Adatok
csársz
0 bejegyzést írt és 2593 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Még mindig Nádas Pétert olvasom, és az ő halott barátait, és erre a mondatra akadtam: „Olyan volt, mint Melis György az ápolt visegrádi kertjében a mindenféle neves vendége körében, akik mind élénken beszélgettek és csicseregtek egymással, miközben Melis nemhogy nem figyelt rájuk, mit össze nem…..
csársz
2025.12.24 15:06:20
@jajnemár: Nagyon is versenyeznek ebben!
Ahogy Balzac, Dumas és Hugo is. Nehogymán Baudelaire jobb képeket találjon, mint én, Arthur!
Az irodalom (meg minden) verseny a javából! Szerencsére.
Az eredményhirdetés viszont badarság (bár az irodalomtörténet éppen erre való). Azért jó, hogy van Nobel-díj.
Ahogy Balzac, Dumas és Hugo is. Nehogymán Baudelaire jobb képeket találjon, mint én, Arthur!
Az irodalom (meg minden) verseny a javából! Szerencsére.
Az eredményhirdetés viszont badarság (bár az irodalomtörténet éppen erre való). Azért jó, hogy van Nobel-díj.
A képen David Gilmour látható, a Pink Floyd gitárosa (szállnak az évek, nemcsak a darvak), arra emeli a poharát, hogy az együttes letaszította a Beatlest a trónról. Eddig a Beatles Sgt. Pepper albuma ugrotta a legnagyobbat az időben, és 50 év után lett újra első a lemezeladási listákon. Idén ezt…..
csársz
2025.12.24 15:00:39
@stolzingimalter: Milyen oktatásnak milyen alapja? A feleségem az érettségire készítette a diákokat a kertben. Bejött hozzám a szobába egy lány, hogy ő a Jadviga párnáját választotta kortárstételnek, és a tanárnő azt mondta, majd én elmondom, amit kell. Szerinted Závada életrajzát adtam neki elő? (Mondjuk, erotikáról beszélni egy 18 évesnek nem volt könnyű...)
Ma behallatszott Az utcán, és tudtam a szövegét. Pedig éppen ezt figyeltem meg, hogy a Cseh Tamás-dalokon kívül semminek sem tudom a szövegét, hiába, hogy százszor hallottam őket. Talán a Little Richardét tudom. De nem hiszem, hogy hibátlanul. Meg az All my Lovingét, mert azon tanított angolt Takács Feri, amikor ötödévesként eljött hozzánk a beteg tanár helyére. (Istenem, nemrég elvitte az ördög!)
Ma behallatszott Az utcán, és tudtam a szövegét. Pedig éppen ezt figyeltem meg, hogy a Cseh Tamás-dalokon kívül semminek sem tudom a szövegét, hiába, hogy százszor hallottam őket. Talán a Little Richardét tudom. De nem hiszem, hogy hibátlanul. Meg az All my Lovingét, mert azon tanított angolt Takács Feri, amikor ötödévesként eljött hozzánk a beteg tanár helyére. (Istenem, nemrég elvitte az ördög!)
Az történik, amit szerettem volna elkerülni. Nem hibavadászat, de bizonyos gyanakvás vagy figyelés, hogy ez most tényleg az, amit olvasok, vagy csak eltévesztette az író, és nem javította a kiadó. Így olvasom Nádas Péter Halott barátaim című könyvét, és ha így olvassa az ember, akkor könnyen jön a…..
csársz
2025.12.21 14:29:59
@stolzingimalter: A szerző mindenre rosszul emlékszik, a dalszöveg még az egyszerűbb eset, mert utána lehet nézni. (A Léderer–Kodelka-eset szimpla tévesztés*).
Dömötör Tekla, a nagy néprajztudós írja a Táltosok Pesten-Budán és környékén című könyvének előszavában: „... meglepődtem, hogy a leíratlan, szóhagyommányban élő emlékezés mennyire pontatlan”. Aztán sok példát hoz, majd ezt írja: „Az emlékezés tehát néha részleteiben nem pontos, de egészében, remélem, mégiscsak hű képet ad a múltról.”
