Adatok
Perceval
520 bejegyzést írt és 247 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A tábornok véletlenül a könyvesboltba lépett be az ezredessel az oldalán. Könyvek tízezrei sorakoztak velük, mint egy betűkből és lapokból álló hatalmas hadsereg, és a maguk halk módján azt suttogták, hogy válaszokat adunk, örömöket és álmokat zárunk magunkba, emlékezünk helyettetek, és millió …..
A tábornok kiállt a perifériára, ahol véget ér a nyüzsgés, és kezdődik a csend és a mozdulatlanság, és visszanézett a világra, és azt találta, hogy a távolléte nem okoz semmilyen törést, a mindenség zúg, zörög, csattog és gördül tovább, és még csak lyuk se keletkezik a szövetén. A férleállásban…..
Felkeresték a festőt, hogy kiállítást szerveznének a képeiből, mert megérdemelnék, hogy nagyobb figyelmet kapjanak. A festő csodálkozott, hiszen ő alapvetően azért festett, hogy kifesse magából mindazt, amit letehetetlenül hordoz, és hogy kilépjen az időből. Eddig nem jutott eszébe a közönség, az…..
A tábornok csomagolt, vissza akart térni a táborba, a sivatagba, mert egyre terhesebb volt neki mindaz, ami körülvette, Anne, a festő, a róka, a nagy ritkán benéző kis herceg. Jób volt az egyetlen, aki nem zavarta, még rokonszenvvel is tudta nézni, ahogy az idő által kiszárított férfi ül a…..
Jób fásultan sorolta a veszteségeit a festőnek, hogy hány birkája pusztult el, hány ökre, mekkora volt a háza, mielőtt hamuvá égett, számba vette a meghalt családtagjait, hogy ki miben volt jó, szerethető. És hogy mindezzel összefüggésben már nem tud erkölcsi rendet látni bele a világba. Kész leltár…..
Jób már évtizedek óta ült a hamuban, élte a nincstelenek nélkülöző életét, a gyász és a fájdalom kikopott belőle, csak azért nem kezdett bele semmi újba, mert belakta a romjait, a hiányt, az örökre elveszített múltat. Egy napon váratlan hírt közöltek vele, meghalt a perzsa nagybácsija, akiről amúgy…..
Jób ült Istennel szemben az asztalnál, és egymást nézték. Isten várt, hogy Jób mondjon valamit, Jób azonban gondolkozott, hogy mit mondjon. Beszéljen arról, hogy rossz és igazságtalan a világ? Vagy hogy nem ezt érdemelte? Vagy beszéljen a fájdalmáról, a veszteségéről? Vagy kérdezze meg, mi végre…..
Don Quijote nem érezte rosszul magát, valójában békét érzett belül, ahogy már évek óta feküdt a szélmalom tövében összetörve, és már nem akart felállni, már taszította a gondolat, hogy a Nagy Varázslóval csapjon össze, és óriásokat aprítson. Már a vereségek se fájtak neki, a gyász már rég kikopott…..
- Hol van a világ pereme? - kérdezte a róka. A festő elgondolkozott egy kicsit:
- Bárhol! Egy padon, egy szakadék szélén, egy beszélgetésben, a másik ember tekintetében, a terveid és a valóság találkozásában! Bárhol, ahol a te világod végérvényesen véget ér!
A róka nem válaszolt, helyette…..
- Beszélgessünk! Itt ülsz, és hallgatsz, mintha itt se lennék! - mondta a róka a festőnek. A festő összeszorította a száját, ő csak ülni akart, és nézni maga elé.
- Nem szeretek beszélgetni, most ilyenem van! - mondta. A róka viszont beszélgetni akart, mert neki a beszélgetés volt a mindene, ezért…..
Anne a tábornok elé toppant, és mint már oly sokszor, ráöntötte az élményeit:
- Voltam olyan hipnózisban, ami visszavihet az előző életbe! Ugyan végül nem tapasztaltam meg semmit, de nagyon kíváncsi vagyok mindenre, ami megmagyarázhatja, hogy hová tartok, és honnan indultam! - ecsetelte. A tábornok…..
Isten egy napon úgy döntött, hogy a Sátán rábeszélésére megengedi, hogy Jób élete tönkremenjen, elveszítse a családját, a vagyonát, a földjeit, és még az egészségét is - hogy kiderüljön, hűséges marad-e a végsőkig. Épp a részleteket beszélték át a Sátánnal, amikor váratlanul betoppant Anne, és…..
- Hogy tudtok egymás mellett ülni, feloldódni az érintésben, a közelségben, eltelni a gyanútlan és kétségtelen örömmel? Hogy tudtok megmaradni ebben az állapotban, és vágyni rá, ha nincsen? Mit ad nektek a pillanat, az ölelés? - kérdezte teljes komolysággal a tábornok, mint egy utazó, aki a helyi…..
"Öljétek meg azt az öreg hegyi sast, mert ő még emlékszik rám, ezért nem tudok meghalni! - mondta a nagyon vén remete." (keleti tanmese)
- Azt mondják, aki folyton felidézi, az a múlt fogságában él. A környezetünk helyettünk is életben tartja a múltat, akár akarjuk, akár nem! - mondta a festő.…..
- Mentsük meg a kapcsolatainkat, az ölelést, a törődést! - kiáltotta Anne.
- Mentsük meg a világot a rossztól! - kurjantotta Don Quijote, majd megrohamozott egy szélmalmot.
- Mentsük meg magunkat! - vágta rá a róka.
- Megyek, megmentem a rózsámat! - ijedezett a kis herceg.
- A hitet kellene…..
- Nagyon fáj, hogy elhagyott! - mondta sírásba fulladó hangon Anne. A tábornok érmét pörgetett az ujjai között, és a padlót nézte, úgy hallgatta a lányt. - Biztos nem voltam elég jó neki, vagy talált egy másikat, de mindegy is, mert nem tudok mit kezdeni ezzel a fájdalommal!
A tábornok nem nézett a…..
Anne egy napon elhatározta, hogy nem nézi tovább Jóbot, ahogy némán ül a hamuban már évtizedek óta, és élő emlékműként hirdeti, hogy nincs erkölcsi rend, elveszett, vagy nem is volt, és ezt csak így lehet feldolgozni. Anne odaszökkent Jóbhoz, felrángatta a hamuból, elcipelte magával egy virágos…..
- Biztos sokfelé jártál a világban! Mesélsz a különleges utazásaidról? - fordult Anne a tábornok felé.
- Nem igazán utazgattam. - állapította meg a tábornok. - Azaz mégis: mindig vonzott a periféria, a határhelyzet.
- Milyen periféria? A nyomornegyedek? Vagy a kietlen tájak? - kérdezte kíváncsian…..
"Aki nem szép, az szép szeretne lenni, aki meg szép, azt szeretné, ha a személyiségét látnák a szépsége mögött." (ismeretlen szerző)
- Olyan szép vagy! - mondta váratlanul a festő Annenak, és nem a szokványos férfiú vágyakozással, amely a bókba rejtve suttogja, hogy kívánja a másikat, hanem…..
A tábornok a dombtetőről nézte a sereg fáradt vonulását, ahogy a katonák beleolvadtak az általuk felkavart porba, és maguk is inkább csak sodródtak, mintsem tartottak valahová. Elmerengett azon, hogy miért áll a dombtetőn, miért irányít, amikor nincs mit irányítani, hiszen a sereg a tehetetlenségi…..
"A múlt nem az, ami megtörtént, hanem az, ahogyan emlékezünk!"
- Miért csomagolsz? - kérdezte a róka. A festő nem hagyta abba a pakolást, rá se nézett a rókára, úgy válaszolt:
- Elköltözöm, már túl sok a felhalmozott emlék, mindenhol múltbéli árnyak jönnek szembe, és nem engedik a feledést,…..
- Sokat üldögélek itt, a padon! - mondta a festő. - Van a közelben egy játszótér, ahol gyerekeknek készítettek egy hang-parkot: különféle csengő-bongó eszközöket lehet ütögetni kézzel, fadarabbal, ami éppen adódik. Először nem is tudtam, hogy mit hallok, azt hittem, lebontanak valamit. De amúgy a…..
Senki nem hitte volna, de a magának való festő egy napon megnősült, Annet vette el. Boldogan vitte feleségét a várába, amely Anne sugárzó jelenlététől megtelt fénnyel, ami addig homályban volt, az láthatóvá és tapinthatóvá lett. A festő maga is csodálkozott, hogy az a hely, amit ő szűkösnek és…..
Anne megcsodálta a festő képeit:
- Nem tudom, hol kezdődik a művészet, de engem nagyon megérintenek! Nem sajnálod, hogy nem lett belőled befutott, nagy művész? - kérdezte ártatlan mosollyal. A festő visszamosolygott Annéra, a fejét rázta:
- Nem, fordítva látom a dolgokat. Az a normális, a…..
- Megbocsátasz? - kérdezte a róka.
- Bánod, amit tettél? - kérdezett vissza Anne.
- Nagyon! Bár visszacsinálhatnám! - felelte a róka, és szégyenkezve nézte a földet.
- A megbocsátásom kell? - folytatta Anne, mintha húzná a jelenetet, és kerülné, hogy igent mondjon.
- Igen, mert a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz