Adatok
Perceval
403 bejegyzést írt és 248 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Eltávot kaptt, és elindult haza a pusztaságon át. Ment napokig, hetekig, és nem akart vége lenni a tájnak. A távolban még nem látszódott semmilyen cél, és jó ideje út se volt már a lábai alatt. Ment, menetelt, vagy inkább vánszorgott, és már annyira feloldódott a folytonos menésben, hogy rég nem is…..
A beállt tűzszünet megengedte a tábornoknak, hogy egy rövid látogatást tegyen otthon. Örültek neki, de az öröm csupán törékeny mázként takarta azt a rejtett boldogtalanságot, ami a családot áthatotta. A tábornok fásultan elmerengett, mert a harctér minden brutalitásával együtt valahogy tisztábbnak…..
Az embereket sokféleképpen szokták felosztani, most szeretném letenni a magamét is. Az egyik ember - ez a többség - időben és történetben él, hisz az útban, abban, hogy van megérkezés, hogy lehet építkezni, és van holnap - még akkor is, ha ez időnként megfeneklik, de a helyreállítást tartja…..
A sereg egy útelágazáshoz ért, több ösvény keresztezte egymást, ezért a tábornok kiküldte a felderítőket, majd letáboroztak, amíg kiderül, mi hová visz. Órák múlva visszatértek a felderítők, és jelentést tettek:
- Tábornok úr, arra egy nyüzsgő város található, fényekkel, polgárokkal, bordélyokkal,…..
- Tábornok úr, egy hete menetelünk, pontosan hol járunk? - kérdezte egy közlegény a tábornokot, aki soha nem büntette, ha egy közkatona megszólította.
- Fiam! Számunkra nincsenek földrajzi nevek, a teret az ellenséggel való tánc teremti, a többi nem számít! - felelte barátságosan a tábornok, majd…..
A tábornok megint visszavonulót rendelt el, újra és sokadjára. A tisztikar zúgolódott, mert dicsőségre vágytak. A katonák kevésbé vágytak a dicsőségre, örültek, hogy éltek, bár kezdték céltalannak érezni a sok menetelést, ami nem hordozott esélyt semmi véglegesre, se győzelemre, se vereségre, se…..
A tábornok a dombról szemlélte az ütközetet, és riadtan vette észre, hogy győzelemre állnak. Nem tudta volna megmondani, hogy mikor volt utoljára sikerük: elszoktak tőle, nem emlékeztek rá, teljesen belakták a vereséget és a visszavonulást. A tisztek is riadtan szemlélték az eseményeket, mert…..
Kezdetben volt a Semmi, a Semmiből kipattant Isten, Istenből kipattant a Világ, és most mind küzdenek, kapaszkodnak önmagukon keresztül a Létbe, hogy ne olvadjanak vissza a Semmibe. ..
A Sátán rámutatott a jólétben dúskáló Jóbra, akit addig Isten észre se vett, mert hát porszemként olvadt bele a világba. A Sátán jól tudta, hogy a fókusz mindig jelentősebbé teszi a dolgokat, mint amilyenek maguktól lennének, szóval felkeltette Isten figyelmét, aki innentől már nem tudott nem tudni…..
Miután Isten, azaz mondani akarom Lucifer kifosztotta Jóbot, elvette mindenét, a mértéktelen és összefüggés nélküli pusztuláson és kudarcon keresztül meggyötörte testét-lelkét, Jób ült a nincstelenség trónusán: a hamuban. Nem értette, mi miért történt vele, nem talált okot, magyarázatot, elméje…..
Azt mondják egyesek, hogy Isten összehúzta magát, hogy helyet csináljon a világnak. Valójában a Semmi húzta össze magát, hogy lehessen Isten, és a kettő határa folyton mozog. ..
Az Úr rábólintott a tervre, a Sátán elvette Jóbtól, amilye volt. Egy dolog kártyán elveszteni mindent, és más dolog, ha brutálisan elragadják az embertől, amit hosszú évek alatt felépített. Jób ült a hamuban, vakargatta a sebeit, nézett maga elé, és se panasz, se vád nem hagyta el a száját. Isten…..
Miután Jób elvesztett mindent, egy ideig még üldögélt a hamuban, majd felkeredett, és elment az Univerzum szélére, mert valamiért úgy hitte, hogy ahol a világ véget ér, ott van Isten, és közvetlenül neki elmondhatja a panaszát. Ment Jób kitartón, némán, átküzdötte magát hegyeken, tengereken, sűrű…..
