Kommentátor- 2017.09.17 02:01:01

"Minden a szexről szól

Kivéve a szexet, mert az a hatalomról.

Az egész altright értelmezhető egy szexuális ellenforradalomként: a szex és annak a hiánya a lényegéhez tartozik. Elég megnézni, hogy milyen közösségekből verbuválódott össze az egésznek a magja: a PUA, az MGTOW, a férfijogok, a chan kultúra legmélyén fekszik a kefe, a kefe hiánya. Hogy az láthatólag történik, mindenütt, hogy túl vagyunk a szexuális forradalmon, hogy töménytelen pornó jön, de a pornó megélése ennek a rétegnek nem jár: hogy az nem is férfi, aki nem baszik. Hogy valaki baszik, vagy valakit basznak, az elemibb, mint bármi más.

Mert a fene nagy szexuális forradalom valóban nem teljes, annak jár (a felszínen), aki vonzó és vagyonos: a médiát átfűti a szex, hogy az történik, valahol, valakikkel, máshol, másokkal, másmilyenekkel. Innen visszafejthető a gyűlölet vektora: minden, ami megjelenített, hazugság, álnok, gonosz: a feministák, a melegek, a nem fehérek, akik élvezik a szexet, az életet, akiknek kijut az orgazmus osztályrészül, miközben a sikeres vagy sikertelen fehér ciszheteró férfinak már nem.

Adja magát hát a kép, hogy nem volt ez mindig így, ‘68 előtt szinte alanyi jogon járt a kefe, módja a házasság, jutalma a gyerek, a gyarapodó nemzet. Ezért a cuck, ezért a fixáció, hogy a menekült jön, és megerőszakolja asszonyainkat, lányainkat, anyáinkat, nővéreinket, és ezért az áldozat szerep, hogy az erőszakoló, ha fehér férfi, sosem testvérünk, apánk, fiú gyermekünk. Hogy a ciszheteró férfi siralmai már nincsenek fókuszban, ezért akármit is követ el, előbbre való az embersége, a nehéz gyerekkora, tán ott sem volt, tán igaz sem volt, neki jár az ártatlanság vélelme. Kiss Lászlónak neve van, az áldozatnak sosincs, az áldozat nincs, ha nincs hulla, nincs gyilkosság.

Gyűlöletes hát mindenki, aki a progresszió vélt vagy valós haszonélvezője: hisz a javakat (értsd: a Nőket) így vagy úgy elveszik. Innen fakad minden narratíva, a gyerekek korcsosult buzulása, a szabadelvűség gyűlölete, a feministák, akik jogokat adnak a javaknak, vagy a melegek, transzneműek és a genderszak, amik az egész kérdés kereteit feszegetík.

Minden más kérdés csak esetleges a szexen felül, ami Birtokolt és Birtokló viszonyában jelenik meg: kitűnő táptalaj a reakciónak, s nem mond többet annál, mint hogy Ami Jár, Az Jár: az elnyomó az egyenlőséget elnyomásként éli meg. Manifesztuma Donald “megragadom a pinájánál” Trump, az Alfa hím, mindannyiunk apukája, aki Ivanka Trumpot kúrja: az igenis meg tudom én csinálni projekciója, aki visszahozza az elvett kánaánt.

A kérdés másik végén ott a dzsihád, ahol a szex hiánya (a birtoklás hiánya) vezeti a gyilkost a halálba, aminek a végén ott áll a hetvenhét szűzlány: ugyanaz az őrület, a privilégiumot vesztettek őrjöngő visszafordulása, a tálib férfiuralom, a Boko Haram, a veszett zsidó szabados nyugat eltagadása és eltörlése.

Szomorú az egész, tömegek nárcisztikussága, bomlik az elme: az nem lehet, hogy ti rólam igazat szóltok, mert én ilyen nem vagyok: őrlődve a hagyományos férfikép elvárásai és a társadalom korábbi és jelenkori ígéretei között. A lúzer apámnak járt nő, nekem nem, pedig ha bekapcsolom a tévét, minden lúzer elélvez a végén: magamba nézni nem fogok, dögöljetek meg hát mind, kabbefasz mint politikai kiállás.

Ezért nyert Trump."

dezsa.tumblr.com/post/158595876216/minden-a-szexr%C5%91l-sz%C3%B3l

Kommentátor- 2017.09.17 02:15:21

@Kommentátor-:
"Kb. ez (mármint OP posztja) a tézise Houellebecq 1994(!)-es regényének (Extension du domaine de la lutte)."

"It's a fact, I mused to myself, that in societies like ours sex truly represents a second system of differentiation, completely independent of money; and as a system of differentiation it functions just as mercilessly. The effects of these two systems are, furthermore, strictly equivalent. Just like unrestrained economic liberalism, and for similar reasons, sexual liberalism produces phenomena of absolute pauperization. Some men make love every day; others five or six times in their life, or never. Some make love with dozens of women; others with none. It's what's known as `the law of the market'. In an economic system where unfair dismissal is prohibited, every person more or less manages to find their place. In a sexual system where adultery is prohibited, every person more or less manages to find their bed mate. In a totally liberal sexual system certain people have a varied and exciting erotic life; others are reduced to masturbation and solitude. Economic liberalism is an extension of the domain of the struggle, its extension to all ages and all classes of society. Sexual liberalism is likewise an extension of the domain of the struggle, its extension to all ages and all classes of society. On the economic plane Raphael Tisserand belongs in the victors' camp; on the sexual plane in that of the vanquished. Certain people win on both levels; others lose on both. Businesses fight over certain young professionals; women fight over certain young men; men fight over certain young women; the trouble and strife are considerable."

en.wikipedia.org/wiki/Whatever_(novel)

www.independent.co.uk/news/people/profiles/michel-houellebecq-the-sex-export-307323.html

"The thesis is that the sexual revolution of the Sixties created not communism but capitalism in the sexual market, that the unattractive underclass is exiled while the privileged initiates are drained by corruption, sloth, and excess."

Ezt írja ez a cikk is: 444.hu/2017/09/04/szegeny-normie-gyermekeink

"...Ezeket a fórumokat a nőellenesség mellett érezhetően a magány és a frusztráció járja át.
Mindez pedig a hatvanas évek szexuális forradalmához vezethető vissza.
Az akkori lázadás a házasság és a monogámia kiszámítható unalma ellen a szexuális szabadság mellett nem várt következményekkel is járt. A forradalom ugyanis valójában csak kevesek számára hozta el az izgalmas szexuális életet, hamar kialakult a hierarchia. Ennek vesztes oldalán pedig tömegek számára jelent egyedüllétet és rengeteg visszautasítást ez a világ. Ez a magány és elveszettség csap most vissza...."

Kommentátor- 2017.09.06 00:16:33

A szerző kapásból öszemossa a prostitúciót az aranyásósággal, előbbiek nem a puncson, hanem a rosszlányok.hu-n nyomulnak. De még őrájuk is igaz:

www.ferfihang.hu/2012/08/30/onpusztito-szelmalomharc-1-feminizmus-es-prostitucio/
www.ferfihang.hu/2014/02/28/a-prostitucio-skandinav-modellje/

"Ilyenkor jönnek elő a jogvédők ama hamis közhellyel, hogy a lányok nem önként dolgoznak, hanem a pénzszűke viszi rá őket. Csakhogy ilyen kifacsart okoskodással a világon lévő foglalkozások többségét kényszermunkának, sőt rabszolgaságnak minősíthetnénk. Nyilvánvaló ugyanis: az emberek nem azért mennek gyári segédmunkásnak, vágóhídi böllérnek, uránbányásznak, takarítónak, halfeldolgozónak, mert annyira imádnak olajban, vérben, radioaktív porban, ürülékben, belsőségekben tapicskolni. Hanem azért, mivel – lévén, hogy képességeik alapján ebből tudnak megélni – rá vannak kényszerülve. Csakhogy ez – a prostitúcióhoz hasonlóan – jogszociológiailag legitim kényszer.
Létezik számos olyan nő, aki nem brutális ütlegek vagy fenyegetések hatására kínálja fel a testét, hanem pusztán azért, mivel jól akar élni. Nagyon jól tudja: kvalitásai alapján legfeljebb átlagbérre futná. Vagy még annyira sem. Ő pedig többet akar. Ahogy egyes nőknek az abortusz a kisebb rossz, másoknak a prostitúció. Mellesleg az sem igaz, hogy csak nyomorgó és műveletlen nők keresnek így pénzt. Alsó középosztálybeli egyetemistáktól több nyelvet beszélő modell- és hostess lányokig rengetegen dolgoznak a szexiparban. Nem hiszem, hogy áldozatnak tekinthető valaki, aki tudatosan úgy dönt: nem elég neki a pályakezdő titkárnőként megkereshető havi százhúsz nettó.
Ennek dacára a keményvonalas nősténysoviniszták görcsösen ragaszkodnak ahhoz: minden prostituált áldozat. Természetesen a szexista férfitársadalom kizsákmányoltja."

Kommentátor- 2017.08.24 13:08:00

@victor2:

Kamu férfinick, erre a két kommentre regisztrálva, mögötte egy macskásszingli radikálfeministával?

Kommentátor- 2017.07.13 21:37:42

@Sir Galahad:
"Soha, sehol nem alkalmazkodik a többség a kisebbséghez."

Kivéve persze, ha a kultúrmarxizmus szerint szent tehenekről van szó, színesbőrűekről, homokosokról, transzokról...
Ott próbálnád előadni, hogy nehogy már a többség alkalmazkodjon a kisebbséghez! Már vinnének is a Tolerancia Haláltáborába!

Ezekért a szent tehenekért, hiába egy nagyon jelentéktelen kisebbség, egyenesen a civilizáció alapköveinek átformását követelik, nem kevés sikerrel.

Bezzeg ha nem ilyen egzotikus kisebbségről van szó, akkor azok fogják csak be a bagólesőjüket, még mit nem!

Kommentátor- 2017.07.14 17:33:07

@Sir Galahad:
"Nem vagyok kultúrmarxista, jelentsen ez bármit is."

Segítek: kitartas.net/2012/07/01/domokos-endre-janos-kulturalis-forradalom-a-nyugati-kultura-alkonya

"Nem gondolom, hogy a homoszexuálisokhoz, a muzulmánokhoz, a cigányokhoz stb. kellene alkalmazkodnia a többségnek."

Te lehet, hogy nem gondolod így, azonban a nyugati világban uralkodó korszellem igenis így gondolja: ezek a kisebbségek automatikusan áldozati szerepben vannak, így bírálhatatlanok, és a többségnek kell hozzájuk alkalmazkodnia, előzékenynek lennie, elemi, ősi szokásokat, intézményeket az ő kedvükért feladnia.

"Ha ezért elvisznek, vigyenek." - Add elő ezt nyugaton nagy nyilvánosság előtt, és kattan a bilincs. Ha Berkeley-en mondasz ilyet, akkor rosszubbul jársz, ugyanis rég agyonvernek a diversity aktivistái, mire a kékek kiérnek, hiszen megsértetted a safe space-üket.

Kommentátor- 2017.07.05 17:39:28

prochristo.blogspot.hu/2017/06/feminista-uszitas.html

Kommentátor- 2017.04.10 22:54:29

Fesztivál, ahol a kokerók gang rape-ben részesíthetik a jungle fever-től fűtött exogám ribancokat...

Kommentátor- 2017.04.08 16:41:44

A TASZ természetesen az emberiség legalantasabb elemeit pártolja...

Kommentátor- 2017.04.08 10:38:21

11. Olvasd el Lori Gottlieb könyvét! :)

Kommentátor- 2017.02.04 22:15:39

Ajánlott könyv mindenkinek, akit érdekel a téma:

docdro.id/pTBoPEQ

Ann Coulter - Adios, America - The Left's Plan to Turn Our Country into a Third World Hellhole

Kommentátor- 2016.07.16 01:21:07

tutiblog.com/internet-leanyai-liberalis-nok-ti-mind-ne-szuljetek-gyereket/

Kommentátor- 2016.01.07 09:45:17

www.ferfihang.hu/2015/10/01/a-nok-es-a-menekultkerdes/

Kommentátor- 2015.10.24 07:12:12

"A Szent Bertalan-éji vérengzés a világtörténelem egyik leggyalázatosabb tömegmészárlása volt, azonban nem a katolikus Egyház képviselői rendezték meg, nem is a katolikus tömegek vallási gyűlölete robbantotta ki, hanem királyi, illetve királynői parancsra történt. Még megrendezőjének, Medici Katalinnak a vallási fanatizmusát se bizonyítja, mert hiszen Medici Katalin még katolikus is csak az anyakönyvben volt, nem pedig a valóságban.
Például éppen akkor, mikor a tömegmészárlást megrendezte, adta férjhez Margit lányát – francia katolikusok felháborodása ellenére! – egyenesen a hugenották vezéréhez, Bourbon Henrikhez, mégpedig a pápai diszpenzáció [felmentés] elnyerése nélkül. A fiát pedig előtte minden áron az angliai Erzsébettel akarta összeházasítani, s mikor Erzsébet a vallási különbségre hivatkozott, cinikusan azt felelte neki, hogy majd „térítse át” (már ti. Erzsébet az ő fiát).
Annyira nem volt katolikus ez a Medici Katalin, hogy a párizsi pápai nuncius két évvel a Szent Bertalan-éji vérengzés előtt, 1570 októberében, ezt a kijelentést tette róla Alava spanyol követ előtt: „Medici Katalin még Istenben sem hisz, de nem hisz Istenben azok közül senki, akik az ő vagy fia környezetét alkotják.” (Baumgarten: Vor der Bartholomäusnacht [A Szent Bertalan-éj előtt], Strassburg, 1883., 33. o.)
Ezzel aztán a Szent Bertalan-éj a katolikus Egyház szempontjából el is van intézve, sőt egyenesen katolikusellenes protestáns rágalomhadjárat egyik leggyalázatosabb példájának bizonyul. A Szent Bertalan-éji tömeggyilkosság egyedül Medici Katalin műve, s nemcsak nem katolikus vallási fanatizmusból történt, hanem előidézője még Istenben se hitt komolyan, s előtte és utána is még többször nagyon is jóban volt a hugenottákkal. A felekezeti propaganda a tömeggyilkosság méreteit is eltúlozta, mert 30, 50, sőt 100 ezer áldozatról beszélt, azonban a párizsi városháza fennmaradt iratai az áldozatok eltemetésének költségeiről világosan bizonyítják, hogy összesen 1100 holttestet temettek el, s azok se voltak mind hugenották. (Cimber és Danjou: Archives curieuses de l’ Histoire de France, I. ser. VII., 533. o.)
Ha pedig protestáns részről ellenvetésül azt hozzák fel, hogy a francia katolikusok féktelen protestánsgyűlölete nélkül Medici Katalin nem tudta volna megvalósítani ezt a példátlan protestánsmészárlást, azt feleljük, hogy ez nem igaz, ámde a francia katolikusokat a hugenották részéről ellenük állandóan izzó példátlan gyűlölet és kihívások tették oly elkeseredettekké.
A hugenották részéről akkor már hosszú évek óta mindennaposak voltak az ereklyék, templomok, sőt az Oltáriszentség meggyalázásai, de a katolikusok tömeges legyilkolásai is. Mire a Szent Bertalan-éjre került a sor, arra már például Montgomery marsall egyedül Orthezben 3000 katolikust gyilkoltatott le, a Szent Bertalan-éjt öt évvel megelőzően pedig már volt Nimesben egy Szent Mihály-éj (Michelade) 1567. szeptember 29-én, mikor hugenotta kéztől pusztult el 400 katolikus. Pedig a kis Nimesben 400 áldozat nagyobb gyűlölet jele, mint Párizsban 1100, s Párizsban az 1100 már csak visszafizetés volt Nimesért.
Igaz az is, hogy az Evangélium még a visszafizetést is tiltja, ámde ilyen magaslatra csak egyének tudnak felemelkedni, nem tömegek, s a megbocsátást és az ellenségszeretetet csak a magánéletben lehet és kell gyakorolni, de nem a közügyek intézésében. Ha azok, akik visszafizetni akarnak, előbb gyóntatójukat kérdeznék meg, ha tőle kérnének tanácsot, nem helyeslést kapnának feltétlenül. Még a közügyek intézői is csak akkor, ha a visszatorlás törvényes eszközökkel történnék.
Az orthezi tömeggyilkosság és a nimesi Michelade valóban protestáns vallási fanatizmusból történt, s hogy ennek ellenére még a katolikusok se tudnak róluk, újabb bizonyítéka annak, milyen gyámoltalan az a „kisded nyáj”, melynek Jézus mondja az Evangéliumban (Lk 12,32) az ő követőit és hogy mennyire nem ért ez az önreklámhoz és az öndicsőítéshez. Ez csak némán elpusztulni tud, s nincs, aki haláláért bosszút lihegjen és így újabb gyűlölet és újabb viszályok magvát hintse el Ádám szerencsétlen ivadékai között. A Szent Bertalan-éji véres visszatorlás se történt volna meg Medici Katalin ateizmusa nélkül."

