Regisztráció Blogot indítok
Adatok
misihanna

0 bejegyzést írt és 173 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A minap a családunkból valaki elmesélte, hogy szeretne elutazni Ausztráliába.  Gyerekkori álom – nincs is ezzel semmi baj! Ráadásul talált egy srácot, aki alkalmas útitársnak mutatkozik. Az apró gond legfeljebb csak annyi, hogy az illető 28 éves hajadon leány, éspedig a…..
Egy mostanában elvégzett felmérés szerint az olaszok 59 százaléka azt állítja, hogy nagy segítséget jelent számára, ha foglalkozik saját spirituális kérdéseivel. Sokan merítenek pozitív energiát ebből – és mi tagadás, nem csak Itáliában! Terjedni látszik egyfajta…..
misihanna 2013.11.10 21:01:57
@Mösziö Candy: Dr. szpahi kis lépésekről és nem egy helyben maradásról beszélt. Ez utóbbi a langyosság.
Örvendetes, hogy ennyire szívén viseli Jézus tanítását, ez a pár sor Öntől egyenesen buzdító erővel bír:

"A Krisztusi tanítás nem tűri a langyosokat! Csak a teljes odaadást! Félig nem lehet Krisztus követőjének lenni, csak teljesen vagy sehogy!"

Gondolom ugyanez a buzgóság vezette, amikor a másik poszton ezt írta IM-nek:

"Az egyik ilyet - fúj - Izrael Misztériumának hívják. Hívják?! Ló...t! Magát hívja annak a toportyánféreg hogy bújna vissza a kénköves valagába a sivatagnak a csatorna töltelék patkány!"

Hm.
misihanna 2013.11.16 13:54:28
@csaba carmarthen: Kedves Csaba, emberi jogok alatt értjük pl. az élethez való jogot is, és még sok alapvető jogot, ezért kifogásolható ez a gondolat.
Nem értek a politikához. A március 15-ei miniszterelnöki beszéd most mégis elgondolkoztatott. Orbán Viktor elég energikusan fogalmazott: „Nem tűrtük el 1848-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, nem tűrtük el 1956-ban, hogy Moszkvából diktáljanak, most sem hagyjuk, hogy…..
misihanna 2013.11.13 19:03:02
@telihold83:
"Akkor kérdezlek most, hogy szigorúan véve és a Te fogalmaid szerint mi melyik kategóriába vagyunk sorolhatóak, mert kritikát fogalmaztunk meg (művelt) zsidó emberek tetteiről? Ha nem akarsz erre válaszolni, én azt is megértem. Nem biztos, hogy mindenről lehet, vagy már mindenről lehet beszélgetni. Mondhatjuk azt is, hogy várjuk csendesen az Adventet, mert ez most inkább közelebb vinne a megértéshez és a békéhez, mint a beszélgetés.Kérlek ha mégis válaszolsz, ne műalkotás legyen hanem saját. Köszönöm!! "

Nem szoktam műalkotással válaszolni, legalábbis nem emlékszem rá.
Megtudhatom, hogy milyen kategóriák közül lehet választani a besoroláshoz? Egyébként miért kellene embereket kategorizálnom? Ráadásul egy ismeretlent, akinek csak a nick-jét ismerem.
Gondolom, a kulcsmondat itt az, hogy művelt zsidókat kritizáltatok, és mit szólok én (meg Kajla) ehhez. Lehet, hogy én is kritizáltam már művelt zsidót, az is lehet, hogy műveletlent is. (Amilyen kritikus természetem van, ez egészen biztos) Bár hozzátenném, az, hogy valaki zsidó vagy sem, a legkevésbé sem érdekel, tehát mégis javítanám magam. Én nem a művelt zsidót, hanem Dr. Kiss Gézát kritizálom, és nem a műveletlen zsidót, hanem Suttyó Kis Elemért. Remélem, érthető.
Békés advent-várást!
misihanna 2013.11.16 10:26:57
@uszo: Néhányan biztos, de az a több százezer nő és gyerek, akiket tömegesen megerőszakoltak, biztos nem.
misihanna 2013.11.16 13:41:03
@Izrael misztériuma: nem érdekel Bibó és semmiféle ideológia. Volt szerencsém pár áldozathoz, akik még idős korukban sem felejtenek...
Hogy a csudába jön a megerőszakolt nőkhöz a zsidók vagyona? Az én nagyszüleim nem voltak zsidók, de a téeszesítéskor minden földjüket, állataikat, vagyonukat elvették. Fiatal nagyapámat jól összeverték, mert nem adta be könnyen a derekát.
Biztos nem K. Julika ült bele a zsidók vagyonába, akit tizenegy-két évesen kaptak el az oroszok.
Sok nő szívesebben választotta volna a halált a gyalázat helyett, ha lett volna lehetősége, elhiheted.
Ezt a megjegyzésed meggondolatlan és bántó, bár itt erősebb szavakat is tudnék írni.
Egy kis faluban született, egy vidéki asszony gyermekeként. / Egy másik faluban nőtt fel, ahol harminc éves koráig ácsként dolgozott. / Ezután három évig vándorprédikátorként élt. / Sohasem írt könyvet. Sosem vállalt közhivatalt. / Sohasem volt családja vagy otthona. Nem járt…..
misihanna 2013.11.10 12:47:29
@bélaybéla: engem nézel agymosottnak, de te inkább tűnsz annak.
misihanna 2013.11.10 13:44:21
@bélaybéla: Mt 1, 1-17

Sajnos én csak a Bibliából tudtam Jézus Krisztus hovatartozására, családfájára nézve forrást megjelölni, és nem szélsőjobbos forrásokból, de talán elnézed nekem.
Ez az oldal nálatok hiányzik a Szentírásból?
misihanna 2013.11.10 20:48:31
@bélaybéla: Én még mindig maradok egyetlen forrásként a Bibliánál, és sem teológiai, sem másféle jegyzetet nem veszek elő.
1. József tehát zsidó, Dávid leszármazottja. Ha feleségül veheti Máriát, akkor neki is annak kell lennie.
2. Amikor az angyal megjelenik Máriának, Dávidot Jézus ATYJÁNAK nevezi. (Lk 1, 26-33)
3. Mária rokona Erzsébetnek, aki "Áron leánya", azaz a papi nemzetségből származik férjével együtt. Hogyan lehetne akkor Mária nem zsidó?
4. Jézus a júdeai Betlehemben, Dávid városában születik, még szülőhelye szerint is júdeai zsidó.
Sokan úgy gondolkodnak Isten akaratáról, mint ha az valami fátum szerű, megmásíthatatlan határozat lenne, ami a mi emberi hozzáállásunktól függetlenül mindig és feltétlen megvalósulna.  Amit Isten akar az úgy lesz és kész. Ez a kép hivatáskeresésben olykor egészen bénítóan és félelmet ébresztően…..
misihanna 2013.11.06 20:34:23
@m-athos: "Márpedig ha a jónál van jobb is, akkor hiba nem azt választani."

Egy öreg rk pap szinte szóról szóra ezt mondta nekem, amikor arról beszélt, hogy a házasságról lemondott a jobbért, a Krisztusért vállalt nőtlenségért. :D

"Akár a legfontosabb lelkiségi okokat"

mik ezek a legfőbb lelkiségi okok, amik a családos papságot indikálják? (el nem tom képzelni)

"Maga Krisztus is nem csak szüzességben, de szegénységben és engedelmességben is élt; és így sokkal inkább szolgál példaként a szerzetesi életre, mint a csak világi cölibátusra."

Az evangéliumi tanácsok szerintem nemcsak egy szerzetest, hanem minden Krisztushoz tartozót köteleznek. A papnak evidens az engedelmesség a püspök felé, és ha Jézus az életének a középpontja, akkor nyaranta nem a Costa Bravan sütteti a hasát, és nem limuzinnal villog két fília között.

A hivatást-jó esetben-nem hasznossági elvek alapján osztályozzuk, és azt választjuk, amelyik a leghasznosabbnak, legcélravezetőbbnek tűnik, hanem válaszolunk Isten hívására, mert abban a hivatásban teljesedünk ki-emberileg is-amire ő hívott.
Szerintem mindenki a saját élethivatását tartja a legtöbbre (a házas, mert az a "normális", a szüzességben élő, mert ő csak Jézusé, és ez mekkora királyság), ami szerintem nem baj, legalább mindenki nyertesnek érzi magát. :D
(Az apostoli korban Pál is többre tartja a szüzességet. Na ez most csak fricska, de igaz:D)
misihanna 2013.11.07 01:27:12
@m-athos :)ez nem a kérdés megfordítása, hanem egy új kérdés, amire válaszolok is, de Te nem feleltél az enyémre.

"mik ezek a legfőbb lelkiségi okok, amik a családos papságot indikálják? (el nem tom képzelni)"
...tehát nem egyházfegyelmi, hanem lelkiségi okokra voltam kíváncsi.

"mik azok a lelkiségi okok amik azt indokolnák, hogy egy pap, mennyiben nem alapított családot, miért ne tegye le a szerzetesi fogadalmat is, és miért ne tartozzon egy szerzetesi közösséghez?"

Mert nem kapott erre elhívást?! Itt két különböző hivatásról van szó. Vagy egyik szerzet karizmáját sem érzi magához közel?!
Egyébként ismerek szerzetes papokat, akik plébániákon élnek, és nem közösségben. Olyan nővéreket, akik szintén nem a közösségükben laknak, bármilyen okból is. (Ők mutánsok lennének?)

A gkat papok éljenek családban, ha jólesik, de nálunk a pap alter Christi, Jézus pedig szüzességben élt, eszébe sem jutott családot vagy szerzetesrendet alapítani, úgyhogy a pap is éljen szüzességben.

"Ezzel szemben az orthodox és a másik két keleti egyház - többek között Szent Pál nyomán - egyértelműen istenközelibb élethelyzetnek tekinti a szerzetesi létformát a világinál. (De ugye nem csak a szüzességet, hanem a teljes aszkézist és a világról való teljes lemondást. Szent Pál is erről tesz tanúbizonyságot, nem csak kizárólag a szüzesség mellett teszi le a voksát."

A szerzetességért lelkesedő Pálról bibliai helyet kérek, mert lehet, hogy nekem hiányos a Szentírásom. :D
Egyébként érdekesnek tartom, hogy elválasztod a szüzességet a másik kettő tanácstól. A szüzesség több, mint no sex, már ha nem csupán mint biológiai állapotot tekintjük. A szüzesség lényege a Krisztusnak való kizárólagos odaszenteltség, és ebből fakadóan lényegileg tartalmazza a két másik tanácsot is.

"Természetesen tudva, hogy nem kap mindenki elhívást a szerzetesi életre, éppen ezért nagyfokú tisztelettel viszonyulnak a világi hívek felé is a keleti egyházak. Ennek a tiszteletnek természetszerűen részét képezik a velük szembeni szigorú elvárások is :)
Egyik ilyen elvárás a világiakkal szemben, hogy ha már nem szentelték teljes mértékben (azaz szerzetesként) életüket az Istennek, akkor családot KELL alapítaniuk"

Jesszum Pepi, nem lennék a helyetekben.:D

"Az ember tehát vagy családos, vagy szerzetes."

A római egyházban, főként a IIVZS-nek köszönhetően létezik a fent említett életállapotban élőkön kívül még pár jetiszerű lény. Pl. az ókeresztény korban már létező szüzek rendjébe tartozó ehm-és püspök által konszekrált szüzek, akik a "világban" élnek Istennek szentelve.
(Siennai Szt. Katalin is jeti volt, mert nem ment férjhez, nem élt szerzetben, csak a domonkos harmadrendig vitte, meg a világban való szingliskedésig.)
Vannak olyan társaságok, amelyek tagjai szintén szüzességi fogadalmat tesznek, szabálykönyvük is van, de nem élnek együtt, mint a szerzetesek, hanem ők is a "világban" szingliskednek, aztán meghatározott időszakonként összegyűlnek, stb.
Nem folytatom, mert kezdek álmosodni, de vannak még példák bőven.

"A szóló életforma, az agglegénység, aggleányság, szingliség, korai özvegység lehet esetleg egy "szerencsétlen sors", lehet egy személyre szóló kereszt amit méltósággal kell hordozni, lehet Isten próbatétele amit ki kell állni - de nem lehet életcél és nem lehet követendő példa."

Ez egy teljesen más kategória, igen, bizonyosan kereszt ez az állapot, ha az ember társat keres, és nem talál, de (remélem, most nem bántok meg senkit) szerintem, ha vki férjhez akar menni/nősülni szeretne, annak lehetősége is lenne, csak lehet, hogy az igényeket lejjebb kellene szállítani egy kicsit. (Legalábbis a környezetemben ezt tapasztaltam, bocsánat, ha másnál más a helyzet.)

