Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Matula néne

0 bejegyzést írt és 171 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Magyarországról Írországon és Anglián keresztül Németországba vezetett Welshibardok élete, aki tíz év alatt fiatal nőből családanya lett. A szigetországi magányt a boldogság váltotta fel egy kis német településen. Lássuk, miért jó ott neki (a képeket köszönöm szépen)! „Tíz ok, amiért szeretek itt…..
Matula néne 2018.01.24 20:38:03
@kisrumpf: Ne haragudj hogy megkérdezem (minden rosszindulat nélkül), de milyen előnye van az aszpirin szedésének??? Én még ilyet soha nem hallottam, hogy akármilyen gyógyszert jó lenne szedni ha nem vagyunk konkrétan betegek. A gyógyszer "méreg", meggyógyít x problémát, de yz mellékhatása van, amire káros, éppen elég szedni ha szükséges, de csak úgy?? Azért kérdezem, mert már én is 45 felett vagyok, de tényleg erről még csak nem is hallottam.
Matula néne 2018.01.25 18:23:44
@kisrumpf: Köszi, utánanéztem..... és értem most már jobban amit írtál, de a cikkek amiket feldob a témára mind azt írja, hogy egészséges embernek megelőzésként több kárt mint hasznot okoz, és hogy csak orvos egyéni ajánlására szedjük, ne magunktól. Esetleg csak javasolni szeretném, hogy nézz utána, jó-e ha folyamatosan szeded, azt hogy a nagyszüleid stroke-ban haltak meg, önmagában rád nézve nem jelent semmit, csak ha valami orvosi vizsgálat konkrétan kimutat problémát. De nem beleszólásként mondom, bocsánat ha tolakodónak érzed, nem annak szántam. Viszont meg fogom én is kérdezni az orvosomat, így 45 után mit javasol nekem, vagy végeztessek e el valamilyen vizsgálatot. Ilyenkor döbbenek rá, hogy mindjárt 50 éves leszek :)
Matula néne 2018.01.25 19:12:12
@kisrumpf: Értem... köszi a választ! Hát igen, benne vagyunk már a korban ::)))) de őszintén nem szeretnék újra 30 éves lenni, talán csak akkor, ha pont ott tarthatna az életem ahol most, csak fiatalabb lennék.... de mivel ez lehetetlen, így marad minden a "régiben".:)
Akár klasszikus határátkelős történetnek is nevezhető Olli és családja sztorija, hiszen sokan jártak az ő cipőjükben: devizahitel, egyre több és kétségbeesett munka a fennmaradásért, majd a reménytelenségben a döntés: megpróbálni külföldön boldogulni. Aztán a többéves szétszakítottság… (A képeket…..
Kisebb szünet után folytatódik a “Tíz ok”-sorozat, melynek keretein belül jártunk már Angliában, Ausztriában, Írországban, Norvégiában, Franciaországban (a sorozat eddig részeit itt találod), most pedig Svédország, azon belül is Stockholm következik. A szerző régi ismerősünk, Bandirepublic, aki…..
Matula néne 2017.12.22 16:34:10
Az utolsó "bónusz" pontot leszámítva akár tetszett is volna a poszt, de azzal mindent elrontott - legalábbis számomra. SZÖRNYŰ ami ma a világban történik, az egy dolog, hogy vannak homoszexuális emberek - mindig is voltak, mindig is lesznek, de ezt mint egy pozitív, csodálatos, szinte követendő dolgot beállítani, ezt nagyon szomorúnak tartom.

Ugyan nem a posztoló írta, de a témához kapcsolódik, hogy a gyerekeket semlegesneműnek neveljék.... erre végképp nem találok szavakat. Az én fiam még kisbaba volt, nem beszélt, de kocsival ha utaztunk, a körülöttünk lévő forgalom zaját már utánozta. Csak kapkodtuk a fejünket, hogy ez a pár hónapos csöppség megkülönböztethető hangokat ad ki attól függően, hogy pld. személyautót, buszt vagy kamiont hall... hozzáteszem nem voltak ilyen jellegű játékai, sima babajátékai voltak. Hogy ellenpéldát is írjak, én mindig fiú játékokkal szerettem játszani, egyszerűen unalmasnak találtam a lányjátékokat. Bátyám van, így adva volt, hogy általában fiú játékokat játszottunk együtt. Ettől nem sérült a nemi identitásom, nem ettől lesz valaki "más".

Senki nem születik "melegnek", meg kell nézni az illető családi hátterét. Legnagyobbrészt csonka családból jönnek, ahol nem láttak normális apa-anya kapcsolatot, vagy elnyomó, bántalmazó szülő, vagy valami hasonló komoly trauma érte ezeket az embereket még gyermekkorukban. Tehát ez nem valami csodálatos, jó dolog, inkább szomorú. Egyébiránt mindenki nemi identitása a magánügye, csak hadd ne tapsoljak nyilvánosan.

Ezzel a témát a magam részéről lezártam, csak azért írom a kommentem, mert fontosnak tartom, hogy ez a vélemény is elhangozzék, természetesen mindenkinek joga van a sajátjához. Nem kérek ezzel kapcsolatban további személyemnek szóló visszajelzést, nem kívánok és fogok vitatkozni.
Matula néne 2017.12.22 18:52:31
@Arthamyr: Ugyan azt mondtam nem vitatkozom, de téged kedvellek, és nem is érzek semmi kivetnivalót a mondandódban, úgyhogy válaszolok. Nem azt mondtam, hogy aki csonka családból jön, az "meleg", azt mondtam általában olyan családból jönnek, ill. valami trauma hatására lettek ilyenek. Ahogy magad is írtad, nem tudod miért is lettek azok. Mert pld. milyen szülő az, aki kitagadja a gyerekét?? Ott azért valami erősen hibádzhatott amúgy is nem?