Perseónak nagyon igaza van, életed legfontosabb eseményeire rosszul (pontatlanul) emlékszel. (Hozzáteszem: pláne azért, mert összefüggésekkel él az emlékezetedben, például a szereplőkhöz kialakult viszonyodhoz kapcsolódó érzéseket teszed hozá. Ezek meg esetleg egészen más időkben alakultak ki...)
Szóval ne várj alaposságot még akkor sem, ha elhiszed, hogy a szerző nem alakítja saját dicsőségére azt, amit leír.
A szerkesztőnek éppen ezért sokkal nehezebb dolga van, mintha fiktív történetet kell javítgatnia.
*Egyszer Korniss Pétert kellett volna írnom, de Kornis Mihályt írtam helyette. Hm. Korniss Péter a szomszédos házban lakott, hiába volt jóval idősebb meg Kossuth-díjas, soha nem tudtam őt megelőzni a köszönésben. Kornis Mihályt meg nem ismerem személyesen. És mégis. (Asszem ez volt az egyetlen eset, amikor saját hibám miatt kellett helyreigazítást közölni. Ezt sem akarták, de ragaszkodtam hozzá.)
Dömötör Tekla, a nagy néprajztudós írja a Táltosok Pesten-Budán és környékén című könyvének előszavában: „... meglepődtem, hogy a leíratlan, szóhagyommányban élő emlékezés mennyire pontatlan”. Aztán sok példát hoz, majd ezt írja: „Az emlékezés tehát néha részleteiben nem pontos, de egészében, remélem, mégiscsak hű képet ad a múltról.”
Perseónak nagyon igaza van, életed legfontosabb eseményeire rosszul (pontatlanul) emlékszel. (Hozzáteszem: pláne azért, mert összefüggésekkel él az emlékezetedben, például a szereplőkhöz kialakult viszonyodhoz kapcsolódó érzéseket teszed hozá. Ezek meg esetleg egészen más időkben alakultak ki...)
Szóval ne várj alaposságot még akkor sem, ha elhiszed, hogy a szerző nem alakítja saját dicsőségére azt, amit leír.
A szerkesztőnek éppen ezért sokkal nehezebb dolga van, mintha fiktív történetet kell javítgatnia.
*Egyszer Korniss Pétert kellett volna írnom, de Kornis Mihályt írtam helyette. Hm. Korniss Péter a szomszédos házban lakott, hiába volt jóval idősebb meg Kossuth-díjas, soha nem tudtam őt megelőzni a köszönésben. Kornis Mihályt meg nem ismerem személyesen. És mégis. (Asszem ez volt az egyetlen eset, amikor saját hibám miatt kellett helyreigazítást közölni. Ezt sem akarták, de ragaszkodtam hozzá.)
csársz
2025.12.22 11:21:20
@Ceratium: Az jó, a szenvedő olvasó. Minden újság vágya.* Ritka az olyan, amilkyen Del Medico Imre volt. Napról napra megírta, miben miért tévedett az újság, de nem irritálta őt, hanem élvezte, hogy utánanéz, kijavít, és még rá is mutatott, szerinte mi lehetett a hiba oka. Soha nem használta a „tudatlanság” vagy „félműveltség” szót. Ja, és tudta, a lexikon is tele van tévedéssel. (Én is írtam szócikkeket egyetemistaként: alig tudtam többet a tárgyról, mint ami a lexikonba került. Vagy éppen akkor tudtam meg, ami elég volt a nyolc-tíz sorhoz. Például írtam a Magyar Nagylexikonba egy ilyet: Abbot és Costello. Addig csak a nevüket hallottam. Viszont, amikor láttam az Esőemberben a jelenetet, legalább tudtam, kik ők. Aztán lett internet, és azóta tudok is róluk valamit. www.youtube.com/watch?v=sYOUFGfK4bU )
*Hm. Emiatt nem vették föl az újságírók a telefont, amíg még vonalasan keresték őket. Utálták, hogy az okoskodó rájuk olvassa: Isztambul nem Törökország fővárosa! (Az olimpia idején külön figyelmeztetni kellett a sportosokat: Sydney nem Ausztrália fővárosa, ha már nem bírják elviselni a szóismétlést, írják azt, hogy „olimpia városa”... Azt, hogy elől-hátul y, a korrektor majd kijavítja!)