Mindenesetre én eddig is örültem, hogy rk vagyok, de ezután meg még jobban, mert itt az ember szabadon válaszolhat az őt szabadon megszólító Istennek, és nem KELL(idézet, kiemelés Tőled) két kötelezően választható kategóriába zsuppolnia magát, ha tetszik, ha nem.
misihanna 2013.11.09 21:40:04
@m-athos: " Nem a családos papságot indikálják ezek a lelkiségi okok, hanem a "vagy családos, vagy szerzetes" papságot, méghozzá AZON AZ ALAPON, HOGY A VILÁGI CÖLIBÁTUSNAK NEM SOK ÉRTELME VAN. (kiemelés tőlem)"
Írhatnám viccesen, hogy ezt jól megalapoztad, de hogy a rk papság hivatásáról így gondolkodsz, az inkább szomorú, mint vicces.(bár ehhez való jogodat senki nem vitatja el)
Igen kritikus természet vagyok, de még én is ismerek olyan rk. papokat, akikről csak elismerően tudok nyilatkozni. Ha a világi cölibátus nem sokat ér, akkor a nem szerzetes, nem nős II. JP, XVI.B. és a mucsaröcsögei szentéletű papbácsi szerinted elpazarolta az életét? Egyénileg dől el (és nem mi vagyunk ebben az ítészek), h ki mit kezdett a Jézustól kapott meghívással, és ez gyümölcsöző vagy sem. Általánosítani pedig minden esetben korlátolt dolog.

. "Ezek a szűzi életű férfiak és nők püspöki áldással élik szűzi életüket - kvázi szerzetessé szentelik őket. "
Megszentelt életet élnek, de nem szerzetesek!!! (Nézz egy picit utána, hogy kik azok a szerzetesek, lécci, megéri! Mert nem minden megszentelt életet élő az. ehjogilag biztos nem) Szerzetessé pedig nem szentelnek(!), szűzzé viszont igen, konszekráció az esemény neve.) Az egyházmegyés szüzek pedig "csak" a tökéletes tisztaságra tesznek fogadalmat.
Nem akarom ismételni magam, mert már szerintem leírtam, de az, h. vki Krisztus követésére adja a fejét, és "csak" tisztasági fogadalmat tesz, az előbb utóbb kénytelen lesz a szegénységet/engedelmességet is beiktatni a programba, nem azért, mert akkor nagyobb az érdem, és még m-athos is elismerően bólint, hanem mert megtapasztalja, h ezek nélkül nem megy a tisztaság fogadalma sem.

"Ha egymástól elkülönülten is éltek ezek a világi szüzek, mégis közösséget alkottak, és rendszeresen összegyűltek"

A konszekrált szüzek nem. Csak lehetőség van a kapcs.tartásra, önszorgalomból. Teljesen egyéni hivatás, nem szerzetesi, nem közösségi. (nincs elöljáró sem.)

kicsit már értelmetlennek tartom ezt a vitát köztünk, de gondoltam, ezt még leírom
A múlt század két nagy költője: Babits Mihály és József Attila. Ismerték egymást, de nem szimpatizáltak egymással. Mindkettőnek Istennel való viszonya viharos. Írásaikban nyoma sincsen Sík Sándor harsogó istenhitének. De talán éppen ezért állnak közel hozzánk. Ma Babitsra…..
misihanna 2013.10.20 20:29:47
@Kajla:
Végűl mindíg Isten útját követtem,
bár színem fekete.
Ezért, ha egyszer elfogadtatom,
úgy leszek az üdvözültek sorában,
mint leeresztett sötét zászló,
becsavart lobogó,
szótlanúl és jelentés nélkűl,
és mindeneknél boldogabban.

:)
misihanna 2013.10.31 18:03:33
@Kajla: Számomra Balassi elég meredek, de örültem a versnek. Közeleg Szt. Márton ünnepe is, róla szól az egyik kedvenc (vagy a legkedvencebb:D) kortárs költőm verse:

Győrffy Ákos:

Havazás Amiens-ben

Szent Márton-apokrif

Tegnap reggel óta havazik. A város körvonalai
alig látszanak a sűrű hófüggönyön át. Lovam
mozgásán érzem, hogy fárad, minden lépésnél
remeg alattam a teste. Csak akkor vettem észre
azt az embert, amikor elhaladtam mellette.
Addig azt hittem, egy kupac föld az út mellett,
amit belepett a hó. Megmozdult.

Gyerekkoromban láttam utoljára ilyen havat,
Pannóniában. Apám a hátán vitt haza valahonnan,
mert elsüllyedtem volna a hóban. Apám ruhájának
faggyúszagára emlékszem, és a válla fölött a messzi
dombsorok szürke vonalára.

Az ember megmozdult, kinyújtotta a kezét. Fagytól
szederszínű bőrén csorgott le az olvadó hó. Megpróbált
szólni hozzám, de csak nyöszörögni tudott, a keze
megdermedt a mozdulatban. Mint egy csupasz faág,
ahogy kimeredt a hóból a karja. Leugrottam a lóról,
köpenyemet ráterítettem, és dörzsölni kezdtem dermedt
testét a köpenyen át. Rám nézett, szólni akkor sem
tudott, láttam a szemében az arcomat, az arcomat
és a hólepte vidéket körülöttünk. Fiatal férfi volt,
olyan sovány, hogy a köpeny alatt szinte elveszett
a teste. Magam elé ültettem a lóra, úgy haladtunk át
a városkapun. Az őrök értetlenül bámultak minket.
A centurio utánam szólt, hogy miért nem hagytam
inkább odakint, a falon túl, mindenkinek jobb, ha
az ilyen nyomorult koldusok elpusztulnak télen,
mint a legyengült őzek, már így is sok van belőlük.
Ha tudnád, mit beszélsz, belepusztulnál a szégyenbe,
mondtam neki, erre elhallgatott, de ahogy tovább-
lovagoltam, még hallottam harsány röhögésüket.
Amikor aznap éjszaka, a legénységi szálláson
álmomban megjelent az Úr, megismertem rajta
a köpenyemet, amelyet ráborítottam arra az emberre,
aki ott feküdt a hóban, nem messze a városkaputól.
Nem láttam tisztán az arcát, olyan erős fényt
árasztott, de tudtam, hogy Ő az. Beszélt hozzám.
A köpenyed nekem adtad, a köpenyedet rám
terítetted. A fény az én ruhám, öltözz fel az én
ruhámba, terítsd magadra palástomat, melyre
atyám nevét hímezték az angyalok.

