Adatok
botanIQs
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szeptember 29. csütörtök (Megáll az eszem, ebben a hónapban kedd nem is volt?????????????) Már egy hete annak, hogy a dokinál voltunk a Batthyány utcában, de még nem sokat javult az állapotom. Dacára a szurinak, a naponta szedett gyógyszereknek, meg a mézzel kevert…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A csodálatos fa, amit lefényképeztetek, egy narancseper - vagy oszázsnarancs-fa. Tudományos neve: Maclura pomifera. Thomas Nuttal amerikai botanikus nevezte el a növényt; a "narancs" szó kellemes illatú termésére utal. Az "osage" pedig az indián törzsre, amelyik a növény élőfordulási területén élt, abban az időben, amikor azt felfedezték (előtte ugyanis az Ohio folyó völgyében éltek,majd az irokézekkel folytatott harc után kényszerültek arra, hogy a Mississipi folyótól nyugatra eső területen telepedjenek le.) Az osage nép ennek a növénynek fájából készített íjakat és harci bárdokat is. Éppúgy Észak-Amerikában őshonos, mint a már szinte magyarként számon tartott fehér akác (ami nem is akác; hiszen az akáciák Afrikában őshonosak!) Tudományos nevük ezt is elárulja: Robinia pseudacacia - vagyis ál-akác. Az előtag pedig a híres francia királyi botanikus, Jean Robin nevét viseli, ami elültette az első példányokat Párizsban. (Egy közülük még ma is megvan - több, mint négyszáz éves!!! Ha arra (is) sétáltok, nézzétek meg!)
Ha már amerikai őshonos, és indián törzs; a szivarfa tudományos neve Catalpa bignonioides. A csiroki indiánok nevezték így ezt a növényt. A leghíresebb csiroki indián Sequoyah volt, aki a 86 betűből álló cserokí abc megalkotója. (Bocs a törzs kétféle nevéért - a magyar kiejtés kicsit más, mint az eredeti...) Róla nevezték el a világ leghatalmasabb fáit, a parti-, és a sierrai óriásfenyőket. (Sequoia sempervirens, illetve Sequoiadendron giganteum.) A parti óriásfenyők a világ legmagasabb fái, míg a Sierra hegységben élők a legnagyobb testtömegűek.
Vissza a narancseperhez: ha késő ősszel sétáltok arrafelé, szedjetek fel néhányat a zöldessárga, kerekded, illatos termésből, és vigyétek haza. Szerintem jobb, ha ezek vannak a szekrény tetején, mint a birsalmák... Személy szerint nem rajongok a Cydonia oblonga szagáért. Ne egyétek meg, mert bár az eperfafélék családjába tartozik, inkább az orrnak, mint szájnak való! Viszont: mivel megtalálható az ELEMOL nevű vegyület, hasznos rovarriasztó lehet (szúnyogok, csótányok és kullancsok ellen).
Egy következő sétára ajánlom: a narancseper-fa közelében szintén amerikai őshonos, gyönyörű feketedió-fák is állnak. Termésük szintén ehetetlen - ám ha vannak a családban gyerekek is, otthon egy vasfűrész segítségével szép ékszert lehet belőlük készíteni; akár hosszanti, akár keresztirányú vágással.
Ősszel mindenképpen keressétek fel a Víztoronytól nem messze, a rét szélén álló, színpompás lombozatú amerikai ámbrafát (Liquidambar styraciflua). Szinte mindegyik levele más és más színárnyalatú, attól függően, mennyi napsütést kap. A fa tetején lévők egészen sötét bíborszínűek - már-már feketék; míg az árnyasabb részen lévők világos pirosak.
További kellemes sétát kívánok Nektek!
PS: Ha már narancs és eper, akkor hadd hozzam szóba Mandarint is! Ha jól emlékszem, szegény híres vagány halálát csak közvetetten okozta a kakaópor; ugyanis egykori barátai közül Koleszár Filus szippantott kakaóport, hogy felmentsék a katonai szolgálat alól. Mandarin csodálatos ütéssel leterítette Görög Zsigát és a kutyájával is elbánt - ám a szilikózisban szenvedő lassan haldoklónak megkegyelmezett. Sajnos azonban Filus úgy hálálta meg ezt, hogy orvul hátba szúrta. Még most is előttem van, ahogy Mandarin egyre lassabban kúszik a fűben, és szerelmére gondol: "Janikának hívtalak!"