Adatok
vykycohen
22 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Előttem a sellőízű buborékoktól tajtékzó hatalmas teknőFelettem vízcseppekké szertefoszló szürkévé fagyó felhőTekintetem kinyúló karja tapogatjaDomborodó hegyekkel ölelt szikla testedTüdőmben mintha légritka levegő kopognaOlyan kapkodva szívom belém kristálytiszta lelkedFejemtől talpamig ereimbe…..
Hajnali fényként szült meg a városArctalan tömegből egy kéz pofont nyújtTűntel te régi álom csodája életet jelentő sokszinű múltKiapadt a patak forrása máraCsak a kiszáradt medernek vagyok szikkadt maradványa Körbevenézve látom szigorú sziklák hatalma rejti álmomSzerinted élet ez, szerintem hétfő…..
Leültünk én és a magányNémán beszélve egy hangtalan éjszakán
Didergő csend árasztott el mindentcsak ketten voltunk, Te és ÉnEgy őszi nap ködös éjjelénForró leheletünk puha párával borítva minketMintha selyem takaróval ölelnél engem
De testembe vájtad most fagyott…..
vykycohen
2016.05.07 18:35:11
@Cadygarage: Most láttam csak :) Örülök, hogy tetszik.
Hogy mi jár a fejemben?Az a hosszú délután amikor magamat kerestem.Meg az a rövidke pillanat mikor rájöttem, hogy elvesztem.Meg mikor elhallgatott bennem a belső hang,világot megérteni vágyó naiv agy.
Mikor választottam a valóságot helyetted,És tértem le az ösvényről mellőled?Mikor lettem Egy a…..
Ma is elaludtam.Úgy 30 napja alszom.Ekkor kezdődött el az ősz.Azóta élek éjjel, a csodaországomban,hol átnyúlok álmaim tükrénés, mint utolsó csepp a zuhanyrózsánvárom, hogy belemerüljek ismét a lefolyóba,mint minden zuhanyzás utáni estén.Sikerült megint,ott vagyok a kedvenc…..
Miért nem érzem azt, mint rég?Köztetek járva az embertelenségbilincse fogja csuklómat leláncolvaA múlt rabságában táncolva
Nincs itt már semmi szépNem vár engem szebb jövőképMert a valóság ez, mind mondjátokEbben múljon víg fiatalságom
Nézd! A virágok hervadnak…..
Csak a nagyváros hangtalan zaját hallani mostAutók, buszok, emberek, mi, és a Nap egy görbe tükörben tetszelegA lágyan suhanó kopogó kipufogókEzek között élve csodák rejlenekMiket nem látnak a hangtalanul csüggedt tekintetekFordulj feléd mikor a zaj már túl nagy mellettedMert…..
Fut a világ maga előtt, de néha meg kell állni egy percrebelecsodálkozni a végtelenbeCsiklandozó napsugár hadd csókolja kebledre a rúzsátÁllj ki úgy, mint művésznek a múzsák,Hisz apránként méri fel a tested ez a festett égi képVégül behatolva beléd az elméd rabként érzi…..
A szomszéd szoba unalmas hangja szűrődik át a vékony falonÉjfél van, a tv bizsergető muzsikává erősödött a nyári alkonyonTücskök múlandó boldogságának zenéjét perzselő szél a szobába hozza Álmos órákon merengő tekintetem a mélyszínű ég vonzza Fel az égi óceánra…..
Eltűnni a magánynak homályábanÉgő cigicsikk utolsó hamujábanRajzolva táncot most a félelemElkendőzött mosolyként ténferegVeled együtt bújt a lelkem kapujábaBenyitott egy vész jósló szenvedély a nyomábanFájó csoda mi megjelent rajtamHová menjek súgd meg halkanZúgó csenddé…..
Budapesti esőben táncoló fényekÚgy juttatod eszembe, hogy közben nem is kértemApró hangyabolynak közepén ülve érzemÖsszeállnak a feledni vágyó szétesett képek
..
Lennék vízcseppen csúszó hangTéli éjbe nyúló hideg fagyLennék mondatban egy ragMit sem tudó gyermeki agyLennél Te és lennék ÉnTe lennél a megértés Én a következtetésLennénk egymás, és lennénk másMi lennénk, ha lehetnénkEgyütt és külön a világ közepét…..
Egyszerű idegtépő táncot járnaksemmitől élő veszett lelkű árnyaklánctalpaktól rögzített földön élő árnyakminden nap belépve saját pocsolyábamíg végül elillan a koszos vízmaguk után maradandó kárba nem vészkörforgásban gyötrődő agyunk lépni lenne készde félig…..
Ugyanazon rendszer, ugyanolyan arcokgondolatot elnyomó nagyvárosi sanzonlétért mozgó tudattalan hangyatömeg futópályán lerakott apró szürke kövektalálkozó tekintetek titkos játékamesés világunk suttogó kis kapujade lenéző magányos szemek révednekképernyőre írott szövegbe…..
Fagylaltkehely vagyok, mindenféle ízzelés Ti kanalaztok belőlem erőszakos kézzelmert mind tudjátok mit akartok sebzett szívetek velem foltozzátok.Körbenézek és csupa okos arcot látokkár,hogy magatoknál tovább nem láttokbővül veletek a világ, mind többen vagytokmagatok után…..
Széttépett szívhuzat a kéjtől csorgó öntudatszabálytalan rendszerben álltál eddig egymagada színes zűrzavar benned volt a maszk alattketrecbe zárva építettél köréd ólom falat Tudatod börtönébe libbent most a pillangószínes táncával körbekarolva kacsintottelindult egy…..
Mikor bedarál a világ zaja néha ordítanom kellfelemelt kézzel üvöltöm engedj már elIngó ladikon sodródó túlélők vagyunkegymást felfaló utolsó tanúkÉlve jatszva meg a napi szerepet, mikorbódító tébolyba lépünk keresve szerelmetEltelt időben meggörbült tér az éjszaka…..
Ott legbelül, hol hallani lépteim zajátérezni még valóságom pislákoló szikrájátTeli tánccal, vízzel, zenévelkedvesen szóló épp elmévelHarmatos tavasz van a kertekbenvirág nyílik szelíd emberekbenDe kell a kabát, az mindig kellmegvédeni lelkem remegő testeddelTakarni ,ha jön…..
Mindenkit elkap ez a flashEz a mocskos Budapest.
Zsibongó utca szélén állvaSzomjoltó ürességet fejedbe zárvaNyílik a paradicsomnak világaHol elfedett a társas magány hatása.
Tegnapi gondolatok foszlányaMára mámorszagú éjnek talánya.
Lassú, megfoghatatlan térKörbe, körbe…..
Mert a szépségre koncentrálunk ,nem a tartalomraSóbányák ülnek a homlokokraKertet gyújtogató zöld manók lidércnyomást esznek vacsoráraBefelé fordul az ki kifelé mutatott saját káráraKérész életű fénycsóva lett az álmukBeletemetkezve a magányba, félholtan álmodva…..
Az a baj amikor egy buliban nagy a zajés Te nem látsz a zajtól meg a hajtól ami épp a piádba landoltAz a baj, hogy gondolkodni kéne és nem baszakodnikábultan igent mondani, aztán csodálkozni, hogy a wc-ben sztriptízelsz,másnap meg a barinőidnek hisztizelFel kéne már nőni, vagy nem?…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz