Adatok
zspatrik92
79 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Lenézett a csokorra a kezében és hirtelen fél évet repült vissza az időben. Egy buszon ült, Stansted felé haladtak. Nem elég gyorsan - suhant át a fején. El fogok késni, ha időben érkezik a gépe. Igaz, hogy csak négy napja váltak el Madridban, az első közös utazásuk végén, de máris mérhetetlenül…..
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem akarnak leteríteni a félelmeim. Aztán belegondolok, honnan és hogyan jutottam el ide, ettől egy picit megnyugszom. Egy 16. emeleti londoni lakásban ülök. Az ablakból látni a Shardot, a Szent Pál Székesegyház kupoláját és elvileg a London Eye is ott körvonalazódik…..
Az egész hétvége újdonság. Persze azt is írhattam volna, hogy azóta minden új, hogy odaköltöztem hozzád. Én. Beköltöztem. Hozzád. Új ország, új város, új élethelyzet. Nem hangoztathatom többé, hogy az alvás “egyéni sportág”. Van kit várnom haza. Van, ki várjon haza. Eddig ismeretlen szituációk egész…..
Hajnali 3 óra 4 perc. Anyaszült meztelen vagyok. Emberek vesznek körül, bőgök, mint még soha. Egyelőre még nem ismerem a szégyent és nem tudom, hogyan kellene elnyomnom az érzelmeimet. Most születtem, 4 kiló 30 deka, maradhat? 55 centi, jó lesz.
Nem maradtam. 3 óra 4 perc. Meztelenül fekszem,…..
A múlt hetem története már egy éve elkezdődött. Akármilyen ellentmondásnak is tűnik, így igaz. Bár a repjegyeket csak december 28-án vettem meg. Összezavarodva, feldúlva, elveszve éreztem magam akkor. Tudtam, hogy kell egy cél, ami lebeghet a szemem előtt és átsegít 2019 első hónapjain. És milyen…..
Amint kiléptél az ajtón, megbántad, hogy nem pusziltál meg. Hogy nem mondtad, hogy igen, szeretsz, mint eddig talán soha senkit. Megbántad. Majdnem visszajöttél. Akkor jött a sértődött kamasz. Mert megbántottalak, nem tudtad, mivel, mert hülyeség volt. De a sértődött kamasz védeni akart: nem mész…..
16 és fél voltam. 170 centi, vagy 70 kg, borzalmas vasalt haj, bébiháj mindenhol. Túláradó önbizalommal palástoltam önbizalmam teljes hiányát. Eljátszottam, megjátszottam, de el nem hittem. Például hogy szerelmes vagy belém. Te. Belém. Egy mondatba írni is képtelenség lenne. Te. Nem megy. Belém.…..
Csendben ülök az asztalnál. Érzem a jelenlétét. Rettegek hátranézni. A bal vállam görcsben, a nyakam sziklaszilárd. Képtelen lennék elfordulni arra. Ott áll pedig, tudom. Ránezehedik a vállamra, teljes súlyával. Tartom. Vagy legalábbis próbálom. Kitartok, nem adom meg magam. Nem merem megadni magam.…..
Mindig is szerettem Ady Elbocsátó, szép üzenetét. Szókimondó, kegyetlen, túláradóan bunkó, veszettül odasújt egy utolsót Lédának. Bár mindezt azért teszi, mert neki még jobban fáj - gondolom én. Ki tudja?! Lehet, hogy csak saját magamat projektálom bele, ami azért rám nézve hízelgő. Endre meg lehet,…..
Nekifutottam többször, próbáltam kibogozni, formába önteni, de nem megy. Így idén két évértékelő lett. Én vagyok mindkettő. Én vagyok a pesszimista, én vagyok az optimista, én vagyok a boldog, én vagyok a szomorú, én vagyok a lusta, én vagyok a szorgalmas, én vagyok az elégedetlen, én vagyok az…..
Napok óta képtelen vagyok kiverni ezt a régi Piramis számot a fejemből. Vagy inkább a lelkemből. Olyan, mintha kettészakadtam volna. A jobb felem rohanna a reptérre, felülne az első londoni gépre és veled töltené a karácsonyt. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Látom magam előtt az alacsony,…..
Egy hosszú asztal végén ülök. Chorizos croissant és dupla espresso előttem. Két-két szabad szék tőlem jobbra is, balra is. Egy idős bácsi áll a pultnál, vár a sorára, közben pedig többször odanéz a mellettem lévő helyekre. Miközben vágok egy újabb darabot a sajtos-spenótos-chorizos meleg…..
“Anélkül, hogy tudna róla, az ember a legsötétebb reménytelenség pillanataiban is a szépség törvényei szerint komponálja az életét.” Írta Kundera A lét elviselhetetlen könnyűségében. Én pedig igazat adok neki, mert valamiért eddig csak akkor tudtam írni, ha a legsötétebb, legmélyebb vermeimbe…..
