Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Radha

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A pszichológia egyik legérdekfeszítőbb területe szerintem a korai fejlődésünk tanulmányozása. "Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb" - hát ezt nap mint nap átélem a saját kisfiam mellett is. Elképesztő élmény részt venni abban a folyamatban,…..
Radha 2013.10.15 16:29:26
Remélem nem fogom elfelejteni megkérdezni majd - még csak most vagyok 11 hetes terhes, szóval még éveket kell várnom ezzel. Sajnos tőlem sem kérdezték a szüleim, vagy legalábbis nem emlékszem, hogy kérdezték volna. Szóval innentől kezdve valamelyest off topic lesz az irásom.
Azt hiszem az átlaghoz képest nagyon sok emlékem van gyerekkoromból, még párhónapos koromból is emlékszem 1-2 dologra, persze én magam nem tudtam, hogy mennyi idős lehettem amikor történt, de anyukámnak elmeséltem egy emlékem, hogy hogy volt a kiságy, az ő ágyuk, meg a TV a szobában, és hogy hanyattfekve voltam az ágyamban, este volt, kinyúltam a fejem mögött, és loptam sütit vagy kekszet a tányérról, nem ettem meg, csak jól összemorzsáltam vele az ágyat, és anyu jött és nem örült, én meg csak nevettem azon, hogy mérges. Azt mondta, hogy erre ő is emlékszik, és hogy ez még abban a lakásban volt, ahol fél éves koromig laktunk. Ez az első emlékem, a mai napig tisztán él bennem. Óvodás koromból rengeteg emlékem van.
A lélekről pedig annyit, hogy mindenféle tudományos bizonygatás nélkül, én meg vagyok róla győződve, hogy létezik, mert érzem, hogy van lelkem. Ennyi. És ezt egész kiskorom óta érzem. Nem hiszem, hogy mikor néhányéves voltam, bárki mesélt volna nekem a lélekvándorlásról, azt viszont tudom, hogy már 4-5 évesen is azon gondolkodtam állandóan, hogy vajon mi lehettem előző életemben. Senkivel nem beszéltem erről. Illetve van mégegy emlékem, 4 éves lehettem, otthon játszottam, anyu mosott, egyszercsak odamentem hozzá, és megkérdeztem "Anyu, én úgy fogok meghalni, hogy kiesek az óriáskerékből?" Anyu persze rögtön mondta, hogy jajj, hát még csak viccből se mondjak ilyet, és nem értettem, hogy miért, hisz a halál egy természetes dolog, megtörténik, ha beszélünk róla, ha nem. Emlékszem, hogy azért kérdeztem ezt tőle, mert akkor lejátszódott bennem ez a kép, hogy kiesek. Szerintem egy korábbi életemből ugrott be ez az emlék. Bizonyitani természetesen nem lehet, de nem is kell, hisz a magam hite elég nekem.