Adatok
Egywalaky
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Döbbenetes ítéletek egy ésszerűtlen, szent szöveg nevében. Fekete ruhás, felkent emberek diktatúrája, akik értelmezési privilégiumokat őriznek. Börtön, háború, jajveszékelés. Betarthatatlan erkölcsi szabályok. Természettudományosan megmagyarázhatatlan tanítások, logikai…..
Egyezségre jutottak a felek a keddi tárgyaláson, így a Nyíregyházi Törvényszék hat hónapig szünetelteti a helyi görög katolikus iskola bezárását kezdeményező Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (CFCF), illetve a fenntartó Hajdúdorogi Egyházmegye és az…..
Egywalaky
2013.04.29 01:46:35
Nem kétséges, fontos az oktatási integráció (más néven: együttnevelés) kérdéseit firtatni: felhozni a tapasztalatokat, bírálni a részmegoldásokat, ennek alapján nemcsak a gyakorlat, hanem a koncepció egyes elemeit is akár megkérdőjelezni. Eltérő végkövetkeztetések is adódhatnak, úgymint: 1. a kérdéskört újra át kellene gondolni; 2. a meglévőt néhány ponton szükséges korrigálni; 2. jobb lenne az egészet elvetni stb. A téma bármiféle felvetésekor el kell azonban dönteni, hogy a kritika milyen alapon, s szélesebb vagy szűkebb kitekintéssel történjen. Nem árt, ha ebben fellelhetők további gondolati műveletek (egyéb érvek, összevetések, vélemények stb.), amelyek felhasználása akkor is előnyére válhat az okfejtésnek, ha nem győz meg mindenkit. Kár, hogy a cikk szerzője jobbnak látta, ha leragad a szimpla, de megbízható elfogultságoknál.
Az alábbiakban csak két mozzanatra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek arra utalnak, szerzőnk nem mérte fel elég alaposan, milyen súlyú és kiterjedésű problémával áll szemben. Az már másodlagos, bár nem közömbös kérdés, hogy valójában kikkel is hadakozik jelen pillanatban.
„Szép, szép dolog a megegyezés, de azért mégiscsak pofátlanság Mohácsi Erzsébeték részéről az egész hercehurca, úgy, ahogy van.”
Úgy tűnik, ez a vélemény magában foglalja szerzőnk részéről annak az ítéletnek a kategorikus elutasítását, amelyet a Legfelsőbb Bíróság 2011. júniusában mondott ki a kb. egy évtizede húzódó jászladányi iskolaügyben. Feltételezem, a jogsértő állapot (szegregáció) megszüntetéséről szóló határozat kihirdetése mögött egyikünk sem sejt egyoldalú elfogultságot. Érdemes lenne azonban utánanézni, valójában miben áll a legfőbb igazságszolgáltatási szerv által előidézett hercehurca, s az ítéletet a Magyar Köztársaság nevében kihirdető bíró pofátlansága. Egyébként ezt is bátran alá lehetne vetni a kritikának, a szakavatott ellenvéleményre bizonyára felfigyelnének.
„Mohácsiéknak elég furcsa elképzeléseik vannak az integrációról: nem túl összetett szemléletükben ez minden felülír, mindennél fontosabb, tankokkal és buldózerrel is érdemes érvényre juttatni, minden más lényegtelen.”
Nem biztos, hogy szerzőnk értesült arról, hogy az új köznevelési törvény 2010 óta évről-évre gondoskodik az integrációs program folytatásáról. Nyilvánosan megtekinthető az EMMI portálján, hogy pl. 2012-ben összesen 6,83 milliárd forintot fordítottak az integrációs program (IPR) fenntartására, valamint az ezekben a projektekben részt vevő pedagógusok díjazására. Ez a támogatás, amelyet 2003-ban vezettek be, most 96 ezer gyereket és 15 ezer pedagógust érint, változatlanul fut.
„Mohácsiék jobban tennék, ha a médianyilvánosságra hajazó cirkusz és hiszti, valamint mások építő munkájának hátráltatása helyett valami értelmes és építő munkába kezdenének bele, nem pedig rombolnának.”
