Adatok
andras-bandi
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Van egy olyan pillanat a legtöbb, egyedül útnak induló, a szeretteit, családot (akár csak ideiglenesen) hátrahagyó határátkelő életében, amikor elgondolkozik azon, vajon helyesen döntött-e, és mit keres ő egyáltalán ott, ahol van. Tapasztalatom szerint ez szinte független attól,…..
andras-bandi
2013.05.05 21:56:40
Írország ,igen lehet felelőtlen voltam,többen is ajánlották a munkaerő közvetítőt,ezért bíztam bennük.Nem,nem vártam azt hogy kávét hozz a séf,és azt sem hogy egy hét múlva a helyettese leszek.Mindig tettem azért hogy fejlődhessek,ide sem úgy indultam hogy tíz év múlva is mosogatni fogok,egyszerűen szerintem nem szégyen alulról kezdeni,sőt talán onnan könnyebb építkezni.Ahogy írtam megbántam,és ma máshogy csinálnám már.Azt is írtam hogy javítottam a nyelvtudásomon,mert akartam és nem akartam így járni még egyszer.Bármennyire hihetetlen az elmúlt hét évben,amióta "hazatértem" Írországból,tanultam angolt (most készülők a felsőfokra),a német ment előtte is,vendéglátós suliban is azt tanultam,az fejlődik,de mindig lehet még,még tovább,német munkahelyen,német kollégákkal dolgozom,és láss csodát,megértjük egymást,igaz néha a ragozás nem megy,de nekik sem mindig:).Olasz munkában pedig olaszt tanultam,és láss csodát,lehet csak egy hülye szakács vagyok,de az is megy. 7 év sok idő,és nem tétlenkedtem,vannak céljaim,álmaim,és merek is értük tenni,Írország hiba volt,tanultam belőle,tanulni pedig nem szégyen.Ezt a levelet azért írtam mert úgy gondoltam lehetnek páran akik ezt átélték vagy átfogják élni,és lehet hasznos lehet nekik hogyha leírom őszintén hogy ilyen is lehet a határátlépés.Köszönöm az építő kritikákat,a válaszokat.És köszönöm hogy elolvastátok a levelem.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz