Adatok
freiuggio
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nemrégiben akadtam rá egy a TV2-n futó műsor videójára. A mai média színvonalon aluli műsorainak ellenére, ez az epizód végre egy olyan adásba került műsorszám volt, ami egy melegekhez kapcsolódó valós élethelyzetet tükröz, és sokak számára elgondolkodtató lehetne.
A…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én azt gondolom, hogy egy morális kérdést feszeget, ami napjainkra sem oldódott meg, bár valljuk be, valami elindult e téren is kis hazánkban...
Valójában az adott probléma szerintem több pilléren áll, ha ezt a történetet nézzük:
- fontos, hogy ki hogyan szocializálódik és mit hoz a neveltetése kapcsán otthonról... ebben a történetben jól látható, hogy az apa, amolyan régivágású, a hagyományos értékrendeket szem elől nem tévesztő és attól szinte az élete árán sem elvonatkoztató figura...
- és a másik a kommunikáció teljes hiánya...
Szerintem ez utóbbi jellemző egyre inkább a magyar családokra, mert az általános leterheltség miatt, amikor a szülők egyre csak dolgoznak, már-már mókuskerék effektusban, egyszerűen nem marad energiájuk a gyermekükkel általánosságban sem foglalkozni, nem hogy olyan élethelyzeteket megoldan, s mi még fontosabb: megérteni, elfogadni, amelyek szembe mennek a szocializálódás útján beégett rossz, vagy inkább nevezzük téves információkkal...
Gyakorlatilag elfelejtenek az emberek kommunikálni, beszélgetni, együtt sírni, nevetni egymáson esendőségén, stb...
Ezáltal képtelenek ma emberek egymást elfogadni, mert mindenki kicsit az önsajánálattal és a saját sorsa által ejtett sebeinek nyalogatásával van elfoglalva... Miközben az idő csak megy és megy... A dolgok történnek, s ő eközben semmit észre sem vesz...
Ez jól látszik ebben a történetben is: gondolom, Jeromos- a főhős - sem két hét alatt lett 18 éves és a melegsége sem két hét alat kezdett felszínre törni -.
És aztán jön a tűzoltás időszaka, amikor a már fejünkre nőtt problémát képtelen az egyén megoldani és ijedtségében teljesen rosszul reagálva, - hiszen elfelejtett már kommunikálni - teljesen rossz döntéseket hoz... És szembesül azzal, hogy elveszíti a másikat...
Az ekkor történő feleszmélés szinte törvényszerűen bekövetkezik, de nem minden ilyen eset végződik happy end-del... sőt...
És hogy éveket be lehet-e pótolni főképp egy gyermek tekintetében, aki már nem hogy példaképként nem tekint az adott elutasító szülőre, de szülőként sem tud rá gondolni, azt nem tudom... Nem vagyok benne biztos...
Mindenesetre azt gondolom, morális és sajnos sokszor előforduló probléma ez, és sajnos azt gondolom, nagyon hosszú időnek kell még eltelnie addig, amíg képesek lesznek az emberek elfogani ezt a dolgot is az életben, mint ahogyan oly sok dolgot elfogadtak már, amiről ma már termélszetes körülménmyek között beszélgetnek.
Bocs, ha hosszú voltam, de kijött belőlem pár gondolat, talán közvetett érintettségem által is...
Üdv. minden olvasónak és a blog írójának is!
freiuggio