Nem állítható, hogy minden önkormányzatnál népszerűségnek örvend a szóban forgó cirkusz. Nem nehéz azonban utánakeresni, hogy Lázár János, volt hódmezővásárhelyi polgármester (ha lehet így fogalmazni: az integrációs program élharcosa), egy 2010-ben adott interjúban így fogalmazott:
„Itt van például az integráció ügye az oktatásban. Szent meggyőződésem, hogy integráció nélkül képtelenség megvalósítani a Fidesz hirdette eszményt: az alulról nyitott társadalmat. Több Orbán-beszéd szólt arról, hogy a középosztály és a legszegényebbek képesek voltak összefogni és változást elérni… De ennél fontosabb, hogy az integráció kérdésében én nem tudok kompromisszumot kötni, elmegyek a falig.”
fn.hir24.hu/itthon/2010/10/24/lazar_valtozhat_kormany_osszetetele
Az alábbiakban csak két mozzanatra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek arra utalnak, szerzőnk nem mérte fel elég alaposan, milyen súlyú és kiterjedésű problémával áll szemben. Az már másodlagos, bár nem közömbös kérdés, hogy valójában kikkel is hadakozik jelen pillanatban.
„Szép, szép dolog a megegyezés, de azért mégiscsak pofátlanság Mohácsi Erzsébeték részéről az egész hercehurca, úgy, ahogy van.”
Úgy tűnik, ez a vélemény magában foglalja szerzőnk részéről annak az ítéletnek a kategorikus elutasítását, amelyet a Legfelsőbb Bíróság 2011. júniusában mondott ki a kb. egy évtizede húzódó jászladányi iskolaügyben. Feltételezem, a jogsértő állapot (szegregáció) megszüntetéséről szóló határozat kihirdetése mögött egyikünk sem sejt egyoldalú elfogultságot. Érdemes lenne azonban utánanézni, valójában miben áll a legfőbb igazságszolgáltatási szerv által előidézett hercehurca, s az ítéletet a Magyar Köztársaság nevében kihirdető bíró pofátlansága. Egyébként ezt is bátran alá lehetne vetni a kritikának, a szakavatott ellenvéleményre bizonyára felfigyelnének.
„Mohácsiéknak elég furcsa elképzeléseik vannak az integrációról: nem túl összetett szemléletükben ez minden felülír, mindennél fontosabb, tankokkal és buldózerrel is érdemes érvényre juttatni, minden más lényegtelen.”
Nem biztos, hogy szerzőnk értesült arról, hogy az új köznevelési törvény 2010 óta évről-évre gondoskodik az integrációs program folytatásáról. Nyilvánosan megtekinthető az EMMI portálján, hogy pl. 2012-ben összesen 6,83 milliárd forintot fordítottak az integrációs program (IPR) fenntartására, valamint az ezekben a projektekben részt vevő pedagógusok díjazására. Ez a támogatás, amelyet 2003-ban vezettek be, most 96 ezer gyereket és 15 ezer pedagógust érint, változatlanul fut.
„Mohácsiék jobban tennék, ha a médianyilvánosságra hajazó cirkusz és hiszti, valamint mások építő munkájának hátráltatása helyett valami értelmes és építő munkába kezdenének bele, nem pedig rombolnának.”
Nem állítható, hogy minden önkormányzatnál népszerűségnek örvend a szóban forgó cirkusz. Nem nehéz azonban utánakeresni, hogy Lázár János, volt hódmezővásárhelyi polgármester (ha lehet így fogalmazni: az integrációs program élharcosa), egy 2010-ben adott interjúban így fogalmazott:
„Itt van például az integráció ügye az oktatásban. Szent meggyőződésem, hogy integráció nélkül képtelenség megvalósítani a Fidesz hirdette eszményt: az alulról nyitott társadalmat. Több Orbán-beszéd szólt arról, hogy a középosztály és a legszegényebbek képesek voltak összefogni és változást elérni… De ennél fontosabb, hogy az integráció kérdésében én nem tudok kompromisszumot kötni, elmegyek a falig.”
fn.hir24.hu/itthon/2010/10/24/lazar_valtozhat_kormany_osszetetele
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Röviden, ez az írás nem üti meg a szintet. Méltatlan, hogy egy magát konzervatívnak valló nyilvános író-olvasó felület ezt befogadja. Ezen igen csodálkozom. Úgy tűnik, látóköréből hiányoznak azok a minimális ismeretfoszlányok, amelyek pl. a katolikus egyház társadalmi tanításáról, ezen belül az egyetemes emberi jogok meghatározó szerepéről szólnak, mondjuk II. János Pál vagy Erdő Péter ma már könnyen hozzáférhető megnyilatkozásaiban. Kínos ez az alulkulturáltság.