Reggelre elállt a havazás, méteres hó borította
a város utcáit. Álltam a hideg, téli napsütésben
az ablaknál. Olyan ürességet éreztem, mintha
nem lenne testem. Mintha nem is én nézném
a halványkék eget a sikátorok fölött, mintha
csak tekintet lennék, test nélkül, de mintha ez
a tekintet sem az enyém lenne. Mintha eltűntem
volna magamból. Mint ez az üres mosdókancsó
mellettem, az asztalon, ahogy üvegfalán ragyog
a fény. És mintha valaki idegen hangját hallanám,
úgy hallottam saját szavaimat, ahogy az ablak-
párkányra dőlve suttogom: Nem az enyém volt,
amit adtam, Uram. Nem vagyok a magamé. Az
a koldus vagyok, senkié, a falakon kívül,
kitaszítva, mint te voltál közöttünk. Nem vagyok
sehol, csak arcod fényében. Nem mozdulok el
a fényből, Uram. Ruhádba öltözöm, fényes
palástodba öltözve kelek át a végtelen
havazáson, ami az evilág-
Shlomo Sand, izraeli történész tavaly ősszel magyarul is megjelent világhírű könyvét olvasom, melynek címe: “Hogyan alkották meg a zsidó népet?” (The Invention of the Jewish People). A könyv bemutatója épp a házunkban volt, amelyen maga a szerző is megjelent. Mindaz,…..
Sok évvel ezelőtt történt az eset. Még kezdő papként Németországban beszélgettem egy fiatalasszonnyal, akiről kiderült, hogy kilépett az egyházból. Arrafelé ez egyáltalán nem ritka jelenség; nem is ütköztem meg rajta. Ám amolyan jószándékú-tájékozatlan…..
misihanna 2013.10.24 22:34:00
@Dr. szpahi: "Szerintem legtöbb pap most is így gondolkodik :-)" remélem, igazad van.
Esperesed nem semmi. :/
misihanna 2013.10.25 16:13:42
@khamul: "Krisztus feltétel nélkül szerette az embereket, de ha kellett, a bűneikre is felhívta a figyelmet.

„Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

„Jól mondtad, hogy nincs férjed, mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed." "

Az első mondatodba nem is kellene a "de" ellentétes kötőszó; a feltétel nélküli szeretetbe bőven belefér a hibák/bűnök felrovása. (Eddigi életemben is voltak, és remélem, még lesznek is olyan emberek, akiknek a kritikája nem letört, hanem inspirált a jóra. Gondolom, másnak is van ilyen élménye.)
Még mindig azt gondolom, sok múlik a papon, a helyi közösségen, hogyan viszonyul a "kiközösítetthez" Szerintem nem a kiközösítés a legnagyobb baj, hanem az, ha onnan az illető nem talál vissza, esetleg egy életre eltávolodik egyháztól/Istentől. A bűnt (most nemcsak az abortuszról van szó) igaza van annak, aki ezt írta, nem szabad elbagatellizálni, de a seb folytonos kapargatásától se lesz gyógyulás.

@hatarszel1: "Biztosan furcsán látom, de még a legdurvább erőszakban nemzett gyermekből is lehet egy József Attila, hogy mi lesz belőle az pont leginkább azon múlik, hogy az anya hogy tudja feldolgozni a nehézségeit"

Sőt, ha "csak" Kovács Józsika lesz belőle (bocsánat előre minden Kovács Józseftől:D ), akkor is értékes lehet, az meg, hogy az anya a "nehézségeit" (bár én inkább ezt traumának nevezném) hogyan lesz képes feldolgozni, az tényleg sok mindentől függ. (és nemcsak az anyától)
Az utolsó gondolatoddal egyetértek, sajnos sok nő gondol úgy a nem kívánt terhességre, hogy "legfeljebb elvetetem". (Közeli családtagomtól is hallottam már :/
misihanna 2013.10.27 09:32:13
@Dr. szpahi: :D

@Jese: "Kár fenn hordani a nózit, és fújolni a muszlimokra: ott nem lehet felszedni lányokat sem az utcán, sem sehol.
Ott még van erkölcs......."

Meg különösen híresek arról, hogy emberszámba veszik a nőket.
Ezekben az órákban Barack Obama elnök látogatása zajlik az Egyesült Államok egyik leghíresebb, Notre Dame nevű katolikus egyetemének tanévzáró ünnepségén. Amint azt hírforrásokból már rég tudni lehetett, az ellentétes vélemények és a két táborra oszlottak szembenállása…..
misihanna 2013.10.14 19:58:53
@khamul: Amikor azt írtam, hogy az abortusz LEHET a kisebbik rossz is, akkor arra utaltam, hogy olykor jó lenne megvizsgálni az adott helyzetet is, ahelyett, hogy mereven ragaszkodunk a "szabályokhoz".
Ha a házasságok érvényteleníthetők, pedig ugye holtomiglan-holtodiglan,itt is lehetne találni valami "kiskaput" az egyedi helyzet megvizsgálásával.
(mondjuk egy 11-12 éves gyerek erőszak áldozata lesz, teherbe esik. Traumának szerintem ez "épp elég", nem kellene még egy terhességet/szülést is rákényszeríteni. Szerinted az mit old meg, ha lesz két lelkileg sérült gyermek (anya és gyereke)? Mert a nem várt, sőt utálkozva kihordott gyereknek is lesz honnan deformálódni lelkileg.)
Még egyszer mondom, nem vagyok abortuszpárti, és én, mivel felnőtt nő vagyok, meg hívő is, valószínűleg soha, semmilyen okból nem választanám az abortuszt, de szerintem nem jó minden esetet összemosni, és jó lenne szem előtt tartani az anya javát is. (lásd a fenti esetet)
misihanna 2013.10.14 20:05:30
@matthaios: Ha ilyen naturálisan fogalmazol( vagy naturális dolgot idézel), integess előtte, vagy valami, mert kajálás közben olvastam a tegnap esti kommentedet. :D
misihanna 2013.10.14 20:18:12
@matthaios: jól hangzik, csak nem igaz. Szerintem:)
Augusztus 20. számomra egy meglepetés-nap volt, mert előző nap este kaptam egy szlovák rendtársamtól egy telefonos kérést, hogy egy Panamából jött jezsuita szeretne Pestre látogatni, tudnék-e segíteni neki az eligazodásban. Őszintén szólva nem voltam túl lelkes a kérésre, mert két napra rá…..
misihanna 2013.09.19 22:25:08
@matthaios: ha csak nem Te vagy a magyarul titokban megtanuló, a jezsuiták blogján matthaios nicknév alatt angyali türelemmel válaszolgató Ferenc pápa, akkor sem kötelességed, sem jogod az Egyház bűneiért bocsánatot kérni. Szerintem.
misihanna 2013.09.19 22:33:48
@Izrael misztériuma: kedves IM, ezt valóban nekem szántad? Nem lett volna jobb neki címezni? Ez egy kicsit olyan "mondom a lányomnak, hogy a menyem is értsen belőle" dolog volt. Nem is biztos, hogy elolvassa, én sem olvasok el minden hozzászólást. BB hozzászólásaiból is ez volt az első, amit elolvastam, amit nekem írt.
misihanna 2013.09.19 22:52:33
@Izrael misztériuma: az műveletlenségnek számít, ha nem tudom, ki az a thotferi, vagy simán csak tájékozatlanság? :D
 Rendtársamhoz hasonlóan én is Észak-Amerikában tanultam teológiát és hamar azon vettem észre magam, hogy „más” vagyok. Na de nem egészen abban az értelemben, ahogy itt értjük a másságot. Számomra sokkhatás volt, hogy a nagyvárosokban homoszexuális városnegyedek (gay village) vannak és olyan…..
misihanna 2013.08.14 19:12:25
@Izrael misztériuma: Ha csak általánosságban beszélünk, akkor könnyű mondani, hogy igenis éljenek megtartóztatásban és punktum, de a fenti fickót (akár fiktív, akár valós), az első pár sor elolvasása után megsajnáltam. Még szerencse, hogy nincs ilyen ember a környezetemben, mit mondanék neki? Könnyen osszuk az észt így elméletben, de a valóságban, akit érint, akár így, akár úgy... :/
misihanna 2013.08.14 21:04:59
@Izrael misztériuma: Ha azt mondom, hogy az a krisztusi, amit te írtál, akkor a hivatalos egyházi álláspont milyen? Na hát ez az én gondom, mert szeretem az Egyházat, nem is szeretnék másmilyen lenni, csak katolikus, de párszor úgy érzem (a srác hasonlatát továbbgondolva a másik linkből), hogy az Egyház nem úgy táncol, ahogy Krisztus fütyül, hanem úgy "fütyülteti" Krisztust, ahogy táncolni szeretne.
A hom.szex. téma csak egy dolog, de mi van az "újraházasodott-elváltakkal", akiket elzár a szentségektől? (Jó, lehet azzal jönni, hogy saját magukat zárják el, de ismerek pár embert, akik tényleg szenvednek, mert nem áldozhatnak.) És hogy jön akkor ehhez, amit Jézus magáról mond, hogy a "betegekért, bűnösökért" jött? Úgy érzem, itt egy tilalom/törvény odaáll Krisztus és a hívő közé:/

Kicsit úgy érzem magam, mint a gyerek, aki lassanként rájön, hogy az anyja, akiért rajong, nem is olyan tökéletes.
Ciki, mert nem épp kamasz vagyok, hanem már túl a harmincon:/ Persze, ez már az én bajom...
misihanna 2013.09.17 11:15:08
@Izrael misztériuma: Én már láttam olyan gyerekeknek szóló lelkitükröt is régebbi hittankönyvben, ami szerint az is súlyos bűn, ha nem jár a gyerek hittanra, vagy nem tanulja rendesen a hittant. A 6. parancs elleni dolgok meg úgy ahogy vannak, minden különbségtétel nélkül mennek a súlyos vagy halálos kategóriába.. (kis koromban mindig talány volt számomra, hogy mit jelent "szemérmetlent" nézni. Azt gondoltam, ez a szemtelenséggel van kapcsolatban. Elég fura gyónásaim lehettek, mit ne mondjak, biztos csodálkozott az atya, hogy nézhettem "szemérmetlenül" Kati nénire, és hogy mondhattam azt "szemérmetlenül" az ofőnek, hogy akkor se ülök Nagy Attila mellé.)

A homszex. hajlam nem bűn. Uff.
A jezsuita általános rendfőnök „hatalommal való visszaéléssel” vádolta meg az Egyesült Államokat és Franciaországot, amiért katonai akciót terveznek indítani Szíria ellen, és kijelentette: a jezsuiták teljes mértékben támogatják Ferenc pápa felhívását a békéért…..
misihanna 2013.09.09 13:08:07
@csaba carmarthen: Egy magánkinyilatkoztatást, amit még ráadásul el sem ismert az Egyház, nem kötelező mindenkinek elfogadni, még akkor sem, ha csak bibliai "általánosságokat" tartalmaznak az üzenetek, (böjt, ima, térjünk meg, stb.) és semmi olyan nincs benne, ami ellentétes lenne a kat. tanítással.
Ha valaki a magánkinyilatkoztatást elfogadja Jézus vagy Mária üzeneteként, és ezáltal jobb ember lesz, közelebb kerül Istenhez, oké. Ha valaki pedig ezt nem fogadja el, mert elég neki a Kinyilatkoztatás, és azáltal szeretne közelebb lépni Istenhez, az is oké.
Az Út egy, csak valaki gyaloglás közben használ térképet, iránytűt és még az útjelzésekre is figyel, valaki meg csak az utat nézi, hogy le ne térjen róla. Mindkettő célba ér, nem?:)