(Pezenhoffer Antal)

Kommentátor- 2015.09.06 12:17:46

Igen, kedves ballibák, nem elég az eleve a nyakunkon lévő lassan közel egymillió cigány, még kell hozzá pár százezer néger és arab is! Nincs elég bajunk és túl sok az ország pénze, azt se tudjuk mire költsük, mi?
Egyébként egy kérdés: ha itt Európában lenne háború, az arabok mennyire valószínű, hogy befogadnának minket? Hiszen ők egymást se segítik: www.origo.hu/nagyvilag/20150903-a-gazdag-arab-allamoknak-nem-kellenek-szir-menekultek.html

Kommentátor- 2015.08.16 16:48:05

apologetica-hitvedelem.blogspot.hu/2014/03/a-katolikus-kotelessege-valasztasokon.html

Természetesen koherensen katolikus keresztény párt nincs. Nemhogy itthon nincs, sehol sem a világon. A "keresztény" párt fogalma számomra értelmezhetetlen, főleg Szent X. Piusznak a sillonistákkal szemben megfogalmazott elítéléseinek fényében.
Egyébként három, magát nominálisan az írd és mond "kereszténység" mellett valamilyen mértékben elkötelezettnek valló olyan párt van, ami bizonyosan eléri az 5%-os küszöböt. Ebből kettő (a FIDESZ és a KDNP) koalícióban van.
A KDNP vezetője a rabbinikus judaizmus előtt hajbókol, a homoszexuálisok számára "valamiféle jogi formát" óhajt, az említett katolikus- és magyarellenes szekta "történelmivé" kozmetikálása után nem lépett ki a koalícióból. Azaz koherens tradicionalista katolikus szempontból ez már kizáró ok.
A cikkben említett másik, meg nem nevezett, de utalás alapján szokásbizonyossággal beazonosítható párt a JOBBIK. Ha abszolút tengely számunkra a katolikus doktrína, a katolikus kultúrális, történelmi és geopolitikai határozmányok, a koherens ellenforradalmiság, mondhatnók, hogy a JOBBIK áll legközelebb ehhez. Pragmatikus szinten azonnali megoldást kínál az ország egyik legalapvetőbb, pandemikusan súlyos helyzetére: a rasszista cigánybűnözésre. (A cigányság zömének gettószerű létmódja atavisztikus gyűlöletet csepegtet beléjük a "gádzsókkal" szembe gyermekkoruktól kezdve. Az "íratlan" cigánytörvény [romani kris] szerint a gádzsó átverhető, vele szemben bizonyos erkölcsi korlátok nem léteznek stb.) Ez a népszerűségének máig a fő mozgatórugója. Ha a halálbüntetést visszahoznák, ha az oroszországi Delfinhez hasonló műintézmények várnák a bűnözőket, a támogatottsága véleményem szerint jelentősen visszaesne. A JOBBIK küzd a legkövetkezetesebben a gender-ideológiák és tendenciák (feminizmus, homoszexualitás féktelen propagálása) ellen. Ezért instrumentális szinten ("szegény ember vízzel főz") alapon, az ország jobbra, azaz a jog felé húzása (vö. latin dexter, decretum) szempontjából megengedett a támogatása.
A JOBBIK azonban támogatja a mesterséges megtermékenyítést, ami katolikus szempontból elfogadhatatlan.
A leginkább elfogadhatatlan ez a bekezdés: "Ezért a Jobbik kiemelten kívánja óvni és gyarapítani a magyarság hagyományos értékeit, különös figyelmet fordítva mindkét magyar tradícióra, mind a turáni-ősmagyar, mind a keresztény-újmagyar hagyományra. A magyarság egyik legfontosabb szellemi szellemi feladatának keleti gyökereink és európaiságunk egyszerre történő, harmonikus megélését tekintjük, amelyet a kultúrpolitikánkban is érvényesíteni kívánunk. Az eurázsianizmus külpolitikai és külgazdasági doktrínájának alapjait a magyar eurázsianizmus szellemi-kulturális alapjaira lehet csak építeni."
Katolikus szempontból az ilyen "vallásfelettinek" nevezett esszencializmus elfogadhatatlan, ugyanúgy, mint a modernista, a Firenzei Zsinat dogmájával tételesen ellentétes "zsidó-keresztény" kultúrfúzió. (Erről kiváló írás található itt, Bobkó Csaba tollából: kitalaltujkor.blogspot.hu/2013/05/marrano-kukacok-vatikan-almajaban-zsido.html ) Elfogadhatatlan úgy az euro-atlantizmus, mint az eurázsianizmus. Mindkettő már csupán pragmatikus-geopolitikai szinten ellenérdekelt egy katolikus európai univerzalista birodlmiság létrejöttében. Csöbörből vödörbe...
(Zárójelben jegyzem meg, hogy a putyini-dugini eurázsianizmus egyfajta neobonapartista konfúziója a bolsevizmusnak, valamiféle vallási esszencializmusnak és szinkretizmusnak, és csupán külsődleges szempontból az autentikus orthodox keresztény, orosz és bizánci hagyományoknak. Ebben hasonlatos a hitleri rezsimhez sok tekintetben: miközben erősen fellép a liberalizmussal szemben, maga is neobonapartista módon a Forradalom eszközévé válik. Tagadhatatlan, hogy a legnagyobb vonzóerejét ez adja. A sorbonne-forradalomba belesüppedt világhoz képest jobbra található. Ennek lényegi elítélése nem a keleti keresztény és bizantin szakrális birodalmi aspirációk elvetése. Hasonlóképpen az euro-atlantizmus elvetése az amerikanizmus elvetése, ami természetesen nem a hispán és brit nemzetek nemes kultúrhivatását negligálja, vagy pedig elveti egy velük való stratégiai szövetség lehetőségét, hisz ugyanazon fausti-nyugati kultúrkör gyermekei ők is, a mi unokahúgaink és unokaöcséink... Azonban őket összekeverni az amerikai neokonzervatívok szánalmas "birodalmiságával" és "demokrácia-exportjával", "terroizmus-elhárításával", pláne a kultúrmarxista Obama-kurzussal és az EU Daniel Kohn-Bendit banditáinak "européerségével", alacsony szellemi nívóra vall.)
Azt már csak utolsóként jelzem, hogy gazdasági kérdések kifejtésével kezdi a programját, nem a szellemivel, ami az autentikus katolikus jobboldaliság szempontjából elfogadhatatlan