*Hm. Emiatt nem vették föl az újságírók a telefont, amíg még vonalasan keresték őket. Utálták, hogy az okoskodó rájuk olvassa: Isztambul nem Törökország fővárosa! (Az olimpia idején külön figyelmeztetni kellett a sportosokat: Sydney nem Ausztrália fővárosa, ha már nem bírják elviselni a szóismétlést, írják azt, hogy „olimpia városa”... Azt, hogy elől-hátul y, a korrektor majd kijavítja!)
Sejtettem, hogy nagy dolog lesz belőle, de annál is nagyobb lett. A Ruisi vonósnégyes Növények című lemezéről van szó, pár napja már meséltem róla, de most a Gramophone egy egész podcastot szentelt neki, leginkább az első számnak, amely Thomas Adés szerzeménye, hét dal magyar költők verseire. A…..
csársz
2025.12.07 14:47:05
@stolzingimalter: De hiszen azt hiszi, érti! Sőt, azt hiszi, hozzátesz!
Shakespeare is azt hitte az eredeti Hamlet- és Rómeó-változatról. (Csak neki igaza volt.)
Shakespeare is azt hitte az eredeti Hamlet- és Rómeó-változatról. (Csak neki igaza volt.)
Az utóbbi hetek legmenőbb kortárs zenei lemezének az a címe, hogy Növények. Így, magyarul. Pedig nem is magyar a szerző, Thomas Adés írta a darabot, hét magyar vers megzenésítése, a lemezen Károlyi Katalin énekel, a Ruisi vonósnégyes játszik, és hogy az egész még meglepőbb legyen, a dalciklus után…..
csársz
2025.12.01 14:28:06
@Ceratium: Bocsánat, de nem így van. Igazából semmit sem tudunk arról, hogyan lesz egy szó. Ma sem, de réges régről pláne nem. Persze vannak már meglévőkből alakuló újak, arról többet lehet tudni, de maga a kialakulás logikája még ekkor is annyira eltérő, hogy nem lehet szabályt levonni belőle. A nyelvújításkor mesterségesen létrehozottak pedig... Mai nyelvész rémálmaiban jönnek elő kitüntetett bajnokaink, akik azt hitték, szükség van rájuk a magyar nyelv továbbélésehez. Végül is a hatásuk megmaradt...
Nyavalygunk a jegyárak miatt, és nyilván igazunk van, egyfelől a kultúrát nem kellene vagyoni cenzushoz kötni, ne csak az nézhessen Anna Netrebkót, aki megengedheti magának, hanem mindenki, akit csak érdekel. Másfelől meg ezek a legértékesebb pillanatok az életben, mondjuk egy jó koncert, és nem…..
Azon töröm a fejem, hogy mi is tetszik nekem, nekünk annyira Iréne Theorin művészetében. Mert hogy tetszik, az nem kérdés, mindenki boldog, amikor kiderül, hogy idén is lesz, jön a Wagner-napokra, Brünnhilde, elfújja, elfúj mindenkit. De közben meg épp nem fúj el senkit, talán ez a legmeglepőbb…..
Nem tudom, más is így érezte-e, amikor jött a hír, hogy leégett a párizsi Notre-Dame, hogy nahát, ezek a barom franciák, nem tudtak rá vigyázni. Ott van náluk az emberiség nagy, közös kincse, ők meg hagyják, hogy lángra lobbanjon, füst szálljon föl belőle, olvadjon az ólom, törjön az üveg.…..
A fürdőkről készülök írni, persze, fogalmam sincs, hogy mit, próbálom az emlékeimet, nem is a fürdőemlékeimet, hanem az olvasásélményeimet csatasorba rendezni. Olvastam valamit, ahol reggel a lumpok és egyéb éjszakázók állnak a fürdő, valószínűleg a Rudas előtt, és várják, hogy végre kinyissanak, és…..
csársz
2025.11.19 14:42:27
Nem állítom, persze, hogy A menekülő ember kifejezetten művészet volna, de mégis valami hasonló. És a rendező, Edgar Wright azért kezdett bele, mert zavarta, hogy az első megfilmesítés (Schwarzeneggerrel) annyira más, mint a könyv. Egyébként, persze, az a két változat volt közelebb egymáshoz, a…..