@kisrumpf: Ez egy elméleti kérdés, mivel ő boldog kiegyensúlyozott családban nőtt fel és biztosíthatlak hogy a lányok érdeklik. De hogy még Neked is válaszoljak, mert téged is kedvellek amúgy, ha róla kiderülne, beleszakadna a szívem, ennyi. A családi fészekből nem rúgnám ki. Felnőtt embert az útjára kell engedni. Én azt a - Csodabogár szerint - múlt századi elvet vallom, hogy a gyereket fel kell nevelni, meg kell tanítani mindarra amit helyesnek tartok, ill. amit úgy gondolok ahhoz segíti, hogy majd boldog és megelégedett életet élhessen, jó döntéseket hozhasson, de aztán kész. A felnőtt "gyerek" már mindenben maga dönt, és mi a férjemmel abba nem szólunk bele.... az én szüleim is ezt tették, ez szerintem nálam és a Bátyámnál is bevált, én is ehhez tartom magam.

@Csodabogár: 47. Amit pedig írsz, nem jelent semmit. Konkrétan ismerek olyan családot - nagyon közelről..... látszatra gyönyörű család, szépek, jómódúak, 3 gyerek, ebből a legidősebbet konkrétan tönkreteszik, a középső az csak úgy elvan (még ő a legszerencsésebb), a legkisebbet mint istent imádják.... a két nagynak ilyen esetben minden esélye meglenne arra, hogy valami módon félremenjen, nem mondom, hogy ez velük megtörtént, csak a TRAUMÁRÓL beszélek. Mit tudod te, hogy egy 4 gyermekes családban az egyik gyereket mit ért és mi nem?

Utolsó mondatként és tényleg részemről lezárva a mai kommentjeimet, ez az én véleményem, nem kőbe vésett kinyilatkoztatás, nincs róla bírói végzésem, sem semmim, csupán az én véleményem. Lehet vele egyet érteni ill. elutasítani, ez mindenki magánügye, de fontosnak tartottam fentieket leírni.
Matula néne 2017.12.22 21:01:39
@Arthamyr: :)) csak beszélgetünk...:)
Na, akkor a tegnapi havas kitérő után következzen a már hétfőn belengetett (és általatok megszavazott) írországi párposzt, azaz Kisrumpf férjének írása az érem másik (nem túl fényes, inkább rozsdás) feléről. Lássuk tehát, mi az, ami idegesítő Írországban! (A képeket köszönöm Kisrumpfnak, aki ezzel…..
Matula néne 2017.12.13 17:56:41
@Csodabogár: Mibe nyugszom én bele?? Nem igazán értem. Ma úgy látom szövegértési nehézségeim vannak, nem véletlen nem szoktam kommentelni, mert semmi értelme, mindenki fújja a magáét.
Matula néne 2017.12.13 20:31:01
@Mrs. Clayton: A verés amiről beszélek - ahogy le is írtam - a távoli múlt, már régesrég nincs szükség erre. És kikérem magamnak, SOHA nem aláztam meg. Megbeszéltük hogy miért kapott ki és meg is értette és tanult belőle. Ennyi volt és nem több. Amiről te írsz azt úgy hívják gyermekbántalmazás, nem egy a kettő.
Matula néne 2017.12.14 19:40:07
@Arthamyr: Köszönöm, nagyon kedves vagy! És köszönöm hogy olyan jól elmagyaráztad, amit nekem nyilván nem sikerült pontosan.

@zoldzeller: " Amikor igy hisztizik nem sokmindent lehet tenni, ha hozzaszolsz, nyulsz az tovabb hergeli. Az ember csak var, hogy csillapodjon a vihar es igazabol ilyenkor latod, hog neki a legszarabb. Persze, hogy ezek utan nem kapja meg a csokit, de nem fogom meg ebbem a helyzetben megutni, persze megdicserni sem. De eltelik 10 perc es megtudom vele beszelni a dolgot,."

Félreértettél engem, szerintem sem szabad megütni hisztiző gyereket, ahogy pedig fentebb valaki a fejemhez vágta, megpofozni pláne nem. SOHA nem pofoztam meg a gyerekemet, elfenekelésről beszélünk.
Én kiskorában ha hisztipróbálkozásai voltak (azért írom hogy próbálkozásai, mert mi nagyon hamar rövidre zártuk ezt a problémát), én csak annyit mondtam neki, hogy ezzel nem hogy nem éri el amit akart az adott pillanatban, de hosszú időre meg is fosztotta magát tőle... és ezt be is tartottam. Amikor kicsi volt és újra akarta azt a dolgot, újra elmondtam neki, hogy Apa-Anya mindent megad neked, de kierőszakolni nem hagyom... mindezt az életkorának megfelelő szinten. És a gyerek megértette.
Az elfenekelést mi arra használtuk, amikor a gyerek tudatosan áthágott olyan szabályt, amit tudott-ismert-már megértett, de úgy gondolta, ezt ő áthághatja, mert neki most olyanja van. A szabályokat pedig nem a gyerek diktálja, és a szülő felelőssége, hogy erre a gyereket megtanítsa az ő saját érdekében. Nem tudom ezt ennél jobban elmagyarázni. És a fenekelés egy időszak volt, nálunk nem volt rá sokáig szükség.
Ass blaster Az én keresztem. 2017.12.08 22:02:22
Gondoltam még mielőtt megcsap a karácsonyi áhítat beszélek egy dologról ami régóta aktuális. Van nekem egy keresztem amit idestova nyolc éve cipelek magammal. Ellendrukkereim soha nem mulasztják el belevágni a pofámba, és ezért megróni sem lehet őket mert teljesen igazuk van. Gyakorlatilag nem…..
Matula néne 2017.12.13 17:34:28
@diggerdriver: Nem olvastam a kommenteket, szóval bocsánat ha ismételnék valakit, de ne angol filmet nézz magyar felirattal, hanem angol filmet angol felirattal. És valami olyan filmet kellene kiválasztanod (ha van olyan), amit úgymond kívülről fújsz. Pld. én nagyon szeretem a Jóbarátok (Friends) sorozatot.... kiválóan lehet belőle tanulni, de ha te soha nem nézted, mégse fog működni. Nincs valami ilyen szuper kedvenc filmed, ami elérhető angolul és felirattal?
Egészen szokatlan dolog történt az elmúlt egy-két napban Nagy-Britanniában (és Írországban): komoly mennyiségű hó esett. Ami persze komoly fennakadásokkal is járt, ugyanakkor az ott élő magyarok számára kicsit visszacsempészte a magyar telek emlékét. Rengeteg kép érkezett a Határátkelő…..
Matula néne 2017.12.12 18:47:07
@London2009: Bocs, én sem ejtem ezeket egyformán (amerikai angol)...de lehet hogy a brit kiejtés szerint egyforma, nem ellenkezésként, inkább csak érdekességképpen írom. Kérdezzük meg pld. Gabors-t, ő mit gondol:)

A sweet és az suite szavakat sem ejtem egyformán, de mindkettőt hosszan ejtem. A sweetnél hallható a w ejtése, a suite-nél nem, az inkább olyan franciás.....

@catnip cupcake: Gondolom úgy érted, hogy a NEM angol anyanyelvűek igaz? Mert az angol anyanyelvűek miért küzdenének a saját nyelvükön a szavak kiejtésével? Egyébként mi ezekkel a szavakkal a probléma? Bocs ha hülye a kérdés:)
Matula néne 2017.12.12 21:24:10
@Mrs. Clayton: Nem v ejtéséről beszélek, hanem w-ről... nem ugyanaz. Sajnos így írva ezt nem tudom jobban elmagyarázni.

@somlobodog: "Egyébként amiket leirtal szavakat nem ugyanígy hangzanak itt ny-ban. " Ismét egyet beszélünk::)))
Matula néne 2017.12.12 22:37:05
@zoldzeller: Köszönöm!!!

@Zsuzsi65: Köszi!! ::))))

@Mrs. Clayton: lásd please Zöldzellet kicsit alább :))

De mindent összevetve valószínű hogy a brit angolban egyformán ejthetik ezeket a hangokat??? Mivel csupa UK-ben élő mondja ezt... szóval leszögezném hogy ezek fentebb nem kritikák akartak lenni, de Amerikában valóban nem ejtik egyformán ezeket a szavakat, ill. London2009 korábbi példáit sem.

@somlobodog: Szegények !! ::))))
Ausztria mellett rengeteg érvet fel lehet hozni (miként ellene is – mindkettőre volt már példa, például itt és itt, érdemes elolvasni), ám ezek az érvek sokszor legalább annyira sokat elárulnak a lista összeállítójáról, mint az országról. Egyebek mellett ezért is tetszik nekem annyira a most futó…..
Matula néne 2017.12.09 15:46:27
@wien74: Nekem nagyon tetszett, köszi, csak a multikulti részével nem értek egyet, de elhiszem hogy Neked szerencséd van velük.... sajnos túlnyomórészt máshol ez nem így van. Bár nem is a multikulti a gond-, a mindenféle náció aki dolgozni jött ide, a gond azokkal van, akik nem akarnak dolgozni.
Az ember kívülről nézve valahogyan úgy képzeli, hogy egy svájci luxusszállodánál összeszedettebb, rendesebb (hadd ne mondjam: unalmasabb) hely a világon nincs. Közben pedig (mint Ütvefúró újabb posztjából kiderül) tele van Rejtő tollára méltó alakokkal. A mai íráshoz a szerző hosszú hónapokig…..
Matula néne 2017.11.30 20:05:43
@commentes nikk: "nekem az ilyen munkáknál mindig keserű érzés, hogy ez tulajdonképpen nagyon alantas csicskamunka, én ilyet sosem vállalnék, még Svájcban sem."

Ha le akarnánk ásni a mélybe megtalálni az okokat, hogy a "magyar nép" miért is ilyen szerencsétlen, egyet lép előre kettőt hátra, dögöljön meg a szomszéd tehene, soha semerre nem jutó, két rossz döntés közül a 3. még rosszabbat kiválasztó stbstb. típus, akkor egyik fő okként meg lehetne állapítani a fentebb leírtakat.