Amiért ezt írtam Neked:
"Kerlek Teged is (es mindenkit aki, eddig ellenerzessel viseltetett Krisztus szavai irant), hogy olvassatok vegig a fenti cikket..."
(Ha jól emlékszem, ez Dr Szpáhinak szólt)
Az evangéliumban időnként arról olvasunk, hogy Jézus elhívja tanítványait egy magányos helyre. Mit akar ott velük? Leggyakrabban – ha jól olvasom Mk 6,31-et és az azt követő verseket – egyrészt azt, hogy „kipihenjék magukat”; másrészt pedig, egyszerűen hogy „Vele…..
„Meditációs ima”, „keresztény meditáció”, „belső ima” – olyan szókapcsolatok ezek, amelyeknek már említése is sokakból azonnali félelmet, dühöt és ellenállást vált ki. Félelmet az eretnekségtől, dühöt a kereszténység elárulóival szemben, ellenállást a…..
misihanna 2013.07.30 01:42:06
Itt mindenki olyan egyértelműen ír a belső imáról. (Már aki arról ír). Csak nekem van vele gondom?? Aki azt írja, hogy olyan egyszerű, mint a ... az valóban gyakorolja, nemcsak random, hanem rendszeresen, minden nap fél-egy órát évek óta? Először azt gondoltam, elolvasom a könyvet, mert hátha... De ma teljesen kiakadtam, és megfogadtam, hogy soha többé belső imáról szóló könyv. Most T. Mertontól olvasom a Senki sem szigetet. Ritka jó, nem ez a tipikus fényes, szép borítós, amin már a tizedik oldalnál bealszik az ember, mert ugyanazokat a közhelyeket ismétli 90 oldalon át. Tényleg nagyon örültem neki, főnyereménynek éreztem, hogy ráakadtam. Örömem addig tartott, míg a belső imáról/vagy egyszerűbben az imáról el nem kezdett írni. Mert teljesen mást mond, mint amiket eddig olvastam a témáról, bocsánat, nem teljesen mást mond, ellentmond.
Amíg máshol az van, hogy a belső imában beszélgess Jézussal, mint a barátoddal, ő azt tartja igazi imának, ha teljesen megfeledkezel magadról, sőt még magáról az imáról is, és csak Isten van ott, őt szemléled. Oké, ezt én is szeretném, van valakinek tippje a megvalósításra? :P
Nem új szerzőket meg könyveket szeretnék, de ha van itt valaki, aki tudna segíteni, és privátban válaszolna pár kérdésemre, megköszönném. (maradjunk anonímak) Mivel én sem vagyok tök kezdő a belső imában (bár ez pontosan nem tudom, mit jelent), olyan tíz éve gyakorlom (de csak az utóbbi időben kezdtem újra minden nap, sajnos pár éven át én is csak random végeztem, ha késztetésem volt rá), így jó lenne ha aki segíteni vállalkozik, maga több éve/évtizede NAPONTA gyakorolja a belső imát.
Létrehoztam csak ennek egy mailcímet:
nikodemus@gmail.hu
Ja, személyes alkalmakat, lelkigyakorlatokat ne ajánljatok, mert egyrészt nehezen nyílok meg, ha idegenek vesznek körül, meg többször voltam "szemlélődő imaórán", kicsit kiábrándító volt. (Az atya szinte levegőt se vett, egy órán át beszélt a csendről:P)
Köszi, ha valaki segít, egy próbát megér.
misihanna 2013.08.28 17:01:31
@Felicitasz: Köszi, többször is elolvastam.
Igazad lehet, de hát a legnehezebb türelemmel lenni.
Pár éve egy idős atya, miután beszélgetés közben elsírtam neki, hogy annyira önérzetes vagyok és semmi alázat bennem, majdnem leharapta a fejem, hogy mit akarok én még alázatos lenni, majd életem végén elmondhatom magamról-TALÁN. Meg is nyugodtam volna ebben, ha egy másik (szintén idős) atya nem oltogatott volna ezzel egy időben azzal, hogy miért vagyok én ilyen büszke, és hol marad az alázat?! :P
Valahogy így vagyok az imádsággal is. Tudom, hogy a türelemről szól az egész, nekem meg abból van a legkevesebb.
misihanna 2013.08.28 19:53:04
@Felicitasz: Köszi, ha a kezembe akad, mindenképpen elolvasom!
"Az Európai Unióba való belépésünk a kisebbik rossz választásunk volt. A morális ismer olyan helyzeteket, amikor nem két jó, hanem két rossz között kell választanunk. Ha kint maradtunk volna az Európai Unión, nagyobb nyomás nehezedhetett volna ránk, és nem lett volna…..
misihanna 2013.08.22 22:04:04
@Izrael misztériuma: Köszi Karinthyt! Szerintem azért ez a száz évvel ezelőtti küzdelem az árvalányhajas magyarkodás ellen naivan bájos Szörényi (és még sokan mások) ilyenfajta szösszeneteivel szemben: "Jobboldali fércmű" "nemzeti oldal", stb. Mert olyan egyértelmű, hogy politikai kategóriákba zsuppoljuk a műveket és a művészeket, hogy már kiakadni is elfelejtünk ezen. Valakinek biztos megéri ez is, könnyebb eladni a "művet" politikai felhangokkal. Akit meg ettől a hányinger kerülget, szedjen béhatot.
misihanna 2013.08.23 08:10:27
@Pandit: Lehet, hogy Karinthyt megértetted, de a kommentedből ítélve engem nem igazán.
misihanna 2013.08.23 08:57:03
@Pandit: Az én eredeti problémám nem az, hogy jelen van-a az irodalomban a magyarkodás meg nemzetieskedés, mert abban igazad van, ha ez öncélú, és irodalmi érték zéró, úgyis eltűnik a süllyesztőben. Engem az zavar, hogy egyesek jobb és bal oldalról beszélnek a művészet, művek esetében is.

"Amúgy nem akartam ellentmondani Neked."

És miért nem, mondj csak, ha más a véleményed.

Azt hiszem egyetértünk, bár én valóban nem "akadok ki".

Akkor valójában nem értünk egyet.
(idézve korábbi kommentemből: "Mert olyan egyértelmű, hogy politikai kategóriákba zsuppoljuk a műveket és a művészeket, hogy már kiakadni is elfelejtünk ezen").

Amikor azt írtam, hogy a 100 évvel ezelőtti "kulturharc" naivan bájos ahhoz képest ami most megy, azzal nem K. szövegét minősítettem. (Azért nem gondolom helyesnek a Te jelzőidet, "pontos, igényes, karinthys") Meg már csak azért sem, mert itt nem esztétikai kérdésről van szó az én részemről.
Október 17-én tárgyalta az Országgyűlés azt a törvénytervezetet, amely elzárással, vagy százötvenezer forintos bírsággal fenyegeti azt, aki a „közterületen életvitelszerűen lakás tilalmát ismételten megszegi”. A törvénytervezet ellen több szervezet is tiltakozott, köztük a hajléktalanokkal…..
misihanna 2013.08.21 14:46:23
@Pandit: H. atya, egy nagyon-nagyon öreg atyai barátom mesélte, hogy "a régi időkben" egy rendtársa pénzt adott egy koldusnak (nem valami sokat), de a lelkére kötötte, hogy nehogy piát vegyen belőle. Mire a koldus gúnyosan: Dehogy, tisztelendő úr, majd katedrálist építtetek belőle:P

Engem nem annyira "az én gesztusom értéke" érdekelne vagy hogy az a fázó kilátások nélküli ember alkoholt vesz-e vagy sem, hanem hogy mit lehet kezdeni az arrogáns, erőszakos vagy éppen lódító (x. gyerekkel vagyok az utcán, stb.) koldusokkal. Van olyan pölö, aki a koldulást munkának tekinti.
Külföldről jöttem haza, még euró fémpénzeim voltak napokig a pénztárcámban. Ferenciek terén koldus leállít, mondom, sajnos euróim vannak csak. Koldus készségesen: Nem baj, a kollégám be tudja váltani...
misihanna 2013.08.21 15:49:39
@Izrael misztériuma: Nem tudom, viccnek szántad-e, mindenesetre megnevettettél:)
Egyrészt Bp-nek vannak olyan területei, ahol lehetetlen elkerülni őket, pl. az említett Ferenciek tere, már próbáltam mindenfélét, hiába. Másrészt úgy értettem a "mit lehet kezdeni velük" dolgot, hogy a Biblia sem tesz különbséget alamizsnára érdemes és nem érdemes szegény között, hanem egyszerűen szegényekről beszél. Vagy??
misihanna 2013.08.21 16:00:52
@Pandit: nahát, nekem is ezen járt az agyam, amiről írsz, innen a kérdésfelvetés:P Azt azért elárulom, hogy gyerek tuti nem él vele, mert az igaz, hogy anyagi okból nem lehet gyereket kiszakítani a családból, de megteszi a gyermekvédelem más indokkal.

