ill-legal 2013.12.16 19:15:11

Nem szoktam kommentelni, mert szakmabeli vagyok, most is csak azért teszem, mert sikerült kívülről annyira beszűkíteni a nézőpontokat, hogy annak nem sok köze maradt a valósághoz. A deviza alapú, ill. deviza hitelek esetében a problémát a felszínen keresik, pl. van-e de viza vagy sem a hitelek mögött, egyoldalú kamatmódosítás mennyire jogszerű, árfolyamrés költség vagy sem, benne kell lennie a THM-ben vagy sem, eladási vagy vételi árfolyamon kell hogy számoljanak, költségeket devizában számolhatják-e el stb. Ezek a közismert támadási pontok, holott nem ez a főbb probléma ezekkel a szerződésekkel. A probléma sokkal mélyebben van. Ezek a „zseniális banki termékek” attól zseniálisak, hogy elrejtettek benne még egy szerződést. Az első szerződésben – hitelszerződés - a bankok jelezték, hogy van olcsó devizaforrásuk és ebből olcsóbb hitelt tudnak nyújtani a forint hitelnél. Ebben arra vállaltak kötelezettséget, hogy kölcsönt nyújtanak havi törlesztés mellett hosszú időre a kölcsönvevő által vásárolni kívánt vagyontárgy – autó, lakás stb. – megvételére. Ez volt a „csaliszerződés”. A második, „leplezett”, a lényegi szerződés arról szól, hogy a bank a havi törlesztésekből rendszeresen devizát vásárol, és abból finanszírozza a saját deviza forrását, amely - a perekben előadott banki védekezés szerint - szintén hitel. Ezt a szerződést viszont úgy hívják, hogy ismétlődő devizavételre vonatkozó bizományosi megbízási szerződés. A két szerződést összegyúrták egy kölcsönszerződéssé és a devizavételi bizományra vonatozó előírásokat megkerülve minden ezzel kapcsolatos kockázatot a hitelt felvevőre hárították. A kétfajta szerződés háttere ég és föld a feltételrendszerét tekintve. A hazai jog az ilyen devizaügyletekkel kapcsolatosan széles biztonsági előírásokat tartalmaz. (2009. évi LXXXV. tv). A főbb szabályok: Ha devizavásárlásra adok megbízást akkor meg kell határozni a referencia kamatlábat, referencia árfolyamot, átváltási költségeket, minden egyes vásárlást előre engedélyeztetni kell a féllel, ezekről az ügyletekről egyesével kell elszámolni, a bank jutalékát, költségeit is előre meg kell határozni, stb. A jogszabály szerint az ügyfélnek minden pillanatban jogában áll tudnia a pénzéről. Ezt a kötelezettséget „spórolta” meg a bank. A bank, mint bizományos csak jutalékra jogosult, minden ügylet után az előre kialkudott összegre, amellyel előre lehet számolni, az vagy fix, vagy eredményarányos. A gyakorlatban ez a következőképpen működött: Adott egy autóvásárlásokat finanszírozó Zrt. (nevet nem említek). Az ügyfelem autójának vételárát megfinanszírozta. A Zrt-ből látszik, hogy ismertek a tulajdonosai. (www.cegjegyzek.hu) Ebből kiderül, hogy ennek a Zrt-nek egy tulajdonosa van, egy nagy nemzetközi bank. A tevékenységéből pedig látszik, hogy nyíltpiaci banki tevékenység nem szerepel a tevékenységi körei között. Tehát a következtetés, hogy az összes forrását az anyabankja adja, olyan kondíciókkal, amelyekkel akarja. Ezekért a kondíciókért kell felelősséget vállalnia az ügyfélnek, holott nem áll kapcsolatban a bankkal. Nézzük az ügyletet. Ügyfelem felvett 2008-ban mondjuk 2.000.000 HUF összeget CHF deviza alapon. Tételezzük fel, hogy a kiinduló CHF és a kamat is rögzítve volt. (Bár ez nem igaz ebben az esetben). Ha a kiinduló kamatszinteket 100%-nak tekintjük HUF és CHF nyíltpiaci alapon, mondjuk a Londoni bankközi értékesítési piacon – LIBOR – akkor a mai napig lehet követni, hogy a nyíltpiaci devizavásárlás kamatfeltételei hogyan alakultak a konkrét szerződésben és a LIBOR szerint. Az ügyfelem 100%-os szintű kamata 2008 végétől 109,8%-ra nőtt és mind a mai napig ezen a szinten van. A CHF LIBOR 2008-as 100%-as szintje 2008 év végére 44,64%-ra, 2009 év végére 8,98%-ra, 2010 év végére 6,05%-ra, 2011 év végére 1,84%-ra, 2012 év végére 0,43%!!!-ra csökkent, 2013.11.30-án 0,53%!!!!-on áll!! (www.snb.ch) A londoni bakközi piacon ilyen kamatfeltételekkel lehet CHF-et vásárolni. A hitel árának döntő részét a kamatköltség teszi ki. Mivel az ügyfelem pénzén a bank anélkül vásárolhat devizát, hogy arról tételesen és ügyletenként el kellene számolnia a 100%-ot meghaladó kamatnyereségre tesz szert már több mint 4 éve!!!!

ill-legal 2013.12.16 19:15:44

Most jön a további kamatot megdobó hivatkozás sor ország kockázat (CDS felár), banki kockázatok növekedése stb. Ha visszatérünk a Zrt-s hivatkozásra akkor ott tovább is léphetünk. Az anyabank egy nemzetközi pénzügyi csoport tagja. Mindebből az következik, hogy a hitelt kihelyező amúgy sem végez nyíltpiaci banki műveleteket, az anyabankja pedig a saját pénzügyi csoportján belül szerzi be a forrásokat, nyilván a legolcsóbban, így szinte az egész nyereséget megtarthatja, egyúttal anélkül viszi ki innen, hogy bármilyen adót stb. kellene érte fizetnie. Hasonlattal élve olyan a helyzet, amikor valaki a tőzsdén árfolyamnyereségre játszik és a brókerének nem kell elszámolnia az átadott pénzzel, maga dönti el mikor mit vesz és mennyiért, a végén pedig közli, - bizonyítás nélkül - hogy elment az egész pénz és van egy csomó költség, amit még meg kell az ügyfélnek fizetni. A bankok ezek a brókerek. A bíróságnak nem lenne más dolga, csak annyi, hogy ketté kellene választania a két szerződést és mindkettőt a saját szabályrendszerében értelmezni. A következmény annyi lenne, hogy a bankot a jogszabályban egyébként is meghatározott tételenkénti elszámolásra kellene köteleznie. A problémák lényege csak ezután jön. A leplezett szerződés kétféle eredményre vezethet, vagy a leplezett szerződést érvényesnek nyilvánítják és az arra vonatkozó szabályok szerint bírálják el a kereseti igényt, vagy megállapítják a semmisséget. (Ptk. 207§) A semmisségnek nemcsak az a jogkövetkezménye, hogy az eredeti állapotot kell helyreállítani, hanem az is, hogy az érvénytelenséget okozót kártérítésre is kötelezik. (Ptk. 238§), ennek keretében vagyoni és nem vagyoni károk is érvényesíthetők. A semmisséget a bíróságnak hivatalból kell észlelnie, de arra hivatkozni kell. (Ptk 234§). Mint jeleztem a leplezett szerződés semmis is lehet. A Kúria mostani döntése elég problémás, mivel a Ptk. ebben a kérdésben akként fogalmaz, hogy „A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni” (Ptk.207§(6)). Mivel a más szerződés jogi nyelven azt jelenti, hogy egy konkrétan megjelölt tartalmú szerződést kell tartalmaznia, tehát a Kúria általánosságban nem állíthatja azt, hogy nem leplezett szerződések ezek a deviza alapú vagy deviza szerződések. Ha úgy fogalmaz, hogy nem forint alapú szerződéseket leplez, az rendben lehet, de általánosságban nem lehet akként értelmezni, hogy mindenféle szerződés leplezettségétől mentesek ezek a szerződések. A probléma eszkalálódása csak ezután következik, mivel a semmisséget hivatalból észlelni kell. Vélhetően ezt a magyar bíróságok erre a kúriai döntésre hivatkozva nem fogják megtenni. És akkor most áttérhetünk a bíróságok felelősségére, ami szintén agyonhallgatott probléma. Ez a kedvenc területem, itt a siker kizárva. Minden bírósági műhibaper ítéleti indoklásának szó szerinti része a következő mondat: „A töretlen joggyakorlat szerint a bíróság felelőssége csak a kirívóan durva jogszabálysértések esetén állapítható meg.” Amit szintén kevesen tudnak, hogy Magyarországon három felelősségi szint működik egyidejűleg. Az első a jogi felelősség teljes hiánya, ez az országgyűlést és a jogalkotókat illeti meg. Jogalkotással nem lehet kárt okozni, más országokban lehet pl. Németország. Ezt a felelőtlenségi státuszt egy jogtechnikai eszközzel érték el, mégpedig azzal, hogy az országgyűlést nem minősítették jogképesnek. Mivel csak jogképességhez kapcsolódik felelősség és perelhetőség, így az országgyűlés megkerüli ezt a felelősséget, pedig okoz rendesen kárt, pl. MANYUP államosítás, az új dohánytrafikok egy részének rendeleti bezárása stb. stb. A következő felelősségi szint a bíróságoké, csak a kirívóan durva jogszabálysértésekért tartoznak felelősséggel, továbbá ezt a felelősséget is saját maguknak bírálják el, mert nincs erre független bíróság, bár mindez csak 1936-tól van így. És marad mindenki más a Ptk. 339§ alapján „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.” Ide tartozunk mi mindannyian. Azt hogy miért hozott ilyen véleményt a Kúria és egyáltalán miért tartunk ott ahol, annak okát azt hiszem a felelősségbeli különbségben lehetne végső soron keresni. És végül egy költői kérdés. Mi férhet bele egy olyan jogrendszerbe, ahol a törvényalkotónak nincs semmilyen jogi felelőssége, az általa hozott aktusokat olyan bíróság tartatja be, melynek felelőssége is kivételesen állapítható meg azt is csak saját maga által???

ill-legal 2013.12.16 19:17:02

Most jön a további kamatot megdobó hivatkozás sor ország kockázat (CDS felár), banki kockázatok növekedése stb. Ha visszatérünk a Zrt-s hivatkozásra akkor ott tovább is léphetünk. Az anyabank egy nemzetközi pénzügyi csoport tagja. Mindebből az következik, hogy a hitelt kihelyező amúgy sem végez nyíltpiaci banki műveleteket, az anyabankja pedig a saját pénzügyi csoportján belül szerzi be a forrásokat, nyilván a legolcsóbban, így szinte az egész nyereséget megtarthatja, egyúttal anélkül viszi ki innen, hogy bármilyen adót stb. kellene érte fizetnie. Hasonlattal élve olyan a helyzet, amikor valaki a tőzsdén árfolyamnyereségre játszik és a brókerének nem kell elszámolnia az átadott pénzzel, maga dönti el mikor mit vesz és mennyiért, a végén pedig közli, - bizonyítás nélkül - hogy elment az egész pénz és van egy csomó költség, amit még meg kell az ügyfélnek fizetni. A bankok ezek a brókerek. A bíróságnak nem lenne más dolga, csak annyi, hogy ketté kellene választania a két szerződést és mindkettőt a saját szabályrendszerében értelmezni. A következmény annyi lenne, hogy a bankot a jogszabályban egyébként is