Sehol máshol nem találkoztam még az "alantas" munka fogalmával sem, lenézni csak azt szokás jobb helyeken, aki nem dolgozik, a MUNKA soha nem alantas! Minden munkát el kell végezni, mind egyforma fontos, a portás, a vegyész, a varrónő, a kubikos, az egyetemi docens, a takarító, a szakács, a mosogató, mind-mind egyformán fontosak és szükségesek minden társadalomban. A különbség a fizetésben és az ebből adódó életszínvonalban van csupán, ennyi az egész. De a MAGYAR nem így gondolja. Ez alantas munka, fujjjjjjj! Inkább éhen döglök, de büszkén!! Nekem senki ne ugasson .... majd én megmutatom......szörnyű ez!
Matula néne 2017.12.01 19:28:59
@somlobodog: :::))))) Ez visszafelé is igaz, már többször olvastam itt nagy bólogatva a kommentjeidet, sokszor viszket is a tenyerem, hogy én is írjak, de az az igazság, csak "legvégső" esetben szoktam hozzászólni, amikor valamiért olyan a téma hogy egyszerűen nem tudom megállni... nem vagyok kommentelős típus, inkább csak csendben olvasgatok.
Londonban sok dolog van, ami klassz, és persze egy csomó, ami nem klassz, ám mivel a legújabb sorozatunk arról szól, hogy mi az, amiért jó abban a városban, országban élni, ahol élsz, most az előbbiekre koncentrálunk. A London Budapest Metró blog szerzői írták meg, mit szeretnek a városban – jöjjön…..
Matula néne 2017.11.28 20:11:21
@libslobsi fuszal: én pedig jobban szeretem az embereket mint az állatokat, és soha nem helyezném egy állat érdekét egy emberé elé.... azt hiszem ez is elég egyértelmű :)
Matula néne 2017.11.29 18:24:59
@somlobodog: Köszönöm hogy ilyen jól megfogalmaztad, maximálisan egyetértek. Én tényleg kedvelem a kutyákat (macskákat még jobban), csak azt rühellem, ha emberként bánnak velük, ill. rám próbálja valaki kényszeríteni a kis kedvenc társaságát. Ezt inkább majd én eldöntöm.

@Arthamyr: ++ Ott a pont::)))))

@kisrumpf: "Egyébként ez a kutyabarát étterem téma, nem reagáljátok túl?"
Én azóta ugrom erre a kutyatémára, amióta nap mint nap olyan szituba kerülök, hogy megyek az utcán, velem szemben jön a kutyás (mindegy hogy kis- vagy nagytestű), kutya hosszú pórázon, gazdi abszolút nem figyel, és konkrétan le kell mennem az amúgy teljesen jó széles járdáról ha az összeütközést el akarom kerülni. És ez nem 1, nem 5, nem 10 és nem is 50 alkalommal történt meg eddig.
Ami a másik elképesztő dolog (de ez valószínű csak helyi sajátosság), hogy mindenhol kutyaszaros zacskók hevernek az utcán.... tehát gazdi összeszedi a kutyaszart és utána zacskóval együtt eldobja - pedig természetesen erre külön kukák vannak mindenhol. Ezt az én szűk, korlátolt agyam igen nehezen érti meg....ha már lehajolt, összeszedte, MIÉRT dobja újra el???? - De persze erről sem a kutyák tehetnek.
Matula néne 2017.11.29 19:32:13
@kisrumpf: Akkor a kutyaszaros zacskó mégsem csak helyi sajátosság, bár akkor annál szomorúbb ha máshol is van ilyen probléma. Igen, teljesen igazad van abban amit írsz, és ezek az emberek fő-fő (ál)állatbarátok; pedig milyen szívtelen dolog ez!!
Sokan vágnak bele felelőtlenséggel kevert vakmerőséggel a határátkelésbe (bár remélhetőleg egyre kevesebben vannak olyanok, akik nem tájékozódnak előzetesen), nyelvtudás és/vagy megfelelő információk híján. Pedig nem árt tudni, hogy a munkavállalás külföldön sem feltétlenül diadalmenet. A következő…..
Matula néne 2017.11.16 20:22:33
@somlobodog: "legprimitívebb".... Köszi!! Ezt a szót keresgéltem magamban, hogy mit is érzek a poszttal kapcsolatban, de te tökéletesen és tömören megfogalmaztad. De szerintem nem a az elmúlt 3 évé, hanem a valaha itt megjelent egyik legprimitívebb posztot "élvezhettük" ma.
Viccet félretéve az lenne a legszomorúbb az egészben, ha a hölgy tényleg esetleg HR-es beosztásban dolgozna, mert akkor valószínűleg komoly károkat okozhat maga körül. De hátha nem igaz... a remény hal meg utoljára.
Talán emlékeztek még Balázs történetére, aki 11, Kanadában töltött év után döntött úgy, hogy visszaköltözik Magyarországra. Miután megírta történetét, rengeteg több érdekes vélemény, hozzászólás, saját tapasztalat érkezett reakcióként a Határátkelő oldalára, úgy gondoltam, ezeket érdemes lenne…..
Matula néne 2017.11.07 21:21:10
@svájci sapka (ch): Persze, szíved joga, ezért is írtam, hogy ne bántásnak vedd, bár erősen fogalmaztam.
A kettősséget nem érzem, mert Magyarország Svájccal ellentétben nem élhető. Az emberek egyre nagyobb része iszonyú kilátástalanságban éli az életét, kiút - hacsak nincs anyagi tartalék hogy esetleg lépni tudjanak - nincs. Ezért ha Magyarországra "köpködnél", az valóban nem szúrná a szemem, mert jogos lenne. Svájccal kapcsolatban - ismétlem- értem amit mondasz és el is hiszem, de köpködésnek érzem, mert mégis csak van oka annak, hogy a pénzedet oda vitted "üzletelni" és nem Magyarországon próbáltál továbbra is boldogulni. :))
Matula néne 2017.11.07 21:22:17
@Din Serpahis: Maximálisan egyetértek! ::))
Matula néne 2017.11.08 10:22:15
@svájci sapka (ch): Örülök ha boldogulnak, hála Istennek, az én családom is. De ehhez sok minden kell(ett). Nálunk pld. hogy a szüleink anno még fel tudtak építeni egy normális életet, középfokú végzettséggel, adminisztratív ill. Apám középvezetői állásból és rendesen útnak tudtak minket indítani. Testvéremmel nekünk magunknak is jó végzettségeink vannak stbstb......
de nem lehet mindenkinek ilyen háttere.... és szerintem az lenne a normális, hogy egy tisztességes szakmunkából is tisztességesen meg lehessen élni egy adott országban, nem úgy mint egy orvos vagy egy mérnök, de tisztességesen. Nem lehet mindenki diplomás, nem állhatnak ott mindenki mögött a szülei és sorolhatnám. Ma Magyarországon az ember egy szakmunkásképzővel vagy egy sima szakközéppel, hátszél vagy szülő vagy nagy anyagi tartalék nélkül sehova nem juthat. 40 fölött ha az utcára kerülsz akármiért akkor az Isten irgalmazzon neked. Úgyhogy én nem mennék vissza :)
Ráadásul nem is csak ide a szomszédba, hanem szó szerint a világ túlsó végére, Új-Zélandra. Önmagában már a felkészülés és a repülőút is kész kaland, rengeteg kérdés, praktikus (vagy előtte annak gondolt, utólag már kérdőjeles) ötlet… ilyenkor nem baj, ha akad valaki,…..
Eltekintve azoktól, akik egy hosszabb nyaralás után is törik a magyart, a kérdés szerintem egyre izgalmasabb lesz, ahogyan egyre több magyar él egyre hosszabb ideje külföldön. Vajon elfelejtheti egy ember az anyanyelvét és ha igen, akkor mi kell hozzá? Nektek is elfordult már, hogy…..
Matula néne 2017.10.28 21:42:38
@Zsuzsi65: Én ezt New Yorkban szedtem magamra, pld. happy.... a h után az a (ae) hang miatt erős a h.... úgy kellett leszoknom róla, ill. én nem vettem észre hogy magyarul is elkezdtem erősen ejteni szó elején a h-t, barátok szóltak rám.
Viszont nem értem a tiéd, de nagyon érdekelne, hogy ejted az l-t, t-t és az i-t.... megköszönöm ha kicsit jobban részletezed.

@gabors: ugyanazt hiszem ezzel kapcsolatban amit te... olvasd vissza mit írtam. Zsuzsival is pont ezt beszéljük. De akikről én írok, azok megjátszották az akcentust, és igen, nagyon pontosan fogalmaztál, kb. pontosan úgy hangzottak, mintha mondjuk egy brit angol megtanulna szuperül magyarul, de természetesen akcentusa mindig lesz és felismerhető hogy mi az anyanyelve. Pld. oroszt is hallottam már angolul is németül is beszélni, ugyan érthető, de mégis ha fél méterrel távolabb állsz, már csak azt hallod, ez bizony oroszul beszél - pedig nem. Szóval nincs itt kérem semmi ellentmondás. Peace
Matula néne 2017.10.29 17:57:17
@Zsuzsi65: Nagyon szépen köszi, megnéztem a videókat. Az az igazság, a been-t levéve (azt hosszan ejtem, tehát mint "brit" akcentussal, mint most megtudtam), úgy ejtem a szavakat, ahogy ott ő gyakoroltatta... vagy legalábbis nekem olyannak tűnik.

"Nekem az l-lel, t-vel, es az ɪ-vel - mint pl. hit, this stb.- van problemam (ez utobbi, ugye, mas mint az "e" (kiejtve: i). pl. ChinEse

Ezek alapján írnál egy példát, hogy a magyar szót hogy ejted ezek miatt az amerikai kiejtések miatt? Pld. én a h-ról amiről beszéltem, mondjuk mondtam, hogy hálóing, és a h-t iszonyatosan megnyomtam, mint mondjuk a happy-nél. Írnál nekem ilyen példát? Nagyon érdekesnek találom.

Egyébként nem is tudtam hogy ilyen videók fent vannak, nagyon örülök neki, rendesen megkopott az angolom az elmúlt években, ideje jobban foglalkoznom vele.

Köszi szépen
Attila és családja tíz éve költözött Ausztriába, nem is olyan messze a határtól, de ma már elképzelni sem tudják, hogy visszaköltözzenek Magyarországra. Azok alapján, amiket leírt, és ahogyan érzik magukat a szomszédban, ez tulajdonképpen nem is olyan nagy csoda...
Igazi sikersztori a mai, és nagyon sokat megértet abból, miért mennek külföldre azok, akik így döntenek. Igaz ez a magyarországi, és aztán az angliai részre is. A poszt legfontosabb mondata azonban így szól: „Minden visszajelzésből érzem, hogy becsülnek és szeretnek.”…..
Matula néne 2017.09.28 22:14:35
@fhdgy: :))))))
@MRN: Értem mit mondasz, de szerintem a poszt lényege, hogy boldogok! 3 éve vannak kint, nem 18 évesek, akik ma ezért lelkesednek, holnap amazért..... 60 évesen egy ilyen boldogságot megélni nap mint nap, annyira hogy ezt közzé is teszi..... nos, szerintem ez nem csak amolyan rózsaszín szappanbuborék. De ugye itt sokan általában azon akadnak fenn, hogy átlag kétkezi munkából ugyan hogy lehetne boldog valaki... hol a karrier, az előrelépés stb.
Nem vagyunk egyformák, én mindig is azt mondtam, nem azért élek hogy dolgozzak, hanem azért dolgozok, hogy éljek. A munkám egy eszköz ennek eléréséhez... nem a munkámban teljesedek ki, az igazi szuper életem a munkám után kezdődik. Csodabogár szokta mondani, hogy viszonylag kevés embernek adatik meg, hogy a munkája egyben a hobbija is legyen, ebben nagy igazság van.... de nagyon elkanyarodtam.
A lényeg, hogy boldogok - ez nem találgatás igaz?
::))))
A kérdést sokaknak felteszik, akik hazaköltöztek, a válaszok persze különbözőek, de általában érzelmi alapúak, a családról, gyökerekről szólnak. Balázs 11 év Kanada után költözött vissza Magyarországra. Hogy miért? Erről szól a mai poszt. Te is hazaköltöztél?…..
Matula néne 2017.09.23 21:48:35
@KissGecihuszár: ez az egyik legjobb hozzászólás, amit valaha olvastam.... bár szomorú hogy igaz, de attól minden szava az.... és szégyellem magam, de a könnyem kicsordult, annyira nevettem. köszi!
Aki rendszeresen olvassa a blogot, annak nem kell bemutatni Mónit, aki pedig nem, annak csak annyit, hogy az Egyesült Államokból költözött haza a lányával, most nyáron pedig amerikai férje is velük töltött némi időt Magyarországon. Némi hányattatás után Móni iskolában kezdett…..
Matula néne 2017.09.17 12:05:44
@Big Rock Candy Mountain: " Igen, ahogy most írta a férje háromszor jön látogatni, s ők is mennek ki néha. De örülök hogy írod újra...khm"

