Regisztráció Blogot indítok
Adatok
jel1

0 bejegyzést írt és 50 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Született már pár bejegyzés a blogban, amiből kiderül, mennyire lúzerek, lelkibetegek és életképtelenek vagyunk. És ha ez kívülről is látszódna, az emberek messziről elkerülnének bennünket, átmennének az utca túloldalára, ha szembe jönnének, elzárnának a világ elől vagy…..
jel1 2014.07.21 21:21:49
@Kaisa: azt hiszem mindegy... :D kettőt egyszerre ha lehetne :DD barátokat és társat

milyen hobbid van? :)

mit jelent, hogy szocfób kör?

oks, hát jó, csak olyan kis unatkozós magányos vagyok így nyáron... :SS tudom, bocsi.
jel1 2014.07.25 19:08:56
@Kaisa:

"Mit tartasz lehetetlennek az ismerkedésben?"
az élőben ismerkedést. megszólítani valakit, vagy csak beszélgetést kezdeményezni, mindegy, hogy ismerős vagy sem...
Netes ismerkedést. nem találtam olyan helyet, ami szimpatikus lenne. nekem ez így nem megy, csak görcsös beszélgetések az egész... kérdezek, válaszol, kérdezek, válaszol.. ezt hogyan lehetne elkerülni?

"Hol akadsz el a való életben?"
ott, hogy meg kellene szólalni :D szóval ezt az előbb is írtam :)

"és meddig jutsz neten?"
most addig, hogy rámertem olyanra írni ismerkedésből facen, aki közel lakik és van közös ismerősünk... de van barátja sajna
ismerősnek nem mernék írni nagyon, vagy aki egy közelebbi ismerősömnek közelebbi ismerőse
meg írtam az előbb, hogy ez nem jó nekem :/

"Hogy képzeled, van olyan környezet, amiben kapcsolatot tudnál létesíteni más emberekkel?"
élőben:
házibuli sok piával :S :D (?) vagy akárhol, csak ne legyek egyedül, mert úgyse szólalnék meg.
neten: csak, ha valakivel megismerkedem élőben, akkor facen tudnék beszélgetni azt hiszem...

"Mint pl én tudom magamról, hogy idő kell, hogy megszokjam mások jelenlétét, te mit érzel akadálynak?"
szóval igen, nyilván ez minden szocfóbosnál, nem? :D
beszélgetés kezdeményezés, megszólítást, a szorongást, hogy leblokkolok, nem jut eszembe semmi, nem merek kérdezni, visszakérdezni
nem tudom, hogy idővel menne-e, egy ismerősöm se hagyott annyi időt, hogy meg tudjak nyílni neki... :/ így kb mindenki mellett kínosan érzem magam, csak otthon nem, de itt se mondok meg senkinek semmit a dolgaimról, mert nem merem, de pl húgom biztos segítene...