meghatározott tételenkénti elszámolásra kellene köteleznie. A problémák lényege csak ezután jön. A leplezett szerződés kétféle eredményre vezethet, vagy a leplezett szerződést érvényesnek nyilvánítják és az arra vonatkozó szabályok szerint bírálják el a kereseti igényt, vagy megállapítják a semmisséget. (Ptk. 207§) A semmisségnek nemcsak az a jogkövetkezménye, hogy az eredeti állapotot kell helyreállítani, hanem az is, hogy az érvénytelenséget okozót kártérítésre is kötelezik. (Ptk. 238§), ennek keretében vagyoni és nem vagyoni károk is érvényesíthetők. A semmisséget a bíróságnak hivatalból kell észlelnie, de arra hivatkozni kell. (Ptk 234§). Mint jeleztem a leplezett szerződés semmis is lehet. A Kúria mostani döntése elég problémás, mivel a Ptk. ebben a kérdésben akként fogalmaz, hogy „A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni” (Ptk.207§(6)). Mivel a más szerződés jogi nyelven azt jelenti, hogy egy konkrétan megjelölt tartalmú szerződést kell tartalmaznia, tehát a Kúria általánosságban nem állíthatja azt, hogy nem leplezett szerződések ezek a deviza alapú vagy deviza szerződések. Ha úgy fogalmaz, hogy nem forint alapú szerződéseket leplez, az rendben lehet, de általánosságban nem lehet akként értelmezni, hogy mindenféle szerződés leplezettségétől mentesek ezek a szerződések. A probléma eszkalálódása csak ezután következik, mivel a semmisséget hivatalból észlelni kell. Vélhetően ezt a magyar bíróságok erre a kúriai döntésre hivatkozva nem fogják megtenni. És akkor most áttérhetünk a bíróságok felelősségére, ami szintén agyonhallgatott probléma. Ez a kedvenc területem, itt a siker kizárva. Minden bírósági műhibaper ítéleti indoklásának szó szerinti része a következő mondat: „A töretlen joggyakorlat szerint a bíróság felelőssége csak a kirívóan durva jogszabálysértések esetén állapítható meg.” Amit szintén kevesen tudnak, hogy Magyarországon három felelősségi szint működik egyidejűleg. Az első a jogi felelősség teljes hiánya, ez az országgyűlést és a jogalkotókat illeti meg. Jogalkotással nem lehet kárt okozni, más országokban lehet pl. Németország. Ezt a felelőtlenségi státuszt egy jogtechnikai eszközzel érték el, mégpedig azzal, hogy az országgyűlést nem minősítették jogképesnek. Mivel csak jogképességhez kapcsolódik felelősség és perelhetőség, így az országgyűlés megkerüli ezt a felelősséget, pedig okoz rendesen kárt, pl. MANYUP államosítás, az új dohánytrafikok egy részének rendeleti bezárása stb. stb. A következő felelősségi szint a bíróságoké, csak a kirívóan durva jogszabálysértésekért tartoznak felelősséggel, továbbá ezt a felelősséget is saját maguknak bírálják el, mert nincs erre független bíróság, bár mindez csak 1936-tól van így. És marad mindenki más a Ptk. 339§ alapján „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.” Ide tartozunk mi mindannyian. Azt hogy miért hozott ilyen véleményt a Kúria és egyáltalán miért tartunk ott ahol, annak okát azt hiszem a felelősségbeli különbségben lehetne végső soron keresni. És végül egy költői kérdés. Mi férhet bele egy olyan jogrendszerbe, ahol a törvényalkotónak nincs semmilyen jogi felelőssége, az általa hozott aktusokat olyan bíróság tartatja be, melynek felelőssége is kivételesen állapítható meg azt is csak saját maga által???