Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Zsolt Gyula Balogh

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Egyszerre látott napvilágot az a hír, hogy a belügyminisztérium belső vizsgálata arányosnak találta a szepsi romatelepen történt rendőri erő alkalmazását, és hogy egy Nagymihály melletti romatelepen figyelmeztető lövésekkel kellett megakadályozni egy „kétmenetes“ tömegverekedést, amelybe előbb 70,…..
Zsolt Gyula Balogh 2013.11.18 05:04:39
Hagy meséljek el egy törtênetet. Ên jó magam ês az apàm magyar(roma) àllamporgàrsàgúak vagyunk. Itt élünk Nyíregyhàza közelében. Tundi illik, hogy mi mind a ketten tollfelvàsàrlàssal foglalkozunk. 2013.10.10.-ên dél. 1 és 2óra között szlovàkia Michalovce(Nagy Mihàly) romatelepén dolgoztunk. Bementünk a mikrofont fölkapcsolva és bejàrtuk az egész têrséget, amikor a romatelep közepén egy polgàr felböszült ês dühös lett , azêrt mert hangos volt a mikrofon. Én a kocsiba ülve lassan hajtottam, az apukàm pedig a kocsi mellett sêtàlt és vàsàrolt tollat. A felböszült polgàrnak annak ellenére, hogy lehalkitottuk a mikrofont a kocsink ablakàt kezdte erösen ütlegelni. Próbàltuk csititani nyugtatni de nemsok sikerrel, annàl inkàbb dühösebb lett és megkerülve a kocsit az apukàmnak rohant ököllel. Ebben a pillanatban én gondolkozàs nélkül kiszàltam a kocsiból hogy megvédjem az apàm, de sajnos ez nagy hiba volt mert akkora màr a polgàr hivta a baràtait és màspdperceken belül több tucat ember sereglet elênk, rànk. Apu abban a pillanatban eröszakosan betett engem a kocsiba ês azt mondta h hajtsak el a kocsival. Igy probàlt engem megvédeni. Sajnos màr neki nemvolt ideje beszàlni a kocsiba de egyêbkênt sem volt szàndékàba csak az h engem mentsen. Abban a helyzetben pillanatban én ugy làttam jónak hogy kihajtok a kocsival a romatelep elejere, mert tudtam h a kocsit összefogjàk törni mivel màr amugyis kövekkel dobàltàk ugy gondoltam h ha összetörik nem jutunk haza nem jutunk onnan ki. Gondoltam gyorsan kihajtok a kocsival, azutàn vissza sietek apuért hogy megvêdjem. Úgyis tettem, àm a telepröl kifele menet màr egy lapàttal vàrt egy férfi ês ràvàgott vele a kocsi szélvédöjére ami ripityàra repedt, nemsok hiànyzott, hogy a szilànkok ràm hulljanak. Az eset utàn még sikerült pàr métert kifele mennem a kocsival, majd megàltam, kiszàltam hogy visszamenjek apuêrt. Addigra màr az egêsz romatelep ott volt, apu töllem kb 100méterre lehetett de a sok embertöl nem làttam. Nem tudtam hogy életben van-e még, senkinek nem kívànom ezt az érzést amit akkor àtéltem. Felemelt kezekkel elindultam apuért, megindultak nekem felé futva kb 200 férfi ember lapàtokkal botokkal,én hiàba tartottam fel a kezem hogy nem akarom öket bàntani, kiabàltam hogy aput ne bàntsàk de mind ez hiàba volt. Ütlegeltek engem ahol csak értek, ês én nemhogy vissza ütni, mêg védekezni.sem mertem, mert aput féltettem. Ez tartott nêhàny percig amikor egyszer csak az út melletti füben talàltam magam a földön, de még ott is rúgdostak. Aztàn abba hagytàk, gondolom làttàk hogy nem akarunk rosszat és azért. Istennek hàla, akkor oda termett mellêm az apàm . Ekkor kiabàltak és elzavartak minket, gyorsan beültünk a kocsiba és elhajtottunk. Apàm têrde kiment, azóta sem gyógyult meg meg tele van a teste zúzódàsokkal, nekemis zúzódàsaim lettek, föleg a koponyàmon de egyébként minden testrészem fàj a mai napig, pedig màr eltelt az esett óta 6hêt. Apàm zsebéböl kiloptak kb 90eurot, a kocsiból, mìg az szabadon maradt, kiloptàk a telefonjainkat és a kocsi szélvédöje sem volt kis mulatsàg. Csödbe mentünk. Sûlyos testi sérülésekkel, anyagi kàrokkal, de ami a legrosszabb lelki traumàval lettünk gazgabbak. Mai napig és szerintem sosem fogom tudni ezt feldolgozni. Hàlàt adok istennek hogy êlünk, mert könnyen ott maradhattunk vólna. Hogy miêrt nem mentünk el a rendörségre? Azêrt mert bajos lett vôlna az egész ügy mig mindenkit örozetbe vesznek, kihallgatnak, hivnak hivatalos tolmàcsot az óràkig, de akàr napokig eltartott volna. Úgy voltunk vele hogy õrûltünk egymàsnak, hogy élünk , nem akartunk több bajt magunknak. Ez az én törtênetem amit szerettem vólna önökkel megosztani. Nem csodàlkozom azon hogy a vàros lakôk ki kûlönitik öket, ezekkel nemhogy egy vàrosba, egy orszàgba nem szívesen élnék! Én még ilyen barbàr, igênytelen nêpséggel nem talàlkoztam. Nincs olyan szó a szótàrunkban amivel jellemezni tudon öket de azt kitudom jelenteni,hogy az àllatok sokkal különbek töllük! !!!