Adatok
lamech
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A háromnegyed évszázada létező magyar szinkronszakma a filmkészítés egyik háttérterületéből művészeti ágazattá nőtte ki magát Magyarországon a kezdeti időkben és ennek megfelelően elnyerte a kritika és a közönség elismerését. A piaci lehetőségek kiszélesedésével…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A városi legendák körébe tartozik az az állítás is, hogy egy gép választja ki a magyar hangokat, pusztán a hanggörbe egyezése vagy hasonlósága alapján. Emberek választják ki, akiknek fontos, hogy jól sikerüljön a magyar változat. Képesek felismerni a kiküldött hangok közötti tartalmi különbséget, és fel tudják mérni, hogy a magyar művész mennyire felel meg a karakter jellemzőinek. A Shrek is hangmintás volt, és sem Kerekes József, sem Gesztesi Károly hangja nem azonos az eredetivel, mégis elfogadták. S milyen jól tették. Örülök, hogy a Django elszabadul szinkronját is a pozitív példák között látom, valóban nagyon jól sikerült, s talán ezek a kiváló munkák igazolhatják a szinkron létét. :)
Sok megmagyarázhatatlan tévedés van a különféle műsorok magyar változataiban, de még több olyan, ami az eredeti műsorban is benne van. Ha például azt mondja egy ismeretterjesztő film narrátora, hogy valami 300 kilogrammnyi erővel repít messzire valamit, mit tegyen a magyar stáb? Írja át Newtonra, hiszen az az erő mértékegysége? Vagy hagyja meg kilogrammnyinak, hiszen úgy meg bárki által felfogható, mekkora erő is az? Ugye, hogy nincs támadhatatlan megoldás?
Ahogy az eredeti filmek esetében a készítők és a szereplők egyfajta garanciát nyújthatnak a minőségre, úgy kellene a magyar stáb tagjainak is fémjelezniük egyes szinkronokat. Fémjelzik is, legfeljebb nem jut el a nézőkhöz. A névfeltüntetés szerzői jogának nem anyagi haszonszerzés lenne az elsődleges (tizedleges sem) célja és értelme, hanem a minőségtanúsítás. Kezdjük el megjegyezni azok nevét, akik jó szinkront készítenek. A rosszakért pedig ne az egész szakmát átkozzuk, csak azokat, akik elkövették. Hiszen száz Z-kategóriás, pocsék film megnézése után sem jutunk arra a következtetésre, hogy halál a filmgyártásra, mert nem azok adják e művészeti ág esszenciáját!