Regisztráció Blogot indítok
Adatok
blyg

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A szóbeli kommunikáció nálam örökös téma. Frusztrál, hogy  folyton úgy érzem a beszédkészségem az egyik leggyengébb oldalam. Sok mindennel meg tudom ezt magyarázni. Említhetem az előző bejegyzésben leírt kevés figyelmet, amit a környezetemből kaptam, vagy talán, hogy nem…..
blyg 2014.03.10 12:32:32
Végig bólogattam miközben olvastam ezt a bejegyzést. Ha szóban kell megnyilvánulni több ember előtt, vagy akár csak 1 ismeretlen ember előtt is, az nekem a halálom. Egész egyszerűen képtelen vagyok összefüggően, választékosan elmondani, amit akarok. Még az is előfordul, hogy rosszul ejtek ki szavakat és aztán szégyenkezek magamon, ahelyett, hogy arra figyelnék, hogy mit is mond a másik. Ha hivatalos helyre megyek, akkor kigondolom előre nagyon-nagyon pontosan, hogy mit akarok mondani és még így is képes vagyok hülyeségeket beszélni, vagy leblokkolni. A szóbeli záróvizsgámon majdnem elsírtam magam, de nem azért mert nem tudtam az anyagot, hanem mert tudtam, hogy tökéletesen tudom és MÉGSEM tudom elmondani úgy, ahogyan szeretném. Borzasztó élmény volt...

Ugyanígy vagyok, ha idegennyelven kell megnyilvánulni. Írásban tökéletesen megy minden, csak beszélni ne kelljen. Viszont néha szoktam olyat csinálni, hogy elalvás előtt, mikor nem tudok elaludni, elképzelt párbeszédeket játszok le az agyamban angolul-németül, azzal a céllal, hogy lefárasszam magam és végre tudjak aludni. És basszus, sokkal gyorsabban jutnak eszembe a szavak, választékosabban fejezem ki magam fejben, nem cserélek össze dolgokat, pedig elvileg már fáradt vagyok, mint amikor tényleges szituációban nap közben kellene bevetni a nyelvtudásom. Ezért gondolom én is, hogy semmi probléma nincs a beszédért felelős résszel az agyamban, hanem a fóbia kihatása ez az egész kommunikációs probléma.
Néha úgy érzem a szociális fóbia megakadályoz abban, hogy teljes értékű felnőtt lehessek. Gyakran mondták már nekem, hogy nem gondolták, hogy annyi éves vagyok, amennyi, és a munkahelyen is kérdezték már azt, hogy ez az első állásom? Nyilván mert harminc körül már nem…..
Élménybeszámoló az elmúlt hetemről. Ahogy megtettem azt, amitől még a "normális" emberek is rettegtek. Előre is elnézést kérek amiatt, mert BAROMI BÜSZKE VAGYOK MAGAMRA. Enumeráció, más szóval seregszemle volt pénteken. Igazi eposzba illő. A teljes hadsereg ráncba szedve…..
Világéletemben problémám volt a köszönéssel. Látok gyerekeket, akikre rászól az anyjuk, hogy „köszöntél, kislányom/kisfiam?”. Zavarban vannak egy kicsit, aztán vagy köszönnek, vagy nem. Ez az egyik legösszezavaróbb dolog a tinédzser korban, amikor a csókolomozást kinőjük,…..