zsannka 2013.11.02 00:00:53

@Tsaby601S: "Nekem az egyetlen problémám a női nemmel mindig is az volt, hogy nem becsülik magukat. Hogy hiányzik a méltóság, a tartás. Legalábbis a többségből. A szorongás és a félelem a legerősebb, permanensen jelenlévő emberi érzésük." És a férfiakkal? Velük mi a baj? Hogy lehet, hogy abból a kérdésből, hogy 'van-e nőgyűlölet Magyarországon?' oda jut el valaki, hogy a nőkkel az a baj... A nőt gyűlölik, a nőt hibáztatják, a férfiak pedig nem felelősek semmiért. A férfiak nem becsülik a nőket, mert a nő nem becsüli magát. Na de hol tanulja meg a nő az önbecsülést? A családban. A férfiképe hogyan alakul? Elsőként az apját látja férfiként, s a vele való kapcsolat lesz majd egy minta. És az apjának az anyjával való kapcsolata. Na de hol az apa? Sok esetben sehol. Vagy fizikailag sincs jelen, mert elhagyta a feleséget, vagy éjjel-nappal dolgozik, és ha hazamegy, nem nagyon tud mit kezdeni a gyerekével, fogalma sincs, hogyan bánjon vele.. vagy alapból ilyen érzelmi analfabéta. Vagy pedig épp hogy tudatosan ilyen, mert a gyereknek tudnia kell, ki a főnök, és a gyerekének csak parancsolgat, ott éli ki azt, amit a munkájában nem tud. Persze lehetne boncolgatni az anyát is.. De a lényeg, hogy iszonyat sok gyerek nő fel apa nélkül, vagy egy olyan családban, ami nem segíti az önbecsülés kiépülését. S ha ez a bázis otthonról nem jön, akkor utána nehéz kiépíteni, s elvárni... olyan dolgokat, amiről az embernek nincs tapasztalata. Szóval az többségében nem úgy van, hogy egy nő egyszer csak elveszti a méltóságát, és elkezd valamiért szorongani. Annak mindig van mélyebb oka, és nem olyan könnyű változtatni rajta, főleg, ha ebben a férfiak nem segítik. De összképet nézve az egész társadalom elcseszett, a férfiak és a nők is. Mondjuk az én szemszögemből nézve a férfiakkal nagyobb a gáz. De nyilván én meg rájuk hárítom a felelősséget. :)

zsannka 2013.11.02 13:44:20

@Tsaby601S: A bántalmazó apákról, szülőkről nem is beszélve... Akik szóval vagy tettel megalázzák, megfélemlítik a gyermekeiket. Ezek után nem csoda, ha valaki nem becsüli magát és szorong... És persze, lehet mondani, hogy ezek extrém, különleges dolgok. De az én tapasztalataim szerint a szülők közötti szeretet és megbecsülés az extrém ritka, a gyermek szeretete, személyiségének elfogadása, megismerése, tiszteletben tartása az extrém ritka. S aki szorongásban nő fel, megalázást tapasztal, az megtanulja, hogy ő értéktelen, s nagyon nehezen fog ráébredni arra, hogy talán mégsem. Gyengesége és szeretetéhsége folytán könnyebben be is vonzza azokat a férfiakat, akik csak megalázzák, kihasználják, s ebből a gödörből már iszonyat nehéz kilépni. Ezen nem sokat segít, hogy ha valaki elmondja nekik, hogy "Nekem az egyetlen problémám a női nemmel mindig is az volt, hogy nem becsülik magukat. Hogy hiányzik a méltóság, a tartás. Legalábbis a többségből. A szorongás és a félelem a legerősebb, permanensen jelenlévő emberi érzésük. És csupa-csupa olyan dolgok miatt ami abszolút csak bajt okoz nekik és teljesen abszurd, önmagukat megalázó hülyeség." Ezen csak az segít, ha valaki elfogadja, és szereti őket. De még önmagában talán az sem.

zsannka 2013.11.02 16:02:03

@Sadist: Nem kell...
A férfitől függ, hogy mennyire van meg benne ez az igény, és hogy hogyan viselkedik, plusz a nőktől is függ, hogy mennyire várják el, mennyire alkalmasak arra, hogy lovagiasak legyenek velük, piedesztálra emeljék őket. Vannak nők, akik kifejezetten utálják, ha udvariasan előreengedik őket, vagy segítenek a csomagjuk cipelésében, mások pedig szeretik ezt. S nyilván van férfi, akiben megvan a vágy, hogy lovagias legyen, s piedesztálra emelje a nőt, másban nincs... Viszont az udvariasság nem egyenlő a tisztelettel, a tisztelet az embernek jár, nem pedig azért jár, mert valaki nő vagy férfi, szerintem.