezelem, hogy hagyom jönni-menni. 2-3 nap után, vagy akár másnapra elmúlik. Van amivel nem kell megküzdeni, nem kell mindig küzdeni. Szerintem teljesen normális a totális demotiváltság meg az életuntság olykor-olykor. Főleg mély érzésű introvertált egyéneknél. Jön, aztán megy is.
(amúgy új arc vagyok itt, szuper a blog és remélem nem zavarok!)

Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz

Adatlap

Aktivitás

Üzenetküldés

Kedvencek