fantomasso 2014.04.11 11:37:33

Az a "szép kovácsoltvas kapu" egész pontosan a Baumaxban kapható elemekből van összeállítva.
Ettől függetlenül tetszik a cikk, csak így tovább.

fantomasso 2014.02.07 20:16:28

Egyetlen hozzászólás nincs, ami a posztban szereplő témával foglalkozna. Csak a személyes frusztrációk, a félrevitt szándékok, a személyes gátlások, stb.
Senki sem érti, hogy nem egy bírósági jegyzőkönyv vagy félrecsúszott személyiségek kognitív terápiája a kérdés, hanem egy fétis?
Akinek inge, az vegye magára és írjon róla, akinek meg nem, az ne ide szórja a közhelyes negatívumait hanem a csoportfoglalkozáson pumpálja a többiek fejét.

fantomasso 2014.02.08 03:22:16

Nem járok tömegközlekedéssel, és azt gondolom, hogy a cikk nem azért született, hogy ki-ki elmesélje, mennyire felháborodott azon, mikor valaki belemarkolt a seggébe a metrón. Hiszen az ilyesmi nem is az a kategória amiről itt szó van.
Hanem az első titkos érintés izgalma, ami nem abból adódik, hogy megfogod a nőt,a testét, hanem abból, hogy ezt a tiltott érintést vajon hogyan fogadja.
Önmagában a fogdosás teljesen érdektelen, csak akkor válik nagyon izgalmassá, ha a másikból kivált valamit. Figyelni a hatást, az arcának a rezdülését, vagy egy pillantást,érezni a megengedést, az tényleg katartikus. Az első érintés mindig tiltott, és a félelem az elutasítástól, vagy az elfogadás mozdulatlansága, és az utána lassan meginduló tétova simogatások a legizgalmasabb dolgok a kapcsolatokban. Még akkor is ha a kapcsolat csak a Baross u.-nál kezdődött és az Oktogonon már véget is ért. De az évtizedes házasságokban is visszaemlékeznek ezekre a pillanatokra.
Emlékszem például arra az esetre, mikor egy társasági közös filmnézésnél kinyújtottam a karom a pamlag tetején, és egyszerre csak a mellettem ülő nő nő hátrahajtotta a fejét, sóhajtott, azután rámnézett. Majd elájultam.
A másik oldalán ült a férje. Szerencsére eléggé lekötötte a film.
Hogy ott mi volt azután! Nem tudom mit néztünk, a filmből nem láttam semmit,de fantasztikus egy óra volt. Milliméterenként fedeztük fel egymást nagy titokban. A végén elélvezett, némán, visszafogva magát, de éreztem a teste remegésén.(később kiderült, hogy a férjével csak néha volt orgazmusa, de akkor, ott..)
Azt hiszem akármi történt volna, észre sem vesszük.

fantomasso 2014.02.08 11:41:32

Bocs hogy beleszóltam. Újraolvastam a cikket, és most látom, hogy tényleg a taperolásról szól, és az azzal kapcsolatos szociális körülményekről.
Bár nagyon érdekes téma ez is, de sajnos nem az én érdeklődési köröm.
Kíváncsian várom akkor a továbbiakban az arról szóló történeteket, hogyan taperolták és fogdosták izzadt kezek valamelyikőtöket a 7-es buszon, és mennyire volt visszataszító.
Jó szórakozást, egymással.

fantomasso 2014.01.22 13:50:08

@cs.zoli: Ez ugyanígy működött az onnan 100 méterre lévő és sokkal jobban menő Karalyos kifőzdében(Dob u) ami már megszünt. Minden asztalhoz odaültettek minden érkezőt a szabad helyekre, fizetni a főnöknél kellett(akinek tizenöt évig se pénztárgépe se nyugtatömbje nem volt) borravaló a felszolgáló hölgyek kötényébe. Nagyon komoly forgalom volt, az ajtóban álltak az emberek, a nyugati kocsik két-három sorban parkoltak az utcán, örök problémát jelentve a környékbelieknek. Aztán az öreg meghalt, a fia pedig alkalmatlan volt a bolt továbbvitelére, viszont önkormányzati képviselőként egy rakás bolt tulajdonjogát megszerezte a környéken. Azért az utolsó években már nem is főztek olyan jól. A Kádárnak már 20 éve is csak a híre volt meg, a mai napig abból él, a fénykora inkább a hetvenes években volt. Nem ér annyit mint amibe kerül. Főleg most, hogy a környék tele lett jobb helyekkel.

fantomasso 2014.01.22 14:22:37

@Héjj Szilárd MarketingArc: Érdekes módon a közönség mindig öregekből, jobb esetben középkorúakból állt a Kádárnál.
Minek nekik az internetes megjelenés, így is el tudják adni magukat a legenda alapján.
Persze most a friss arcok azért észreveszik hogy a valóság nem olyan fényes. Főképp más, környékbeli helyekkel összehasonlítva.

fantomasso 2014.01.22 14:27:36

@Héjj Szilárd MarketingArc: Ez az Orbán úr 60 éves volt már a kilencvenes években is. Valami nem stimmel.