A Sátán egyre nézte Jóbot, amint az ült a hamuban a veszteségektől lesújtva, és csak sóvárogta a választ, ami nem akart megérkezni. A Sátán tudta, hogy nem is lesz válasz, már ismerte a rendszer működését: próba, kísértés, csapás van, de válasz vagy kiegyenlítés sohasem. A Sors pörölycsapása nem…..
Jób ült a hamuban, és szinte görnyedt a megélt veszteségek és tragédiák súlya alatt. A tekintét is szívesebben a földre szegezte volna, húzta lefelé a porba valami mérhetetlen szomorúság, de a dacból merített erővel kényszerítette, hogy az Égre emelje vádlón. Nem telt még el sok idő azóta, hogy az…..
Isten próbára tette Jóbot a Sátán segítségével, bár azt homály fedi, hogy ki volt a kezdeményező. Jób szép lassan, de annál brutálisabban elveszítette a családját, a vagyonát, az egészségét, és szó szerint porba sújtva tengette a napjait egy nagy rakás hamu közepén trónolva, miközben keléses testét…..
A Sátánt régóta zavarta Jób tisztessége, amely ráadásul az Úr büszkeségét táplálta. Az Úr ugyanis mindig sokra tartotta a vidéki gazdálkodókat, akik egész életüket munkában töltötték, építették, bővítették a gazdaságukat egész életükben, esténként hálaimát mondtak, és mivel egész nap keményen…..
Jób sokáig érlelte magában, mit kezdjen azzal, hogy az élete kisiklott, hogy az rend, ami körülölelte, nincs többé. Ahol tegnap még ritmus volt, biztonság és otthon, ott ma sivár csend honol, megtört bizalom, és otthontalanság. Ült Jób a hamuban, nem is érzékelve, hogy fenntről fürkészik: Isten és a…..
Mikor Jób hazaért az üzleti útról, némiképp egzaltáltan, mert kirabolták, döbbenten szembesült vele, hogy a családjával már nem tudja megosztani a veszteségét, mert a háza helyén füstölgő romok meredeztek, családja kardélre hányva, juhai, tevéi elhajtva, leölve, ragadozók által felfalva. Földjein a…..
Jób ült a hamuban, vakargatta a sebeit, és fájdalommal eltelve tanakodott, miközben nézte élete romjait: házából üszkös gerendák maradtak, nyájai leölva, családja vagy elpusztult, vagy eladták rabszolgának. Isten tette próbára, szabad kezet adva a Sátánnak. Jób elméje nehezen tudta összekapcsolni,…..
Jób nehezen, de átvészelte, amikor az Úr a Sátán sugallatára teljesen tönkretette. Megjárta a földi poklot, végignézte élete művének pusztulását, hetekig, hónapokig ült a hamuban, konokul várva a választ. Végighallgatta barátai prédikációit, és túlélelte azt is, hogy a veszteségét követő bűntudat…..
Jób soha nem hitte volna, hogy minden, amit felépített, egy napon, és egészen konkrétan egyetlenegy napon az enyészeté lesz, és saját szemével kell végignéznie, ahogy a szerettei és a vagyona is elpusztulnak. Megrokkant lélekkel ült a hamuban, mint a felfoghatatlan tanúja, a túlélő, aki valójában…..
Hannah Arendt emlékére
Miután Isten felhatalmazta a Sátánt, hogy minden eszközzel tegye próbára Jóbot, a Sátán a ragadozó tüzével és méltóságával kezdte el a műveletet. Hol lassan, hol felgyorsulva, mint egy szakavatott hóhér, elkezdte Jóbot tönkretenni. Adagolta a veszteségeket, olykor lassított,…..
Jób elveszített mindent, mert Isten egy napon hallgatott a Sátánra, és megengedte, hogy megfosszák a vagyonától, házától, nyájától és családjától, sőt az egészségétől is. Jób keserűn ült abban, ami egyedül megmaradt neki, a hamuban, leégett házának esszenciájában. Szemeit az égre emelte, és…..
Jóbot bedarálta az isteni próbatétel, megrágta, kiköpte, és most Jób ott ült összezúzva, megsemmisülve a hamu közepén. Először próbált kapcsolódni az emberekhez, hogy ha Istennel meg is szakadt az összeköttetése, legalább a szeretet, együttérzés és támogatás révén ne a semmibe zuhanjon. Jób rájött,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz