Adatok
Kék tündér
0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem kevés álláskeresői irodalmat olvasok, főleg online, így aztán időnként meglehetősen ostoba tanácsokba futok bele, külföldi és magyar oldalakon egyaránt. Egyik-másik röhejes, így nem valószínű, hogy a jelöltek elkezdik használni, a többségük viszont kifejezetten káros.…..
Elérkeztünk a befejező részhez, ahol az interjúztató megpróbál valami használható információt kiszedni a jelöltből, hátha mégis jó jelölt. Interjútechnikákról, kiválasztási módszertanokról próbálunk dűlőre jutni.
5. Standard kérdéseket teszel felHa standard kérdésekkel próbálkozol, akkor arra…..
Kék tündér
2013.11.12 00:45:26
@Laptop7712:
10-20 év eltelte során akkor is megbánthatja valaki a taplóságait, ha ezekről senki semmilyen adatot nem tárol. Egyrészt a saját lelkiismeret törölhetetlen adatbázis, másrészt könnyen összefuthatsz valakivel, aki nem kimondottan szép emlékeket őriz rólad. Nem olyan nagy ez az ország...
Huszonévesen ezzel csak azok foglalkoznak, akiknek "volt gyerekszobája", ahogy azonban telnek az évtizedek, jobb esetben a bölcsesség is megjön ennek felismerésére. Ez volt a lényege a kommentnek, amin felháborodtál.
10-20 év eltelte során akkor is megbánthatja valaki a taplóságait, ha ezekről senki semmilyen adatot nem tárol. Egyrészt a saját lelkiismeret törölhetetlen adatbázis, másrészt könnyen összefuthatsz valakivel, aki nem kimondottan szép emlékeket őriz rólad. Nem olyan nagy ez az ország...
Huszonévesen ezzel csak azok foglalkoznak, akiknek "volt gyerekszobája", ahogy azonban telnek az évtizedek, jobb esetben a bölcsesség is megjön ennek felismerésére. Ez volt a lényege a kommentnek, amin felháborodtál.
Kék tündér
2013.11.12 01:34:02
@Laptop7712: Létezik, hogy megbocsát, hogyne. Attól az illető még érezheti magát szarul amiatt, amit csinált. A kettő nem zárja ki egymást.
Annak, hogy mi lett a foglalkozása az egykor nem túl kedves srácnak, mi köze van a jellem- és/vagy viselkedésbeli problémáihoz? Mivel nem gyerekekről, hanem felnőtt emberekről szólt az eredeti komment, amiből elindult a vita, kicsit komolyabb sérelmeket kell feltételezni annál, mint hogy mondjuk 10 évesen elszedte a padtárs Pistike uzsonnáját.
Senkit nem kell parkolópályára állítani, szerencsére ilyet nem is mondtam.
Az, hogy az egyén változhat-e, érdekes kérdés, de abból a szempontból irreleváns, hogy a korábbi szemétségeket/bunkóságokat már nem lehet jóvátenni a változással. Az már csak a jelenre és a jövőre hat, a múltra nem. Szerintem ez egy olyan alapvető igazság, amit mindenki tapasztalt már a saját életében, hogy kár a hitelességén vitatkozni. :) Már csak azért is, mert ennek már nem sok köze van a kiválasztáshoz, és egyáltalán a poszt témájához.
Viselkedni valószínűleg nyugaton, keleten, délen és északon egyformán tudni kell.
Annak, hogy mi lett a foglalkozása az egykor nem túl kedves srácnak, mi köze van a jellem- és/vagy viselkedésbeli problémáihoz? Mivel nem gyerekekről, hanem felnőtt emberekről szólt az eredeti komment, amiből elindult a vita, kicsit komolyabb sérelmeket kell feltételezni annál, mint hogy mondjuk 10 évesen elszedte a padtárs Pistike uzsonnáját.
Senkit nem kell parkolópályára állítani, szerencsére ilyet nem is mondtam.
Az, hogy az egyén változhat-e, érdekes kérdés, de abból a szempontból irreleváns, hogy a korábbi szemétségeket/bunkóságokat már nem lehet jóvátenni a változással. Az már csak a jelenre és a jövőre hat, a múltra nem. Szerintem ez egy olyan alapvető igazság, amit mindenki tapasztalt már a saját életében, hogy kár a hitelességén vitatkozni. :) Már csak azért is, mert ennek már nem sok köze van a kiválasztáshoz, és egyáltalán a poszt témájához.
Viselkedni valószínűleg nyugaton, keleten, délen és északon egyformán tudni kell.
Most folytatódik cikksorozatom az állásinterjúkról szóló panaszlevéllel (előzmények itt), amiben már a legkínosabb témákat érintjük. Szexuális élet, vallás, egyéb magánéleti momentumok, túlóra, fizetési igény, stílusbeli kifogások.
4. Hülyének nézelÉn egy őszinte ember vagyok – tudom, hogy…..
Kék tündér
2013.11.03 18:14:43
@jobangel: Remélem nem haragszotok, ha beleszólok az eszmecserétekbe: szerintem mindkettőtöknek igaza van, ugyanakkor mindketten tévedtek is.
Nyilvánvalóan a döntés mindig az egyéné, ahogy a felelősség is. Sajnos ( vagy sem) a munka világa a legkevésbé sem a felebaráti szeretetről szól, a saját érdekeidet kell szem előtt tartani, nem a hr-esét, a főnökét, ha még oly szimpatikusak is. Ahogy nyilván ők sem hezitálnának kirúgni próbaidőben a számukra nem megfelelő munkavállalót, úgy te is bármikor felállhatsz ebben az időszakban egy jobb/más lehetőség okán. Ez egy nagyon komoly döntés, amit valóban senki más nem fog meghozni helyetted, illetve ha igen, ott nagy baj van.
Továbbá nem teljesen értem, miért ennyire kardinális kérdés az, hogy Jobangel hr-es-e, vagy sem, illetve ha ő azt állítja, hogy nem, miért kell tovább lovagolni ezen, és megpróbálni őt magát is meggyőzni az ellenkezőjéről. A témához, amiről itt vitatkozunk, az ő személyének gyakorlatilag semmi köze.
Viszont Bambanonak teljes mértékben igaza van abban, hogy a HR-nek tudnia kellene (vagy meg kellene tanulnia) kezelni az emberi reakciókat. Én készséggel elhiszem, hogy nincs könnyű dolguk, de ugyanígy nincs könnyű dolga senkinek, aki ügyfélkezeléssel, ügyfélkommunikációval (is) foglalkozik. Akinek ez nem megy, annak sajnos nem való olyan szakma, ahol emberekkel kell foglalkozni.
Rengeteg értelmes, kulturált jelölt van, akik anyázás helyett tudomásul vennék a nemleges választ, és örülnének, ha kapnának visszajelzéseket, ha partnerként kezelnék őket, hiszen ők is így közelítettek a kiválasztást végzőkhöz(köztük pl. jómagam is).
Azt, hogy ők "szívják meg" a néhány kulturálatlanul megnyilvánuló jelölt viselkedését, amit x év után a hr-es már nem tud másképp kezelni, csak úgy, ha flegma és arrogáns lesz kivétel nélkül mindenkivel, akár rászolgált, akár nem, nos, ezt nem tartom kimondottan korrekt dolognak...
Nyilvánvalóan a döntés mindig az egyéné, ahogy a felelősség is. Sajnos ( vagy sem) a munka világa a legkevésbé sem a felebaráti szeretetről szól, a saját érdekeidet kell szem előtt tartani, nem a hr-esét, a főnökét, ha még oly szimpatikusak is. Ahogy nyilván ők sem hezitálnának kirúgni próbaidőben a számukra nem megfelelő munkavállalót, úgy te is bármikor felállhatsz ebben az időszakban egy jobb/más lehetőség okán. Ez egy nagyon komoly döntés, amit valóban senki más nem fog meghozni helyetted, illetve ha igen, ott nagy baj van.
Továbbá nem teljesen értem, miért ennyire kardinális kérdés az, hogy Jobangel hr-es-e, vagy sem, illetve ha ő azt állítja, hogy nem, miért kell tovább lovagolni ezen, és megpróbálni őt magát is meggyőzni az ellenkezőjéről. A témához, amiről itt vitatkozunk, az ő személyének gyakorlatilag semmi köze.
Viszont Bambanonak teljes mértékben igaza van abban, hogy a HR-nek tudnia kellene (vagy meg kellene tanulnia) kezelni az emberi reakciókat. Én készséggel elhiszem, hogy nincs könnyű dolguk, de ugyanígy nincs könnyű dolga senkinek, aki ügyfélkezeléssel, ügyfélkommunikációval (is) foglalkozik. Akinek ez nem megy, annak sajnos nem való olyan szakma, ahol emberekkel kell foglalkozni.