Borsódzik a hátam, miközben a rozé pezsgővel töltött hideg pohárra rajzolok apró köröket. Emeli Sandé kiabálja, hogy fáj. El nem hullatott könnyek csillognak a szemem sarkában. Mérhetetlen fájdalom, földöntúli boldogság, mennyi minden összegyűlhet a sós cseppekben. Csak csordulna ki, hullatnám el…..
Megszámolatlanul sorakoznak a soha meg nem írt bejegyzések.
Internet Explorer - lenne a címe annak, ami az életemről szólna. Ami olyan, mint egy böngésző, amiben egyszerre legalább 27, de az is lehet, hgy 127 ablak van nyitva. A pornótól a híroldalakig van miből mazsolázni. Elrendezetlen…..
Én magamnak szoktam szuvenírt hozni az utazásokról. Lehet, hogy önző dolog, de megvan a saját logikám mögötte. Ha valaki még soha nem volt mondjuk Barcelonában, neki semmit nem fog jelenteni egy ilyen picike pohár. Csak egy újabb porosodó kacat lesz, pár év múlva talán a kukába is kerül.
Nekem…..
Furcsa volt a mai nap. Nem olyan furcsa, mint az elmúlt hónapokban, években volt a furcsa. Lightosabb, zsírmentesebb változat volt ez. De az elmúlt hetek nyugodt hullámai után nem készültem fel rá teljesen. Ha minimalista módon is, de pofán vert.
Kezdődött azzal, hogy elaludtam. Soha nem szoktam.…..
Mindig melankolikus, fájdalmas, lelket szaggató témákban írok. Záporoznak is a kérdések: jól vagy? Tudok segíteni? Azt is megkaptam már, hogy túl depresszív stílusban írok ahhoz, hogy olvassanak. Lehet. De oka van.
A fájdalom érzése szerintem egyetemleges. Okozza szerelmi bánat, halál, meg nem…..
Ma megint eszembe jutottál. Mostanában megint gyakran. A legváratlanabb időpontokban, például hétfőn reggel 6:00-kor, mikor már ott voltam a teremben, hogy negyed óra múlva TRX-et tartsak. Nem voltam még magamnál, talán ez lehet a mentségem. Akkor ugyanis jó ötletnek tűnt megnézni a Facebook…..
Rég nem látott ismerős lép be az ajtómon. A mosolya ugyanolyan, mint régen. Fülig ér, csillog a szeme és majdnem mind a 32 foga kilátszik. Masszázsra jött, meg hogy beszélgessünk egy picit. Úgy látszik akármennyi idő eltelhet, értjük a másikat. Megmasszírozom. Azt mondja, teljesen más érzés, mintha…..
Tényleg menekülök mindenhonnan? Jön egy nehézség, egy akadály, egy kihívás, egy pici diszkomfort és mindent felrúgva továbbállok? Így meddig lehet élni? Mikor jön el, hogy nem lesz opció a menekülés? Tényleg menekülök?
Mivel érdemeltem ki ezt a sok jót? Ez most tényleg igaz? Velem történik? Nem…..
Falakat húzott maga köré. Tökéletesen szigetelt, áthatolhatatlan falakat. Majd valami erő egyszercsak kiszívta az összes levegőt a falak közül. Légüres térré változott a lelke. Mindent elnyelő, kietlen, elhagyatott, nem érző masszává. A falakról nagyrészt lepattant minden, ami mégse, azt pedig…..
A héten jött szembe Facebookon ez az idézet. Egy ház falára kifüggesztett táblán olvasható, ahol Móricz Zsigmond élt 1926 és 1936 között.
“Én nem az álmok embere vagyok
hanem az életé. Az én álmom az élet.”
Pontosabban ez a teljes idézet, amit a táblába véstek. Egy jó ideje azt érzem, hogyha…..
Megszakadt a hívás, úgyhogy vártam, hogy visszahívjon anyám. A szél süvített be az ablakon, a hangszórókból átmenetileg újra Billy Raffoul bömbölte, hogy “Who’s gonna hold me like you do?”, ahogyan a reptérről bevezető út végén átjöttem a felüljárón. Jobbra az NN Biztosító épülete.* A kijelzőn…..
Szüntelenül zakatolnak a fejemben a gondolatok, de képtelen vagyok egységbe rendezni őket. Csak villog a kurzor kegyetlenül. Begépelek valamit, majd törlöm is. A fejemben olyan jól hangzott, leírva pedig semmitmondó közhely. Ritmus nélküli dallam, cukormentes cukorka.
Sajnos nem állnak össze a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz