Regisztráció Blogot indítok
Adatok
bűnös szolga

0 bejegyzést írt és 21 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
„Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába” (Mt 18,3) – minden keresztény ismeri a jézusi mondást az evangéliumból. Őszintén szólva nekem mindig gondot okozott ez a szakasz. Vajon milyen értelemben kellene a gyerekekhez hasonlítanunk? Mert azt…..
bűnös szolga 2014.12.16 21:24:03
@IILiliII: köszönöm, el fogom olvasni. De nem egészen értem, milyen első évek traumáiról van szó? Hogy függ ez össze az Isten iránti feltétlen bizalom hiányával? Sajnos nem emlékszem az első éveimre...
bűnös szolga 2014.12.17 07:10:28
@pacsy: jaj, bocsánat, bocsánat, a rossz beidegződés, látod, erről beszélek...pedig találtam jó ötletet, mindjárt az első mondatomban ott van. Hogy van-e remény, azt nem várom senkitől, én tudom a legjobban.
Igen, megérintett, de ez még nem garancia semmire. Más is megérintett már, és semmi sem lett belőle, úgyhogy nyugtával dicsérem a napot... Az ötleted jó, csak tovább tart, mint te írtad, hetek is eltelnek, míg nekem vki segítséget ajánl, mindenki ismer... megpróbálom, csak sajnos én is ismerem magam, mint a...
bűnös szolga 2014.12.21 13:29:02
@pacsy: jaj, légy szíves, ne bosszants... te is tudod, hogy nem efféle elfogadásról van szó. A visszajárót nem elfogadom, hanem megkövetelem, mint a fizetésemet is, miután egy hónapig keményen dolgoztam érte. Isten nem olyasmiket ad, ami jár nekünk, ha jól tudom. Ajándékokat ad, és nem akaszt rájuk árcédulát. Őt és a szeretetét elfogadni mégsem ugyanaz, mint a száz forintomat felváltani nyolcvan forintnyi árura és húsz forint visszajáróra. Éppen az ingyenes ajándékok elfogadásával van gond, akár emberek adják, akár Isten. Engedni kellene, hogy mások jót tegyenek velem, hogy enni adhassanak, ha éhes vagyok, inni ha szomjazom...
De az ötleted azért mégsem volt haszontalan, volt egy jó kis "tréningem" tegnap: dolgozgatok a Karitászban, és részt vettem egy élelmiszergyűjtésben. Hát, ott aztán kellett elfogadni, kérni, megköszönni... még ha nem is magamnak kaptam. Lelkigyakorlat volt kilenctől négyig egy nagyáruházban. Szóval talán fejlődőképes vagyok, és egyszer a ráhagyatkozás (Rá...) is megérint. Ha belefér az időmbe.
Jezsuita bloggerek Állati jogok? 2014.03.10 18:19:42
Vannak jogai a kutyáknak? Na és a malacoknak vagy a birkáknak? Esetleg a keselyűknek és a delfineknek is? Általánosabban fogalmazva: vajon nekünk, embereknek vannak kötelességeink az állatokkal szemben, olyan alapon, hogy az egyes állatoknak bizonyos jogaik vannak? A keresztény…..
bűnös szolga 2014.03.17 07:51:14
@Dr. szpahi: úgy gondolom, igazad van. Nincs kétféle kegyetlenség, ember vagy állat számára fenntartva. Legfeljebb állatokkal büntetlenebbül lehet kegyetlenkedni, tettlegesen.
Hogy van-e az állatoknak halhatatlan lelke, nem tudom. De aki valaha is élt együtt állatokkal (jómagamnak voltak kutyáim), az tud(hat)ja, hogy érző élőlények, és nem csak a testi bántásra tudnak reagálni. Tudnak örülni, bánkódni, féltékenykedni, még színlelni is. Egy fontos, hogy ne "emberiesítsük" őket, ez nyilván főleg a kedvencként tartott állatoknál fordul elő, tapasztaltam. De ez nem a velük való bánásmódra vonatkozik: igaz, az én kutyáimnak is jobb dolga volt, mint némely embernek, de úgy gondolom, itt nem az a hiba, hogy nekik tisztességes bánásmódban volt részük, hanem, hogy embereknek nincs. Állatot tartani nem kötelező, még csak szeretni sem kötelező őket (házi- vagy vadállatokat), de emberségesen bánni velük, felelősséget érezni irántuk igenis kötelező, legalábbis szerintem. És nem állítanám szembe az állatvédelmet az "embervédelemmel". Mindkettőnek helyet kéne adni, világunk az állatokkal (és növényekkel) együtt teljes. Azt hiszem, az ember kegyetlensége, nemtörődömsége, felelőtlensége máris túl messzire ment. Az állatokkal kapcsolatban is, és egymással kapcsolatban is.
Lassan tízedik éve dolgozom a papnevelésben – utóbb talán nem számít elbizakodottságnak, ha azt gondolom: van némi tapasztalatom. Nekem úgy tűnik, a mai papok legnagyobb kísértése abban áll, hogy abbahagyják az imádságot. A fiatalok közül sokan teljes lelkesedéssel vetik bele…..
bűnös szolga 2014.03.06 10:25:54
@vigyüktúlzásbaadolgokat: asszem, igazad van, ami a sajnálatot illeti, persze valahol "irigylem" is, talán főleg a lelkiségéért, és az elköteleződéséért. És sztem nem tévedsz, amikor nem csak izzadságos lemondásnak tekinted a papi létet, bár lemondás jócskán van benne. És itt nem (csak) a szexre gondolok, mint már írtam is, hanem az intimitásra, a gyengédségre, simogatásra, megértésre, arra, hogy valaki meghallgassa az embert, még ha pap is. Ahogy jó esetben egy nős férfi megkapja ezt. Mert ugye, ahogy pacsy írta egyszer: a pap is férfi. Igaz, más összefüggésben írta, de úgy vélem, ide is érvényes lehet.
