Adatok
Andrea80
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
"Fényképek az abortusz után" volt a címe az eredeti bejegyzésnek... 2009. szeptember 21-i kiegészítés:OLVASD EL A KOMMENTÁROKAT, HA ABORTUSZON GONDOLKODSZ! Ez a bejegyzés 2007. április 22-én született. Azóta a Google már az első 10 között…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
csak mert múlhatatlanul fáj,
és mert szeretném, ha másnak sohasem fájna így.
Néhány hónapja vagyok túl a műtéten, harmadik kisbabám megtagadásán. Két kicsi testvére mellé anyagiak és a segítség hiánya miatt nem mertem vállalni őt. Féltettem a jólétünket, féltem, hogy háromgyermekes anyukaként nem találok megfelelő munkát, hogy testvérkéit nem tudom kellő odafigyeléssel és türelemmel nevelni.
5 hetesen tudtam meg, 11 hetesen veszítettem el hosszú, álmatlan, zokogással teli, őrlődő hetek után.
Kora hajnalban buszra szállni, állni a tekinteteket, mintha a regénybeli skarlátbetű virítana a mellkasomon; pedig tudom nem voltak tekintetek, és én is csak egy voltam az utasok közt. A kórházban a többiekkel várakozni, csak zokogni és zokogni egész nap, és várni a csodát, hogy valaki odajön és rám kiált, hogy ne tedd. Az utolsó pillanatig azt reméltem, hogy megállít valaki. Feküdtem műtőben, néztem az altatóorvos szemét, és éreztem, ahogy csorognak a könnyeim. Azóta minden este ez a kép kísért. Sírok kicsi fiamért, mert fiú lett volna, érzem. Számolom, most hány hetes lenne, találgatom milyen lett volna, vajon ő is szőke, kék szemű?
A döntést én hoztam meg, nekem kell élni vele. Lehet-e? Lehet, de hogyan! Hogy van-e bocsánat? Más talán megbocsát, de én magamnak sosem tudok.
Bár visszafordíthatnám az idő kerekét...