Van a klasszikus vicc, New Yorkban valaki kiszól a rendőrnek a kocsijából: hogyan jutok el a Carnegie Hallba? Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Annyira klasszikus, hogy a Carnegie Hall emléktárgy üzletében ez a gondolat visszatérő, én is vettem belőle, hűtőmágnest, matricát, jegyzetfüzetet. És…..
csársz
2025.11.17 13:57:34
@Ceratium: Nyilván nem mondta.
Istenem, milyen jó volna egy könyv arról, mit nem mondott Lenin, Churchill, Shaw, Esterházy, és mekkora baromság, hogy ízlésről nem vitatkozunk. Bestseller minden eredmény nélkül.
Istenem, milyen jó volna egy könyv arról, mit nem mondott Lenin, Churchill, Shaw, Esterházy, és mekkora baromság, hogy ízlésről nem vitatkozunk. Bestseller minden eredmény nélkül.
Megnéztem a Centrál Színházban az új Woody Allen-darabot, Tiszta őrület a címe, és jó, elég jó, már ami az anyagot illeti, de végig azt érzi az ember, hogy ezt úgy ötven évvel ezelőtt írhatták. Túl szellemes? Lehet, de valami más okának is lennie kell. Aztán rájöttem: nem használnak semmit, amit az…..
csársz
2025.11.07 10:01:06
@Atestan: Az érték (főleg a piaci) nem függ a befektetett munkától. A Rubik-kocka a legjobb példa rá. Amúgy minden a kereslet-kínálat függvénye. Inkább az a furcsa, hogy egyáltalán működhet szimfonikus zenekar. Fischer Iván már régen mondogatja, hogy lejárt az ideje. Közben meg mindent megpróbál, hogy ne.
Hozzászoktunk, hogy az érdemet ismerjük el, mondjuk úgy, hogy a virtust, hősiességet, Petőfit és Kossuthot, róluk nevezzük el az utcákat. Lisztről a Zeneakadémiát és a repülőteret, Bartókról a nagy koncerttermet a Müpában. Elnevezzük, és a dolgok úgy maradnak az idők végezetéig, ha esetleg…..
Erre biztosan nem számított Monet, hogy ő lesz a festők festője a 21. századra, odaállnak pózolni a Vízililiomok elé távol-keleti családok együtt és darabonként, ez hát az európai művészet egyik csúcspontja, de mire számított? Azt vajon sejtette, hogy valamit elindít, ami alighanem pont ellentétes…..
csársz
2025.11.04 15:37:26
@stolzingimalter: Hát például azért változik, mert amíg Monet nem festett, nem lehetett ő a király.
Az viszont nagyon is érdekes, hogy reneszánsza van. Talán azért, mert egészen más, de mégis „érthető”, befogadható, és legfőképpen: csodálható.
Az viszont nagyon is érdekes, hogy reneszánsza van. Talán azért, mert egészen más, de mégis „érthető”, befogadható, és legfőképpen: csodálható.
Montague Diner, kedves hely New Yorkban, mindenféle apróbb vagy félapróbb finomságokat adnak, sült kolbász, omlett, latkes, palacsinta, de nem ez az érdekes. Belép az ember, és ez a felirat fogadja. Próbáltam kérdezősködni, hogy dolgozik-e itt valaki magyar, aki kiíratta a gratulációt Krasznahorkai…..
csársz
2025.10.23 23:12:18
@Ceratium: Miért jobb? Miért rosszabb?
Egyáltalán nincs igazi szabály a külföldi nevek ejtésére. Vannak kulturális hagyományok, de azok is állandóan változnak.
Miért akarnánk úgy mondani, ahogy a név tuljadonosa mondja? Már kevésbé, de még ma is egészen másként mondják a salgótarjániak városuk nevét, mint én (gondolom, te is). De mostantól majd utánozod őket?
Hallottam, ahogy egy belga (holland) riporter mondta: „Medvedev, de az oroszok igazából Medvegyevnek mondják." Majd továbbra is úgy mondta, ahogy addig. Mi meg meg sem próbáljuk Van Gogh nevét úgy ejteni, ahogy ők.
És így v
an rendjén.
Egyáltalán nincs igazi szabály a külföldi nevek ejtésére. Vannak kulturális hagyományok, de azok is állandóan változnak.
Miért akarnánk úgy mondani, ahogy a név tuljadonosa mondja? Már kevésbé, de még ma is egészen másként mondják a salgótarjániak városuk nevét, mint én (gondolom, te is). De mostantól majd utánozod őket?
Hallottam, ahogy egy belga (holland) riporter mondta: „Medvedev, de az oroszok igazából Medvegyevnek mondják." Majd továbbra is úgy mondta, ahogy addig. Mi meg meg sem próbáljuk Van Gogh nevét úgy ejteni, ahogy ők.
És így v
an rendjén.
Egyáltalán nem véletlenül hallgatok mostanában New York közeli zenéket. Például ezt, Bernstein On The Town című musicaljét, három matróznak egy nap kimenője van New Yorkban, ennyi idő alatt kell megtalálniuk a szerelmet. Az egyik beül a taxiba, hogy az elvigye a nevezetes helyekre, de a taxis lány…..
csársz
2025.10.21 14:55:06
Próbáltam, akartam, erőltettem, de nem sikerül végignéznem a Netflixen A csütörtöki nyomozóklubot. Pedig milyen pompázatos, hangulatos, színészes, Helen Mirrenes film, de vagy nem mozgóképre való a történet, vagy én nem vagyok mozgókép elé való. Elvben ez valami szórakozás, ha erőltetni kell, akkor…..
Ha Gianni Morandi, akkor a legtöbb embernek a Térden állva (csúszva) előtted jut az eszébe, értem is, hogy miért, de én ezt a dalát jobban szeretem. Meg az egész Gianni Morandit csodálom, hogy végig tudta csinálni az életet ugyanazzal a frizurával. A dal 1962-ből való, azóta Gianni hosszabb…..
csársz
2025.10.12 22:45:22
@stolzingimalter: Ennek örülök. Igaz, nem hit kérdése. A rock megváltoztatta a világot.* Annyi nagyon igaz, hogy 16 évesen azt gondoltam, hatvan felett már hülyék az emberek. Ma is ezt gondolom.** A többiek meg nem.
* Hogy jobbá tette-e? Szerintem igen. Sokkal.
** Vagy már inkább ötvenet mondanék...
* Hogy jobbá tette-e? Szerintem igen. Sokkal.
** Vagy már inkább ötvenet mondanék...
csársz
2025.10.13 11:23:16
@stolzingimalter: Úgy látom, nem úgy látom. Éppen az a szép (tanulságos) benne, hogy semmi különöset nem akartak, csak másfajta zenével pénzt keresni. A korszellem viszont elkapta őket (ők is elkapták).
Egy kis apa-, tanár- polgár-, társadalmi rend pukkasztó izélésből világot változtató valami (nagyon nehezen meghatározható) valami lett. Nevezzük szabadságvágynak. Felszabadításnak. Szabadságnak.
Szabad-e betörnöm... Nem kérdezték, betörtek.
Egy kis apa-, tanár- polgár-, társadalmi rend pukkasztó izélésből világot változtató valami (nagyon nehezen meghatározható) valami lett. Nevezzük szabadságvágynak. Felszabadításnak. Szabadságnak.
Szabad-e betörnöm... Nem kérdezték, betörtek.
csársz
2025.10.13 20:15:15
@stolzingimalter: És?
És mekkora akadálya volt a jó utnak!
De ez nem hervasztó, nem is lelkesítő.
Itt van például az a undorító amerikai elnök. Ma mégis megteremtett valamit, ami nélküle nem ment.
És ha az oroszokat is lenyomja?
És mekkora akadálya volt a jó utnak!
De ez nem hervasztó, nem is lelkesítő.
Itt van például az a undorító amerikai elnök. Ma mégis megteremtett valamit, ami nélküle nem ment.
És ha az oroszokat is lenyomja?
Bevallom, mi mást tehetnék, hogy bizonyos értelemben épp a lényeget nem értettem Werner Herzog könyvéből. Elgyalogol Münchenből Párizsig, mert úgy érzi, hogy ezzel megmenti, vagy életben tartja Lotte Eisnert... Ki az a Lotte Eisner? Vannak, persze, jegyzetek, utána lehet nézni mindennek, Lotte…..
- Megkérdezhetem, hogy milyen doktor?
- Csak jogi.
- Hát akkor igazán tudnia kellene, hogy a törvények...
- Állj, állj, állj. Tudom. De a törvényt nem akarom elfogadni. A biztonsági öv nem olyan, mint a gyorshajtás vagy az ittas vezetés, ha nem kötöm be magam, nem veszélyeztetek más embert. Még…..
Voltak fölösleges művészeti aggodalmaink. A fényképezés végül nem szorította ki a festészetet, a mozi nem ölte meg a színházat, a tévé nem végezte ki a mozit. Ámbár... most épp úgy látszik, hogy a stream mégis kinyírja a mozit, ahogy az üres termeket nézem, de biztosan erre is lesz valami…..
Nem is tudom, hogy Magyarországon játszották-e valaha a darabot. Nem volnék meglepődve, ha nem, pedig nem különösebben nehéz hallgatói élmény. Aaron Copland Lincoln-portré című művéről van szó. 1942-ben írta, felkérésre, valaki jelentős amerikai személyiségről, és Copland a lehető legkézenfekvőbb…..
csársz
2025.10.07 14:35:56
Minden amerikai diáknak meg kell tanulnia Lincoln gettysburgi beszédét, amit az északiak győzelme után mondott: „Nyolcvanhét évvel ezelőtt atyáink ezen a földrészen új nemzetet alapítottak, amely a Szabadságtól fogant, és abban a gondolatban jött létre, hogy minden ember egyenlő.”
A vége:
„Az a dolgunk, hogy véghezvigyük az előttünk álló hatalmas feladatot, hogy az itt nyugvók példája növelje elhivatottságunkat az iránt az ügy iránt, amelyért ők meghozták életük végső, legteljesebb áldozatát, és hogy szentül fogadjuk: a holtak halála nem volt hiábavaló, nemzetünkben Isten segítségével újjászületik a szabadság”,
majd a lényeg:
„és a néptől, a nép által, a népért való hatalom soha el nem tűnik a föld színéről.”
Az egészet érdemes elolvasni, nem hosszú. És akkor az ember sok amerikai filmes utalást érteni fog: hu.wikipedia.org/wiki/Gettysburgi_besz%C3%A9d
(Az elején elég furcsán mondja a nyolcvanat angolul...)
A vége:
„Az a dolgunk, hogy véghezvigyük az előttünk álló hatalmas feladatot, hogy az itt nyugvók példája növelje elhivatottságunkat az iránt az ügy iránt, amelyért ők meghozták életük végső, legteljesebb áldozatát, és hogy szentül fogadjuk: a holtak halála nem volt hiábavaló, nemzetünkben Isten segítségével újjászületik a szabadság”,
majd a lényeg:
„és a néptől, a nép által, a népért való hatalom soha el nem tűnik a föld színéről.”
Az egészet érdemes elolvasni, nem hosszú. És akkor az ember sok amerikai filmes utalást érteni fog: hu.wikipedia.org/wiki/Gettysburgi_besz%C3%A9d
(Az elején elég furcsán mondja a nyolcvanat angolul...)
csársz
2025.10.07 21:59:10
@Ceratium: Biztosan jóban vagy a történelemmel? Egészen a múlt századig az emberiség története egyszerű: az egyik nép megtámadja a másikat, a férfiakat leölik, a nőket megerőszakolják, jobb esetben elrabolják. Rosszabb esetben meg is eszik a legyilkotakat.
Amit írsz, nem más, mint az oroszlánt hibáztatni, hogy megeszi az antilopot.