Kommentátor- 2015.08.16 16:50:11

web.archive.org/web/20110906063420/http://franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/konyvismertetesek/konyvek_12/a_liberalizmus_bun/a_liberalizmus_bun.htm

A katolikus tanítás szerint a kommunizmus, a szociáldemokrácia, a liberalizmus bűn, és aki így gondolkodik, az nem keresztény, nem katolikus, hanem eretnek.

konzervatorium.blog.hu/2009/05/15/miert_nem_volt_jezus_baloldali

Az állam autonóm abban az értelemben, hogy a kinyilatkoztatásból pozitíve nem lehet levezetni azokat a technikai, közigazgatási, bel- és külpolitikai módszereket, amik adott körülmények között a közjót szolgálják. Ehhez rengeteg empirikus ismeret szükséges. De az állam semmiképpen sem autonóm abban az értelemben, hogy az állam vezetőinek minden cselekedete alá van vetve Isten erkölcsi törvényeinek, hiszen minden egyes ember minden szabad akarati tettében Isten parancsaihoz (a Tízparancsolathoz) igazodni tartozik, és ez alól egyetlen ember, semmilyen minőségében sem kivétel. Ezért azt mondhatjuk, hogy a kinyilatkoztatás a politikai, állami cselekvés negatív normája: megmutatja, hogy mit nem szabad tenni az állam vezetőinek. Ez mintegy védőkorlátja az állami tevékenységeknek: nem engedélyez erkölcstelen cselekedeteket.

Biztos, hogy a szabadkőművesség egyik legnagyobb diadalának az állam autonómiájával kapcsolatos zsinati szöveg progresszista értelmezésének általános elfogadtatását tekintette. Eme értelmezés szerint az Egyház semmilyen módon, még negatív normáként sem szólhat bele az állami életbe, így nem képes keresztezni az állami életben a szabadkőműves tendenciák érvényesülését.

Mélységesen erkölcstelen — és egy katolikus ember számára elfogadhatatlan — az az elterjedt vélemény, hogy „a politika nem az erkölcsről” szól. Ez a nézet vezetett a bolsevista rendszer kegyetlenkedéseihez, a Gulágok borzalmaihoz, a tízmilliók elrontott életéhez, Drezda, Hirosima és Nagaszaki elpusztításához, és a példák szinte végtelenségig szaporíthatók... Az a politika, az az állami vezetés, amely olyan értelemben akar „autonóm” lenni, hogy figyelmen kívül hagyja az erkölcsi törvényeket, mindenképpen tömegek tragédiáját okozza — akár „demokratikus”, akár tekintélyuralmi mezben jelenik meg. Hozzá kell tennünk, hogy az erkölcsi törvények figyelembevétele csak valláserkölcsi alapon le-hetséges; csődöt mondott és mindig csődöt fog mondani minden olyan kísérlet, amely Isten nélküli, úgynevezett autonóm erkölccsel próbálkozik. Ha az erkölcsi törvényeknek nincs megfelelő szankciójuk, akkor az erkölcsi törvények megtartása csak illuzórikus elgondolás. Márpedig az emberi (és politikai) cselekedetek jelentős része jogilag nem büntethető, mert egyrészt titokban történik és így jogilag nem bizonyítható, másrészt a kifelé azonnal nem megnyilvánuló, gondolati tettek, elhatározások is döntőek a későbbi külső cselekedetek létrehozása szempontjából, ámde „a belsőről nem ítél a bíró”. Hozzátehetjük: az evilági büntetések alól sok politikus a hatalmánál fogva ki tudja vonni magát, és ezért a gazságokat elkövetőknek mindig megvan a reményük, hogy ők is büntetlenül megússzák. Tehát csak az isteni igazságszolgáltatástól való félelem az adekvát szankció, vagyis korrekt, valóban közérdeket szolgáló állami politika csakis akkor lehetséges, ha az állam vezetői a kinyilatkoztatott isteni erkölcsi törvényeket cselekvésük negatív normájának tekintik.

A mondottak miatt nem lehet eredményes a vallási alapok nélküli iskolai erkölcstan-oktatás. Isten létére való hivatkozás és az általa adott erkölcsi törvények nélkül nem lesz nagyobb kötelező ereje az erkölcsi szabályoknak, mint az illemszabályoknak, ámde ez korántsem elég a sokszor egyéni áldozatokkal járó erkölcsi törvények megtartásához.

IX. Piusz pápa a „Syllabus”-ban elítélte a következő téves állítást: „Az állam minden jog forrása, senki sem korlátozza a jogait.”

Az állam autonómiájáról szóló — hiányosan megfogalmazott és ezért kétértelmű — zsinati szöveg lehetőséget adott számos liberális politikusnak és „progresszista” teológusnak, hogy az államot abszolút értelemben autonómnak tekintse. Ezen a szemléleten alapul „az állam és az Egyház” elválasztásának szokásos liberális értelmezése, ami azt az igényt jelenti állami részről, hogy az Egyház vonuljon ki teljesen a közéletből, ne hangoztassa a nézeteit, bármilyen intézkedéseket foganatosít is az állam (például ne tiltakozzék a liberális abortusz-politika miatt, ne emelje fel a szavát vallásellenes vagy erkölcsromboló állami televízió-műsorok esetén stb.), sőt lehetőleg ne is hangoztassa templomon kívül a nézeteit, ne szóljon bele abba, hogy az állampolgárok milyen pártra adják a szavazataikat, és mindezt röviden, demagóg módon így foglalják össze: „Az Egyház ne politizáljon.” Ez megint csak kétértelmű jelszó.

....

Kommentátor- 2015.08.16 16:53:39

Ha azt jelenti, hogy az Egyház ne szóljon bele a politika technikai részleteibe (vagyis a napi politikába), akkor ez jogos kívánalom, és nem jelent többet, mint azt, hogy az Egyház ne akarjon az állami politika pozitív normája lenni. De ha azt jelenti, hogy az Egyház ne hangoztassa azokat a krisztusi erkölcsi elveket, amik mindenkinek, tehát a politikusoknak is kötelezően követendő normák, akkor ez jogtalan beavatkozás az állam részéről az Egyház Krisztustól rendelt feladatába. Az Egyház nem mondhat le tanítói, apostoli-prófétai küldetéséről, mert ez nemcsak joga, de kötelessége is!

A liberális sajtó a kilencvenes évek végén meghurcolta Magyarországon a dávodi papot, aki lebeszélt egy fiatalkorú lányt az abortuszról, pedig ez a pap a legelemibb kötelességét teljesítette. A szabadkőművesek ideológiáját követő liberálisok azt szeretnék, ha az Egyház semmi olyan kérdésbe nem nyilvánítana véleményt, aminek állami vonatkozása van.

A minden szempontból autonómiát igénylő államok — ha nem éppen nyíltan vallásüldözők — azt szeretnék, ha az Egyház az emberek erkölcsi-világnézeti eligazítása helyett kizárólag szociális munkával foglalkozna, és így az emberek világnézeti befolyásolása állami privilégium lenne, ugyanakkor az egyházi személyek jobban és olcsóbban (sokszor ingyenesen) végeznének el bizonyos szociális munkákat. Az Egyház nem fogadhatja el ezt a koncepciót anélkül, hogy el ne árulná krisztusi küldetését, ami a világ végezetéig feladata marad.

Lefebvre érsek teljes joggal kritizálta az erre vonatkozó zsinati szöveget is, annak hiányossága, illetve szándékolt kétértelműsége miatt.

_________________________

CIC 747. kán. - 2. §. Az Egyház illetékes arra, hogy mindig és mindenütt erkölcsi elveket hirdessen a társadalmi renddel kapcsolatban is, továbbá hogy ítéletet mondjon bármely emberi dologról, ha az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdve megkívánja.

