Adatok
Itt élet vagy halál lesz
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem akármilyen poszt következik ma, Viktor ugyanis úgy döntött, hogy humorral kezeli németországi megpróbáltatásait. A végeredmény a most következő írás, és már csak az a kérdés, a végén az élet vagy a halál, azaz a maradás vagy a csomagolás kerekedett felül.…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Köszönöm a sok jó szót, nagyon sok szimpatikus kommentet olvastam történetemmel kapcsolatban. És nem utolsó sorban, hanem talán a legelső sorba sorolom azt a pár, rossz szájízzel nekem szegezett mondatot. Igazából ezt nekem nem kellett volna leírnom, s elétek tárnom, mert ezzel én nem lettem több, sem kevesebb. Kiegészíteni nem fogom, mert véleményem szerint nyelvtanilag is, emészthető, s értelmezhető. Persze, lefejthetném az összes mondatot, mint nagymamám a konyhában a krumplit, na de nem szabad túllihegni. Már csak azért sem tenném, mert egy apróságot megjegyeznék, főleg a rossz szájízű kommentelőknek, akikben én azt látom, soraikból az érződik, hogy őket nem az érdekli, miként és, hogyan volt a történet, hanem a kákán is csomót keresve, magánéletben vájkálva próbálják köpködni az embert. Tehát, ami a lényeg! Mielőtt billentyűzetet ragadtam, kettő sztori közül választhattam. A siker-sztori, vagy a pokol. Gondoltam, megjártam a poklot, hát elhozom nektek. Lezárhattam volna kettő mondattal, valahogy így:
"Barátnőmmel nekivágtunk mi is Németországnak, ő beszélte a nyelvet én viszont nem, de másfél év alatt, nem csak apró-cseprő munkákat csináltam, hanem én is egy német cég alkalmazottjaként dolgozhatok. És írhattam volna a jelenről, a sikerről, a pénzről, hogy ne lehessen belekötni abba, hogy sima kétkezű munkásként, hogyan jövök ahhoz, hogy nyelv nélkül elindulok, és ráadásul, még helyesen is írok. Na, de ígérem, mivel nem állok meg, mert szeretnék egy saját vállalkozást jövő év márciusában, de nem szeretek semmit elkiabálni, így ezért választottam ezt, hogy leírom a történetemet.
Széljegyzet:
Olvasgattam, hogy hol van a poszter, jöjjön csak, majd jól leoltjuk. Hajrá-hajrá Salgótarján. Tegyétek, hiszen este barátnőmmel olvastuk a kommenteket, és eszünkbe jutott egy gyerekkori játék. Azt játszottuk, hogy leültünk a tűz köré, az első ember egy tízszavas mondatot belesúgott a mellette ülő fülébe, majd ez tovább súgta, tovább, tovább, s így tovább. Nos, tulajdonképpen a mondat elveszett, elefántból bolha lett, s elvesztette értelmét. És a kommenteléseket összegyúrtuk este, és ezt kaptuk:
Van egy tanulatlan segédmunkás, aki kiment Németországba de rasszista indulatai miatt másokat okolt mert nem tudta a nyelvet és nem kapott munkát, a barátnőjét ha kirúgnák, akkor ő is mehetne, mert senkinek sem kell már itthon sem.
Egyszerűen hajnal kettőig szakadtunk rajtatok a röhögéstől, Ti nagy magmondó emberek, s eszembe juttatta mikor találkoztam egy itt 15 éve élő magyarral, aki nagyon sokat tanult, 2 diplomás, és ha ezt leírnám mit váltott ki belőle az, hogy én itt vagyok munkás emberként, egy asztalnál ülök vele, akkor bepisilés lenne.
Tehát folytatom, saját vállalkozást csinálunk, ez is biztos, és csak azért, mert annyit köpködtek már, hogy ennyire megerősített egy munkás embert.
Üdvözletem!