A hollandok állandóan bocsánatot kérnek, hogy a rabszolgakereskedelem tette őket gaudaggá. Nagyon helyes, de az akkori rabszolgakereskedők nem tartották embernek a feketéket.
De ne menjünk olyan messzire: a nácik tudták, hogy alacsonyabb rendűeket kell kiirtaniuk. Eszükbe sem jutott, hogy ez bűn.
Amit írsz, nem más, mint az oroszlánt hibáztatni, hogy megeszi az antilopot.
A hollandok állandóan bocsánatot kérnek, hogy a rabszolgakereskedelem tette őket gaudaggá. Nagyon helyes, de az akkori rabszolgakereskedők nem tartották embernek a feketéket.
De ne menjünk olyan messzire: a nácik tudták, hogy alacsonyabb rendűeket kell kiirtaniuk. Eszükbe sem jutott, hogy ez bűn.
Nincs egy hónapja, hogy valaki átküldött egy videót. Ismerem-e ezt a színésznőt. Nem ismertem. Milyen állati jól énekel, a videó 7. percétől. Patricia Routledge. És tényleg. És vicces. Szerepelt zenés darabokban, olyanokban is, amelyekhez tényleg kell tudni énekelni, például Bernstein Candide-jában…..
Ezt a történetet Tarkövi Gábortól hallottam, interjút követő csevegés során. Gondoltam, megtartom magamnak a nehéz időkre, vagy legalábbis addig, amíg valami saját tapasztalatot hozzá tudok adni, de nem annyira egyszerű. Mahlerről van szó, meg a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójáról. Akkoriban még…..
csársz
2025.09.25 22:35:56
@polyvitaplex: Egyrészt igazad van, másrészt mégsem. A hitleri gonoszság elképzelhetetlen volt előtte. A kádáriról már volt előzetes tudás.
De a különbség nemcsak ezért óriási. Szabó szinte gyerek volt még, és éppen ebből értette meg, miről van szó. Ezért is céloztam rá, hogy mondhatjuk, szerencse, hogy beszervezték. (Ahogy mások szerint József Attila művészetének jót tett a nyomor.)
Rettenetes a világ.
De a különbség nemcsak ezért óriási. Szabó szinte gyerek volt még, és éppen ebből értette meg, miről van szó. Ezért is céloztam rá, hogy mondhatjuk, szerencse, hogy beszervezték. (Ahogy mások szerint József Attila művészetének jót tett a nyomor.)
Rettenetes a világ.
csársz
2025.09.27 12:57:29
@Ceratium: Szabónak nem is a legjobb filmje a Mephisto. De ez nem érdekes. Tulajdonképpen az sem, hogy megkapta az Oscart. Az csak reklám, s annyi rossz film is kapott, hogy mindegy is lehetne. De az idegen nyelvű filmek díját általában jók kapják.
A lényeg, hogy nagy filmeket is rendezett. A Tüzoltó utca 25 vagy a Bizalom fenomenális. S a művészete hátterében ott van a kétkedő ember mélysége. Az önfeladás. S ebben része lehet annak, hogy beszervezték.
A lényeg, hogy nagy filmeket is rendezett. A Tüzoltó utca 25 vagy a Bizalom fenomenális. S a művészete hátterében ott van a kétkedő ember mélysége. Az önfeladás. S ebben része lehet annak, hogy beszervezték.
Ha jól számolom, 1959-től 1977-ig tartott a magyar film jókaista időszaka. Nyilván készítettek előtte is Jókai-feldolgozásokat, és talán még vár ránk egy-egy újabb Jókai-mozi, de ez volt az aranykor, a nagyszabású, színes, szélesvásznú, mindenkit érdeklő kalandfilmek ideje. A Szegény gazdagoktól a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
De jó, hogy írtad, tudtam, hogy valami készül, de nem figyeltem, most tőled tudom, hogy Sárközy ezek szerint otthagyta a Librit (Jelenkort). Bátor vállalkozás! Bár, ha Nádast is vitte magával... (Egy kis kiadót két-három nagy példányszámú könyv talán elvisz a hátán.)