A kereszténység a szeretet vallása, igenis, és ezt az ellentáborból jövő kioktatások előtt is tudtuk mindnyájan; de ez a szeretet nem jelentheti azt, hogy a mi hitvallásunk gyáva nyulak és örökké meghátráló vénasszonyok pipogya világnézete legyen.

Kereszténynek lenni nem annyi, mint maflának, megalkuvónak, rabszolgának lenni és megadni magunkat ama sorsnak, amit az emberi nem ellenségei szándékoznak ránk, nemzetünkre és az egész európai civilizációra mérni. A tolerancia ugyanis a másik emberre – és nem a bűnre – a megbocsátás pedig a megbánt rosszra, és nem minden rosszra vonatkozik. A gonosz és csatlósai ellen igenis védekezni, harcolni kell, ahogy Szent Pál is tanítja: „Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat.” (Ef 6,11).
A szeretet parancsa, az ellenséggel szemben is kötelező emberség és méltányosság nem arra kötelez, hogy a szeretet rendjében hozzánk közelebb állókat, családunkat, nemzetünket hagyjuk elpusztítani, hitünket pedig – a szent tolerancia nevében – kigúnyolni, elnyomni. A hazugságot igazsággal, a gonoszt jóval, a gyűlöletet szeretettel kell legyőznünk, de a kardot csak karddal. Ha valaki kezet emel családunkra, nemzetünkre akkor igenis – Szent István, Szent László, Kapisztrán Szent János és sokak példájára – fegyvert kell ragadnunk, és megvédeni akár életünk árán is, mert „senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13).

Az Egyház és az állam csakugyan különböző dolgok s így fogalmilag természetesen külön is kell választani a kettőt. De ez a fogalmi különválasztás nem jelentheti azt a jogi és valóságos egymástól-elszakadást, amelyet a szabadkőművesség és vallásellenesség ért ezen a jelszón. Az Egyház és állam “szétválasztása” az újkori történelemben mindig leplezett és kendőzött egyházüldözést jelentett. A szétválasztás címén valósággal a levegőt vonták meg az Egyháztól. Nem is lehet teljes szétválasztásról szó ott, ahol mind a két szuverén alakulat, az Egyház és az állam, ugyanazon a földrajzi területen mozog, ugyanazon embereket vallja polgáraiul és sokszor ugyanazon cselekményekbe kell más és más szempontból befolynia. Az iskolák terén pl. más és más szempontból egyszerre van beleszólása a nevelés és oktatás menetébe az államnak és az Egyháznak, A házasság terén a lelkiismereti szempontok az Egyházat, a polgári következmények az államot illetik. Egyháznak és államnak tehát békésen és szorosan össze kell munkálnia, nem pedig egymásról tudomást sem véve, esetleg egymás ellen dolgoznia.

Kommentátor- 2015.03.07 22:04:32

www.thesecret.hu/files/Az%20idom%C3%ADtott%20f%C3%A9rfi.pdf

www.ferfihang.hu

Kommentátor- 2014.09.01 09:50:45

www.ferfihang.hu/tag/nemi-eroszak/

www.ferfihang.hu/2013/01/02/a-szexualis-eroszak-bizonyithatosagarol/

Kommentátor- 2014.09.01 11:41:00

www.ferfihang.hu/2012/07/16/luvnya-kialtvany/

noblog.hu/ez-nem-aldozathibaztatas-ez-jozan-esz-vagy/

Kommentátor- 2014.09.01 11:42:03

www.ferfihang.hu/2012/08/23/a-nem-az-nem/

Kommentátor- 2014.04.15 00:36:44

A balliberálisok meg egyéb széplelkű jogvédő filantrópok szeretnek arról krokodilkönnyeket hullatni, hogyaszongya Magyarországon ennyi meg ennyi százezren, sőt milliók éheznek – hát igen, lehet,, de kik ezek? Azért amikor elkezdik “a szegényeket” sajnáltatni, gondoljunk már bele, hogy főleg cigányokról és a white trash-ről van szó. Őket most úgy nincs annyira kedvem sajnálni. Pláne dühös leszek, ha az én kontómra akarják a széplelkű liberális filantrópok eltartani őket. Ha valaki az én pénztárcámban turkál, arra dühösen reagálok.

Jobboldali, keresztény, konzervatív (valamint libertariánus) szemszögből a szegényeknek két kategóriája van:

1. aki önhibáján kívül, érdemtelenül az
2. aki a maga hibájából, teljesen megérdemelten az

Az első kategóriába tartoznak a kapitalizmus vadhajtásaiból szükségképp következő anomáliák végett elszegényedett emberek, akik egyébként dolgos, szorgalmas, tisztességes emberek, ám egyszerűen megszívták. Őrájuk mondja a jobboldali világnézet, hogy őket segíteni, támogatni kell, de nem segélyekkel, meg “adunk nektek kalácsot”, “több pénzt az embereknek” szociális demagóg marhulással, hanem a “hálót, ne halat” jegyében mérsékelten beavatkozhat az állam. Ők igyekeznek tenni a sorsukért, és az államnak csak ebben kell segítenie.

A második kategóriáról maga a Biblia mondja, hogy “aki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Tessz 3:10). Vagyis keresztény szempontból magának az Istennek az akarata az, hogy a lumpen, untüchtig, tanulatlan, naplopó senkiházik éhen dögöljenek. Nekik nem kell adni egy lyukas kanyit sem, sőt nem is szabad. Ha meg lopni, rabolni kezdenének, akkor le kell puffantani őket, mint egy kutyát. Esetleg vissza lehetne hozni a dologház intézményét, egyfajta átnevelőtábort ezeknek.

Eleve én nem szeretem, ha úgy beszélnek a szocik, hogy vannak “a szegények” és “a gazdagok”. Ezek az elnevezések, és dichotóm csoportosítások jól hangzanak egy mesében, meg mondjuk a feudalizmus idején, amikor az emberiség 99%-vagy úr volt, vagy paraszt, de ma már egyszerűen nem alkalmazható. Beszéljenek underclass-ról, prekariátusról, vagy más szociológiailag pontos meghatározásokról, de ilyen, hogy “a szegények” az szimpla szociális demagógia, hiszen “a gazdagok” csoportjába a köztudat kb. csak a magánhelikopterrel és limuzinnal közlekedő milliárdosokat sorolja, ezzel pedig belöki a középosztályt is “a szegények” csoportjába, ezzel őket is tudatilag rákondicionálva a szocialista újraelosztó ideológia, amelynek ők egyébként inkább vesztesei, mint nyertesei lesznek.

Amerikában ‘white trash’-nek nevezik azokat a fehéreket, akik úgy élnek, mint a gettónégerek: kulturálatlanok, alkoholisták, fogatlanok, lakókocsi-töltelékek, valóságshow-mániások stb. A másik kifejezés erre a csoportra a rednecks, keressetek rá a Google képkeresővel, ízelítőt kapsz belőle, mire gondolok. Magyarul körülbelül fehér cigányoknak, panelproliknak nevezzük az ennek megfelelő réteget. Amikor ballibék azt mondják, hogy “de nem minden mélyszegény cigány, vannak köztük fehérek/magyarok is”, ezzel az együttérzésedet (=pénzedet) akarják kicsikarni belőled, hogy egy kicsit azt érezd, hogy olyanok is vanak köztük, mint te. Pedig nem, nem olyanok. Ővelük nem kell közösséget vállalni, hiszen ők a fehérek szégyenei, őrájuk úgy tekintünk, mint egy távoli, lecsúszott alkoholista rokonra: dehogy adunk egy árva petákot is nekik.

Magyarországon a mélyszegényeknek gyakorlatilag mindegyike vagy cigány vagy white trash. Őket csupán a legszorosabb, biológiai értelemben kell embernek tekintenünk, erkölcsileg és méltóság tekintetében aligha tarthatóak annak.

