Narvál 2015.08.23 11:07:53

Először is sok sikert kívánok a blogodhoz.

Másodszor egy apró javítást javaslok:
INDEX($D$5:$D$12,MATCH(I5,$F$5:$F$12,0))

A MATCH függvényben az I oszlop a keresés kiindulási pontja, hiszen ahhoz az értékhez kell megkeresni egy másik tömbben lévő adatot.

Narvál 2013.10.10 21:45:57

Némileg félreértelmezték az urak az első kör sikerét. Nem vették figyelembe, hogy az alacsony kondíció és a rövid igénybevételi határidő miatt volt egy „egyszer volt Budán kutyavásár” fílingje a történetnek.
A bankoknak úgy kellett ez a hitelprogram, mint púp a hátukra. Ugyanakkor mindenki félt, hogy elmennek máshova az ügyfelei, ezért belement a játszmába. Persze a keret kevés volt, sokan kimaradtak és így is sok sértődés volt, tehát a bankok elkönyvelhettek ismét egy nagy bizalomvesztést. De ez még kezelhető volt, béna fogolydilemma. Szeptemberben izzadt homlokkal mindenki hátradőlt, hogy szerencsére vége az őrületnek, talán az az idióta is megtalálta a gyógyszereit (gondolom nem titok, hogy a legtöbb bankban a nyár ellenére szabadságolási tilalom volt, hogy ne szakadjon be a kóceráj).
Sajnos túl messze gurult a gyógyszer, mert a barom túl hamar, túl nagy összeggel nyitott. Gyakorlatilag dömpingáruval elárasztotta a piacot. Jelenleg minden kényszervállakozó nagymenő üzletembernek képzeli magát és röpködnek a százmilliós hiteligények. A bankok saját hitelei, de még a támogatott források is bizonytalan időre téli álomba szenderültek.
Persze az’tán egy csomó hiteligénylőnek beleér majd a keze a bilibe és egyik banktól fognak a másikig kullogni csalódottan. És megint csak a bankok, a kormány és a szomszéd (esetleg az asszony, a gyerek, netalán a pirézek) lesz a hibás, mert nem kapott pénzt az évszázad üzletéhez. Persze azt elfelejtette, hogy érdemes lenne némi tőkét belefeccölni a vállalkozásba, esetleg évtizedenként értékelhető szintű nyereséget kimutatni és jujj adót fizetni. Aki nem ilyen az amúgy is kap/kapna hitelt.
Továbbá azt elfelejtik, hogy a program hazavágja a bankok likviditását, mert az ingyenes refinanszírozásért 50% óvadékot kell a bankoknak visszacsorgatni a kasszába. Persze formálisan lehetne ennél kevesebbet, de ha intézményi fedezet bevonására van szükség, akkor megette a fene az egészet, inkább nem adnak. Ráadásul a betétkamatokat sújtó terhek miatt egyre nehezebb a források pótlása a piacról (pláne, hogy meglebegtették a betétek luxusadóját).
Csak úgy tájékoztatóul egy 10 MrdFt-os állomány mellet elég egy 250 MFt-os veszteség, hogy egy csomó ember egy éves munkája elússzon, plusz egyéb működési költségek (tehát nem nyereségről, hanem bruttó bevételről beszélek). Márpedig ilyen mértékű veszteségre simán lehet számítani ekkora állománynál.

Narvál 2013.08.06 21:48:58

Orbán Nagyvezír és a haverok éppen tipródtak, hogy mi a francot kezdjenek azzal a nyüves 100 milliárddal, amit a NAGY MAGYAR BANK (továbbiakban: NMB) létrehozására szántak, ha már azokat a fafejű bajorokat nem tudták lenyomni (www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/orban_megvenne_az_mkb_bankot_messzire_rugta_a_pottyost_2.135949.html). A kis balgák azóta is verik a fejüket a falba.
Ahogy vakargatják a búrájukat, a Nagyvezír felugrik.
- Béláim! Hiszen az állam az én vagyok! Eriggyetek haza és holnapra álljatok elő a tervvel. Jogi aggályaitok ne legyen (ha már erkölcsi eleve nem lehet), olyan törvényt rajzolunk amilyen kell.
Másnap újra összegyűlik a kupaktanács. Jön az első ötlet.
- Csapjunk hozzá egy kicsit a lóvéhoz, oszt’ vegyük meg az OTP többségét. A maradék meg magától fog könyörögni, hogy vegyük meg a részét gombokért.
- Az nem lesz jó. – szól a Nagyvezír – Mit szól majd a Csányi? Meg amúgy is, legyél csendesebben. Még lehet, hogy ott áll a hátad mögött. Amiért hülyeséget beszéltél, csak egy trafik koncessziót kapsz, és kimaradsz egy kör közbeszerzésből. Más valaki?
Ilyen durva szankciók után - amiből egy is elég fájdalmas tud lenni – inkább mindenki ráült a nyelvére. Már kezdett kínos lenni a csend, amikor a legkisebb okos szegénylegény (minden relatív) összeszedte minden bátorságát és feláll:
- Felséges királyom, egy életem, egy halálom. Én tegnap jártam a helyi takszövben, akkor jutott az eszembe egy ötlet. Itt van egy csomó apró kis takarékszövetkezet. Olyan csinosak, akár sok kis szalámi karika. Ráadásul a kis huncutok többsége el is kezdett tömörülni valami Takarékbank nevű izébe, ami kereskedelmi banknak kicsi, takszövnek nagy. Mi lenne, ha mi ezekből a kis karikából összegyúrnánk egy rúd szalámit. (Gyorsan hátranéz) Hátha lenne olyan jó, mint a téliszalámi.
- De a takakrészövetkezetek magántulajdonban vannak. – mondja egy szerencsétlen (másnak kopogtat nála a TEK)
- Kuss. Ne bombázz negatív hullámokkal. Mondtam, hogy a törvény nem akadály. Kisajátítjuk a Takarékbankos részvényeiket, aztán majd kifizetjük két jó nevű könyvvizsgáló véleménye alapján …. - sajnos a kuncogástól köhögőroham jött rá.

Hirtelen megfagy a levegő. Senki nem mozdul, de mindenki lelki szemei előtt csattan a műanyaglakat. De az okos szegénylegény kapcsol. Hülye lenne veszni hagyni élete nagy lehetőségét, jól hátba vágja a Nagyvezírt. Az hálásan pillant rá, a szegénylegény pedig lelki füleivel hallja csilingelni a forintokat.

Mikor kicsit összeszedi magát, a Nagyvezír párás szemmel biccent egyet.

- Folytasd fiam.
- Szóval az lesz a mi kis trójai falovunk. A folytatást, pedig már az irodalomból ismerjük. – bizonytalanul körbenéz kezdjen-e magyarázatba, de végül úgy dönt, hogy ennyit talán kinézhet ezekből.
- Csodás, csodás. – tapsikol a főnök, de aztán eszébe jut valami – Fiam. Jól tudom, hogy a bankszakmából jössz. Akkor tudod, mi a titoktartás. Ez nem holmi parasztvakító politika. Ez biznisz, úgyhogy nem akarok kiszivárogtatást. Ha mégis megtörténik, akkor könnyen Csepelen találhatod magad hat láb mélyen. És az időzítésre figyeljetek!