Adatok
eliz25
0 bejegyzést írt és 27 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tegnap azt ígértem, hogy egy virtuális párbeszéd első felét olvashatjátok, ígéretemhez híven ma itt az „ellenposzt”, melyben Egy boldog magyar nevű szerző arról ír, szerinte miért is jó ma Magyarországon élni, és miért nem jó elmenni. (A tegnapiak fényében kíváncsi…..
Bizonyos szempontból egy virtuális párbeszéd első felét olvashatjátok ma. Iván korábban írt már a blogra, nem kis vitát kavarva, most újabb írást küldött arról, hogy szerinte mi a legnagyobb gond ma Magyarországgal. Lássuk.
„Nemrég írtam egy posztot az angliai…..
eliz25
2014.03.31 11:00:56
@fasor6:
"Ketsegtelen teny, hogy penzugyi ismeretekben a magyar lakossgnak fejlodni kell, de nem konnyu sok evtizednyi masfajta rendszerben eltoltott ev utan valtani. Szukseg lenne arra, hogy az oktatasba a penzugyi , gazdasagi ismereteket minel elobb bevezessek-de sajnos tudomasom szerint errol egyelore nincs szo."
Biztos vagy benne, hogy történt bármiféle váltás ezen a téren? A hétköznapi ember szintjén szerintem cseppet sem változott a helyzet. Sajnos, ahogy írtad is, a szándékot sem látni arra, hogy a lakosság pénzügyi "tudatlanságán" változtatni akarjanak :(
@maxval a gondolkodó birca:
Egyetértek, hogy a saját lakás egy biztos pont nem csak a szegények számára. Ezzel nincs is semmi baj. Viszont a baj ott kezdődik, ha a szegény ember munkahelye megszűnik, és a közelben nincs igazán munkalehetőség. A lakás egyszeriben teherré válik, hiszen egy munkához esetleg át kéne költözni az ország másik felébe, viszont az amortizáció elkerülése érdekében továbbra is költeni kéne rá, miközben az új lakhelyen ismét költeni kell a lakhatásra. Az üresen álló lakást pedig egy olyan helyen, ahol nincs munkalehetőség, aligha tudják kiadni fizetőképes embernek. Eladásról ne is beszéljünk.
A cikk egyébként tényleg elég sarkítottan fogalmaz, és tényleg szenvedélyesen EU párti. De az összképet szerintem jól mutatja. Nyugat hanyatlása ide vagy oda, Magyarország még mindig összeteheti a két kezét, ha egy kis szelet jut neki a nyugatból.
"Ketsegtelen teny, hogy penzugyi ismeretekben a magyar lakossgnak fejlodni kell, de nem konnyu sok evtizednyi masfajta rendszerben eltoltott ev utan valtani. Szukseg lenne arra, hogy az oktatasba a penzugyi , gazdasagi ismereteket minel elobb bevezessek-de sajnos tudomasom szerint errol egyelore nincs szo."
Biztos vagy benne, hogy történt bármiféle váltás ezen a téren? A hétköznapi ember szintjén szerintem cseppet sem változott a helyzet. Sajnos, ahogy írtad is, a szándékot sem látni arra, hogy a lakosság pénzügyi "tudatlanságán" változtatni akarjanak :(
@maxval a gondolkodó birca:
Egyetértek, hogy a saját lakás egy biztos pont nem csak a szegények számára. Ezzel nincs is semmi baj. Viszont a baj ott kezdődik, ha a szegény ember munkahelye megszűnik, és a közelben nincs igazán munkalehetőség. A lakás egyszeriben teherré válik, hiszen egy munkához esetleg át kéne költözni az ország másik felébe, viszont az amortizáció elkerülése érdekében továbbra is költeni kéne rá, miközben az új lakhelyen ismét költeni kell a lakhatásra. Az üresen álló lakást pedig egy olyan helyen, ahol nincs munkalehetőség, aligha tudják kiadni fizetőképes embernek. Eladásról ne is beszéljünk.
A cikk egyébként tényleg elég sarkítottan fogalmaz, és tényleg szenvedélyesen EU párti. De az összképet szerintem jól mutatja. Nyugat hanyatlása ide vagy oda, Magyarország még mindig összeteheti a két kezét, ha egy kis szelet jut neki a nyugatból.
Az utóbbi egy évben megnőtt a Bécsbe kitelepült magyarok aránya, még statisztikailag is kimutathatóan, ami új szituációkat is teremtett – írja mai szerzőnk, Barna, akinek posztja alighanem kavar majd némi indulatot. Igen, az Ausztriában élő magyarok egy típusáról írta meg…..
Premierrel indul a hét, hiszen új országfelelős mutatkozik be Eliz személyében, aki mostantól Lengyelországról számol be majd többször is. Első, bemutatkozó írásából kiderül, hogyan jutott ki Krakkóba, milyen ott az élet, és az árak iránt érdeklődők sem panaszkodhatnak…..
eliz25
2014.01.27 23:21:47
@Mária:
az "átlag magyar mentalitással" vagy legalábbis, ami a köztudatban él, és amit többnyire pejoratív értelemben említenek, nem hinném, hogy bárhol sokra lehetne menni.
A hasonlóság viszonylagos, egy magyar ember számára nem olyan sokkoló a lengyel mentalitás, mint mondjuk egy német, egy amerikai vagy épp egy ázsiai számára. de persze koránt sem ugyanaz a kettő.
Egy német ismerősöm például teljesen ki volt azon akadva, ahogy itt a hivatalok, sőt még az egyetemi tanulmányi osztály működik(elsősorban ügyfélfogadás óráiról volt szó). Pedig elmondása alapján semmiben sem különbözik a magyartól.
Bár mondjuk a német mentalitás megint egy kicsit kilóg az átlag európai sorból. Nemrég egy koncerten voltunk ismerősökkel(lengyelek, 1-2 ukrán, angol és köztük a már említett német hölgy). A koncert fél 8-ra volt meghirdetve, ő pedig fél 8 előtt 2 perccel már az óráját nézte, hogy mikor kezdődik már. Persze mondanom sem kell, hogy 3/4 8-kor még csak az előzenekar kezdett :)
az "átlag magyar mentalitással" vagy legalábbis, ami a köztudatban él, és amit többnyire pejoratív értelemben említenek, nem hinném, hogy bárhol sokra lehetne menni.
A hasonlóság viszonylagos, egy magyar ember számára nem olyan sokkoló a lengyel mentalitás, mint mondjuk egy német, egy amerikai vagy épp egy ázsiai számára. de persze koránt sem ugyanaz a kettő.
Egy német ismerősöm például teljesen ki volt azon akadva, ahogy itt a hivatalok, sőt még az egyetemi tanulmányi osztály működik(elsősorban ügyfélfogadás óráiról volt szó). Pedig elmondása alapján semmiben sem különbözik a magyartól.
Bár mondjuk a német mentalitás megint egy kicsit kilóg az átlag európai sorból. Nemrég egy koncerten voltunk ismerősökkel(lengyelek, 1-2 ukrán, angol és köztük a már említett német hölgy). A koncert fél 8-ra volt meghirdetve, ő pedig fél 8 előtt 2 perccel már az óráját nézte, hogy mikor kezdődik már. Persze mondanom sem kell, hogy 3/4 8-kor még csak az előzenekar kezdett :)
eliz25
2014.01.28 00:18:15
@Kövérmadár [swe]: azért az autógyártást és egy könnyűzenei koncertet nem hasonlítanék össze. Tény, hogy a német precizitás vitte őket előre, viszont szerintem ebben (koncert-téma) már kicsit átestek a ló túloldalára.
eliz25
2014.01.28 10:51:31
@Sanyi9: Akkor csak furcsa humorérzéke volt egy ismerősöm szüleinek :D
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Hát még az milyen jó érzés, ha ugyanezt el tudod mondani és át tudod élni egy idegen nyelven. Elmondhatatlanul jó. Vagy amikor közepes nyelvtudásoddal akcentus nélkül sikerül beszélni, és amikor elmondod, hogy külföldi vagy (ne adj isten egy olyan nyelven beszélsz, aminek tényleg semmi köze a magyar nyelvhez), akkor leesik az álluk, és érzed, ahogy megnyílnak előtted kapuk, ahogy az udvariasságból tisztelet lesz, és örülsz, hogy hozzájárultál ahhoz, hogy még egy ember tiszteljen nem csak téged, de a magyarokat is. És ez is tanulás, tudás. Lehet, hogy nem olyan egyértelmű és egzakt, mint mondjuk mérnöknek, matematikusnak vagy hasonlónak lenni. De ha megtanulsz egy nyelven beszélni, nem csupán megérteted magad külföldiekkel, de egyszeriben egy teljesen más gondolkodásmód, életszemlélet is eljut hozzád.
Sosem volt komolyabb problémám a matematikával, de egyszerűen nem szerettem. Az én érdeklődésem és prioritásom más, nem vagyunk egyformák, ez így van jól. Nem egy olyan embert ismerek, aki azért ment külföldre, mert a szakma, amit hivatásának érzett, habár annyira épp jelen volt, hogy egy szeletét megismerhesse Magyarországon, ennél többet otthon nem nyújt. Nem biztosít biztos megélhetést, sem szakmai fejlődési lehetőséget, egész egyszerűen azért, mert még nem ismerték fel, hogy mennyire is szükség van rá.
Szóval szerintem a külföldre költözés nem merül ki annyiban, hogy egy elérhetetlen ideát kergetünk. Elismerem, sokan vannak ilyenek, de legalább ugyanennyiek igenis reális célokat szeretnénk elérni, és ha ehhez a célhoz néhány évig mosogatni vagy takarítani kell, akkor nem esik le az aranygyűrű az ujjunkról.
Összefoglalva nem értek egyet veled, ahogyan a tegnapi, sarkítottan EU-párti posztolóval sem, de jó volt olvasni, hogy van olyan, aki elégedett a magyarországi életével, mert jól boldogul. Sajnos egyre kevesebb ilyenről hallani. Szerencsés vagy, mert megtaláltad, a hivatásodat és azt, amire vágytál.
Én is megtaláltam, de egy másik országban. Nem teljesen idegen országban, mert bár nincsenek itt élő rokonaim, de minimum 1/8 részben velük keveredtek a génjeim. Ki tudja? Lehet, hogy csak hazatértem?