Valahogy egy mérnök, még ha el is veszíti a munkáját, lakását, akkor sem putris fehér cigány lesz belőle, hanem maximum alsó-középosztálybeli. Na, őt segítjük, a putrik népét meg nem.

kitartas.net/2012/07/01/domokos-endre-janos-kulturalis-forradalom-a-nyugati-kultura-alkonya

Kommentátor- 2014.03.06 09:47:46

@paraszthajszal:
"ha valaki hagyja magát "bejáratni", miközben van pasija, az az ő saját döntése."

Ehehehe... ezt az erkölcsileg relativista feminista szöveget, pf!
www.ferfihang.hu/2013/01/16/ribancok/

Kommentátor- 2014.02.26 16:28:02

-JzK- 2013.09.16 10:21:15
A Holokauszt-vallás

A zsidó nép szereti magát a „könyv népeként" meghatározni. Ez nem is áll messze a valóságtól, tekintve, hogy a zsidó identitás kialakulásában és megőrzésében jelentős szerep jutott a „könyvnek" vagyis a Tórának (Mózes öt könyve) és persze a Talmudnak. A zsidók a szétszóratásban (Kr. u 70 - 1948) a könyv által maradtak egy nép, a vallás volt az az összetartó erő, ami a világ minden tájára szétszéledt, nyelvileg sem teljesen egységes zsidóságot megtartotta annak, ami. A jelentős részben zsidó gyökerű liberalizmus és marxizmus hatása alól azonban ők sem tudták magukat kivonni („aki másnak vermet ás..."), így a XIX. - XX. század fordulójára megjelent egy addig ismeretlen jelenség: a vallástalan zsidó. Mára a zsidóság túlnyomó többsége vagy ateista, vagy - az általuk szétzüllesztett nyugati civilizációhoz hasonlóan - igen felszínes kapcsolatot ápol ősei hitével („a maga módján vallásos"). A zsidóság esetében a vallás elvesztése még súlyosabb következményekkel járhat, mint az európai népek esetén. Rájuk már nem érvényes Széchenyi mondása, miszerint „nyelvében él a nemzet". A zsidóság a századfordulóig a vallásában élt. A judaizmus ugyanis nem csak része a zsidó kultúrának, hanem maga a zsidó kultúra, az az összekötő kapocs ami a zsidóságot nemzetté teszi. A „könyv népe" vezetőinek tehát „új könyv" után kellett néznie, hogy a zsidóság asszimilációját megállítsák, hiszen a világuralom küszöbén nagyobb blama nem is kell, mint az, hogy eltűnik maga az uralom gyakorlására „kiválasztott" nép... Olyan szekuláris vallást kellett a világzsidóság számára alkotni, amely teljesen elszakad Istentől, így az ateistáknak is „fogyasztható", ugyanakkor tudatosítja a világzsidóságban önnön különlegességét, „kiválasztottságát", de ezt nem a kinyilatkoztatásra, hanem valami másra alapozva teszi, megőrizve ezzel a zsidóság népi egységét, identitását. Ugyan a marxizmus is felfogható egyfajta valláspótlékként a zsidók számára, mégsem lett azzá, mert a zsidók mindvégig tudatában voltak annak eszköz-jellegének, éppen ebből kifolyólag sohasem hittek benne őszintén, sutba is dobták, ahogy már nem volt rá szükségük. A szintén zsidó gyökerekkel rendelkező kulturális marxizmus és a belőle kisarjadó humanizmus és politikai korrektség szintén csupán eszköz a nyugati civilizáció fölötti ellenőrzés átvételére, így egyetlen épelméjű zsidónak sem jutna eszébe hinni benne (ahogy ezt Izraelben a gyakorlatban is megcsodálhatjuk). Így a világ zsidóságát szellemileg, lelkileg egyesítő és a zsidó elit politikai céljai mögé felsorakoztató szekuláris vallás a hatvanas években megjelent Holokauszt-mítosz lett, ami jelentős üzleti és politikai felhangjai ellenére mégiscsak egy vallásnak tekinthető, mivel úgy viselkedik: vannak hittételei, szertartásai és papjai. A judaizmus helyettesítésére alkották, hogy annak lényegi tartalmát (zsidó felsőbbrendűség[kiválasztottság]-tudat) átörökítse a transzcendens Istentől elfordult zsidók lelkébe, ezzel motiválva őket a „zsidó küldetés" betöltésére. Farkas Attila Márton találó meghatározását kissé módosítva: a Holokauszt-vallás egyfajta árnyékjudaizmus. De itt az „árnyék" nem valamiféle elfojtást, elutasítást, hanem tudatos, taktikai célú háttérbe rejtést jelent.

Ahogy a klasszikus judaizmus is történelmi eseményeket ruház fel vallási tartalommal és állít kultuszának középpontjába (kivonulás, purim, a templom megtisztítása), úgy a Holokauszt vallás is egy megtörtént történelmi esemény (a zsidók munkatáborba zárása a II. világháborúban) köré szőtt legendából született. Míg a judaizmus a kereszténységet „bálványimádása", illetve az övétől gyökeresen eltérő istenképe, megváltástana miatt gyűlölte, addig a Holokauszt-vallás a II. világháború zsidó áldozatainak számának manipulálásával s halálukért a keresztény civilizáció egyetemleges felelőssé tételével a teológiai ellentétet morális ellentétté változtatta. A zömében ateista zsidónak tökmindegy, hogy Mózesben nem hisz vagy Krisztusban, viszont amint a kereszténység vallásból egy őt fizikai létében fenyegető, népét irtó politikai közösséggé válik, máris jobban utálja és harcol ellene, mint a siratófalat szorgalmasan fejelgető öregapja. Így már nem kell hosszas teológiai és filozófiai eszmefuttatásokkal győzködni a gyalogzsidót, hogy miért is tévtan a kereszténység (ami valószínűleg nem is igazán érdekli), azt egyszerűen a tömeggyilkossággal, a Holokauszttal azonosítja. Ördögi logika, de hatékony.

Kommentátor- 2014.02.26 16:28:40

@Kommentátor-: A Holokauszt-"teológia" (helyesebb talán judeológiának nevezni, hisz tárgya nem az Isten, hanem a zsidó) Norman G. Finkelstein amerikai politológus szerint két központi dogmára épül, amelyek összefüggésbe hozhatók a judaizmus és a cionizmus fontos elemeivel - mint láttuk, nem véletlenül, hiszen azok továbbélését szolgálják.

A Holokauszt egyediségének dogmája kimondja, hogy a Holokauszt egyszeri és megismételhetetlen, „a történelmen kívül, sőt, talán inkább felette lebeg" (Elie Wiesel), mással össze nem hasonlítható. Mivel a német munkatáborokban (polkorrekt nyelven: „halálgyárakban") zsidók szenvedtek és nem mások (ha mások is, azok „nem úgy"), ezért szenvedésük egyedi, leírhatatlan és mással össze nem vethető. A szenvedésük azért különleges, mert ők szenvedtek. Ez az eszmefuttatás logikusan csak a zsidók felsőbbrendűségének - magában a tanban kimondottan nem szereplő - belátásához vezetheti a „hívőt". Finkelstein a „Holokauszt-ipar" című könyvében idézi Ismar Schorsch-t, a Zsidó Hittudományi Intézet elnökét, aki szerint a Holokauszt egyediségének dogmája „a zsidó kiválasztottság undorító szekuláris verziója". Emellett a zsidók által a világban elkövetett bármilyen embertelenséggel szemben immúnissá teszi a benne hívő zsidót, ha esetleg valami lelkiismeretféle megmozdulna benne.