Rengeteg értelmes, kulturált jelölt van, akik anyázás helyett tudomásul vennék a nemleges választ, és örülnének, ha kapnának visszajelzéseket, ha partnerként kezelnék őket, hiszen ők is így közelítettek a kiválasztást végzőkhöz(köztük pl. jómagam is).
Azt, hogy ők "szívják meg" a néhány kulturálatlanul megnyilvánuló jelölt viselkedését, amit x év után a hr-es már nem tud másképp kezelni, csak úgy, ha flegma és arrogáns lesz kivétel nélkül mindenkivel, akár rászolgált, akár nem, nos, ezt nem tartom kimondottan korrekt dolognak...
Kék tündér
2013.11.03 19:24:51
@jobangel: Igen, sajnos a sablon elutasításoknak gyakorlati haszna valóban nincs, bennem inkább a már többször említett "partnerség" érzését kelti, amire igyekszem törekedni a viselkedésemmel (az "amilyen az adjon isten..."elv alapján) ezért jólesik. Különösen interjú után, amikor már megvolt a személyes találkozás. Sajnos ilyenkor is sokan nem veszik a fáradságot egy "köszönjük a jelentkezését, de nem Önre esett a választásunk" mail megírására. Ekkor jön az a kérdéskör, hogy mégis meddig érdemes türelmesen várakozni és reménykedni, és mikortól biztosan almás a dolog.
És mind emellett elhiszem és megértem, hogy egy toborzónak más feladatai is vannak, hogy nagyon sok a jelentkező, stb., ezért nem is várnék el hosszú értekezést arról, miért nem én lettem a befutó. Ha pedig a másik oldalon ő belegondolna abba, milyen érzés álláskeresőként hetekig reménykedni, hogy talán most sikerült (különösen, ha egy nagyon jó pozícióról van szó, és/vagy hónapok óta munkanélküli az álláskereső), akkor talán nem is lenne olyan nagy fáradság a kétsoros email megírása annak az 5-10 embernek, akit interjúztattak( minél több kör van, ez a szám ugye annál inkább csökken).
Azt hiszem, úgy általánosságban az a probléma, hogy mindkét félnek szüksége lenne némi empátiára és segítőkészségre a másik irányába. Ez egyenlő arányban vonatkozik az álláskeresői és a HR oldalra. Így talán a konfliktusok nagy része elkerülhető lenne, csökkenne a feszültség, és nem lenne ennyire idegtépő élmény az álláskeresés ( egy-két szerencsés szakma képviselőitől eltekintve).
És mind emellett elhiszem és megértem, hogy egy toborzónak más feladatai is vannak, hogy nagyon sok a jelentkező, stb., ezért nem is várnék el hosszú értekezést arról, miért nem én lettem a befutó. Ha pedig a másik oldalon ő belegondolna abba, milyen érzés álláskeresőként hetekig reménykedni, hogy talán most sikerült (különösen, ha egy nagyon jó pozícióról van szó, és/vagy hónapok óta munkanélküli az álláskereső), akkor talán nem is lenne olyan nagy fáradság a kétsoros email megírása annak az 5-10 embernek, akit interjúztattak( minél több kör van, ez a szám ugye annál inkább csökken).
Azt hiszem, úgy általánosságban az a probléma, hogy mindkét félnek szüksége lenne némi empátiára és segítőkészségre a másik irányába. Ez egyenlő arányban vonatkozik az álláskeresői és a HR oldalra. Így talán a konfliktusok nagy része elkerülhető lenne, csökkenne a feszültség, és nem lenne ennyire idegtépő élmény az álláskeresés ( egy-két szerencsés szakma képviselőitől eltekintve).
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Jobangel, és bárki, aki tud segíteni, lenne egy kérdésem hozzátok: két hete voltam egy interjún, azóta még semmi visszajelzés, a munka viszont fantasztikus lenne, így gondoltam, küldök egy érdeklődő mailt az interjúzatónak, hogy hogy áll a kiválasztás. Névjegykártyát nem adott, és a honlapjukon sincs fent az email címe, így csak LinkedIn-en tudnék neki írni. Ez jó ötlet? Vagy inkább ne?