Amúgy tényleg: mi köze a "hivatalos" katolikusságnak a bűnösséghez? Én az vagyok, de a bűnösségemhez kétség sem férhet.
bűnös szolga 2014.03.06 10:34:22
@m-athos: plébánosunk az egyik katekézisen említette, hogy már nem tudom melyik egyházmegyében, egy papra 11 (tizenegy!) település jut! Az általad említett atyához hasonló helyzetben lehet, és arrafelé néhányan összefogtak, hogy amellett, hogy imacsoportot alakítottak, megpróbálják segíteni az atyát, kézzelfogható módon is. Tehát, ahova nem jut el, ott tartanak igeliturgiát, stb. De azért ez akkor sem normális dolog, kíváncsi lennék, ennek az atyának mikor van ideje a napi min. egy óra imára. Ha csak azt nézem, hogy a falvak egymástól való távolsága mekkora teher, mi van ha pl. haldoklóhoz hívják, stb. És az ott élő embereket vajon hogyan tudja az ilyen atya "lelkivezetni"?
bűnös szolga 2014.03.08 22:25:57
@m-athos: azért ledöbbentett, amit írtál. Nem gondoltam volna, hogy az imának a spirituális vonzatai mellett ilyen praktikus hasznai is vannak... de tréfát félretéve is meglepődtem kissé. A régi életemben én egyáltalán nem imádkoztam, Isten sehogy sem fért bele az életembe, ehhez képest most nagyon más a helyzet, úgyhogy nyilván igazad van. Igyekszem én is nem csak letudni az imát, hanem meg is élni, és nem nézem közben az órát. Egy kis gondot jelent, hogy én alapjáraton is 3/4 5-kor kelek, nem tudom, hogy tegyem ezt egy órával korábbra... ezért imádkozom én hosszabban este. De remélem, nem az ima időpontja számít.
Viszont, igen, azt én is érzem, hogy hosszabb időt kellene az Úrral tölteni. Mindenképpen ezen leszek.
Sok évvel ezelőtt történt az eset. Még kezdő papként Németországban beszélgettem egy fiatalasszonnyal, akiről kiderült, hogy kilépett az egyházból. Arrafelé ez egyáltalán nem ritka jelenség; nem is ütköztem meg rajta. Ám amolyan jószándékú-tájékozatlan…..
bűnös szolga 2013.10.30 07:30:08
@telihold83: ne haragudj, de nem szeretnék most mindent újra leírni. Ha gondolod, olvasd vissza a hsz-eimet, azokban mindent leírtam, amit meg akartam és tudtam osztani itt magamról. Semmi többet nem akarok hozzátenni.
bűnös szolga 2013.10.30 13:39:02
@telihold83:
"Az a rész, ahol kb azt írtad, (nem szó szerint, de tartalomban!) hogy Jézus keresztáldozata olyannyira értéktelen, hogy max. egy, vagy két igaznak a megigazulását tudja szolgálni, a többieknek meg annyi, ez nem keresztény gondolkodásra vall, bármilyen súlyos a bűn."
Gőzöm sincs, hol írtam én ilyet.
bűnös szolga 2013.10.30 19:25:32
@khamul: köszi, te megértetted amit mondtam.
@telihold83: lásd fentebb. Ha továbbgondolod azt, amit le sem írtam, vagy ha kérdezés helyett "értelmezel", akkor én azzal nem tudok mit kezdeni. Brrr... Részemről ennyi.
Sokan úgy gondolkodnak Isten akaratáról, mint ha az valami fátum szerű, megmásíthatatlan határozat lenne, ami a mi emberi hozzáállásunktól függetlenül mindig és feltétlen megvalósulna.  Amit Isten akar az úgy lesz és kész. Ez a kép hivatáskeresésben olykor egészen bénítóan és félelmet ébresztően…..
bűnös szolga 2013.10.28 11:59:04
@misihanna:
"Nem volt egy vicces korszakom, örülök, hogy túl vagyok rajta."
Most komolyan irigyellek, hogy túl vagy rajta. Én sajnos még most is előfordul, hogy kimondom ugyan, de félve, és reménykedve, hogy "egybeesik" a kívánságom az Ő akaratával. Sőt, ma is érzek úgy egy-két dologban, hogy az Ő akarata teljesült, nekem viszont nem engedett teret, nem adott lehetőséget, és az életem eszerint alakult. Amúgy ez a fátumszerű Istenkép nem csak a hivatáskeresésben lehet bénító és félelemet gerjesztő.
bűnös szolga 2013.10.30 07:42:22
@kjapp: azt hiszem, sokaknak (köztük talán nekem is) más lassan hozzánő a kezünk ahhoz az ághoz...
@kaleidoscope:
"De ha hittel és bizalommal kéri el Istentől, hogy mi az Ő akarata, akkor bizonyosan meg fogja érteni." - azt hiszem, legalábbis számomra, leírtad a kulcsszót: hittel és bizalommal. Néha ez az, ami a legnehezebb, bár lehet, hogy csak nekem. Egy szeretett atya hangsúlyozza sokszor: a hit ráhagyatkozás. Ugrás, akár a sötétbe. Ha úgy tetszik, az ág elengedése. De miért ilyen nehéz? Vagy csak az én hitem ilyen gyenge?