A Holokauszt irracionalitásának dogmája a Holokauszt ok- és előzménynélküliségét, megmagyarázhatatlanságát tanítja. A Holokausztnak eszerint nincs oka, racionális magyarázata, csak és kizárólag a keresztények évezredes irracionális zsidógyűlölete felelős érte. Természetesen a keresztények „irracionális zsidógyűlölete" is teljesen önmagától való, arra a zsidók semmilyen formában nem szolgáltattak okot. Egyedüli és kizárólagos oka a keresztény népek (gojim) alacsonyabbrendűsége és az ebből eredő frusztráltsága, amely a jobb, okosabb, erkölcsileg magasabb szinten álló és ezért sikeresebb zsidóság elleni mérhetetlen irigységben öltött testet. „Kétezer éve... bennünket mindig fenyegettek.." - szipog Elie Wiesel, a Holokauszt pápája - „Miért? Minden ok nélkül."

Természetesen a Holokauszt-vallásnak is megvannak a maga „levitái", akik a hit terjesztésében és a kultusz fenntartásában játszanak fontos szerepet. Ezek a hivatásos Holokauszt-túlélők (akiknek száma csodás módon az idő előrehaladtával nemhogy fogyna, de szaporodik), élükön Elie Wiesel béke Nobel-díjas „Holokauszt-pápával", fősodratú történészek, és a világszerte működő Holo-disneylandek lelkes munkatársai és természetesen a különböző zsidó szervezetek. Ők működtetik a kultuszt, teszik jelenvalóvá „Auschwitz misztériumát". A kultusz a Holokauszt-megemlékezések és konferenciák, előadások végtelen sorából áll, ahol a „leviták" felidézik a keresztények szörnyű bűnösségét, bestialitását és a lappangó antiszemitizmustól való kollektív rettegésben egyesülnek a világzsidóság többi tagjával. A rituális rettegés tehát a kultusz fontos eleme, amit szorgalmasan gyakorolnak is. A szertartásokon részt vevő „keresztények" pedig megvallják bűneiket, leróják a leróni valókat és szertartásosan elhatárolódnak mindentől, ami a zsidóság érdekeit (elnézést, akarom mondani: érzékenységét) sérti, akár saját maguktól is.

Hajdan a diaszpóra zsidóságát „a könyv" tette egy néppé. A modern zsidóságot a közös rettegés. A Holokauszt-vallás úgy képes megőrizni és erősíteni a judaizmus visszaszorulása miatt válságba jutott zsidó identitás-tudatot, hogy közben a valóságosan (éppen a zsidóság által) elnyomott többség együttérzését is felkelti, így az esetleges ellenállás előzetes pszichikai leszerelését is kiválóan szolgálja. „Valójában az identitás politika és a Holokauszt nem azért olyan népszerű az amerikai zsidók körében, mert ők is áldozatok, hanem azért, mert nem azok." - jegyzi meg csípősen a Holokauszt-ipar szerzője. Tekinthetjük ezt a Stockholm-szindrómaként ismert jelenség (amikor a túsz szimpátiát kezd érezni fogvatartója iránt) össztársadalmi méretekben történő mesterséges előidézésének, egyfajta lelki terrornak is. A cél, hogy a világ nemzetei ne csak meghajoljanak a zsidó igában, hanem szeressék is azt, s az „elhatárolódom" varázsige mantra szerű ismételgetésével vessék ki maguk közül azt, aki e szeretetben nem hajlandó osztozni. „Mi nem elégszünk meg a negatív engedelmességgel, még a legnyomorultabb megalázkodással sem. Ha végül is megadod magad nekünk, annak saját szabad akaratodból kell történnie. Mi nem azért pusztítjuk el az eretneket, mert ellenáll nekünk; amíg ellenáll, soha nem pusztítjuk el. Mi megtérítjük, hatalmunkba kerítjük a lelke legbensejét, újjáalakítjuk. Kiégetünk belőle minden rosszat és minden képzelődést; a magunk oldalára állítjuk, nem látszatra, hanem őszintén, szívvel-lélekkel." - világosítja fel az éppen kínpadon nyújtózó Winstont tárgyilagosan O'Brien Orwell 1984 című regényében.

Kommentátor- 2014.02.10 09:18:51

A Holokauszt-vallás

A zsidó nép szereti magát a „könyv népeként" meghatározni. Ez nem is áll messze a valóságtól, tekintve, hogy a zsidó identitás kialakulásában és megőrzésében jelentős szerep jutott a „könyvnek" vagyis a Tórának (Mózes öt könyve) és persze a Talmudnak. A zsidók a szétszóratásban (Kr. u 70 - 1948) a könyv által maradtak egy nép, a vallás volt az az összetartó erő, ami a világ minden tájára szétszéledt, nyelvileg sem teljesen egységes zsidóságot megtartotta annak, ami. A jelentős részben zsidó gyökerű liberalizmus és marxizmus hatása alól azonban ők sem tudták magukat kivonni („aki másnak vermet ás..."), így a XIX. - XX. század fordulójára megjelent egy addig ismeretlen jelenség: a vallástalan zsidó. Mára a zsidóság túlnyomó többsége vagy ateista, vagy - az általuk szétzüllesztett nyugati civilizációhoz hasonlóan - igen felszínes kapcsolatot ápol ősei hitével („a maga módján vallásos"). A zsidóság esetében a vallás elvesztése még súlyosabb következményekkel járhat, mint az európai népek esetén. Rájuk már nem érvényes Széchenyi mondása, miszerint „nyelvében él a nemzet". A zsidóság a századfordulóig a vallásában élt. A judaizmus ugyanis nem csak része a zsidó kultúrának, hanem maga a zsidó kultúra, az az összekötő kapocs ami a zsidóságot nemzetté teszi. A „könyv népe" vezetőinek tehát „új könyv" után kellett néznie, hogy a zsidóság asszimilációját megállítsák, hiszen a világuralom küszöbén nagyobb blama nem is kell, mint az, hogy eltűnik maga az uralom gyakorlására „kiválasztott" nép... Olyan szekuláris vallást kellett a világzsidóság számára alkotni, amely teljesen elszakad Istentől, így az ateistáknak is „fogyasztható", ugyanakkor tudatosítja a világzsidóságban önnön különlegességét, „kiválasztottságát", de ezt nem a kinyilatkoztatásra, hanem valami másra alapozva teszi, megőrizve ezzel a zsidóság népi egységét, identitását. Ugyan a marxizmus is felfogható egyfajta valláspótlékként a zsidók számára, mégsem lett azzá, mert a zsidók mindvégig tudatában voltak annak eszköz-jellegének, éppen ebből kifolyólag sohasem hittek benne őszintén, sutba is dobták, ahogy már nem volt rá szükségük. A szintén zsidó gyökerekkel rendelkező kulturális marxizmus és a belőle kisarjadó humanizmus és politikai korrektség szintén csupán eszköz a nyugati civilizáció fölötti ellenőrzés átvételére, így egyetlen épelméjű zsidónak sem jutna eszébe hinni benne (ahogy ezt Izraelben a gyakorlatban is megcsodálhatjuk). Így a világ zsidóságát szellemileg, lelkileg egyesítő és a zsidó elit politikai céljai mögé felsorakoztató szekuláris vallás a hatvanas években megjelent Holokauszt-mítosz lett, ami jelentős üzleti és politikai felhangjai ellenére mégiscsak egy vallásnak tekinthető, mivel úgy viselkedik: vannak hittételei, szertartásai és papjai. A judaizmus helyettesítésére alkották, hogy annak lényegi tartalmát (zsidó felsőbbrendűség[kiválasztottság]-tudat) átörökítse a transzcendens Istentől elfordult zsidók lelkébe, ezzel motiválva őket a „zsidó küldetés" betöltésére. Farkas Attila Márton találó meghatározását kissé módosítva: a Holokauszt-vallás egyfajta árnyékjudaizmus. De itt az „árnyék" nem valamiféle elfojtást, elutasítást, hanem tudatos, taktikai célú háttérbe rejtést jelent.

