Adatok
Almond
0 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az amerikai Jeff VanderMeer tollából kipattant Déli Végek-trilógia a meghatározó olvasmány élményeim közé tartozik, annak ellenére, hogy korántsem tartom hibatlannak a köteteket. Jelen cikk ennek figyelembe vételével összesen három apropóból született: egyrészt, hogy érintőlegesen kifejtsem, miért…..
Régebben sok orosz irodalmat olvastam, így annyit legalább kiderítettem belőle, hogy nem értek hozzá. Egész egyszerűen mindig azt éreztem, hogy komolyabb vélemény formálásához már Puskin óta minden jelentős névhez kellene egy kicsit érteni, ezzel a háttértudással én nem…..
Azzal mindenki tisztában volt a Kiválasztott nevű szórakoztató gagyiműsor bemutatója előtt, hogy azért az egész országot nem lehet ezzel a kanálhajlítgatós trükkel haknizó faszival megvezetni. Éppen ezért reméljük, hogy aki mégis leült a képernyők elé (és volt belőle…..
Gregory House önelégülten hátradőlhet a főnöki fotelban és meghallgathatja a You Can't Always Get What You Want a Rolling Stonestól. Merthogy tűznyelvekkel díszített botjával végre sikerült elgáncsolnia Frei Tamást, egy ideig most ugye pihen a riporter, hogy aztán újult erővel,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ezzel egyetértek, de cseppet sem jó értelemben. A cselekményszálak kuszák, kidolgozatlanok, az egész trilógia olyan, mintha a szerző tudatmódosítók hatása alatt írta volna. Még a legegyszerűbb cselekményelemeket sem tudja érthetően megfogalmazni, az embernek az az érzése, hogy írói fogyatékosságainak leplezésére alkotott egy új stílust, a "new weird"-et.
Érdekelne, hol is kapunk magyarázatot. Én konkrétan egyet sem találtam.
Bár bevallom, a harmadik kötetet a vége előtt feladtam, mivel betelt a pohár. Úgy éreztem, ez a parasztvakítás akkor sem érdemli, hogy még egy órát rászánjak, ha a végén összekinlódik valami pszeudomegoldást.
Ezt a fiaskót ne úgy képzeljük, hogy Columbo állandóan zsákutcába kerül! Inkább úgy, mintha három köteten át be lenne szívva, és levizelné a ballonkabátját, meg a saját kocsija alá esne, és ott aludna reggelig. Vég nélküli, zavaros misztifikáció, egyetlen megoldás nélkül. Valóban emlékeztet a Twin Peaks-re, hiszen azzal kezdődöt a koncepció nélküli öncélú titokzatoskodás.
Aki nem hiszi, csak olvassa el a fenti kritika 6. bekezdését, és gondolkodjon el rajta, ennek szerzője miért nem tudott egyetlen értelmes gondolatot sem leírni erről a három kötetes zseniális alkotásról!
Sajátosnak sajátos, a maga szempontjából letisztult is lehet, már ha elfogadjuk, hogy ennyire telik a szerzőtől, erre tisztult le. A megosztóságot a mai művészeti világ sekélyesebbik felében az agresszív középszerűség elegánsan hangzó jellemzésére találták ki. A megosztás az, hogy ez előtt az intellektuális sznobok leborulnak, a gondolkodó (AKA korlátolt) elmék értetlenül állnak.
Persze ilyen transzcendentális izé volt a klasszikus scifi korában is, amikor batikolt ruhás fiatalok szitárzene mellett vitatkoztak a lét és vanás kérdéseiről. De ne hívjuk ezt scifinek! Bradbury, Asimov, Simac, Clark, Lem, Zsoldos, a Sztrugatszkij testvérek ... nem érdemelnek ilyen degradációt!
Ja, és ha már előjött a Twin Peaks: én öltem meg Laura Palmert, csak felejtsük már el végre ezt a bugyuta sz*t!