igazándiból én sem tudom mi lenne a jó, szóval össze-vissza írtam minden hülyeséget :D nem ismerem magam annyira
jel1 2016.01.14 11:30:26
@KovacsPista777: Így igaz!
Az előző blogbejegyzésemhez kapcsolódóan teszem fel magamnak a kérdést: Mi a tanulság? A tanulság az, hogy nem szabad elkényelmesednünk, hátra tett kezekkel örvendeznünk, hogy elmúlt, nincs többé szorongás. Egy kb. 20 éve tartó szociális fóbiának nem lehet ilyen egyszerűen…..
Sziasztok kedves Olvasók! Ha még vagytok :) Egy ideje nem jelentkeztünk, és nem tudom, meddig lesz ez még így, eléggé elfoglaltak vagyunk mindketten. Viszont érkezett egy olvasói levél, ami szinte beleillik a blog témakörébe. Nem annyira szociális fóbiáról, inkább…..
Biztosan mindenki ismeri azokat a filmeket, amelyek arról szólnak, hogy a fura házaspár elmegy kettesben vagy a gyerekekkel nyaralni és ott rájuk akaszkodik egy másik házaspár, akik minden áron barátkozni akarnak és lépten-nyomon feltűnnek, nem lehet őket levakarni, akárhogy is…..
Mostanában túl sok dolgom volt munkahelyen és azon kívül, teljesen lefáradtam. Már minden utolsó idegszálammal próbálok kapaszkodni valamibe, hogy az utolsó napokat sikerüljön kibírnom óriási hiszti nélkül. (nem valószínű, hogy sikerül) Szóval jönnek a várva várt…..
Tegnap történt egy olyan eset, mikor rám tört a szociális fóbia a munkahelyemen. Csendben, a munkába mélyülve ültem az irodában a főnököm és egy kollégám társaságában, mikor megjelent a gazdasági vezetőnk és az ő asszisztense. A gazdasági vezetőről azt kell tudni, hogy…..
jel1 2014.12.14 00:17:23
Én vagyok a főnököm egyik kedvence. Hogy is ne lennék az, hiszen kedves vagyok mindenkivel, mindig mosolygok, bármit megcsinálok, gyorsan és precízen. Ez bár nem biztos, hogy jó nekem, hiszen kihasználható vagyok, de a főnökök többnyire szeretik az ilyen alkalmazottakat. Akik nem…..
jel1 2014.11.09 17:48:23
jel1 2014.11.09 17:50:49
jel1 2014.11.14 07:52:56
@Cellatárs: én sem tudom mi van.
mindegy, most pihentetem a dolgot... szétnézek magam körül :)))
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a munkámra az elmúlt félévben nem volt jellemző a telefonálgatás. Talán ha kéthetente egyszer fel kellett hívnom házon belül az egyik közeli kollégámat. Bezzeg a főnököm, folyamatosan intézkedik, lóg a telefonon. Én meg csendben rettegve…..
jel1 2014.11.07 23:25:30
A főnököm a minap viccelődött egy másik férfikollégájával a jelenlétemben, hogy milyen jó lenne, ha minden nő ilyen lenne, mint én, de sajnos belőlem csak egy van. Aztán megjegyezte, hogy az a legjobb bennem, hogy keveset beszélek, vagy inkább, hogy nem beszélek feleslegesen.…..
Próbálom elfogadni magam, nem rágódni sokat, ha keveset beszélek, vagy nincs kedvem emberekhez. Ilyenkor azt mondom magamnak, hogy ez így van jó, hiszen introvertált vagyok, ezért érthető, ha kevesebbet beszélek, mint az emberek többsége és inkább jobban szeretek megfigyelőként…..
Kedves Budapest vonzáskörzetében élő szociális fóbiás sorstársak! Már egy ideje érlelődik bennünk egy terápiás jellegű kísérleti csoport gondolata, ahol pár szociális fóbiás közösen dolgozhatna a szorongás legyőzésén. Arra gondoltunk, hogy kb havi rendszerességgel…..
Mostanában egyre többet foglalkoztat a téma, hogy miből és mégis hogyan lesz nekem valaha családom, ha képtelen vagyok más emberekkel ismerkedni. Mindig heves vitát eredményez a kérdés, hogy a szocfóbos férfiaknak nehezebb-e a társtalálás, ismerkedés, amit teljesen értelmetlennek…..
Csodálatos találmány. Megkönnyíti mindannyiunk életét, hiszen segítségével minden erőfeszítés nélkül juthatunk emeletekkel feljebb vagy lejjebb, ahogy kedvünk tartja. Kinek van kedve lépcsőzni, ha ott a LIFT? Vagy hogyan építhetnénk 10+ emeletes irodatornyokat, ha a dolgozóknak…..
Eddig mindig kínosan ügyeltem rá, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki, hogy szociális fóbiás vagyok. Mindenki előtt titkoltam, főleg a családom előtt. Ha érdeklődtek, hogy a szociális fóbiás barátaimat honnan ismerem, fedősztorit találtam ki. Arra is figyeltem, hogy a…..
Elbúcsúztam a munkatársaimtól, így történt, hogy egy tanmese kellős közepén találtam magam. Anyám korú hölgy fejtette ki nekem életbölcsességeit, márpedig, hogy élvezzem az életet, amíg lehet, járjak el, bulizzak. Mindezt olyan intenzíven tolta az arcomba, hogy majdnem…..
jel1 2014.01.03 20:24:26
@Kaisa: ambivertált, köszi! :)
tudtam, hogy itt volt róla szó :D

@Kaisa: jaja, de nekem mindig bűntudatom van miután berúgok... :D
Amúgy jó volt... amit leírtam kb. az a lényeg. Házibuli, 10-en voltunk, fiúk-lányok. Mindenki jól érezte magát, picit többet ittam, mint kellett volna :) Ha kérdeztek válaszoltam, de visszakérdezni vagy beszélgetést kezdeményezni nem mertem, vagy pedig már nem tudtam.
Majd legközelebb jobban odafigyelek magamra, és hogy azt csináljam a társaságban amit tényleg akarok :)
Szerencsére már amikor becsöngettek hozzám (mert útba esek, nem nálunk volt a buli szerencsére :D), akkor sem volt nagy szorongás bennem, meg úgy vártam az egészet, ismeretlen ember sem volt :) úgyhogy így jó volt nagyon :)
hmm...nem tudom mit írjak még... kérdezz! :)
Mióta a rettegett munkahelyen vagyok reggelente idegi eredetű tüneteim vannak. Az első két-három hónapban gyomorgörcsöm volt és szörnyű idegességet éreztem minden munkába állás előtt. Aztán mikor elkezdtem magamra erőltetni azt a módszert, hogy nem agyalok előre és utólag sem…..
jel1 2013.11.14 01:27:23
én most csak egy nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamra járok, heti 2-szer, úgyhogy nem nagy megterhelés. az elején nekem is rossz volt, annyira fostam, aztán 5-6 alkalom után elmúlt nagyjából szerencsére. órákon viszont iszonyat kimerülök, alig tudok figyelni. pedig nem érzem szorongósnak annyira a helyzetet, inkább csak önbizalomhiányt :/ nem nagyon merek megszólalni, de azért próbálkozok :D most már órákon tudok mondani néhány dolgot :)
na meg nyilván a szóbeli rész nem megy nekem, arra sokat kéne gyakorolnom... hú de szar lesz nekem! :D angolul még nem szólaltam meg sokszor :D
de hát tényleg szavak sem jutnak eszembe, annyira le vagyok blokkolva, meg egyszerűen álmos vagyok ott, hiába alszok eleget, meg iszok teát óra előtt :/
konkrétan annyira vagyok blokkolva, hogy nincsenek ilyen automatikus negatív gondolataim se akkor :D mondjuk máskor se... vagyis igen, de nem figyelek rájuk, hanem egyszerűen csak nem merem megtenni amit kéne :/
tehát ott valahogy már mintha nem is szocfóbos lennél, hanem csak nagyom zéró önbizalmam lenne, nem tudom...

ilyen, amilyet leírsz nekem akkor volt, amikor még nem tudtam, hogy szocfóbos vagyok, egyetemre jártam koleszban laktam, és kb a szobatársaimmal sem mertem beszélni. olyat soha többet!! :S és mindig amikor ott voltam (hétvégén haza tudtam menni szerencsére) rámjött a fosás, végigszorongtam 3 félévet, órákon hulla voltam, alig tudtam aludni... mondjuk le tudtam szarni, valahogy nem érdekelt az egész, a tanulásra koncentráltam... 3. félév volt rossz, mert nyáron kicsit megváltozott bennem valami, és már nem éreztem jól magam úgy egyedül. és hát nem tudtam mi bajom lehet, talán depressziós is voltam, de aztán amikor kb 1 éve megtalálam, hogy a szocfób az, utána hamar elmúlt, csak néha tört fel, de már nem emlékszem mikor sírtam utoljára :)
...talán ezért is hagytam abba az egyetemet, de inkább mert nem tetszett a szak :S :D
azóta meg ez az angol az 1., hogy csinálok valamit... majd 1 év semmittevés :S hú de rossz volt!

nagyon rossz lehet most neked :(
Világéletemben problémám volt a köszönéssel. Látok gyerekeket, akikre rászól az anyjuk, hogy „köszöntél, kislányom/kisfiam?”. Zavarban vannak egy kicsit, aztán vagy köszönnek, vagy nem. Ez az egyik legösszezavaróbb dolog a tinédzser korban, amikor a csókolomozást kinőjük,…..
jel1 2013.08.28 09:11:27
@Kaisa:
Hát csak úgy általában, amit kiveszek az írásaidból, nagyon hasonló, ahogy megéljük a szocfóbot :) sok helyzetben én is pont ugyanazt gondoltam/csináltam volna, mint te! :)

tegnap valamiért nem küldte be ezt a hsz-em... szr telefon! :S
Tegnap megcsörrent a telefon és közölték, hogy hétfőn szeretettel várnak a cégnél. Annyira váratlanul ért az egész és annyira nem voltam képben, hogy még csak meg sem köszöntem, annyit mondtam, csak, hogy " rendben, ott leszek". Büszke voltam magamra, hogy megcsináltam, hogy jól…..
A szociális fóbia gyakorlással nem igazán gyógyul meg. Amikor meg kell tennünk egy rettenetes feladatot, mint pl visszavinni egy könyvet a könyvtárba, akkor baromira szorongunk közben. Ha ne adj isten, ennek ellenére megtesszük a rettegett dolgot, akkor abból önbizalmat kellene…..