Adatok
sonix
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Aktuálisan megírtam a gyerekek délutáni időbeosztásának táblázatát, és a dolog már csak logisztikai szempontból sem egyszerű. Emlékszem, volt kollégáimmal készítettünk korábban nem egy műsort arról, hogy vajon túl vannak-e terhelve a gyerekek manapság a rengeteg…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
"Nem járattak se zenére, se sportra.
26 évesen már gazdag voltam saját erőből."
A kettő nem zárja ki egymást, bőven letne hazai (hát még külföldi ) példákat felhozni. Lamborghiniket huszonévesen törögető kőgazdag élsportolótól kezdve, stbstb...
Valószínűleg C. Ronaldo se lenne gazdag feltétlen, ha nem a sportot választja hanem monjuk gázszerelőnek tanult volna.
"Ami nekem szembetűnő, hogy iszonyat nagy a tananyag, csomó olyan dolgot tanulnak, amire semmi szükség és el is felejti se perc alatt, viszont vannak olyan dolgok, amik hiányoznak"
Ez már nagyon régóta így van, maximum gyorsul az a folyamat, mely a felnövelvő generációk elhülyítésén munkálkodik.
A mélyen tisztelt Ranschburg Jenő írta egyik könyvében, hogy nem a szülő feladata az oktatás, de ha nem találja megfelelő színvonalunak, akkor bizony át kell ebből a szerepből vállalnia. (a jelek szerint egyre többet-és egyre nehezebb lesz ez, mert egy direkt lerontott színvonalú oktatásból kikerülő szülő nem fogja tudni megoldani ezt a feladatot)
Személyes tapasztalat a mindennapokból:
Nálunk a gyerek heti 1 (néha 2) alkalommal jár el spotrolni (aikido-koncentráció növelése miatt lett ez és tetszik is neki), valamint egy szakkörre jár 1-2 hetente, ahogy szerveződik.
Tapasztalatom az, hogy bőven bírna ennél többet is, de...
De érdekesebb az agyzsugorító "okos" telefont babrálni, értelmetlen vackokat nézegetni a neten, stbstb...
Amikor külön óra van, érdekes módon 1-1,5 óra alatt elkészül mindennel, gyorsan, összeszedetten tanul, amikor nincs, akkor 3-4 órát ücsörög a lecke fölött, eredménye viszont szinte semmi.
Én csak bíztatni tudok mindenkit, hogy próbálja megtalálni az egyensúlyt a gyerek terhelhetősége, érdeklődése, szabadidő eltöltésre való igénye, habitusa tekintetében.
Záró gondolatnak: Próbálkoznak most valami erőltetett iskolai testneveléssel, látszik hogy baj van, hát nosza, legyen ez, ahelyett hogy a problemát mélyebben és komplexebben megvizsgálnák az illetékes elvtársak.
Anno sem volt több tesi óra, mégsem alakultak ki a gyerekeknél azok a problémák, miket most megpróbálnak orvosolni adhoc módon. A tisztelt szülőknek oda kellene figyelni mit eszik, mit iszik a gyerek, mert bizony az a sok mocsok amit magukba raknak, az az alapja, hogy milyen lesz az életminőségük. Másrészről, a rendszerváltás előtti időkben az élsport bázisa az iskolai testneveléstanár volt. Ezt a jól kiépített rendszert sikerült szétverni. Azok a tanárok még testneveltek (sokszor nagyon nem kellemesen terhelve az embert) de egyben megszerettetve és megtanítva vele nem egy sportot. És ha szólt hogy ki hova megy és kinél jelentkezik, hát nem volt apelláta, mentünk kajakozni, úszni, cselgáncsozni, focizni, atletizálni, kiben mit láttak meg. Sosem panaszkodot senki hogymennyire fárasztó vagy nem szereti. És a közösségi tevékenységek, sportolások nem merültek ki fél óra fociban (amíg a tanarak beszélgetnek, vagy a naplót írják), mentünk amikor csak lehetett, meg egséz hétvégén focizni a grundokra. (hja, akkor még volt grund, meg az akkori elvtársak szerveztek mindenféle bajnokságokat, stbstb).
Nehéz helyzetben van ma egy szülő, sok gyerknél a mozgás, sport, önképzés (feltételezve igényt és érdeklődést) nem nagyon tud konkurálni a tv-vel, számítógféppel, buta játékokkal, okos telefonokkal.
Ha engedve van, az a baj. Ha tiltva, akkor tapsztalatom szerint nem keresnek altenatívát a gyerekek, hanem csak szomorúan unatkoznak és ábrándoznak hogy....
Anno a szobafogság volt számunkra a legnagyobb büntetés, nem mehett az ember focizni, szánkózni, szakkörre. Ma a szót sem ismerik a gyerekek, és el sem tudják képzelni, mi lehett abban a rossz.