Regisztráció Blogot indítok
Adatok
igric67

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Elismerésre méltó teljesítmény, kiváló színészi játék, nyelvi bravúrok jellemzik Az iglic legújabb bemutatóját. De ha lett volna szünet az előadásban, biztosan hazamenekülünk. Színészek és bábszínészek állnak a Bábszínház stúdiójának nyomasztóan fülledt terében.…..
igric67 2013.10.21 00:01:41
Egyik kedvenc középkori találós kérdésem szerint:"Vajon hány angyal fér el egy tű fokán"És a válasz pontosan az,amit átélhettem az előadás során.VÉGTELEN.

Persze,hogy mindehhez eljuthassunk a biztonsági öveket jó erős mozdulattal ki kell kapcsolni,és a hétköznapi biztonságot szavatoló mentális Abs-biztosítékát az első tízperces bravúros monológ után kidobni valahol még kétszerkettőaznégy-földe határánál.Vigyázat,rázós út következik.De megéri.

A szöveg az tényleg bonyolult,mintha egy teljes irodalmi évad szabad asszociációinak katalógusát valaki egy kockacukornyi skatulyába próbálta volna gyömöszölni.Velőtrázóan üvöltenek a kiszabaduló képek.Persze ,hogy nem érthető így minden teljes egészében egyszerre./Gyanítom olvasva is többször neki kéne futni/De a színek,formák olyan elementáris áradatban törnek elő,ami folyamatos figyelemre készteti az agyat,és egy-egy elkapott gondolatörvény /és valljuk be ,a kétharmad itt is azért kristálytisztán érthető/ olyan pompával fickándozik és festi be a teret,hogy kárpótol a megfoghatatlanul kipergő maradékért.A kimondott szó teremt és közel két órán át ,ha zsongítva is,tűndérpálcával főbeverve,de csorbítatlan támasza az elmének.

És akkor rá kell térnünk a kettes csatornára,ami az előadás alatt szintén itt lüktet megállás nélkül körülöttünk.A képek hihetetlenül gyönyörűek,egymásba folynak,kikristályosodnak,majd újra úgy kavarognak,mint Londoni teában a tej.Bevallom,sokszor olyan érzésem volt,mintha nem is színházat,hanem filmet néztem volna,egy fordított Dogmát.
Egy ponton túl a lineáris fogódzók megszűnnek.Bármi megtörténhet.Minden pillanatból ezer irányban futhatnak tovább a szálak.Szöveg és képek itt összefonódnak.Egy mondat,ha elindul,nem lehet tudni,mi lesz a vége ,egy jelenet,ha elindul,vajon merre tart majd.Bármi,bármely pillanatban megtörténhet.Végtelen angyal egy tű fokán.
Talán a hely szelleme.A Bábok is egy varázsvilágban élnek.Nem hat rájuk a gravitáció,szinte korlátlanok a lehetőségeik.Létezésüknek is csak az emberi képzelőerő és fantázia szab határt.Pont úgy,mint ennek a darabnak.Nincs határ.A szellem határtalan. :)

Ilyenkor november elsejéhez közeledve visszatérően kering egy mondat a neten."Akkor legyen Magyarországon halloween,ha Washingtonban busójárás."Alapvetően téves megközelítés.Halloween nem nemzeti karakterű ünnep,hanem arhetipus,őskép.Megtanít szabadon gondolni a halálra,kacagva szembenézni a rettenettel.Van létjogosultsága a fekete humornak,nagyon is...csak meg kell tanulni,hisz nagyon is ősi tabukat döntöget.Másképp tanít meg lélegezni.De kegyetlenül nehéz kötéltánc,és megköveteli a biztonsági berendezések ideiglenes kikapcsolását.Igen,ha egy "gyerek" vágja a képedbe,hogy KAKI leszel,az olyan profán igazság,hogy muszáj azon nevetni.Nem óvodás,hanem egyetemes szinten.

Hétvégén kalandparkban jártam.Volt egy fotelhinta,30 méterre a föld színe felett lógva.Azt mondták,teljesen biztonságos,be vagy szíjazva.Pár perc az egész és megtapasztalod a zuhanás érzését.Sokat gondolkodtam rajta,de nem voltam még kész rá.Kicsit ez a darab is ilyen.Itt is vannak biztonságos székek.De valószínűleg nincs még mindenki készen a felkavaró érzésekre.Pedig zuhanni jó.Átértékeli a gravitációt,a mostot,a vant.

A jó darab együtt és után gondolkozásra késztet.És persze újramegnézésre is csábít.Helyére kerülnek így a részletek.Az Iglic ilyen.Jó darab.Elementáris színház.Visszahúzza szívem,lelkem,jár az agyam rajta.Leginkább két hang motoszkál bennem.Egy magánhangzó és egy mássalhangzó.Így együtt: DE
Ám ez így már túl szubjektív.Szubjektív,mint a Végtelen.