Ahogy a klasszikus judaizmus is történelmi eseményeket ruház fel vallási tartalommal és állít kultuszának középpontjába (kivonulás, purim, a templom megtisztítása), úgy a Holokauszt vallás is egy megtörtént történelmi esemény (a zsidók munkatáborba zárása a II. világháborúban) köré szőtt legendából született. Míg a judaizmus a kereszténységet „bálványimádása", illetve az övétől gyökeresen eltérő istenképe, megváltástana miatt gyűlölte, addig a Holokauszt-vallás a II. világháború zsidó áldozatainak számának manipulálásával s halálukért a keresztény civilizáció egyetemleges felelőssé tételével a teológiai ellentétet morális ellentétté változtatta. A zömében ateista zsidónak tökmindegy, hogy Mózesben nem hisz vagy Krisztusban, viszont amint a kereszténység vallásból egy őt fizikai létében fenyegető, népét irtó politikai közösséggé válik, máris jobban utálja és harcol ellene, mint a siratófalat szorgalmasan fejelgető öregapja. Így már nem kell hosszas teológiai és filozófiai eszmefuttatásokkal győzködni a gyalogzsidót, hogy miért is tévtan a kereszténység (ami valószínűleg nem is igazán érdekli), azt egyszerűen a tömeggyilkossággal, a Holokauszttal azonosítja. Ördögi logika, de hatékony.

Kommentátor- 2014.02.10 09:19:57

@Kommentátor-: A Holokauszt-"teológia" (helyesebb talán judeológiának nevezni, hisz tárgya nem az Isten, hanem a zsidó) Norman G. Finkelstein amerikai politológus szerint két központi dogmára épül, amelyek összefüggésbe hozhatók a judaizmus és a cionizmus fontos elemeivel - mint láttuk, nem véletlenül, hiszen azok továbbélését szolgálják.

A Holokauszt egyediségének dogmája kimondja, hogy a Holokauszt egyszeri és megismételhetetlen, „a történelmen kívül, sőt, talán inkább felette lebeg" (Elie Wiesel), mással össze nem hasonlítható. Mivel a német munkatáborokban (polkorrekt nyelven: „halálgyárakban") zsidók szenvedtek és nem mások (ha mások is, azok „nem úgy"), ezért szenvedésük egyedi, leírhatatlan és mással össze nem vethető. A szenvedésük azért különleges, mert ők szenvedtek. Ez az eszmefuttatás logikusan csak a zsidók felsőbbrendűségének - magában a tanban kimondottan nem szereplő - belátásához vezetheti a „hívőt". Finkelstein a „Holokauszt-ipar" című könyvében idézi Ismar Schorsch-t, a Zsidó Hittudományi Intézet elnökét, aki szerint a Holokauszt egyediségének dogmája „a zsidó kiválasztottság undorító szekuláris verziója". Emellett a zsidók által a világban elkövetett bármilyen embertelenséggel szemben immúnissá teszi a benne hívő zsidót, ha esetleg valami lelkiismeretféle megmozdulna benne.

A Holokauszt irracionalitásának dogmája a Holokauszt ok- és előzménynélküliségét, megmagyarázhatatlanságát tanítja. A Holokausztnak eszerint nincs oka, racionális magyarázata, csak és kizárólag a keresztények évezredes irracionális zsidógyűlölete felelős érte. Természetesen a keresztények „irracionális zsidógyűlölete" is teljesen önmagától való, arra a zsidók semmilyen formában nem szolgáltattak okot. Egyedüli és kizárólagos oka a keresztény népek (gojim) alacsonyabbrendűsége és az ebből eredő frusztráltsága, amely a jobb, okosabb, erkölcsileg magasabb szinten álló és ezért sikeresebb zsidóság elleni mérhetetlen irigységben öltött testet. „Kétezer éve... bennünket mindig fenyegettek.." - szipog Elie Wiesel, a Holokauszt pápája - „Miért? Minden ok nélkül."

Természetesen a Holokauszt-vallásnak is megvannak a maga „levitái", akik a hit terjesztésében és a kultusz fenntartásában játszanak fontos szerepet. Ezek a hivatásos Holokauszt-túlélők (akiknek száma csodás módon az idő előrehaladtával nemhogy fogyna, de szaporodik), élükön Elie Wiesel béke Nobel-díjas „Holokauszt-pápával", fősodratú történészek, és a világszerte működő Holo-disneylandek lelkes munkatársai és természetesen a különböző zsidó szervezetek. Ők működtetik a kultuszt, teszik jelenvalóvá „Auschwitz misztériumát". A kultusz a Holokauszt-megemlékezések és konferenciák, előadások végtelen sorából áll, ahol a „leviták" felidézik a keresztények szörnyű bűnösségét, bestialitását és a lappangó antiszemitizmustól való kollektív rettegésben egyesülnek a világzsidóság többi tagjával. A rituális rettegés tehát a kultusz fontos eleme, amit szorgalmasan gyakorolnak is. A szertartásokon részt vevő „keresztények" pedig megvallják bűneiket, leróják a leróni valókat és szertartásosan elhatárolódnak mindentől, ami a zsidóság érdekeit (elnézést, akarom mondani: érzékenységét) sérti, akár saját maguktól is.

Hajdan a diaszpóra zsidóságát „a könyv" tette egy néppé. A modern zsidóságot a közös rettegés. A Holokauszt-vallás úgy képes megőrizni és erősíteni a judaizmus visszaszorulása miatt válságba jutott zsidó identitás-tudatot, hogy közben a valóságosan (éppen a zsidóság által) elnyomott többség együttérzését is felkelti, így az esetleges ellenállás előzetes pszichikai leszerelését is kiválóan szolgálja. „Valójában az identitás politika és a Holokauszt nem azért olyan népszerű az amerikai zsidók körében, mert ők is áldozatok, hanem azért, mert nem azok." - jegyzi meg csípősen a Holokauszt-ipar szerzője. Tekinthetjük ezt a Stockholm-szindrómaként ismert jelenség (amikor a túsz szimpátiát kezd érezni fogvatartója iránt) össztársadalmi méretekben történő mesterséges előidézésének, egyfajta lelki terrornak is. A cél, hogy a világ nemzetei ne csak meghajoljanak a zsidó igában, hanem szeressék is azt, s az „elhatárolódom" varázsige mantra szerű ismételgetésével vessék ki maguk közül azt, aki e szeretetben nem hajlandó osztozni. „Mi nem elégszünk meg a negatív engedelmességgel, még a legnyomorultabb megalázkodással sem. Ha végül is megadod magad nekünk, annak saját szabad akaratodból kell történnie. Mi nem azért pusztítjuk el az eretneket, mert ellenáll nekünk; amíg ellenáll, soha nem pusztítjuk el. Mi megtérítjük, hatalmunkba kerítjük a lelke legbensejét, újjáalakítjuk. Kiégetünk belőle minden rosszat és minden képzelődést; a magunk oldalára állítjuk, nem látszatra, hanem őszintén, szívvel-lélekkel." - világosítja fel az éppen kínpadon nyújtózó Winstont tárgyilagosan O'Brien Orwell 1984 című regényében.

Kommentátor- 2014.01.21 16:50:49

depositum.hu/eretnekek/marx.html

Kommentátor- 2013.12.29 19:38:17

"az EU nem tudja érvényesíteni (mert maga sem tartja elég fontosnak) a nyugati civilizáció értékrendjét Magyarországon"

Őh, mit értesz itt a "nyugati civilizáció" értékrendje alatt? A '68 utáni uralkodó ideológiát, amit nevezhetünk balliberalizmusnak, kulturális marxizmusnak, amely a destruktív kisebbbségek kritikátlan ajnározásáról, és a kultúrateremtő nemzetek identitásának bomlasztásáról szól?

Kommentátor- 2013.10.20 05:34:33

www.ferfihang.hu/2012/09/10/apai-jogok/

magyarkodo.blog.hu/2008/11/25/az_abortuszrol

www.ferfihang.hu/2011/11/07/abortusz-vita-patent-kontra-kormany/