Nem értem, mit írtam újra??? Feltettem egy kérdést Móninak arra vonatkozóan, hogy-hogy itt élnek, hogy-hogy elszakította a gyermekét az apjától stb.stb..... erre Móni válaszolt is, hogy igen, így történt. Nem tudom párkapcsolatban élsz-e, van-e gyermeked, én igen. A családunk minden nap együtt van, közös programjaink, terveink, vágyaink, életünk van, a gyermekünket együtt neveljük stbstb. Ők 3 havonta látják egymást pár napra. A kérdésem erre vonatkozott, utána a válaszát tudomásul vettem, mivel konkrétan ki-ki döntéséhez közöm nincs. Mi a problémád?

Magyarország vs. USA mérlegre téve hááááát..... én próbálkoztam volna másik iskolával stb..... de ez az Ő élete, tiszteletben tartom. Azért is szoktam ritkán kommentelni, mert nem állhatom ezt a fajta erőszakosságot ami itt megy sokszor, a trágárságról nem is beszélve (bár ez rád nem vonatkozik). Remélem kielégítő választ adtam, és nem ragozzuk tovább.
Matula néne 2017.09.17 12:08:25
@gabors: Értem hogy miről beszélsz, de erre a fajta trágár, "mocskos" beszédre akkor sem jogosít fel semmi, ha ezt kulturáltan leírtad volna, több haszna lett volna, így elsikkadt a lényeg.
Matula néne 2017.09.17 13:34:27
@gabors: "tragar ???" Olvasd kérlek végig miket írtál, én nem arról az egy szóról beszélek csak... ma is és egyébként máskor is nagyon durván, sokszor ízléstelenül fogalmazol az én véleményem szerint. Nem megbántani akarlak, inkább csak felhívni a figyelmed, senki nem figyel így a mondandódra, még ha igazad is lenne adott esetben, csak egy jellemrajzot adsz magadról. Érdekes, amikor anno felbukkantál, abszolút nem emlékszem túlzó, erőszakos, ill. trágár kommentekre, csak az utóbbi talán egy-két hónapban (de ez nem biztos, mert úgy rohan az idő).... de az biztos, hogy kezdetekben nem így írtál.
Vajon tudja-e rajtunk, magyarokon kívül valaki, hogy a trotechnikus az mindig Elek? Vagy hogy négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta? Nem, nem őrültem meg, csak éppen a…..
Matula néne 2017.09.08 19:07:10
@Főgebra: "Atyám, Zserik nem bírja tovább!" :::)))) DDD
Matula néne 2017.09.08 19:26:06
@Dikusz: Most értem a kommentek végére, és látom hogy már mások is megírták... a lényeg hogy meg lett.::)))
Matula néne 2017.09.08 19:26:54
@Dikusz: utolértem magam::)))
A mai poszt szerzőjét (mint oly sok sorstársát) a devizahitel sodorta abba a helyzetbe, hogy úgy érezte, külföldön tudja csak helyrehozni az életét. Ő magát „Balek Bélának” nevezi, és az alábbi posztban kifejtettekkel indokolja, miért nem tér haza. (Őszintén bevallom, nem vagyok gazdasági szakember,…..
Matula néne 2017.05.29 14:41:39
@Pink Petsch: @flash.gordon:
"Meddig kell(ene) még együtt érezni a devizásokkal?"

Ismerősi körben történt: Magyarországon középosztály alsó szintjén élő család, mindenki saját ingatlannal, kocsival, de aztán az egyik gyerek házassága miatt hogy a szülők besegítsenek, úgy döntenek, hogy segítendő a legkisebb gyereket, egy kisebb lakásba költöznek, az eladott árát felesben a gyerekeknek adják. A megoldáshoz 4 milla hitelre volt szükség, amit úgy vállaltak be, hogy a 3 család (szülők -gyerekek) megosztva fizette a részleteket minden hónapban. Mindenkinek jól fizető állása, szülőknek jó nyugdíj + egyik gyerek közgazdász. Teljes körűen körbejárt hitelfelvétel, forinthitelt egyáltalán fel sem ajánlottak nekik, de azért nem is keresték, mert egy ismerőse felvett forinthitelt 55 eFt-os törlesztővel, az általuk talált hitel törlesztője 30 eFt..... biztos ezt óriási felelőtlenség volt bevállalni és nem a 25 ezerrel drágábbat.

Folytatást tudjuk, frank megugrik, törlesztő 55 eFt lett rövid idő alatt, és ki tudja mi jön még.

Végtörlesztési lehetőségnél család összefogott, ebből a sz@rból elég, végtörlesztünk, ami gyakorlatilag annyit jelentett nekik, hogy a kifizetés után lett egy új 4 millás FORINT hiteljük csak most már 15 évre és nem 20, a négy év alatt kifizetett milliók a kútba szálltak... és még ők jártak jól.

