Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Szászi Áron

2 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Mandiner blog Felnőttünk 2017.03.07 11:01:00
Szászi Áron írása   Sokat kritizált nemzedék a miénk: céltalan, nihilista, impotens volt egy darabig, most valahogy mégis „derűlátók, optimisták, vagányok” lettünk. Itthon képzeljük el a jövőnket és egyre jobban érezzük magunkat Magyarországon - derül ki a legújabb ifjúságkutatásból, de harmadunk…..
Nahát, lett egy újabb Oscar-díjas filmünk. A Mindenki nem csak a kétsebességes magyar közoktatás tetejét, de egyben a fennálló társadalmi alkut is bemutatja. A kettő egymásból származik, a tanterem a közélet eredője...
Az Ybl Egyesület idén, Ybl Miklós születésének 200. évfordulóján események egész sorával emlékezik meg az építészről. Az emlékévre 100 millió forint támogatást ígért a Nemzeti Kulturális Alap, és Fekete György Magyar Művészeti Akadémiája is részt vállalt az…..
Mondjon maximum három olyan területet, ahol az adófizetői pénzekért cserébe az állami szerepvállalást elengedhetetlennek tartja! Ezek közé tartozik-e a felsőoktatás nappali tagozatos képzése? Indokolja választását! Inspirációként:…..
Szászi Áron 2013.10.03 20:34:28
Az állami szerepvállalás kiemelt fontosságú a szociális piacgazdaságokban, mértéke kiemelkedő a kelet-közép európai posztkommunista államokban, így hazánkban is. Ez nem feltétlenül probléma, az ilyen mértékű állami szerepvállalásnak megvannak a maga előnyei és a fent említett államok társadalmai számára nagyon nehezen befogadható az állam szociális felelősségvállalásának radikális csökkentése. Azonban az örökölt rendszernek számos hibája is volt/van, melynek megoldása az állami szerepvállalás racionalizálása lenne. Ez egy szép idea, megvalósítása azonban nagyon nehéz, ahogy azt a tapasztalat is mutatja. A radikális mértékű változtatások (pl.: a rendszerváltást követő privatizálási ill. az utóbbi évek deprivatizálási hullámai egyaránt) nem jelentenek hosszútávú megoldást, céljuk az aktuális problémák tüneti kezelése (költségvetési hiány befoltozása vagy politikai indíttatásból). Tehát a mértékletesség hiánya véleményem szerint az egyik fő problémája a fent említett hibákat kezelendő reformintézkedéseknek.
A három konkrét terület, ahol elengedhetetlen az állami szerepvállalás (sok egyéb mellett):
Oktatás: A közoktatás teljes körű és a felsőoktatás részleges finanszírozása. Utóbbi alatt értem az intézményeknek bizonyos támogatások (pl.: a nemzetközi versenyképességet elősegítő fejlesztések finanszírozása), valamint az állami ösztöndíjak további folyósítását a hallgatóknak, azonban racionalizált keretek között. Ahogy azt sokan említették nem ésszerű bizonyos már amúgy is túlképzett szakirány további tömeges képzésének állami támogatása. Azonban bizonyos számú állami hely biztosítása minden szakra ajánlott lenne az egyenlő esélyek megteremtésének érdekében, ill. hogy legalább a legjobbak (tehetségesek és szorgalmasak) –ha rossz szociális körülmények között vannak akkor is- megvalósíthassák céljaikat. Hasonlóképpen véleményem szerint a felsőoktatási intézmények önfenntartóvá tételének ötlete is helyes, azonban fontos lenne az előbb említett keretszámok racionalizálásával és csökkentésével együtt ennek fokozatos megvalósítása. Nem lehet egyik napról a másikra ilyen mértékben átalakítani a felsőoktatási rendszert komoly társadalmi ellenállás és esetleges helytelen intézkedések hozatala nélkül. (Többen említették a hallgatói szerződést is, mely véleményem szerint alapvetően szintén helyes elgondolás, mivel az állam a humáninfrastruktúrába való befektetését teljesen jogosan próbálja megtéríteni, valamint elkerülni az ún. ’brain drain’ folyamatot. Azonban megfontolandó, hogy vajon ez-e a helyes megoldás. Külföldi munkavállalóink teljesen racionálisan döntenek, amikor a többszörös anyagi és szakmai megbecsülést választják, ill. sokak kényszerpályán mozognak (mivel itthon munkanélküliek vagy minimálbéren foglalkoztatottak lennének). Jobb megoldás lenne egy olyan környezet megteremtése, ahol ha nem is éri el, de célul tűzi ki a nyugatihoz hasonló környezet és fizetés megközelítését a rendszer (pl.: egészségügy, oktatás). A közoktatás válsága azonban egy olyan kérdés, aminél hangsúlyos az állam felelőssége. Szükség lenne egy színvonalas szakmunkás képzés kialakítására, valamint a tanárok béreinek rendezésére. Úgy gondolom, hogy egy súlyos morális és szellemi válság alakult ki a magyar társadalomban, az alsóbb rétegek felemelését és a további rétegek lesüllyedésének megakadályozása az oktatásban rejlik. Ehhez azonban szükség lenne egy színvonalas tanárképzésre, melyhez először is vonzóvá kéne tenni a tanári hivatást. A mostani helyzetben az megy el tanárnak, aki vagy nagyon elhivatott (és ilyen nagyon kevés van) vagy akit nem vettek fel máshova, mivel a pályakezdő tanárok kilátásai siralmasak. Itt jelentős a kontraszt a nyugati társadalmakkal, ahol a tanárok komoly anyagi és társadalmi megbecsülést élveznek. Ez nagy mértékű állami beruházásokat jelentene, ehhez azonban sajnos hiányzik a politikai akarat (az egész politikai palettán).
Egészségügy: Itt is fontos az állami szerepvállalás főként etikai okokból (mindenkit megilletnek a gyógykezelések, az egészséges élethez való jog), ill. mivel ez a szociális háló egyik sarokköve. Azonban ez az egyik legköltségesebb ágazat is problémák tömkelegével, melyek megoldásához szerintem a versenyszféra (különböző gyógyszercégek lobbijának/társadalmi felelősségvállalásának köszönhető) támogatása is szükséges lenne.
Kutatás-fejlesztés: Az innováció egy kitörési pontja lehet a magyar gazdaságnak és ennek fellendítéséhez (még)komoly(abb) állami támogatás lenne szükséges. Habár álomnak tűnik, de komoly politikai akarattal elérhető lehetne Európa/a régió szellemi műhelyévé válni. Azonban ez nem kellően populáris intézkedés, mivel ez egy hosszútávon megtérülő befektetés.