Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Pásztor István iii.xiv

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter, országgyűlési képviselő 2013. november 26. napján vallomást tett a Pesti Központi Kerületi Bíróságon az un. lakás ügyben. A koncepciós eljárások ügyészsége, a Központi Nyomozó Főügyészség hűtlen kezeléssel vádolja, engem pedig…..
Pásztor István iii.xiv 2013.11.27 20:50:08
Nagyon sajnálok minden olyan magyar állampolgárt, aki a mai magyar politikának az áldozata. Nicoló Machiavelli: A fejedelem. George Orwell: 1984 Jean-Jacques Rousseau: A társadalmi szerződésről, avagy a politikai jog elvei. Platon: Az Állam. Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika. Ezeket és hasonlóakat olvasgatva jöttem rá milyen kicsi is vagyok. Mivel tudatlan vagyok jóformán így a mai magyar politikától, és gazdaságtól igyekszem távol tartani magam.
15 éves hivatásos katonai jogviszonyom azért ért véget, mert minden szava álszent képmutatássá vált a szemembe. Sok összetevő eredményeképp, hivatástudatomban morális válság alakult ki. A végére már nem tudtam mi a hivatásos szó jelentése, a katonai kifejezésre sem értettem, hogy mire értik, és a jogviszony tartalma is megváltozott. Innentől illúzióvá vált, melyet a hit tartott életben. Az nem lehet, hogy az ébrenlétben eltöltött időm minimum fele olyan illúzióban teljen el, amiről tudom, hogy az, és amiről bebizonyosodott, hogy távol áll a valóságtól. Most igaznak vélek egy új életet, egy másik „bolygón”, mert úgy gondolom, hogy a mai magyar politikai döntéseket, törvényeket hozó testületnek nem kívánom az adómat, a vásárló erőmet, valamint munkaerő képességemet oda ajándékozni.
A legrosszabbat tettem amit csak ember tehet az országgal. Elhagytam. De örülhet ennek az az ország amelyik kitermeli a katonákat, és utána a civil életre kényszeríti őket. Az én esetemben annak, hogy a gyári munkát választottam egy másik országban, és nem azt a munkát civilben Magyarországon, amihez értek.
Emberként egyetlen egy dolgot tehetek, törekedni a jóra. Törekedni arra, hogy meglássam a jót minden élethelyzetben, az itt, és most -ban. Ehhez nem kellenek "okosító" könyvek. Jól érezni magam úgy, hogy ezzel együtt a környezetemben lévők is jól érezzék magukat. Csak az az ember tud pozitív dolgokat átadni, aki képes a jóra, és szeretetre. Először Önmaga iránt, mert máskülönben ez is csak álszent képmutatás lenne. Kívánok békességgel, nyugalommal teli, egészséges hosszú életet. Tisztelt Fapál László Úr! és Tisztelt Juhász Ferenc Úr! Kívánom hogy az élet adja meg Önöknek azt az elégtételt, ellensúlyozást az igazságtalansággal szemben, amely Önöket érte.
Sajátos élethelyzet au pairnek lenni, hiszen az ember nem csak új országba költözik (ami már önmagában is lehet egy kultúrsokk), de egyből egy idegen család hétköznapjainak része lesz, első kézből tapasztalja meg az eltérő kultúrát, nevelési szokásokat, életmódot. Van,…..
Pásztor István iii.xiv 2013.06.26 11:22:00
Nem értem hogy miért kellene tudnia egy német embernek hol van Magyarország. És igen, lehet hogy a német háztartások, családok kifogásolhatóak sokunk számára... De... És itt egy hatalmas DE. Magyarok vagyunk. Ami azt jelenti, hogy nem kell átvenni azt a mentalitást amit a szülőkben kifogásoltak itt egy páran. Én szeretném használni amit hoztam, igen is előreengedem a hölgyeket, törekszem arra hogy udvarias legyek, és igen a gyermekemet is úgy szeretném majd nevelni, ahogyan az egy tisztes magyar családban kellene hogy legyen. Mert amíg a szülőknek azt kell nézni, hogy hogyan fizessék ki a számlákat, és hogyan telik majd ételre a hónap végén, addig nem lehet megfelelő szociális hátteret, mentál higiéniát biztosítani. Nem a tökéletességre törekszem csak a normális életre. Úgy gondolom egy átlagos embernek a hétköznapi megélhetéséért, nem szabadna aggódnia. Szóval hozzuk magunkkal magyarságunkat, és ne csodálkozzunk hogy itt más van, azonban használjuk ezen világ pozitív dolgait. És lám egy hétköznapi normális családot kapunk. Ami Magyarországon még gondolatban is tabu. Mert túl sokat képzelek, meg mások sem bírják megteremteni, meg ezt csak gyárigazgatók, vagy még azok se. Ilyeneket hallottam otthon. És itt? Egy gyári betanított munkás 1200 eurot keres (az itteni átlag alatt van) Ebből albérlet rezsivel 560 euro fizessen elő pár dologra internet, TV, 150 euro (de akkor sokat mondok) kajáljon tisztálkodjon 300 euro (és akkor fullos) A benzint általában térítik. Nos marad neki 150 euro ja.... Még pesszimista számítás alapján is, bőven megél. Amint nincs mondjuk munkája, akkor a munkaközvetítő cég óránként fizeti a 8 eurot, és keres neki másikat. De általában egy két hét túlóra, és vagy szabadság akad, ezért ennek terhére megy a "kiesett idő", amit ugyanúgy fizet a munkaközvetítő cég. És ez a legalja, ennél ha esetleg van érettségi vagy szakma, akkor több a fizetés, és még biztosabb a munka. És amint családban gondolkodunk akkor meg még több, és nagyobb biztonság.... Csak viszonyításként, én alapnak tartom, hogy a családom elmenjen nyaralni, néha néha.... Amint a párom is keres, (csak négy órába mondjuk bázis pénzt 450 euro) máris minimum két évente megengedhetjük magunknak hogy elvigyük a gyerkőcöt a történelmi emlékekhez, vagy ami épp aktuális a tanulmányai alapján, (plusz egy kis szórakozás természetesen). És akkor az "asszony" csak négy órában dolgozik. És igen többet tud foglalkozni a gyerekkel, legalább az egyik szülő. Tehát belátható időn belül van előrehaladás. Ez azért nagy létbiztonság. És mihez kell viszonyítani, az otthoni gyári fizetésből nem igen élne meg egy fő sem, ilyen szinten, egyedül albérletbe, ráadásul ha kiesik egy-két hónap akkor meg padló... Ugyanez a helyzet a családok megélhetésével is. És az igaz, hogy az itteni átlaghoz viszonyítva, meg sehol sem vagyunk akik átjöttünk ide. Ezért viszonyítok én önmagamhoz, hogy hogyan szeretnénk élni. Én nyugalmat szeretnék. Jobb itt nekem tuti biztos gyári munkásként, hosszú távon bebiztosítva, mint... És nagyon fontosnak, a legeslegesleg :-D fontosabbnak azt tartom amit az itteni világ kínál. NYUGODT életet számomra. Mert itt csak élnem kell, és tanulni a nyelvet. Ez az én tapasztalatom. Egyébként most a párommal jelen pillanatban egy magyar családnál vagyunk, és vigyázunk egy gyerkőcre. Kappelrodeck-ben.