Felelőtlenül döntött a család, vagy erőn felül vagy rosszul? Szerintem nem, és mégis sok milliót buktak az ügyleten, lehet köpködni és okoskodni.

Én az egész devizahiteles ügyben egy dologgal nem tudok egyetérteni (de ettől még sajnálom és együttérzek), amikor valaki 5 milliós tőkére felvesz 15 milliós hitelt mert ez nagyon sok pénz, erőn felüli hitel és 20 év alatt sok minden történhet. Ha 5 millióm van, akkor veszek lakást max 10 millióért. Az hogy 3 család felvesz 4 millliót, nem volt felelőtlen és mégis sok-sok millióval rosszul jártak.

TV-ben láttam anno a hölgy vérig volt sértődve, először felvettek 15 millát a házvásárlásra, majd rá talán 1-2 évre még 5 milliót felújításra.... ott volt a nagy hodályában, háta mögött falat betöltő óriás akvárium, és azt várta őt sajnálja mindenki.... ezt felelőtlenségnek tartom. De azt, ha valaki csak hitelből tud valamit megoldani, és az erejéhez képest felelősen döntve felveszi, azt nem kell állandóan ledegradálni. Szerintem.
Elgondolkodtató adatok jelentek meg a napokban arról, mennyien tervezgetik a határátkelést Magyarországon. Sokan közülük ráadásul nem csak a szavak szintjén, hanem komolyan foglalkoznak az elvándorlás gondolatával...
Matula néne 2017.05.22 21:12:44
@nemecsekerno_007: "az itthon maradt hozzátartozójuknak meg az itthon dolgozók járulékából fizetjük a szociális ellátást (nyugdíjat pl.)"

Az én Anyám 41 év munkaviszony után jött el nyugdíjba, egész életében fizette a fizetése x %-át..... nem fizetsz te utána semmit. Várom nagyon amikor majd ezzel a kedves fenti véleménnyel rendelkezők egy szép napon nyugdíjasok lesznek, és úgy kezeli őket is majd a kedves szeretetreméltó magyar társadalom, mint valami utolsó munkakerülő semmirekellő eltartandó szemetet.

Én magam 20 évet dolgoztam le Magyarországon, a bruttó fizetésem 10 %-át levonták, nyugdíjra Magyarországon esélyem sincs.... akkor most mi van?

Ha Anyámnak egy összegben kifizetnék mai értéken, amit egész életében vontak tőle, simán megélne belőle. Ja, hogy eltapsolták a nyugdíjvagyont? Erről talán nem a nyugdíjasok tehetnek!
Nagyon sok szempontból különleges Motkány írása, mely nyolc, Münchenben töltött év történetét öleli fel, és tart a mai napig. Érdekes, mert kíméletlenül őszinte (elsősorban önmagával szemben), és érdekes, mert kiderül belőle, sokszor évekig is tarthat, amíg valaki képes megtalálni a helyét, a neki…..
Matula néne 2017.05.08 15:23:14
@vöribaba: "azert egy negyvenes mar leèlte elete nagyobb hanyadat,mar kevesebb van hatra,mint elore, miert kene 40 evesen is ugyanolyan hurraoptimizmusban elni,mint 15 evesen?"

Nagyon ritkán szólok hozzá, de ezt most nem tudom szó nélkül hagyni. Mi az hogy valaki negyven évesen már leélte az élete nagyobb hányadát??? Honnan veszed a bátorságot, hogy ilyesmit leírj? Milyen sértés ez és hazugság is mondjuk egy 45 éves embernek? Milyen beteg gondolkodás ez??? Anyám 80 éves, akkor ássam a gödröt??? Az 50-55 éves kezdje a visszaszámlálást?

Valamelyik nap rendesen szorítottam ökölbe a kezem és nagy nehezen megálltam hogy ne írjak, amikor konkrétan azt írtad Diggerdriver-re, hogy "szerintem meg fogsz betegedni és haza fogtok költözni".... hogy mondhat ilyet egyik ember a másiknak??? Még közeli ismerősnek sem, nemhogy egy idegennek. Én pedig azt mondom, nem fog megbetegedni és nem fognak hazaköltözni, csak ha ők is úgy akarják, nem pedig akármilyen kényszerítő körülmény hatására.

Undorító egy személyiség vagy, és kérlek ne méltass válaszra, mert ezt a kommentemet nem neked írom (nagyon kisbetűvel a neked), hanem a többieknek akik olvassák a beteg véleményedet, hogy komolyan ne vegyenek. Semmilyen szánalmas oda-vissza mondogatásba nem vagyok hajlandó belemenni, téged én már nem foglak megváltoztatni, nem is akarlak.

Posztolónak: nagyon megérintett és el is szomorított az írásod, én csak annyit üzennék, hogy szerintem a nehezén túl vagy, és most már jobb dolgok fognak jönni. Pároddal is révbe értetek, van egy gyermeketek, jó szakmád van, magas szintű nyelvtudással, minden rendben lesz..... és még sok-sok jó év vár rád! Hajrá!
Matula néne 2017.05.08 20:53:34
@Pink Petsch: Ott a pont!! ++++++++++++++++++
Amikor az ember a külföldre költözéshez készülődik, rendszerint elég nagy figyelmet fordít az egészségügyi kérdésekre, legyen megfelelő biztosítás, kijelentkezések, bejelentkezések, gyógyszerek, ha olyan hely az úti cél, a megfelelő oltások – de mennyire figyelünk oda a…..
Matula néne 2017.04.10 13:50:37
@P.Elliot: Ezt nagyon szépen megfogalmaztad, süt is Belőled ez boldogság, ezért is szeretem a kommentjeidet, mert mindig támogatóak, bátorítóak, soha nem sértők.

Nem olvastam végig a posztot, mert engem sajnos nem tudnak lekötni az effajta elmélkedések, a kommentekre reagálnék inkább. Szerintem nagyon fontos hogy az ember ismerje a saját határait és legyenek reális, megvalósítható tervei.

Azt szoktam mondani, kétféle probléma létezik: megoldhatók és megoldhatatlanok - micsoda bölcsesség! :::)))))).
A megoldható problémák megoldásán utolsó véremig küzdök, nem győzhet le!
De ha valamiért egy probléma mindenképpen megoldhatatlan, akkor nem vágom fel az ereimet, hanem túl kell lépni és kész! Sok embernek az örökös elégedetlenség a baja, bármire jutnak, nem elég, mindig több kell.

Talán ha emberek az igényeiket jobban a lehetőségeikhez, a realitáshoz szabnák, boldogabbak lehetnének.
Sokan vannak, akiknek első külföldi tapasztalata az au pairséghez köthető, ami nem csoda, hiszen szakképzettség nélkül megoldható, ráadásul a szállás és az étkezés is biztosított. Persze lehet rémtörténeteket olvasni, de azért gyakoribb a pozitív tapasztalat – ez derül ki…..
Matula néne 2017.03.22 15:13:17
@London2009: Örülök ennek az utolsó hozzászólásodnak, mert igen, én pont erről beszéltem, azokról a szülőkről akik "kakálnak" a gyermekeikre. Nagyon sok babysittert ismertem abban az időben, sokan összejártunk, és sajnos kivétel nélkül mindenkinél ez volt a helyzet, ezért ugrok a témára.

A megfizetett segítséggel nincs az égvilágon semmi gond, ezzel jót is teszel az alkalmazottadnak, te megengedheted magadnak, neki pedig biztosítod a megélhetését, de a babysitter ne a szülő helyett legyen..... de akkor örülök hogy nem úgy értetted.

Ma azért is mennek tönkre Magyarországon az emberek, mert átdolgozzák az életüket, csak a robot megy, ráadásul éhbérért, nincs kiszállás a mókuskerékből.

Nekem mondjuk nincs semmilyen fizetett segítségem, de mi úgy oldottuk meg, hogy én csak 5 órában dolgozom, a gyerekre, háztartásra és egyéb dolgokra van így energiám, nem tehernek érzem és nekem is van időm magamra, a családra is, mindenki boldog. De persze ez valahol megoldható, valahol nem.

Örülök hogy tetszik a nick-em, Tüskevár a kedvenc könyvem!
Matula néne 2017.03.22 17:49:29
@skye8: Köszönöm hogy ezt leírtad, ahogy olvastam is elszorult a szívem. Nekem 3 "Kölköm" volt, 6, 11 és 14 évesek amikor odakerültem. A 14 éves volt a fekete bárány, szegény semmit sem tudott jól csinálni, minden "sz@r" volt a szüleinek, a kicsi volt az "isten" a középsővel meg csak úgy egyszerűen nem törődtek - még ő lett a legnormálisabb egyébként. A kicsi születésnapja nemzeti ünnepként volt kezelve, amikor a szülők egyesegyedül vele foglalkoztak - ilyenkor vitték szegényemet operába, a két nagyobb pedig otthon az én vállamon sírta ki a fájdalmát hogy ők miért nem számítanak. De a 7köznapokban a kicsi sem számított egyébként. Kitűnő tanuló lett úgy, hogy az általános első két osztályát úgymond velem járta ki, és én minden nap tanultam vele. A szülők naponta büszkélkedtek, hogy milyen jó tanuló, bezzeg a két nagyobb!!!! - de velük senki soha nem tanult, sem nem tanították meg őket a tanulás szeretetére, fontosságára.
Munkailag engem amúgy nem használtak ki, külön bejárónő volt, aki az én lakrészemet is takarította, csak mostam, ill. a száraz ruhákat összehajtogattam (vasalni sem kellett, azokat a ruhákat tisztítóba hordtam).... ill. konyhai előkészítő munka volt esténként, salátát mosni, esetleg krumplit répát pucolni. Reggel fél 7-től este fél 8-ig dolgoztam, de napközben is volt szabad időm + szabad 7vége.... a mai napig boldog időszakként gondolok vissza az egészre, csak a gyerekeket sajnáltam sajnálom nagyon, bár mostanra felnőtt mind a 3, face-en tartjuk a kapcsolatot a mai napig.
Matula néne 2017.03.23 11:31:17
@skye8: Kedves vagy, köszi, tényleg nagyon szerettem az én 3 Kölkömet és ők is engem.
Háááát, az biztos hogy nem könnyű dolgok ezek. A kihasználás ellen nem biztos hogy tudtál volna bármit is tenni. Anno én még házvezetőnőként kezdtem, heti 7 napot dolgoztam, napi 14-16 órákat, pedig nem így vettek fel. Tudatosan, kőkeményen felőrölték az ellenállásomat, választhattam, hogy mosolyogva mondom, hogy hát persze semmi gond, még ezt is megcsinálom, vagy tiltakozom, felháborodok, a jogaimra hivatkozom, de addig kínoztak lelkileg, míg végül beadtam a derekam. Másfél hónap volt mire megszabadultam, egy életre megtanultam azt a leckét.... én elég kemény nő vagyok, de így visszamenőleg is úgy látom, hogy ott, abban a kiszolgáltatott helyzetben nem volt választásom, csak egy, hogy minél hamarabb lelépek. De utána hála Istennek a fent említett családomhoz kerültem, és ez valóban Kánaán volt az előzőhöz képest.