("én az ő helyében valószínűleg kétszer olyan arrogáns lennék".

Nem tudom, nő vagy-e, de én igen, és elhiheted, amikor egy kihalt aluljáróban két benga hajléktalan férfi csak akkor engedett tovább menni, amikor valaki arra jött, valahogy nem a felettük való sajnálkozáson járt az eszem.)
 Mivel évek óta hivatásgondozással és fiatalokkal foglalkozom, ezért vannak olyan papi feladatok amelyek csak egészen kivételes esetben találnak meg, ezek közé tartozik a temetés és a betegek kenetének kiszolgáltatása is. Az elmúlt héten viszont kétszer is alkalmam volt ilyen feladatokat végezni és…..
misihanna 2013.08.13 11:10:19
@türkiz: köszi, bár most épp máshol kellene lennem, úgyhogy megyek is:P
misihanna 2013.08.18 08:54:21
Tegnap volt egy beszélgetésem az egyik nénivel, aki abban az otthonban lakik, ahol dolgozom. Csendes, alkalmazkodó, jólelkű, ami az utóbbi időben feltűnt, hogy egyre többször kér meg, hogy üljek le vele, és beszélgessünk. (Ha időm engedi, megteszem, bár az elvem az, hogy elsősorban egymással beszélgessenek, ami egy jó közösség kialakítása szempontjából nem utolsó szempont.)
Megkérdezte, mit szólok a csütörtöki "bulihoz". Mivel az utóbbi időben éjjel dolgoztam, nem igazán tudtam, miről volt szó. Egy néni meghalt a napokban, és a hozzátartozók azt szerették volna, ha van megemlékezés az otthonban is, a gyászmise és a temetés mellett. Erre a többi lakó kiakadt, hogy nemá, mit képzelnek, biztos csak a költségeket akarják megspórolni (sic!), és bizony ők oda nem mennek.
Szegény M. néni (beszélgetőtársam) könnyes szemmel mondta, hogy nem erre számított, amikor bejött az otthonba, és hogy miért ennyire ellenségesek, amikor a nénivel (aki meghalt) tul.képp senkinek sem volt baja, és kb. 6 évig a közösség tagja volt.
(Jelzem, a hátramaradt cuccaiból annál nagyobb buzgósággal válogattak. :/)
Egyébként ez a helyzet a temetésekkel is, ha vki meghal a közösségből, alig akar menni a lakók közül valaki, pedig "háztól-házig" kocsival vinnék őket. Mindig jönnek a béna kifogások, hogy miért nem.
Jó részük hívő, bár szerintem ehhez hit sem kell, egy alapvető emberi gesztus valakinek megadni a végtisztességet.
Vagy ennyire zavarja őket a "halál árnyéka"?
Egy idő óta ismét gyakran és szenvedélyesen beszélnek a Katolikus Egyház bűneiről. A dolog persze önmagában nem új, bár vannak újszerű elemei. Mostanában ugyanis nem csak a szokásos régi érveket halljuk ismételgetni – a boszorkánypereket, az inkvizíciót és a keresztes…..
misihanna 2013.08.02 11:23:12
@khamul: "Egy heteroszexuális férfi lemondhat a házasságról a papság kedvéért. A katolikus tanítás szerint ezzel egy jó dologról mondd le egy még jobb miatt.
Egy homoszexuálisnak ilyen szabadsága -sajnos - nincsen. Ez objektív különbség a két irányultság között."

Ez teljesen érthető, egyenes, világos beszéd, ezzel nincs is gondom, megértem, elfogadom.
Amit viszont még most sem értek, hogy miért ez a "lemondhatok-nem mondhato le a házasságról" a papság/szentelés kritériuma? Kíváncsi lennék, hogy most Ti is csak kisakkoztátok Csomorkánnyal ezt a lehetséges okot, amiért hom.szex. ff-it nem szentelhetnek fel, vagy van erre valami hivatalos egyházi magyarázat is?

Szerintem ez nagyon igazságtalan! Nem a szexuális irányultságnak kellene döntőnek lenni, hogy valaki felszentelhető-e, hanem az emberi kvalitásnak.

Ez meg további kérdéseket vet fel:
- akkor nem szentelhetők az aszexuálisok sem?
- a kimondottan csúnya, torz férfiak sem? (Volt egy nagyon idős és nagyon kedves pap-szerzetes atyai barátom, aki mesélte, hogy fiatal korában volt egy nagyon csúnya rendtársa, akit mindig azzal oltogattak, hogy "könnyű ilyen pofával szentnek lenni." :p A fiatalabb papok nem fogadhattak női látogatókat a rendházban, neki az elöljárók még azt is megengedték, mert mi baj történhetne?)

Még valami: több éve találkoztam egy beteg (azt hiszem, rákos volt), nehezen mozgó, nagyon gyenge fizikumú fiatal pappal. Szerintem nagyon neki se volt lemondási lehetősége a házasságról, állapotából adódóan fel sem merülhetett nagyon benne. A püspök, aki felszentelte, jól tette, még akkor is, ha az atya nem lesz hosszú életű. Nagyon komolyan törekvő, kiegyensúlyozott, "jó papot" ismerhettem meg benne. És neki sem volt lehetősége lemondani.

"Nagyon örülök, hogy nem nekem kell eldönteni, hogy ki alkalmas papnak és ki nem"

Hát ennek én is. :P De annak is, hogy nekem sem.
misihanna 2013.08.02 13:11:42
@khamul: Az, hogy mit gondol az egyház e kérdésben, azt nagyjából tudjuk, átbeszéltük.
Arra lennék kíváncsi, Jézus mit gondolhat erről. A meghívás ugyanis tőle jön. Ezt lehet semmibe venni egy szemináriumi elöljárónak? Tudom, naiv vagyok, persze, hogy lehet.

Ja, elfelejtettem megköszönni a linket, lementem magamnak, és el fogom olvasni, köszi!
misihanna 2013.08.02 14:08:59
@Csomorkány: Tényleg ne haragudj (ez most nem szólam, valóban nem szeretném, ha megbántódnál), ünnepélyesen bocsánatot kérek, ha megbántottalak, bár még ha úgy tűnik is, nem a személyedről nyilatkozom, amikor ezt vagy azt írok, hanem a leírt gondolataidról, ami nem ugyanaz. Téged nem ismerlek, nem is jelenthetek ki rólad ezt vagy azt.

Ez azonban nem változtat azon a helyzeten, hogy igazságtalannak tartok egy olyan jelenséget, amiben Te semmi kivetnivalót nem látsz, sőt.

"Hadd kérdezzem már meg tőled: biztosan azt kaptam tőled, amit magadnak kívánsz? Ha netán nem, akkor nem kellene valamit másképp csinálnod?"

Akkor én is kérdezek: te szeretnéd, ha a szexuális irányultságod miatt megítélnének, s bár az egész életed áldozatvállalás (ha az egyház tanítása szerint akarsz élni), mégis elzavarnának a szemináriumokból, "mert nem tudsz lemondani a házasságról?" És ha valami csoda folytán mégis bekerülnél, mindenki gyanakodva nézne, hogy te most menekülsz a valóság elől?
És igen, amit Khamulnak is írtam: mi van, ha itt Jézus tényleges hívásáról van szó? Ezt ki dönti el, és hogy?

Mi itt persze nem fogjuk meggyőzni egymást, de azért tőled is megkérdezem: van erre a kérdésre, hogy hom.szex. férfiakat miért nem szentelnek pappá valamilyen hivatalos egyházi magyarázat, vagy ez az, amit ti írtatok?
Mert ha igen, akkor még ünnepélyesebben bocsánatot kérek, a tudásvágyam kielégült, az igazságérzetem viszont romokban. És nem tudom miért, de mélységesen elszomorít, ha ez tényleg a hivatalos verzió.
A mai világ átalakulóban van. Nem meglepő tehát, hogy a hagyományos szerzetesi fogadalmaink, a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség gyakorlata is tükrözi ezeket a változásokat. Ahhoz, hogy képesek legyünk megőrizni mindazt, ami belőlük megőrzésre méltó (vagyis a…..
misihanna 2013.07.22 18:47:57
Szerintem az egész elköteleződés kérdése, és punktum. Ebben meg nem változott semmi. Aki akarta, régen is megtalálta a kiskapukat, már csak azért is, mert akkoriban sokan a család nyomására/társadalmi kiemelkedés stb. hatására lettek szerzetesek, és nem tartotta meg őket a Krisztus iránti szeretetük. (Nemrég láttam Zefirelli Egy apáca szerelme című filmjét, hát elég beteg, nem mondom, meg a szerzetességet is nagyjából annak állítja be.)

A cikk elég érdekesen redukálta egyébként a tisztaság fogadalmának megtartását a nőkkel való kapcsolattartásra. Ezek szerint XY atya ha nem kacsintott vissza aznap Gizikére, akkor examenkor megveregetheti a vállát? (Hogy a példámmal finom legyek és nőies:)
És mi van a "magad uram, ha szolgád nincs"-jellegű szabadidős elfoglaltsággal? Szerintem ez 200 éve is gondot okozott annak, aki ezzel küszködött. Az osztatlan szívről meg ne is beszéljünk, ugyanúgy meg kellett érte szenvedni Szent Antalnak is, mint ma Kovács Géza rákosrettenetesi plébánosnak. (már ha törekszik rá)

Érdekes azonban (bár statisztikákat nem tudok, utánajárni meg lusta vagyok, a tapasztalatokat írom), hogy a "mai fiatalok" főként a régi, hagyományos típusú rendeket részesítik előnyben. Ha megnézzük a női rendek középmezőnyét (ezeken a XIX. század közepe táján alakult főként apostoli kongregációkat értem) hát nem ütik le egymást a jelöltek a nagy tülekedésben, sőt jobbára már csak örökfogadalmasaik vannak. Ez azt jelenti, hogy 6-8 éve nem volt belépő, vagy ha igen, gyorsan le is lépett. A kontemplatív rendekben viszont rendszeres az utánpótlás. Pár éve két hetet eltölthettem Kinderalmban, a Betlehemi Kisnővéreknél. A fele társaság hiányzott, mert elutaztak Franciaországba, valami gyűlésre, de így is voltak minimum húszan. Átlagéletkor 30-40 között. Jelöltek, novíciák, ideiglenesfogadalmasok minden, mint a mesében. Holott a kongregáció a karthauzi rend hagyományait követi, azaz remeteközösség, sok hallgatással, kevés alvással. Na jó, enyhébb (élhetőbb) valamivel, mint a karthauzi regula, de most nem ez a lényeg.
Szóval elismerem, van igazság a cikkben. Egyébként mit keres itt Luther mint illusztráció? Bár ő meg pont engem igazol, 500 éve is voltak Gizikék:))
misihanna 2013.07.23 18:20:18
@Izrael misztériuma: Köszönöm, elolvastam, át is gondoltam.
Amikor azt írtam, hogy az egész elköteleződés kérdése, és punktum, nem a naivitás vagy a 'megmondó ember' nyeglesége vezetett. Jól tudom-és elsősorban nem könyvekből-, hogy attól még hogy valaki elköteleződik, nem simul ki az út a lábai alatt, nem veszi körbe egész életén át rigófütty, őzikék meg rózsaszín puttók sokasága. Jön a valóság és a hűségért való küzdelem. De! Igenis fontosnak tartom a szabadon, tiszta szívvel hozott egyszeri döntést. Nagy megtartóerő tud lenni. Punktum:)

A blogbejegyzést egyébként (gondolom, nem annak szánták), de bizonyos szempontból kissé destruktívnak érzem. (Na jó, ez erős így, az olvasó finomítson egy kicsit rajta gondolatban) Mintha arról szólna, nem baj, ha ma csak "20%-ot" teljesítünk a lelki életben (sőt ez már mekkora királyság, ha ennyit), mert ugye a körülmények, "rohanó világunk", a szekularizáció és a miniszoknya térhódítása, és egyéb közhelyek. (oké, ez most "költői" túlzás a részemről, de máshol is hallottam már hasonló eszmefuttatást, nagyjából hasonló indokokkal)

A szerző vajon gondol-e azokra az Istennek szentelt személyekre, akik a" világban" élik meg a szegénységet, a tisztaságot és az engedelmességet, nem egy közösség "védelmében" és szabályrendszerébe ágyazódva? Akkor nekik elég ha mondjuk 10%-ot teljesítenek? Na jó, ez még viccnek is rossz.
(Vagy azokra, akik hosszú évekig nem találják meg a párjukat, vagy talán soha, és úgy élik végig az életüket, egy ún. kényszerű szüzességben?)
A Szentírásban egyik ige mellett sem olvastam még, hogy "a körülményektől függően a változtatás jogát fenntartjuk". Ma is ugyanúgy érvényesek. Ahogy Krisztus meghívása is ugyanúgy érvényes. Száz százalékban.

Bocs, I.M., hogy ezt hozzácsaptam ahhoz, amit Neked szántam, de talán nem bánod.

Remélem, nem voltam bántó, legalább is nem állt szándékomban annak lenni.